| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL/LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK

• AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról (IV/815/2018.)
Az ügy tárgya: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:109. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (apasági vélelem megdöntése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a gyámhivatal a származás kiderítésére irányuló per megindítását megelőzően a vér szerinti apa, a vélelmezett apa, valamint a gyermek alapvető jogaira, ezen túlmenően a házasságon alapuló stabil családi kapcsolatra is kiterjedő, komplex vizsgálatot és érdekösszemérést folytasson le. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó apasági vélelem megdöntésére irányuló pert indított, mert apaságát ugyan DNS-vizsgálat bizonyította, az anya új házasságkötése folytán a gyermek születési anyakönyvi kivonatába mégis az anya új férje került bejegyzésre apaként. Az eljáró bíróság az indítványozó keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasította, mivel a Polgári Törvénykönyv taxatív módon felsorolja az apasági vélelem megtámadására jogosultakat, és az abban foglaltak alapján az a férfi, aki magát a gyermek apjának állítja, akkor sem jogosult a más férfira nézve fennálló apasági vélelem megtámadására, ha a gyermek bizonyítottan tőle származik. Az indítványozó szerint ez a szabályozás sérti a nők és férfiak közötti egyenjogúság követelményét; hátrányos megkülönböztetést alkalmaz az apasági vélelem megtámadására nem jogosult vér szerinti apa és az ilyen jogosultsággal rendelkező vélelmezett apa között; nem egyeztethető össze az Alaptörvény jogérvényesítés lehetőségét biztosító cikkével; valamint sérti a gyermek és szülő közötti kapcsolattartást, ebből következően pedig a család mint a társadalom alapegysége integritását. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a vér szerinti apának Alaptörvény által védett joga van a származás kiderítéséhez, de önmagában egyenlőségi alapon nem vezethető le az Alaptörvényből a biológiai apának a más férfi tekintetében fennálló apasági vélelem megdöntésére irányuló közvetlen keresetindítási joga. Az Alkotmánybíróság továbbá kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyv alapján az apaság nem az anya egyoldalú elhatározásán múlik: az apasági vélelmet nem az anya egyoldalú elhatározása, nyilatkozata, hanem a törvény keletkezteti, és az anya az apaság vélelmének a megdöntése céljából is csak a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat pert; az indítványba foglalt érvek alapján tehát az apasági vélelem megtámadására jogosultak felsorolása és a férfi-női egyenjogúság kérdése között alkotmányjogi összefüggés nem áll fenn. A gyermeknek a családi viszonyok rendezettségéhez és stabilitásához fűződő érdekére tekintettel a családi jogállás kívülről történő megkérdőjelezhetősége szűk körre kell hogy legyen szorítva; mindaddig, amíg a fennálló apasági vélelem a rendeltetését betölti, és a gyermeknek a védelemhez és gondoskodáshoz való jogát biztosítja, az az észszerű, hogy egy családon kívüli személy egyoldalú elhatározással, a fennálló apasági vélelem megtámadására ne lehessen közvetlenül jogosult. Az Alkotmánybíróság ezek alapján az alkotmányjogi panaszt elutasította, de a közvetett, eseti gyám útján történő jogérvényesítéshez kapcsolódóan alkotmányos követelményt állapított meg.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/702/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.279/2018/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (ügyeleti díj megfizetése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria ügyeleti díj megfizetése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az alperes kórház megszakítás nélküli tevékenységet folytatott, a későbbi indítványozó felpereseket pedig egy műszakban, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidőbeosztásban foglalkoztatta. A felperesek bírósághoz fordultak, és a 2012-2016 közötti időszak tekintetében ügyeleti díjkülönbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest; igényüket arra alapították, hogy a heti pihenőnapjaikon rendszeresen egészségügyi ügyeletet teljesítettek. A Kúria ítélete, amely hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és helyben hagyta az első fokon eljáró bíróság döntését, az indítványozók szerint alaptörvény-ellenes, mert lehetővé teszi, hogy az alperes kórház összevonva adja ki a felperes munkavállalót több önálló jogcímen megillető távollétet, így sérült a munkavállalók napi és heti pihenőidőhöz külön-külön való joga, illetve közvetve az arra a napra a munkavégzésért járó többletdíjazáshoz való joga. Az indítványozók a tulajdonhoz való jog sérelmével összefüggésben előadták, hogy az ügyeletben végzett ügyeleti díjkülönbözet mint már elvégzett, de ki nem fizetett munka után járó díjazás (mint már megszerzett tulajdon) alkotmányos tulajdonjogi védelmében kellene hogy részesüljön. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria azon jogértelmezése, miszerint a napi pihenőidő és a heti pihenőnap egy időben kiadható, nem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel, mivel abból (a pihenőidők eltérő rendeltetésére tekintettel) az következik, hogy a napi és heti pihenőidő önálló jogcímen illeti meg a munkavállalókat. A Kúria tehát nem vette figyelembe a jogszabály célját és a törvényhozó szándékát, valamint nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte az alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket, mivel az Alaptörvény kimondja, hogy a munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz; a Kúria jogértelmezése szerint az ügyeletesek elveszítik a napi pihenőidejüket, ha hétköznap ügyelnek, és elveszítik a heti pihenőnapjukat, ha hétvégén ügyelnek. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a kúriai jogértelmezés az egészségügyi dolgozók számára biztosított napi és heti pihenőidő jogalkotó által szándékolt terjedelmét oly mértékben leszűkítette, hogy az alaptörvény-ellenességhez vezetett, így az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria ítéletét.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/1368/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.884/2017/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyhez fűződő jogok megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben egy internetes hírújság olyan cikkeket közölt, amelyekben az indítványozó hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét és élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatait. Az indítványozó személyiségi jogsértés miatt pert indított a hírportált üzemeltető alperes ellen, mert az nézete szerint a fenti közlésekkel megsértette a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, amelyet a másodfokon eljáró ítélőtábla a per főtárgya tekintetében helyben hagyott. Az indítványozó a jogerős döntés ellen beadott felülvizsgálati kérelmét a Kúria a kérelem hiányosságai miatt hivatalból elutasította, az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az ügy, amelynek kapcsán az indítványozó adatait közzétették, kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügynek minősült, és a bíróságoknak abban kellett dönteniük, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a sajtószabadság, az előadott ügyről való tájékoztatás elsőbbséget élvez-e a felperes személyes adatainak védelméhez képest. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy ő nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek, büntetőeljárás nem indult ellene, de még tanúként sem hallgatták meg; álláspontja szerint személyes kapcsolatainak ténye önmagában nem képez közérdeklődésre számot tartó körülményt. Az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára; a Kúria döntése meghozatala során tehát az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen a kúriai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető; ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kúriai döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/1551/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.077/2017/9. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az internetes honlap alperes meghatározott időpontokban közölt cikkei, valamint a szintén az alperes által üzemeltetett internetes oldalon tárolt egyik televíziós csatorna által sugárzott híradó meghatározott adásai, az indítványozó hozzájárulása nélkül hozták nyilvánosságra az indítványozó nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét és élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatokat. A kúriai döntés a jogerős ítéletnek az alperest marasztaló részét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét (a kereset teljes elutasítását) helyben hagyta. Az indítványozó a jogerős döntés ellen beadott felülvizsgálati kérelmét a Kúria a kérelem hiányosságai miatt hivatalból elutasította, az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az ügy, amelynek kapcsán az indítványozó adatait közzétették, kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügynek minősült, és a bíróságoknak abban kellett dönteniük, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a sajtószabadság, az előadott ügyről való tájékoztatás elsőbbséget élvez-e a felperes személyes adatainak védelméhez képest. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy ő nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek, büntetőeljárás nem indult ellene, de még tanúként sem hallgatták meg; álláspontja szerint személyes kapcsolatainak ténye önmagában nem képez közérdeklődésre számot tartó körülményt. Az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára; a Kúria döntése meghozatala során tehát az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen a kúriai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető; ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kúriai döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/1333/2017.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.906/2016/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (személyhez fűződő jogok megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Ítélőtábla személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban megállapított tényállás szerint egy napilap és a hozzá kapcsolódó internetes portál az indítványozóval kapcsolatos tudósítást tett közzé, amelyben hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra az indítványozó nevét, korábbi munkahelyeinek és beosztásának, illetve élettársi kapcsolatának tényét, élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatokat, az indítványozó és élettársa korábbi közös nyaralásának helyszínét, valamint azon közösségi portálokat, amelyeken beregisztrált és korábban megtalálható volt. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind az elsőfokú ítéletet helyben hagyó, jogerős másodfokú ítélet az Alaptörvényt nem sértő módon állapította meg, hogy az adott ügyben a véleménynyilvánítási jog és a magánszféra konfliktusát kellett feloldani a vonatkozó alkotmányossági szempontok figyelembevételével. Az Alkotmánybíróság az alapjogok kollíziója kiegyenlítésével összefüggésben, az ítélőtábla érdekmérlegelésére nézve megállapította, hogy sem az elsőfokú, sem a jogerős másodfokú ítélet alkotmányossági szempontból nem helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a közügy igen jelentős tárgyi súlya szükségessé teheti a közvélemény tájékoztatásának előtérbe helyezését abban az esetben is, ha az indítványozó (az adott ügy felperese) nem közszereplő, személyes adatai védelméhez képest. Az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nevének nyilvánosságra hozatalán kívül a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára. Az ítélőtábla döntése meghozatala során az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen az ítélőtáblai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető; ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a bírói döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/686/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.306/2017/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyhez fűződő jogok megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az alperes által üzemeltetett internetes oldalon három időpontban az indítványozóval kapcsolatos tudósításokat tett közzé, amelyekben az indítványozó hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét és élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatait. Az indítványozó személyiségi jogsértés miatt pert indított az oldalt üzemeltető alperes ellen, mert az nézete szerint a fenti közlésekkel megsértette a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. A Kúria felülvizsgálati eljárásában ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az ügy, amelynek kapcsán az indítványozó adatait közzétették, kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügynek minősült, és a bíróságoknak abban kellett dönteniük, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a sajtószabadság, az előadott ügyről való tájékoztatás elsőbbséget élvez-e a felperes személyes adatainak védelméhez képest. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy ő nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek, büntetőeljárás nem indult ellene, de még tanúként sem hallgatták meg; álláspontja szerint személyes kapcsolatainak ténye önmagában nem képez közérdeklődésre számot tartó körülményt. Az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára; a Kúria döntése meghozatala során tehát az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen a kúriai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető; ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kúriai döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/1094/2018.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.941/2017/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (személyhez fűződő jogok megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az alperes által működtetett televíziós csatorna három konkrét időpontban sugárzott Híradó című műsorában olyan közlések hangzottak el, amelyekben az indítványozó hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét és élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatait. Az indítványozó személyiségi jogsértés miatt pert indított a televíziós csatorna alperes ellen, mert az nézete szerint a fenti közlésekkel megsértette a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, amelyet a másodfokon eljáró ítélőtábla részben megváltoztatott, de a per főtárgya tekintetében helyben hagyott. Az indítványozó a jogerős döntés ellen beadott felülvizsgálati kérelmét a Kúria a kérelem hiányosságai miatt hivatalból elutasította, az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az ügy, amelynek kapcsán az indítványozó adatait közzétették, kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügynek minősült, és a bíróságoknak abban kellett dönteniük, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a sajtószabadság, az előadott ügyről való tájékoztatás elsőbbséget élvez-e a felperes személyes adatainak védelméhez képest. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy ő nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek, büntetőeljárás nem indult ellene, de még tanúként sem hallgatták meg; álláspontja szerint személyes kapcsolatainak ténye önmagában nem képez közérdeklődésre számot tartó körülményt. Az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára; a Kúria döntése meghozatala során tehát az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen a kúriai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető; ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kúriai döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/790/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.948/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyhez fűződő jogok megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban megállapított tényállás szerint az alperes által üzemeltetett internetes oldal három konkrét időpontban közzétett írásaiban az indítványozó mint felperes hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra a nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét, élettársa nevét, továbbá élettársának családi kapcsolatait, ezen keresztül a tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatokat, a felperes és élettársa korábbi közös nyaralásának helyszínét, illetve azokat a közösségi portálokat, amelyeken a felperes regisztrált és korábban megtalálható volt. Ezzel az alperes, a felperes nézete szerint, megsértette a felperes magánélethez és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát; ezért pert indított az alperes ellen, a fentiek alapján a magánéletéhez és személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogának megsértése megállapítását, valamint az alperes további jogsértéstől való eltiltását kérve. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa kiadott internetes sajtótermékben cikkben közzétette a felperes munkáltatóinak nevét, illetve korábbi nyaralása helyszínét, megsértette a felperes személyes adatok védelméhez és a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogát. Az másodfokú bíróság ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és azt is megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa kiadott internetes sajtótermékben megjelent cikkben közzétette a felperes nevét, megsértette a felperes személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát; ezt meghaladóan a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. Az indítványozó álláspontja szerint a kúriai döntés alaptörvény-ellenessége egyrészt abban áll, hogy indokolásában nem foglalt állást az indítványozó magánéletére, élettársának beazonosítására, családi kapcsolataira vonatkozó közlések kapcsán a szükségesség-arányosság kérdésében; utalt továbbá az indítvány arra, hogy a bíróságok nem vették figyelembe, hogy az indítványozó nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kúriai ítélet az indítványozó családi kapcsolataira vonatkozó tényállításokkal összefüggésben érdekmérlegelése során helyesen állapította meg a releváns alkotmányossági szempontokat és abból az Alaptörvény releváns rendelkezéseinek megfelelő következtetést vont le. Figyelemmel arra, hogy a felperes konkrét nevének hozzájárulása nélküli közzétételére nézve a jogerős másodfokú bíróság megállapította a jogsértést, így nem vezetett az indítványozó magánélet védelméhez való alapjoga alaptörvény-ellenes korlátozásához. Így a kifogásolt bírói döntés biztosította az érintett alapjogok kíméletes kiegyenlítését, ezért a Kúria döntése nem alaptörvény-ellenes.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/316/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.398/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyhez fűződő jogok megsértése)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria személyiségi jog megsértése tárgyában hozott ítéletét. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az alperes által üzemeltetett internetes oldalon két konkrét időpontban közzétett írásaiban, valamint a honlapján tárolt tudósításaiban, az indítványozó hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét és élettársának nevét, valamint élettársa családi kapcsolatait, ezen keresztül az indítványozó tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatait. Az indítványozó személyiségi jogsértés miatt pert indított az oldalt üzemeltető alperes ellen, mert az nézete szerint a fenti közlésekkel megsértette a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében elutasította, a másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett internetes sajtótermékben megjelent konkrét cikkében közzétette a felperes nevét, valamint korábbi munkahelyének megnevezését, jogviszonya megszűnésének időpontját, és módját, ottani munkaköri beosztását, megsértette a felperes személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. A Kúria felülvizsgálati eljárásában ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az ügy, amelynek kapcsán az indítványozó adatait közzétették, kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügynek minősült, és a bíróságoknak abban kellett dönteniük, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a sajtószabadság, az előadott ügyről való tájékoztatás elsőbbséget élvez-e a felperes személyes adatainak védelméhez képest. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy ő nem részese az ítélet által hivatkozott közügynek, büntetőeljárás nem indult ellene, de még tanúként sem hallgatták meg; álláspontja szerint személyes kapcsolatainak ténye önmagában nem képez közérdeklődésre számot tartó körülményt. Az Alkotmánybíróság a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga más, az indítványozó magánszféráját kímélő, azt nem sértő módon, például a név nélkül történő tudósítással is elérhető lett volna, figyelemmel különösen az indítványozó nem közszereplő voltára; a Kúria döntése meghozatala során tehát az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította. Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy helytelen a kúriai döntés azon érvelése, amely szerint egy hír hitelessége, illetve annak megítélése önmagában egy adott személy nevének a nyilvánosságra hozatalával lenne megerősíthető; ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kúriai döntés sértette az indítványozó magánszférához való jogát, így az ítélet megsemmisítéséről döntött.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1956/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.II.21.199/2019/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (gyermek jogellenes elvitele)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a Fővárosi Törvényszék és Kúria gyermek jogellenes elvitele tárgyában hozott döntései alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában előterjesztett alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó házastársával együtt két gyermeküket Kanadában nevelte. Az indítványozó, miután férje életveszélyesen megfenyegette, a gyermekekkel a férj hozzájárulása nélkül a végleges hazatérés szándékával Magyarországra utazott. Az apa a bíróságokat kérte, hogy rendeljék el a két gyermek visszavitelét a szokásos tartózkodási helyükre. Az elsőfokú bíróság elrendelte a gyermekek visszavitelét, amely döntést a másodfokú bíróság helyben hagyott, a Kúria pedig hatályában fenntartott. Az indítványozó álláspontja szerint a döntések sértik az anyának a gyermekek neveléséhez való jogát, a gyermekek érdekeit; a bíróságok eljárása továbbá az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogát is sértette, mivel a döntést a bíróság felnőtt szakpszichológus véleményére alapozta, valamint nem vizsgálták, hogy a gyermekek lakhatása Kanadában milyen módon valósul meg, nem jártak el tehát megfelelő körültekintéssel a gyermekek érdekeinek vizsgálata során. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljáró bíróságok részletesen megvizsgálták azokat az objektív körülményeket és feltételeket (szokásos tartózkodási hely, elvitel jogellenessége, szülői felügyelet tényleges gyakorlása), melyeket a nemzetközi és a hazai szabályozás megkíván. Emellett kellő alapossággal és körültekintéssel vizsgálták meg azt is, hogy a gyermekek visszavitele a gyermekek számára milyen pszichés, vagy testi következményekkel járna, járhatna. A bíróság szakértőt rendelt ki, aki a szakvéleményét előterjesztette és azt a bíróság a bizonyítási eljárás során tekintetben vette és értékelte. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét nem eredményezi az a körülmény, hogy az eljárás egyik résztvevője szerint a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokból téves következtetést vontak le. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a vizsgált bírósági határozatok nem eredményezték az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét és nem vezettek a gyermekek Alaptörvényben foglalt jogainak kiüresedéséhez.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/254/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.802/2019/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria sajtó-helyreigazítás ügyében hozott döntése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a volt polgármester indítványozó sajtó-helyreigazítást kért a politikai ellenfele által tartott, állítása szerint valótlan állításokat közlő, sajtótájékoztatóról tudósító sajtótermék kiadójától. A kiadó a helyreigazítás közzétételét megtagadta, arra hivatkozva, hogy a sajtótájékoztatón elhangzottakat közölte, és a tartalom egyebekben egy politikai, közéleti vita keretei közé illeszkedik, így sajtó-helyreigazításnak nincs helye, mire az indítványozó sajtó-helyreigazítási pert indított. A felülvizsgálati eljárás során eljáró Kúria a felperes indítványozó kérelmének helyt adó első- és másodfokú döntéseket megváltoztatta, elutasítva a felperes keresetét. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó kifejtette, hogy a sérelmezett közlések nem vélemények, hanem valótlan tényállítások voltak, ezt a Kúria az eljárása során figyelmen kívül hagyta, és az állandó alkotmánybírósági gyakorlatra sem volt tekintettel. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a tényállás szerinti sajtó-tájékoztató tekintetében semmilyen körülmény nem mentesítette az alperest a valótlan híresztelés vonatkozásában, mivel az indítványozó nem volt jelen a sajtótájékoztatón, és az alperes később sem biztosította az indítványozó részére a válaszadás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy bár az alperes valóban nem adott lehetőséget a sajtó-tájékoztatón elhangzottaknak a cikkben való cáfolatára, összességében mégis megállapítható, hogy a cikk tájékoztatása megfelelt a sajtó-tájékoztatókkal szembeni alkotmányos követelményeknek. A cikk egy helyi közéleti szereplő által elmondottakat idézte, amelynek tartalma az érintett frakcióvezető és az indítványozó mint polgármester közötti közéleti/politikai vitára volt visszavezethető, az alperes pedig ahhoz nem fűzött további értékelést, továbbá a közölt idézet forrása is egyértelműen beazonosítható volt; megállapítható tehát, hogy az alperes által közölt cikk tényszerűen tájékoztatott a sajtó-tájékoztatón elhangzottakról. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy egy közlést, így egy sajtócikk tartalmát is teljes egészében kell értékelni, és az abban megfogalmazottak kapcsán figyelembe kell venni annak a politikai vitába való beágyazódottságát is. A cikk alapjául szolgáló vita nem kizárólag a kifogásolt cikkben jelent meg és volt nyomon követhető, az ugyanis az indítványozó és a helyi fideszes frakcióvezető között ebben és más témában is régóta zajlott (zajlik). Ebben a vitában pedig számos helyen lehetősége volt az indítványozónak saját álláspontját ismertetni, és ezáltal a vitában elhangzó kritikákra reagálni. Az Alkotmánybíróság így az alkotmányjogi panaszt elutasította.

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (VÉGZÉSEK, PL. ALKOTMÁNYJOGI PANASZ VISSZAUTASÍTÁSA)

 AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/340/2019.)
Az ügy tárgya: A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. §, 99. § (1) bekezdése, 80. § (1) és (3) bekezdése, valamint a Kúria Kfv.III.38.281/2018/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (kisajátítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/750/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Bpkf.I.7/2018/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (büntetőügy)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1422/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kf.VI.37.816/2018/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (közbeszerzési ügy)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1700/2019.)
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 4.Bpkf.1209/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1656/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.I.360/2019/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (büntetőügy; költségvetési csalás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2043/2019.)
Az ügy tárgya: A Szolnoki Törvényszék 1.Bpkf.769/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (pótmagánvád)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1857/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.37.973/2019/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (tartózkodási kártya)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1409/2019.)
Az ügy tárgya: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.Szk.21.129/2018/8. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (gyülekezés szabadsága; közúti közlekedési szabályok megsértése)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/513/2020.)
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 30.Bpkf.801/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1662/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.20.347/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (működtetési jog)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1462/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VI.20.985/2018/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szerződés hatálytalanságának megállapítása)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1566/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.512/2018/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (illetménykülönbözet megfizetése)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1081/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.22.191/2017. szám alatti ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1882/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 47.Pkf.630.550/2019/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (pénzbírság)

 AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2042/2019.)
Az ügy tárgya: A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.27.240/2019/28. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata; építési hatósági eljárás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1619/2019.)
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 1.Bpkf.1121/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)

A LEGUTÓBB KISZIGNÁLT ÚJ ÜGYEK LISTÁJA

• A legutóbb kiszignált új ügyek listája
Az Alkotmánybíróság a honlapján közzéteszi a legutóbbi 10 napban előadó alkotmánybíróra kiszignált ügyek listáját.

EGYÉB AKTUALITÁSOK AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIVEL KAPCSOLATBAN

• Megjelent az Alkotmánybíróság Határozatai 13. száma (2020. május 27.)
• Az Alkotmánybíróság közleménye az intézmény veszélyhelyzet alatti működéséről
• Az Alkotmánybíróság tájékoztatója indítványozók részére egyes ügyviteli változásokról


Leave a Reply 164 megnézve, 1 alkalommal mai nap |