< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár, EU Sajtószoba, europarl.europa.eu/news/en, europarl.hu, Fecsegő hírek, főszerkesztő blogja, Közélet / Blog article: Kövér László 12 pontja, 12 millió magyar nevében

| Mobile | RSS

Kövér László 12 pontja, 12 millió magyar nevében

Részletes leírásA házelnök is aláírta a hozzá benyújtott politikai nyilatkozatot.

A „nemzeti önazonosság védelméről” címmel benyújtott politikai nyilatkozat igazi ínyencség. Főleg magyartanároknak. Azt hatan jegyzik a kormánypártok soraiból (Kövér László, Semjén Zsolt, Potápi Árpád János, Pánczél Károly, Harrach Péter és Kocsis Máté).

A kezdeményezés nemes, de már „történelmi tény” marad, hogy hatan aláírtak egy parlamenti irományt, amelynek értelmezése nem könnyű feladat. Iskolapéldája ugyanis annak, amitől óv, az  elidegenedésnek az anyanyelvtől (központozás, nyelvezet). Ez különösen furcsa, miután Orbán Balázs államtitkár helyesírási hibái miatt pellengérre állította Bangóné Borbély Ildikót (MSZP), majd felhívta a figyelmet, hogy

az Országgyűlés egy komoly hely, nem kellene így lejáratni.

Tehát 12 pont, 12 millió magyar nevében. Így!

Az Országgyűlés a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma mint a térség államaiban élő 12 millió magyar ember választott képviselőinck reprezentatív politikai testületének felhívására, az első világháborút lezáró békekötések századik, valamint a kelet-közép-európai demokratikus rendszerváltoztatások harmincadik évfordulóján az alábbi politikai nyilatkozatot teszi:

1. Történelmi tény, hogy az első világháborút lezáró békekötések keretében az ezer esztendeje európai szülőföldjén élő magyarságot megfosztották nemzeti önrendelkezési jogának gyakorlásától, melynek következményeként minden tíz magyar ajkú emberből három, azaz mindösszesen közel 3.3 millió magyar a szülőföldjével együtt más államok fennhatósága alá került, ahol egy évszázada változó államalakulatok keretében és fogyatkozó lélekszámban él napjainkban is.

2. Statisztikai tény, hogy miközben a korabeli Magyarország területén élő nem magyar nemzetiségű emberek száma – a német ajkúakat ide nem számítva – az 1787-es népszámláláskor rögzített 4.935.000 főről az 1910-cs népszámlálások adatai szerint 8.515.000 főre növekedett, addig 1920 és 2011 között a Magyarországgal szomszédos országok fennhatósága alá került magyarság száma a népszámlálási adatok szerint mindösszesen 3.278.000 főről 2.090.000 főre csökkent.

3. A huszadik századi megpróbáltatások – a Magyarország határain kívülre került Kárpát-medencei magyar közösségek ellen irányuló etnikai tisztogatási kísérletek, etnikai homogenizációs törekvések, valamint az 1990-ben történt demokratikus rendszerváltoztatásokat követően a térségre jellemző társadalmi és gazdasági nehézségek okozta elvándorlás – ellenére a külhoni magyarság fájdalmas veszteségek, áldozatok és nagyszerű teljesítmények árán megőrizte az anyanyelvében, kultúrájában és szülőföldjében gyökerező nemzeti önazonosságát. Ezáltal a Kárpát-medencében a magyarság napjainkban is viszonylagos nemzeti többséget alkot, és a térségben a magyar nyelvet beszélik a legtöbben. Ezen etnikai tényhelyzet a jövőre nézve is kiemelt felelősséget ró a magyar államra és Európa felelős politikai erőire a Kárpát-medence

sorsának történelmi alakításában.

4. A Kárpát-medencében egy évszázada a Magyarországgal szomszédos államok fennhatósága alatt élő magyarok úgy maradtak hűségesek szülőföldjükhöz és a magyar nemzethez, hogy mindeközben lojális és értékteremtő polgáraivá és közösségeivé váltak azon országoknak, amelyekben élnek. Három évtizede a Kárpát-medencében élő külhoni magyarság – olyan időszakban, amelyben Európa nem volt mentes az erőszakos etnikai érdekérvényesítésektől sem – mindvégig alkotmányos eszközökkel, békés módon küzdött a jogaiért. A külhoni magyarság a térség valamennyi állama euroatlanti integrációjának, illetve integrációs törekvéseinek aktív támogatója, és politikai érdekképviseletei által nélkülözhetetlen módon járul hozzá a térség geopolitikai stabilitásának és etnikumközi békéjének fenntartásához. Mindezek ellenére a

Magyarországgal szomszédos egyes országokban élő magyar közösségek az elmúlt három évtized során folyamatosan a diszkrimináció számos formájával szembesülnek. A hátrányos megkülönböztetés a központi és regionális fejlesztési közpolitika, a kommunista időszakban elrabolt egyéni és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása, az oktatási jogok, az

anyanyelvhasználati jogok, az államigazgatásban, illetve az igazságszolgáltatásban való részvételi jogok, valamint a politikai közbeszéd területén is érvényesül. Gyakran tapasztalható, hogy egyes országok állami hatóságai tudatosan megfélemlítik, illetve megalázzák a külhoni magyar közösségek tagjait és vezetőiket. Hasonlóképpcn gyakori diszkrimináció áldozatai a külhoni magyarok akkor is, amikor a részükre törvényckbcn és egyéb jogszabályokban elviekben hiztosított jogokat a gyakorlatban csorbítják, azok tényleges érvényesülését meghiúsítják.

5. A nemzeti sokszínűség nem veszélyforrást, hanem erőforrást képezhet egész Európa és a kelet-közép-európai térség valamennyi nemzete és állama számára. Ennck érvényesüléséhez az szükséges, hogy a térség államai az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkelye szellemében mindannyian ismerjék cl a nemzeti önazonossághoz való jogot alapvető emberi jogként és közösen határozzák meg annak a huszonegyedik századi kihívásokra megfelelő választ adó politikai és jogi tartalmát, valamint az így meghatározott jogot a gyakorlatban is biztosítsák a területükön számbeli többségben, illetve kisebbségben élő nemzeti közösségek számára egyaránt.

6. Kelet-Közép-Európában – és benne a Kárpát-medencében – nem az államhatárok, hanem az államok politikájának megváltoztatásával, a nemzeti önazonossághoz való jogot ténylegesen és korszerűen biztosító jogi és politikai eszközökkel lehet mindenki számára növelni a szülőföld megtartó erejét, amely alapfeltétele a térségben élők biztonságának és jólétének.

7. Kelet-Közép-Európában – és benne a Kárpát-medencében – a biztonság, a politikai és társadalmi stabilitás, a gazdasági fejlődés és jólét hosszú távú biztosítékát az jelentheti, ha valamennyi nemzeti állam minden polgára és azok közösségei számára elismeri a nemzeti önazonossághoz való jogot, azaz lehetővé teszi számukra, hogy elődeik anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjük otthonosságát mindannyian megörökölhessék, és mindezt továbbadhassák az utódaiknak. Az anyanyelvtől és a kultúrától való elidegenedés, valamint a szülőföld otthonosságának elveszítése, illetve a szülőföldről való kényszerű elvándorlás globalizálódó világunkban a legközvetlenebb veszély, amely a térség valamennyi nemzetét és nemzeti államát fenyegeti.

8. Fentiekre tekintettel felhívjuk a kelet-közép-európai – és benne a Kárpát-medencei – államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeténél és az európai nemzetközi szervezeteknél közösen kezdeményezzék a nemzeti önazonossághoz való jognak mint alapvető emberi jognak az elismertetését.

9. Felhívjuk a kelet-közép-európai – és benne a Kárpát-medencei – államalkotó nemzetek parlamentjeit, hogy emeljék alkotmányos alapjoggá a nemzeti önazonossághoz való jogot, és azt szavatolják a gyakorlatban is az államaik területén élő minden őshonos nemzeti közösség számára. A Magyarország Alaptörvényében foglalt megoldáshoz hasonlóan a többségben élő nemzeti közösségek mellett a meghatározott feltételeknek megfelelő, számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségeknek is biztosítsanak alkotmányban rögzített államalkotói jogállást.

10. Felhívjuk az Európai Bizottságot, hogy az uniós tagállamokban számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek több mint ötvenmillió tagjára – úgy is, mint európai adófizetőkre és választópolgárokra – tekintettel, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója által 2013-ban indított nemzeti. etnikai és nyelvi kisebbségvédelmi javaslatok tárgyában kezdeményezze kötelező érvényű uniós jogszabály megalkotását.

11. Felhívjuk az Európai Unió tagállamainak polgárait, hogy támogassák a Székely Nemzeti Tanácsnak az európai régiók gazdasági és kulturális fejlődését erősíteni hivatott, folyamatban lévő európai polgári kezdeményezését.

12. Felhívjuk az Európai Unió és az Európa Tanács intézményeit, hogy támogassák azon európai államok parlamentjeinek törekvéseit, amelyek a huszonegyedik századhan a nemzeti önazonossághoz való jogot az egyetemcs emberi jogok részévé akarják tenni.

Az indoklás egész jól sikerült, ehhez képest.

A nyilatkozat sürgeti a nemzeti önazonosság európai alapértékként és egyetemes emberi jogként való elismerését, amely nemcsak a magyarság, hanem Európa nemzeti jövőjét is erősítheti.

Ha a beterjesztés előtt egy magyartanárt is felhívnak, ő azt írta volna: a nyilatkozat sürgeti, hogy a nemzeti önazonosságot ismerjék el európai alapértékként, egyetemes emberi jogként…

Bár a formula kötelező, de az iromány pikantériája azért az is, hogy mivel azt Kövér László is aláírta, így azt „Tisztelt Elnök úr!” címzéssel nyújthatta be (ő is) saját magának.

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd

fecsego.eu/hír24.hu

Leave a Reply 46 megnézve, 1 alkalommal mai nap |