| Mobile | RSS

Minden harmadik fideszes Kádárt választaná Orbán helyett

Minden harmadik fideszes Kádárt választaná Orbán helyett

2020. május. 28. 14:05 2020. május. 28. 14:19 ITTHON

Tóth Richárd

Tóth Richárd

882

Erős a Kádár-nosztalgia az Orbán-támogatók körében. A Fidesz-szavazók többsége úgy gondolja, a rendszerváltás előtt az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, és ugyanannyian vannak azok, akik szerint Kádár alatt jobb volt, mint azok, akik szerint most. Öregedik Orbán tábora, ez látszik az eredményekből.

Harminc évvel a rendszerváltás után átfogó tanulmányban elemzi a mögöttünk lévő három évtizedet a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung. A szerzők ugyanúgy a Policy Solutions két munkatársa – Bíró-Nagy András társalapító és az intézet igazgatója, valamint Laki Gergely elemző –, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerét és Orbán Viktor elmúlt tíz évét elemző írás esetében, erről ITT írtunk részletesen.

Rendszerváltás 30 – A rendszerváltás társadalmi megítélése 30 év után címet viselő tanulmány célja, hogy megismerhessük, mit gondol a magyar társadalom a rendszerváltásról. Az elemzés alapjait a Závecz Research személyes megkérdezésen alapuló, reprezentatív közvélemény-kutatása adja. A tanulmányban kitérnek:

  • a Kádár-korszak megítélésére,
  • a rendszerváltás eredményeinek megítélésére,
  • a családok anyagi helyzetére a Kádár-korszakban, a rendszerváltás után és a NER-ben, valamint
  • a demokrácia állapotára a rendszerváltás utáni magyar kormányok alatt.

A kutatásból kiderül, hogy

a megkérdezettek abszolút többsége szerint a magyarok többsége jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint napjainkban, 54 százalék értett egyet ezzel az állítással.

A válaszadók harmada vélte úgy, hogy ma többet megengedhet magának a magyar társadalom többsége, mint 1990 előtt.

Fideszesek <3 Kádár

Ugyanezt a kérdést pártpreferencia szerint megvizsgálva az derült ki, hogy az összes ellenzéki táborban többen vannak azok, akik szerint jobb volt a többség életszínvonala a Kádár-korszak alatt. Az MSZP-szavazóknál ez az arány 70 százalék, a DK-soknál 71, de még a Jobbik-szimpatizánsok körében is 54.

Ezen kívül fontos, hogy habár a Fidesz táborának pontosan a fele értékelte negatívan az állítást, még így is a kormánypártiak több mint egyharmada inkább nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra, és úgy látja, hogy a magyarok többség jobban élt Kádár alatt, mint akár most, Orbán Viktor kormányzása idején – írják a kutatók.

© Policy Solutions

Az életkor egyértelmű összefüggést mutat a véleményekkel. Minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban értettek egyet az állítással, igaz, a fiatalabbak esetében jelentős volt a válaszadást megtagadók aránya. Míg a 18 és 29 közöttiek körében 35 és 25 százalék a két tábor nagysága, addig a 60 év felettiek körében már 63 és 36 százalék (az egyetértők javára természetesen). Hasonló összefüggést látni az iskolázottság terén is. Az alacsonyabban képzett rétegek nagyobb arányban vélték úgy, hogy Kádár alatt jobban élt a magyarok többsége.

© MTI / Koszticsák Szilárd

A 8 általánost végzettek körében 62 és 27 százalék a két tábor nagysága, de még a diplomások relatív többsége (45 százalék) szerint is jobban élt a magyarok többsége 1990 előtt, mint napjainkban. Ha a Kádár-korban élők anyagi boldogulásának feltételeire kérdeztek rá, akkor az eredmények azt mutatják,

a megkérdezettek 61 százaléka értett egyet azzal az állítással, miszerint a rendszerváltás előtt az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, míg alig minden negyedik válaszadó helyezkedett ezzel ellentétes álláspontra.

A pártpreferencia szerinti bontást vizsgálva azt látni, hogy még a leginkább kritikus kormánypárti szavazóknak is több mint a fele (52 százalék) gondolta úgy, hogy a Kádár-rendszerben alapvetően adott volt az emberek számára az anyagi gyarapodás lehetősége. A leginkább ezúttal is az MSZP (78 százalék) és a DK (75 százalék) szimpatizánsai vélekedtek pozitívan az államszocializmus nyújtotta egyéni boldogulási lehetőségekről.

© Policy Solutions

Az életkori bontást tekintve: az egyetértők aránya egyenesen arányosan növekszik az életkorral; az iskolázottságot figyelve pedig itt is az alapfokú végzettségűek körében találni a legmagasabb egyetértési arányt, míg a gimnáziumot vagy egyetemet végzettek körében az átlagnál némileg kisebb mértékben értettek egyet az állítással.

Érdekesség, hogy miközben a megkérdezettek többsége szerint jobban éltek a magyarok a Kádár-korszakban, mint a rendszerváltás utáni évtizedekben, addig azzal is tisztában van a relatív többség, hogy az 1990 előtti rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt. A válaszadók 45 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy a Kádár-rendszer gazdasági értelemben fenntarthatatlan volt, míg mindössze a megkérdezettek bő harmadának (35 százalék) nem merültek fel kétségei a nyugati kölcsönökből is finanszírozott szocialista rendszer hosszú távú működőképességét illetően.

Ha a rendszer gazdasági fenntarthatóságát a pártpreferencia bontásában vizsgáljuk, kifejezetten szoros az eredmény.

© Máté Péter / HVG

Leginkább a Momentum szavazói vélekednek úgy (56 százalék), hogy a gazdasági reformkísérletek ellenére is a rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt, és nem meglepő módon a kormánypárti szavazók többsége is gazdasági zsákutcának értékelte az időszakot: 53 százalékuk szerint volt fenntarthatatlan volt a korabeli gazdasági berendezkedés. A leginkább az MSZP (49 százalék) és a DK (44 százalék) szimpatizánsai körében népszerű az a gondolkodás, miszerint a szocializmus alatti gazdaságpolitika fenntartható volt – de körükben sincs ennek az állításnak abszolút többsége.

Szabadság. Szerelem?

Nagyon kicsivel, de többen vannak azok, akik szerint szabadon lehetett élni ebben az időszakban. A megkérdezettek 44 százaléka nem értett egyet az állítással, miszerint a Kádár-korszak alatt nem volt az országban szabadság, míg mindössze a válaszadók 40 százaléka gondolta úgy, hogy nem lehet szabadnak nevezni a politikai rendszert.

A harcos rendszerváltó, antikommunista Fidesz táborában értettek a legnagyobb arányban egyet ezzel az állítással (56 százalék), de még a fideszesek harmada is úgy gondolja, hogy végső soron lehetett szabadon élni a Kádár-korban. Itt is az MSZP (54 százalék) és a DK (57 százalék) szavazói vannak a legjobb véleménnyel a szocialista időszakról, de szembetűnő, hogy még a fiatal szavazótáborral rendelkező Momentum szavazói körében is két megegyező nagyságú tábort figyelhetünk meg.

© Policy Solutions

A magyar társadalom többsége (52 százalék) úgy vélekedik három évtizeddel a rendszerváltás után, hogy a Kádár-rendszer alatt összességében jobb volt az élet, mint a rendszerváltás utáni évtizedekben.

Ezzel szemben mindössze a megkérdezettek szűk harmada (31 százalék) gondolta úgy, hogy rosszabb volt az élet Kádár alatt, mint 1990-től napjainkig.

Pártpreferencia szerint:

  • még a fideszesek körében is kiegyenlített a Kádár-rendszer általános megítélése: szinte pontosan ugyanannyian (43 százalék) vannak azok, akik szerint jobb volt Kádár alatt, mint azok, akik szerint javult az élet minősége Magyarországon 1990 után (41 százalék),
  • a fideszeseken kívül minden 5 százalék feletti támogatottsággal rendelkező párt támogatói körében abszolút többségben vannak azok, akik szerint a Kádár-rendszer alatt összességében jobb volt az élet, és így gondolják ezt a bizonytalanok is,
  • a Jobbik és a DK szavazói (63-63 százalék) ellenkeztek a leginkább az állítást hallva, de még a liberális, magát 21. századi pártként definiáló Momentum táborában is határozott többségben vannak azok, akik visszasírják a Kádár-korszak kiszámíthatónak, nyugodtnak gondolt világát.
© Policy Solutions

Keserű szájíz

A Policy Solutions a rendszerváltás eredményeinek értékelésére is kérte a válaszadókat.

A magántulajdonon alapuló piacgazdaság leginkább a fideszes szavazók szerint valósult meg 1990 után, a kormánypárti szavazók pontosan kétharmada (66 százalék) képviselte ezt az álláspontot, de átlagon felüli arányban vélekedtek hasonlóan a Momentum szavazói (57 százalék) is. Ezzel szemben az MSZP (48 százalék vs. 48 százalék) és a DK (45 százalék vs. 41 százalék) szavazói körében nagyjából két megegyező nagyságú tábort látunk.

Magasan a fideszesek körében a legmagasabb annak a véleménynek a támogatottsága, miszerint a rendszerváltás óta Magyarországon következmények nélkül, bárki bármilyen véleményt nyugodtan hangoztathat. 69 százalékuk vélte úgy, hogy 1990 óta szólásszabadság van Magyarországon, és mindössze minden ötödik kormánypárti szavazó (20 százalék) helyezkedett szembe ezzel a véleménnyel. Az ellenzéki oldal viszont ennél jóval megosztottabb. Egyedül a DK-s szimpatizánsok körében vannak többségben azok (51 százalék vs. 43 százalék), akik szerint a rendszerváltás óta megvalósult a szólásszabadság, a többi ellenzéki táborban ennél lesújtóbb véleményekkel találkozunk. Míg a momentumosok körében két kiegyenlített tábort látunk, addig a jobbikosok (44 százalék vs. 49 százalék), de még inkább az MSZP-sek (44 százalék vs. 54 százalék) esetében többségben vannak azok, akik szerint 1989 után sem lehet hazánkban érdemi szólásszabadságról beszélni. A jelenlegi ellenzéki pártok közötti szkeptikusabb vélemények vélhetően magyarázhatók azzal is, amilyen negatív módon az elmúlt harminc éven belül az utóbbi tíz év tendenciáit megélték.

A munkahelyteremtés kérdésében ismét a kormánypárti szavazók tűnnek a leginkább elégedettnek a rendszerváltás utáni évtizedekkel. A fideszesek 63 százaléka felelt úgy, hogy a rendszerváltás óta több munkahely jött létre az országban, annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni években egyébként tömegek veszítették el az állásukat, elsősorban az ipar összeomlása következtében. Az MSZP-sek és a bizonytalanok táborában is többségbe kerültek az igenlő vélemények. Ezzel szemben a jobbikosok körében kiegyenlített a két tábor, míg a legkevésbé a Momentum (35 százalék) és a DK (40 százalék) szavazói vélekedtek úgy, hogy a rendszerváltás után számszerűen több munkahely jött volna létre.

A szabad és tisztességes választások megvalósulásáról ismét elsősorban a kormánypárti szavazók vannak jó véleménnyel. Kétharmaduk (68 százalék) szerint létrejött a tisztességes demokráciák egyik alapfeltétele a rendszerváltással. A Fidesz táborán kívül azonban mindenhol többségben vannak azok a vélemények, amelyek szerint összességében inkább nem valósultak meg a szabad és tisztességes választások. Ennek vélhetően a 2010 utáni Fidesz–ellenzék törésvonal lehet a magyarázata. Ebben kérdésben nem mutatkozik jelentős véleménykülönbség az ellenzéki táboron belül.

Leginkább a fideszesek vélekedtek úgy, hogy a rendszerváltás utáni évtizedekben javult hazánkban az életszínvonal. A kormánypárt támogatói között kétharmados többségben vannak azok, akik szerint 1990 óta összességében javult az életszínvonal hazánkban, ezzel ellentétes állásponton mindössze minden negyedik fideszes helyezkedik el. Az ellenzéki szavazók esetében viszont az ellenkezőjét figyelhetjük meg: ahogy az első fejezetben is láttuk, ők inkább a Kádár-korszak életszínvonalát ítélik meg pozitívan: a legkevésbé a DK szimpatizánsai (33 százalék) vélekedtek úgy, hogy javult volna az életszínvonal 1990 után, de az MSZP (39 százalék), a Jobbik és a Momentum (40-40 százalék) táborában is kisebbségben vannak ezek a vélemények.

A kormánypárti szavazók vannak a leginkább meggyőződve arról is, hogy a rendszerváltás után megvalósult a törvény előtti egyenlőség Magyarországon. A Fidesz táborának kétharmada vélte úgy, hogy 1990 óta mindenki egyenlő a törvények előtt, ezzel szemben minden negyedik fideszes szerint viszont nem mindenkit illetnek meg ugyanazok a jogok. Az MSZP szavazói esetében két pontosan ugyanakkora tábort látunk (48 százalék vs. 50 százalék), ám a Jobbik (42 százalék), a DK (38 százalék), de főleg a Momentum szavazói (32 százalék) ennél jóval kritikusabban vélekednek arról, hogy tényleg mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e az országban.

Az esélyegyenlőség kérdésében egyedül a fideszesek körében került többségbe az az álláspont, miszerint a rendszerváltás óta javult a helyzet a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében: 49 százalék vélekedett így, az ezzel ellentétes vélemények aránya 41 százalék volt a kormánypárti szavazóknál. Az ellenzéki szavazóknak viszont ennél lesújtóbb a véleménye a kérdésről, még a relatíve legpozitívabb Momentum táborában is mindössze 39 százaléknyian értettek egyet az állítással, az MSZP (35 százalék), a DK (29 százalék), de főleg a Jobbik (27 százalék) táborában viszont egyértelmű kisebbségben vannak azok, akik szerint egyenlőbbé vált volna a társadalom az elmúlt 30 évben.

A Policy Solutions kimutatta, hogy a rendszerváltás eredményei terén egyetlen esetben született pártokon átívelő konszenzus: a magyar társadalom szerint hiába lett vége a Kádár-rendszernek, több lett a korrupció az országban.

A kormánypártiak körében csak szűk többségbe került ez az álláspont (47 százalék vs. 39 százalék), de az ellenzékiek véleménye egészen lesújtó: a DK-tábor 68 százaléka, a jobbikosok 73 százaléka, a Momentum szavazóinak háromnegyede (75 százalék) és az MSZP-sek 80 százaléka is úgy gondolja, hogy az elmúlt harminc évben romlott a korrupciós helyzet. A bizonytalanok közel kétharmada is inkább az ellenzéki szavazókkal ért egyet. Itt is érdemes hangsúlyozni, hogy a 2010 utáni Orbán-kormányok súlyosan negatív korrupciós megítélése ebben a kérdésben is mély nyomot hagyhat a teljes rendszerváltás utáni időszakról alkotott véleményeken.

Családok, Kádár, NER
A kutatók megvizsgálták, hogy a magyarok miként vélekednek a közvetlen környezetük anyagi helyzetét illetően a különböző történelmi korszakokról, egymással összehasonlítva. Pontosan ugyanannyian választották a Kádár-rendszert, mint az Orbán-rezsimet, amikor arról kérdezték őket, szerintük mikor volt a saját családjuknak a legjobb az anyagi helyzete: a magyar társadalom 29 százaléka az 1990 előtti időszakban, míg ugyanennyien a 2010 utáni években éltek a legjobb anyagi körülmények között a saját megítélésük szerint. A rendszerváltást követő 20 év a válaszadók 23 százalékának volt megélhetés szempontjából a leginkább kedvező időszak.A fideszesek közel kétharmada jelölte meg a 2010 utáni éveket, míg a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltást követő két évtized mindössze a kormánypártiak 12–14 százaléka számára volt az anyagi értelemben legkedvezőbb időszak. Az ellenzékieknek viszont csak egy kis része tartja a leggyümölcsözőbb időszaknak a Nemzeti Együttműködés Rendszerét: habár még a Jobbik és a Momentum szavazói vélekedtek a leggyakrabban úgy, hogy családjuk számára az elmúlt 10 év volt anyagilag a legkedvezőbb, még körükben is mindössze 14–15 százalék azoknak az aránya, akiknek anyagi helyzete a NER alatt alakult a legkedvezőbben. Az MSZP-sek és a DK-sok körében gyakorlatilag ugyanannyian tekintenek vissza a családjuk anyagi helyzete szempontjából legkedvezőbb időszakként a Kádár-korszakra és a rendszerváltás utáni húsz évre, az Orbán-rezsim tíz évét viszont szinte senki nem választotta közülük. A momentumosok közül sokan nem tudtak válaszolni a kérdésre, de akik igen, azok körében szintén a Kádár-korszak (33 százalék) vagy az 1990–2010 közötti időszak (32 százalék) volt a leggyakoribb válaszopció, ugyanakkora mértékben. A jobbikosok és a bizonytalanok között ugyanakkor a legtöbben azt válaszolták, hogy a Kádár-rendszerben ment a családjuknak a legjobban.

Orbán „demokráciája”?

Amikor a kutatók azt kérték, válasszák ki, a rendszerváltás óta melyik kormány alatt volt a legjobb állapotban a demokrácia, ugyanannyian jelölték meg valamelyik MSZP-kormányt, mint ahányan inkább Orbán 1998 és 2002 közötti, vagy 2010 utáni kormányait preferálták (mindannyian 27 százaléknyian vannak).

© Fazekas István

Csak minden tizedik válaszoló szerint van jelenleg a legjobb állapotban a demokrácia hazánkban, míg az első Orbán-kormány időszaka, azaz a Fidesz MDF-fel és kisgazdákkal közös kormányzása 1998 és 2002 között a válaszadók 17 százaléka szerint volt a demokrácia fénykora hazánkban. A baloldali kabinetek közül magasan a Horn Gyula által 1994 és 1998 között vezetett kormányra emlékeznek a legszívesebben a választók, ha a demokrácia állapotáról kell véleményt alkotni. A válaszadók 16 százaléka választotta a Horn-kormányt. Medgyessy Péter 2 éves (4 százalék), valamint Gyurcsány Ferenc 5 éves kormányzását (5 százalék) viszont ettől jócskán lemaradva találjuk csak. Bajnai Gordon 2009–2010-es válságkezelő kabinetjét két százalék tartja a demokrácia színvonalát tartva a leginkább példaértékűnek.

Az első három szabadon választott kormányt hibahatáron belül választották a megkérdezettek: a demokrácia állapota Magyarországon mind az Antall József és Boross Péter által vezetett kormány, mind a Horn-kormány, mind az első Orbán-kormány alatt a megkérdezettek 16–17 százaléka szerint volt a legjobb. Ezek mellett fontos azt is megjegyezni, hogy a megkérdezettek 9 százaléka szerint egyik kormány idején sem volt jó állapotban a magyar demokrácia, további 21 százalék pedig nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésre.

Kiderült az is – ha a pártpreferencia bontást nézzük –, hogy mindössze minden negyedik fideszes tartja a 2010 utáni Orbán-kormányokat a demokrácia legerősebb védelmezőinek, ezzel szemben igen jelentős viszont az első Orbán-kormány iránti nosztalgia.

Tízből négy fideszes szerint 1998 és 2002 között volt a legjobb állapotban a demokrácia hazánkban.

Érdemes azt is megemlíteni viszont, hogy a kormánypárti szavazók 11 százaléka szerint Antall József idején, 7 százaléka szerint pedig Horn Gyula alatt volt a legjobb hazánkban a demokrácia minősége.

Az MSZP-sek körében Horn Gyula kultusza kiemelkedő. Tízből négy szocialista szimpatizáns választotta az 1994 és 1998 közötti időszakot, de említésre méltó Medgyessy Péter kormányának 14 százalékos, valamint az Antall-kormány 27 százalékos említési aránya is. Gyurcsány Ferenc 5 éves regnálását a mostani MSZP-s választók közül viszont szinte senki nem említette. A DK-sok ötöde szerint volt pártjuk elnökének 2004–2009 közötti kormányzása a demokrácia fénykora, azonban még a DK-sok között is többen vannak ennél, akik szerint Horn Gyula időszaka volt az etalon (33 százalék). Ezen kívül még a DK-sok körében is megbecsülést élvez az antalli örökség: 18 százalékuk vélte úgy, hogy 1990 és 1994 között volt a legjobb állapotban a demokrácia Magyarországon.

A Jobbik-szavazók körében is erős az Antall-kormány iránti nosztalgia, 29 százalékuk választotta ezt az időszakot, a fideszes kormányzati időszakokat (még az 1998–2002-es ciklust sem) viszont szinte egyáltalán nem tartják jó minőségűnek a demokrácia szempontjából. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy minden ötödik jobbikos a Horn-kormányra tekint vissza a legjobb szívvel a demokrácia szempontjából. A Momentum-szimpatizánsok körében mindegyik korszaknak vannak lelkes támogatói: 23-23 százalékuk választotta Horn Gyulát és Antall Józsefet, 10 százalékuk az első Orbán-kormányt.

*

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest május 28-án délután 4-től tartja a Rendszerváltás 30 – A rendszerváltás társadalmi megítélése 30 év után c. közös kiadványának online bemutatóját.

fecsego.eu/hvg.hu

Leave a Reply 129 megnézve, 1 alkalommal mai nap |