| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

Kapcsolat fotója

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

• AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról (III/242/2020.)
Az ügy tárgya: A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. § (5) bekezdés a) pontja elleni indítvány (jogi személy földhasználati joga)
Összefoglaló a döntésről: A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egy folyamatban lévő, földforgalmi tárgyú jogvitával kapcsolatos perben a Földforgalmi törvénnyel összefüggő egyik törvényi rendelkezés megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította, de emellett hivatalból megállapította, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló törvény egy szakasza alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy bíróság európai uniós jogi érintettség hiányában a magyar jog alkalmazását nem mellőzheti. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperesnek több ingatlan vonatkozásában használati joga volt bejegyezve, azonban az eljáró közigazgatási szervek a használati jogait törölték a vitatott törvényi szakasz egy rendelkezése értelmében. Az indítvány lényege szerint a jogalkotó azzal, hogy a vitatott törvényi rendelkezésben akként döntött el egy, a jogirodalomban és a bírósági gyakorlatban is vitás kérdést, hogy a jogi személy javára létesített használati jogot jogszabályba ütköző hibának tekintette, megsértette a jogbiztonság követelményét, a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, illetve a tulajdonhoz való jogot. Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy a vitatott rendelkezések közvetlenül nem szüntetnek meg jogot, így nem sértik az indítványozó tulajdonhoz való jogát; illetve a használati jogokat a törvény a jövőre nézve szüntette meg, így a rendelkezés a visszaható hatály tilalmába sem ütközik. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy habár az indítványnak nem adott helyt, az indítványozó bíró mégis alapos okkal kezdeményezte a törvényi rendelkezés vizsgálatát. A Kúria legutóbbi döntéseiben ugyanis – az Európai Unió Bírósága SEGRO-döntését követve – a vonatkozó törvényi rendelkezés alkalmazását az európai uniós joggal ellentétesnek nyilvánította, így az uniós jog elsőbbségének elvéből következően az uniós joggal ellentétes tagállami szabályozás alkalmazását kizárta, majd ezt kiterjesztette nem európai uniós jogi érintettségű helyzetekre is. Az Alkotmánybíróság ezért az ügyben szükségesnek látta feloldani azt az ellentmondást, amely az uniós jog elsőbbsége és az Alaptörvény között a bírói értelmezések következtében kialakult. Érvényes és hatályos magyar jogszabály alkalmazhatóságát, illetve alkalmazandóságát, mindenkire kiterjedő hatállyal, a jogalkotó aktusán kívül csak az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntése szüntetheti meg, a bíróság ilyen tartalmú döntését az Alaptörvény kizárja. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Európai Unió tagállamaiban egységesen alkalmazandó konkrét jogi aktus hiányában, az Európai Unió Bírósága ítéletének kiterjesztő értelmezésével, bíróság hatályos törvényt nem hagyhat figyelmen kívül, éppen ellenkezőleg: az Alaptörvény az állam minden szervének, így a bíróságoknak is kötelességévé teszi hazánk alkotmányos önazonossága védelmét. A hatályos hazai jog alkalmazásának indokolatlan mellőzése sérti a jogállamiság elvét, a hatályos hazai jog önkényes mellőzése tehát alaptörvény-ellenes, bármilyen okból is történjék, így arra az uniós jog indokolatlan alkalmazása vagy vélt, de valójában nem létező kollízió feloldása sem ad lehetőséget. Az Alkotmánybíróság így alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a bíróság európai jogi érintettség hiányában a magyar jog alkalmazását nem mellőzheti. Az alkotmányos követelmény figyelembevétele a bíróságok számára nemcsak a vizsgált esetben, hanem általában is irányadó, ezzel kapcsolatos kétség esetén indokolt a hazai jogszabályt érintő bírói kezdeményezést benyújtani az Alkotmánybírósághoz, mert csak ebben az esetben kerül az Alkotmánybíróság abba a helyzetbe, hogy az esetleges kollíziót feloldja.
• AB határozat jogszabályi rendelkezés szövegrészének megsemmisítéséről (IV/1304/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.595/2017/4. számú ítélete és a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 32. § (6) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (elmaradt bérpótlék megfizetése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásában alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és a Kúria felülvizsgálati eljárása keretében megtiltotta az alkalmazását a pedagógusok és közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet korábban hatályban lévő szövegrészének. Az összevont alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozók nyugdíjba vonulásukat követően nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék utólagos megfizetésére nyújtottak be kérelmet, majd fizetési felszólítást munkáltatójukhoz, amely bírósági eljáráshoz vezetett. A Kúria a támadott ítélete indokolásában kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezés szerint ilyen pótlékra az jogosult, aki társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott települések között szereplő községben végzett munkát; a város, amelyben az indítványozók a munkájukat végezték, pedig nem tekinthető községnek. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban arra hivatkoztak, hogy ők olyan település köznevelési intézményében végezték munkájukat, mely nem csak társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, hanem az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel is sújtott, azonban városi címe miatt a köznevelési intézményben dolgozó közalkalmazottak mégsem jogosultak a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra. Az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek és egyben a bírói döntést érdemben befolyásoló kérdésnek tekintette azt, hogy a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultság feltételei tekintetében valóban fennáll-e az indítványozók által állított hátrányos megkülönböztetés. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a vizsgált pótlék célja, hogy többletjuttatásban részesítse azokat a közalkalmazottakat, akik tevékenységüket nehéz körülmények között végzik, és e tekintetben a település jogállása nem bír relevanciával. A lefolytatott vizsgálat eredményeként az Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy a támadott rendelkezésben megfogalmazott kritériumoknak egyébként egyformán megfelelő községi és a városi köznevelési intézményekben foglalkoztatottak között (akár nevelési oktatási tevékenységükben, feladataikban) nem ismerhető fel olyan lényegi eltérés, amely a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultság eltérő szabályozását indokolná; a nehéz körülmények a települési jogállástól függetlenül fennállnak. Mindezekből következően az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a nehéz körülmények között községben vagy városban foglalkoztatottak közötti különbségtételnek nincsen észszerű indoka, ami jogalkotói mulasztásnak is minősíthető; így tehát a támadott jogszabályi rendelkezés „szereplő község” szövegrészét megsemmisítette, és a vonatkozó ügyben alkalmazási tilalmát rendelt el.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1676/2019.)
Az ügy tárgya: A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény elleni alkotmányjogi panasz (vallásszabadság)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó vallási közösségek kifogásolták, hogy a magánszemélyek befizetett jövedelemadójának felajánlott része után járó állami kiegészítésre csak bejegyzett és bevett egyházak jogosultak, ez pedig a többi vallási közösséggel szemben hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Az indítványozók alaptörvény-ellenesnek tartották továbbá, hogy az iskolai hittanoktatás lehetősége nem áll fenn valamennyi jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség számára. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy bár a bevett egyház a legkedvezőbb kategória, nincs objektív feltételrendszere annak, hogy mely vallási közösségeket lehet egyházként elismerni, és hogy erről a kérdésről az Országgyűlés dönt, így politikai döntés eredménye. Az indítványozók a törvény azon szövegrészeinek megsemmisítését is kérték, melynek megfelelően bíróságnak kell döntést hoznia arról, hogy egy közösség vallási tevékenységet folytat-e, mivel ez a rendelkezés sérti az állam és az egyház különvált működésének elvét. Az Alkotmánybíróság határozatában többek között megállapította, hogy nem következik a vallásszabadság egyéni alapjogából, hogy bármely magánszemélynek vagy közösségnek Alaptörvényre visszavezethető joga lenne arra, hogy vele az állam együttműködjön közösségi célok elérése érdekében. Az állam a különböző vallási meggyőződések között azok természetfelettire irányuló tartalma alapján nem tehet különbséget, ugyanakkor az olyan jogintézmények tekintetében, ahol az állam és egy vallási közösség között együttműködés jön létre, a vallási közösség világi joghoz és az alkotmányos értékrendhez való viszonyulását figyelembe veszi. Ebből okszerűen következik, hogy a vallási közösségek alkotmányos védelme is egyenlő, függetlenül a vallási közösség jogi megítélésétől, tagjainak számától vagy közösségi tevékenységekben való részvételéül. Az állam a vallásszabadság gyakorolhatósága tekintetében nem alkalmazhat eltérő mércét az egyes közösségek számára. A hitéleti tevékenység állami támogatása, bár kapcsolódik a vallásszabadság gyakorlásához, nem olyan jogosultság, ami az Alaptörvényből kényszerítően következne, így a hitéleti tevékenység támogatására nem lehet alkotmányos igényt formálni a vallásszabadság egyéni alapjogára hivatkozással. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványozók alkotmányjogi panaszában foglalt egyik törvényi rendelkezést sem találta alaptörvény-ellenesnek, így az indítványt elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1677/2019.)
Az ügy tárgya: A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény elleni alkotmányjogi panasz (vallásszabadság)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó vallási egyesület az eljárás indokaként előadta, hogy 1998 óta egyházként volt nyilvántartásba véve, egyházi működése ezen időponttól kezdve folyamatosan fennállt, és fenn is áll, azonban más formában, mivel a hatályos törvény alapján megvonták tőle egyházi státuszát. Az indítványozó a törvény rendelkezése ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságához is fordult, melynek következében az állam a nem vagyoni kárait megtérítette, egyházi státuszát azonban nem állította vissza. A törvény ezt követően módosított szabályozása az indítványozó nézete szerint továbbra is alaptörvény-ellenesen tesz különbséget a vallási tevékenységet végző szervezetek között, és gátolja, hogy a korábban fennálló státuszát a maga teljességében visszanyerje. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány központi kérdése az, hogy a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek kategorizálása és a különböző csoportok eltérő megítélése megfelel-e az Alaptörvény rendelkezéseinek. Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy az állam tartalmi kérdésekben a vallások és vallási közösségek önértelmezésére hagyatkozik, ugyanakkor – a vallásszabadsághoz, és ezen belül az együttes vallásgyakorlás jogához igazodóan – tárgyilagos és észszerű feltételeket határozhat meg a sajátos jogi formában, egyházként történő elismerés tekintetében. A különböző egyházi kategóriák objektív alapon történő létrehozása nem ellentétes az Alaptörvénnyel, mindemellett az egyházi jogállás megszerzésére, az egyházi elismerésre vonatkozó állami döntés nem lehet önkényes, a döntés alapjául szolgáló eljárásnak meg kell felelnie a tisztességes eljáráshoz való jogból eredő követelményeknek. A vallásszabadság jogából okszerűen következik a vallás szabad gyakorlása, a vallási meggyőződés szabad hirdetése, illetve más, lelkiismereti meggyőződésre visszavezethető magatartás tanúsítása; az azonban nem következik a vallásszabadság egyéni alapjogából, hogy bármely magánszemélynek vagy közösségnek Alaptörvényre visszavezethető joga lenne arra, hogy vele az állam együttműködjön közösségi célok elérése érdekében. A bevett egyház és a többi vallási közösség megkülönböztetése közvetlenül az Alaptörvényen alapul; egyebekben a többi vallási közösség kategorizálására nincs alaptörvényi utalás, arról a támadott törvény rendelkezik. A törvény döntően két szempontot vesz figyelembe: azt, hogy az adott közösség mióta létezik és hogy hány tagja van. Ezen szempontok az egyéni vallásszabadság szempontjából mellékesek, az azonban nem állítható, hogy önkényesek lennének annak megállapítására, hogy a vallási közösség mennyire meghonosodott, milyen szerepet tölt be a társadalomban. A társadalomban betöltött szerep pedig észszerű indoka lehet a csoportképzésnek. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványozó alkotmányjogi panaszában foglalt egyik törvényi rendelkezést sem találta alaptörvény-ellenesnek, így az indítványt elutasította.

• AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/44/2020.)
Az ügy tárgya: A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 51. § (5) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (víziközmű-szolgáltatás korlátozása)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény egy rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a felperes árverésen megszerezte egy ingatlan tehermentes tulajdonjogát, és később jutott csak tudomására, hogy az ingatlanon az ivóvíz-szolgáltatás szűkítő beszerelésével korlátozásra került, ugyanis az alperes víziközmű-szolgáltató a felhasználási helyen az ingatlan korábbi tulajdonosa által felhalmozott tartozást tartott nyilván. A felperes ekkor a későbbi indítványozó bírósághoz fordult, keresetében azt kérve, hogy a bíróság kötelezze az alperes víziközmű-szolgáltatót a korlátozás nélküli vízszolgáltatás nyújtására. A támadott szabályozás értelmében azonban azokban az esetekben is lehetséges az ivóvíz-szolgáltatás korlátozásának fenntartása, amikor a fogyasztási hely tulajdonjogát az árverési vevő eredeti módon, és nem pedig a korábbi tulajdonostól szerezte meg (mely esetben egyáltalán nem szükségszerű, hogy az árverés során a vevő bármilyen formában tudomást szerezzen a fennálló rendezetlen követelésről). Az eljáró bíró indítványa szerint ez a rendelkezés az Alaptörvényben foglalt testi és lelki egészséghez való jog, illetve az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító jog sérelmét idézi elő. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott törvényi rendelkezésnek jelen esetben van olyan értelmezése, mely az Alaptörvénnyel összhangban álló eredményre vezet, ha a felhasználási hely új tulajdonosa nem tartozik felelősséggel a korábbi tulajdonost terhelő tartozásokért. A valódi alkotmányjogi problémát az okozza, hogy a tényleges jogi helyzet nem tesz különbséget az eredeti és származékos tulajdonszerzésre vonatkozó szabályok között. Ahogyan arra a Kúria egy eseti döntése is rámutatott, nincs jogértelmezéssel feloldandó ellentmondás az ágazati szabályozás és a Polgári Törvénykönyv, illetőleg a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény eredeti tulajdonszerzésre vonatkozó szabályozása között, ugyanakkor azt is elismeri, hogy az ingatlant árverés útján megszerző fogyasztó az informálódás és igényérvényesítés szempontjából hátrányosabb helyzetben van, mintha szerződéses jogviszonyban szerzett volna tulajdont. Mivel az Alkotmánybíróság a jelen bírói kezdeményezés keretei között arra a következtetésre jutott, hogy az indítványban hivatkozott alaptörvényi rendelkezések alapján az alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, ezért a bírói kezdeményezést elutasította.
LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (VÉGZÉSEK, PL. ALKOTMÁNYJOGI PANASZ VISSZAUTASÍTÁSA)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/980/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.37.295/2017/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (energia ügy, közigazgatási határozat felülvizsgálata)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1198/2016.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.K.32.468/2015/8. számú ítélete, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdés v) pontja elleni alkotmányjogi panasz (illetékfizetési kötelezettség)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1627/2018.)
Az ügy tárgya: A sportról szóló 2004. évi I. törvény 47. § (8) bekezdése és 78/I. §-a, továbbá az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 75. § (4) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (kártalanítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1182/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 72.Pf.637.449/2018/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (lakás kiürítése)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1200/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.I.10.299/2017/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (munkaviszony jogellenes megszüntetése, fegyelmi eljárás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/726/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VI.20.252/2018/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (pertárgy értéke)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1831/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.III.10.358/2018/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1339/2019.)
Az ügy tárgya: A Győri Ítélőtábla Pkf.I.25.060/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (perújítás; tisztességtelen eljárás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/135/2020.)
Az ügy tárgya: A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) és (3) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (hatékony jogorvoslathoz való jog sérelme)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1291/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.VI.37.715/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadása)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1368/2019.)
Az ügy tárgya: A Győri Ítélőtábla Cgf.IV.47.006/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (változásbejegyzési kérelem)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/632/2017.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.032/2016/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szakmai képviselet bíróság előtt)

KÖVETKEZŐ TESTÜLETI ÜLÉSEK NAPIRENDJE

• Az Alkotmánybíróság május 26-i teljes ülése
• Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának május 26-i ülése
• Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának május 26-i ülése

A LEGUTÓBB KISZIGNÁLT ÚJ ÜGYEK LISTÁJA

• A legutóbb kiszignált új ügyek listája
Az Alkotmánybíróság a honlapján közzéteszi a legutóbbi 10 napban előadó alkotmánybíróra kiszignált ügyek listáját.

EGYÉB AKTUALITÁSOK AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIVEL KAPCSOLATBAN

• Megjelent az Alkotmánybíróság Határozatai 12. száma (2020. május 21.)
• Az Alkotmánybíróság közleménye az intézmény veszélyhelyzet alatti működéséről
• Az Alkotmánybíróság tájékoztatója indítványozók részére egyes ügyviteli változásokról


Az Alkotmánybírósági Hírlevél az Alkotmánybíróság Hivatalának elektronikus tájékoztató kiadványa, mely a legutóbbi döntésekre, az újonnan indult ügyekre és a következő testületi ülések napirendjére vonatkozó aktuális hírekről ad értesítést. A hírlevelet az Alkotmánybíróság főtitkára szerkeszti. Észrevételeit, javaslatait a hirlevel@mkab.hu címre küldheti. Szintén ezen a címen vagy az alább feltüntetett linkre kattintva iratkozhat le a hírlevélről. 
A hírlevélben szereplő linkek egy része a döntések tájékoztató jellegű, nem hivatalos közzétételét tartalmazó oldalra mutat, mely a hivatalos közzétételt követően később nem érhető el. 
Az Alkotmánybíróság valamennyi korábbi döntése, az indítványok szövege és az ügyek további adatai, valamint egyéb információk az Alkotmánybíróság honlapján találhatóak. 

 alkotmanybirosag.hu
facebook.com/alkotmanybirosag
Leiratkozás a hírlevélről

Adatkezelési tájékoztató

Leave a Reply 56 megnézve, 1 alkalommal mai nap |