< Böngészés > Főoldal / EU Sajtószoba, europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Fecsegő hírek / Blog article: A rendőrség mindenütt, az igazság sehol – Rég nem látott állami erőszak a nyugdíjreform-ellenes tüntetéseken Franciaországban

| Mobile | RSS

A rendőrség mindenütt, az igazság sehol – Rég nem látott állami erőszak a nyugdíjreform-ellenes tüntetéseken Franciaországban

168 óra

2020. február 6. – SZERZŐ: BALÁZS GÁBOR

„Police partout, justice nulle part” – sokáig a baloldali aktivisták egyik sokat hangoztatott jelszava volt a fenti kijelentés, amely mára a francia társadalom alapigazsága lett. A nyugdíjreform ellen kirobbant tüntetések nyomán fellépő rendőri erőszak a demokratikus országokban ritkán látott szintjét érte el Emmanuel Macron Franciaországában. Túl az emberi tragédiákon az igazán aggasztó Macron és kormánya reakciója, illetve éppenséggel a reakció hiánya.

A tervezett nyugdíjreform elleni tiltakozás kiváltotta hullámokkal egészen egyértelművé vált: a francia rendőrség egészen példátlan brutalitással lép fel a Macron elnök politikáját ellenzőkkel szemben. Az utóbbi hetekben elszabadult a pokol: gumibotos rohamok, összevert tüntetők és újságírók, órákig tarkóra tett kézzel térdelő gimnazisták, fejmagasságban kilőtt gumilövedékek, földön fekvő emberek csoportos ütlegelése és így tovább.

Még csak a 2019-es statisztika áll a rendelkezésünkre, de ez is elég megdöbbentő: a tüntetéseken 2495 ember sebesült meg, 24 ember vesztette el az egyik szemét a rendőrség gumilövedékeitől, öt embernek szakította le a kezét tömegoszlató gránát, rendőri fellépés következtében ketten vesztették életüket.

Az utolsó csepp a pohárban talán az az eset volt, amely nem is tüntetésen, hanem egy egyszerű közúti ellenőrzésen történt. A rendőri verzió szerint a megállított kismotor vezetője sértegette őket, ami miatt a földre szorították, és az utcai kamera képei alapján több rendőr is térdelt a hátán. A férfi belehalt a sérüléseibe, a boncolás szerint egyszerűen eltörték a gégéjét. A társadalom megdöbbenése hatalmas volt: hiszen ez tényleg bárkivel megtörténhet, még tüntetésekre sem kell járni, hogy bárki ilyen helyzetbe kerüljön.

Az igazság az, hogy a francia rendőrség egyre erőszakosabb fellépése távolról sem új keletű, azaz nem csupán az utóbbi évek társadalmi mozgalmai elleni represszióban ölt testet. Az „érzékeny negyedek” lakói régóta ismerik ezt a jelenséget, különösen a nem fehér fiatalok. Az érzékeny negyedeket nemcsak a társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség sújtja, hanem a rendőri hatalom egyre önkényesebb fellépése is, ami persze csak fokozza a külvárosok bajait. Nyilvánvaló, hogy a rendőri brutalitás a külvárosokban nem valamiféle egyedi jelenség: az állami rendfenntartás közismert és elismert metódusa. Mindenki tudott erről a dologról, de tulajdonképpen senki – leszámítva baloldali aktivistákat és független médiákat – nem foglalkozott vele. Most azonban a rendőri brutalitás a fehér középosztályt éri, a sebesültek között tüntető nyugdíjasok, alkalmazottak, tanárok, sőt tűzoltók vannak, s ez azonnal megváltoztatta a helyzetet.

Olyannyira, hogy lassan Macronnak és kormányának is feltűnt az, ami az utóbbi egy-két évben mindenki tapasztalata volt: a rendőrök verik a tüntetőket, és életveszélyes gumilövedékeket lőnek ki rájuk. Macronnak eddig az volt az álláspontja, hogy „jogállamban olyan, hogy rendőri erőszak, nem létezik”, sőt az elnök rágalmazási pereket helyezett kilátásba mindenkivel szemben, aki egyszerűen kinyitotta a szemét, és mást látott a tüntetéseken. A kormányzati elhallgatás sokáig teljes volt: rendőri erőszak nem létezik, aki mást mond, az nem újságíró, hanem politikai aktivista.

Sztrájk Franciaországban

Fotó: Thibault Camus

Ma már az elnökkel igen barátságos Le Monde is kimondta, amit mindenki tud: „a rendőri erőszak a kormány politikájának a kudarca”. A baloldalibb, de Macronnal általában előzékeny Libération vezércikke szerint egyre több ember látja úgy, hogy a nyugdíjreform ellen tüntetőkkel szemben alkalmazott brutális erőszak nem a rendfenntartást szolgája, hanem Macron és kormánya érdekeit.

Ma már a rendőri erőszak tényének a tagadása elfogadhatatlan. Miközben Franciaország utcáin szinte polgárháborús jelenetek játszódnak le, az elnök és emberei etikai problémáról és a „példamutatás hiányáról” beszélnek a rendőrség kapcsán – azaz csupán egyes rendőrök kifogásolható magatartásáról –, jóllehet ennél sokkal súlyosabb a helyzet.

A videófelvételeken is látható, tanúvallomásokkal alátámasztott esetek után alig-alig történik valami az igazságszolgáltatásban. Ez tovább fokozza a társadalom döbbenetét és dühét. Jellemző a helyzetre, hogy a kilőtt szemekért felelős, 40 milliméter átmérőjű kaucsuklövedék kilövésére alkalmas fegyver használatának betiltását az emberi jogok védelmével is foglalkozó Európa Tanács már többször követelte Franciaországtól. Ez a fegyver magának a francia rendőrségnek a jelentése szerint is „aránytalanul veszélyes”. Először a 2005-s külvárosi lázadások alatt vetették be, és azóta is használják a külvárosokban – csak erről eddig senki sem beszélt –, a korábbi prefektus a fenti jelentésre hivatkozva ki is akarta vonni ezzeket a használatból, akkor azonban jöttek a sárga mellényes tiltakozások. Az államnak hirtelen igencsak szüksége lett a rendfenntartó erőkre, ezért azok tagjai szinte büntetlenséget élveznek. Egy rendőr kapott eddig felfüggesztett börtönbüntetést, ő kockakövet dobott a tüntetőkre.

Egyelőre nem tűnik úgy, hogy bármi korlátot szabna Macron jobboldali, tekintélyelvű fordulatának, amelynek a jelei az elégedetlenséget kiváltó, egyre súlyosabb egyenlőtlenséget eredményező társadalompolitikától a menekültekkel szembeni keménye

fecsego.eu/168 óra

Leave a Reply 65 megnézve, 1 alkalommal mai nap |