| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

• AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról (IV/412/2018.)
Az ügy tárgya: A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 172. §-a, 121. §-a és 122. §-a, valamint a Fővárosi Törvényszék 32.Szef.66/2017/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (tiltott prostitúció szabálysértés, fiatalkorú)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a szabálysértési törvény 121–122. §-ai szerinti eljárási szabályozás nem áll összhangban a jogorvoslathoz való jog alkotmányos elvárásaival; ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának tegyen eleget 2020. december 31-ig. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a szabálysértési törvény 2020. június 30. napjáig hatályban volt tiltott prostitúcióra vonatkozó rendelkezése alaptörvény-ellenes volt abban a tekintetben, amelyben előírta a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek szabálysértési felelősségre vonását; az Alkotmánybíróság ennek megfelelően elrendelte az indítvány alapjául szolgáló szabálysértési ügy felülvizsgálatát. Az indítványra okot adó ügyben az indítványozót tiltott prostitúció szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta az elsőfokú bíróság, amely döntést a másodfokú bíróság is helybenhagyta. Az indítványozó hivatkozott többek között az alapvető jogok biztosának jelentésére, amely szerint a gyermekek emberi méltósághoz, valamint a védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz az a jogi helyzet, hogy a kényszer vélelmezése helyett a magyar szabálysértési jogban a 14-18 év közötti személyek esetében is lehetőség van a felelősségre vonásra és szankcionálásra a tiltott prostitúciós tevékenység tényállása miatt. Az indítványozó álláspontja szerint továbbá a szabálysértési törvény 121–122. §-ainak szabályozása sérti a jogorvoslathoz való jogot, mert az elsőfokú bíróság döntésével szembeni jogorvoslati nyilatkozatok megtételének szabályait nem egyértelműen rendezi; továbbá nem biztosítja a felülvizsgálatot mint rendkívüli jogorvoslatot. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a szabálysértési törvény tiltott prostitúcióra vonatkozó rendelkezései 2020. július 1-jével módosultak, amely módosítás folytán az indítványozó által is kifogásolt alaptörvény-ellenesség megszűnt. Mivel az Alkotmánybíróság megállapította a korábbi szabályozás alaptörvény-ellenességét, elrendelte a jogerősen befejezett szabálysértési ügy felülvizsgálatát, mivel az új szabályozás folytán az indítványozó vonatkozásában a szabálysértési felelősség alóli mentesülés vagy korlátozás következne. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozónak az elsőfokú határozat elleni fellebbezéssel és annak elbírálásával kapcsolatos alkotmányos sérelmei nem az ügyben eljáró bíróságok jogalkalmazásából erednek, hanem abból, hogy a szabálysértési törvény támadott szabályozási hiánya következtében (a jogalkotói mulasztás kapcsán) alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn, így az Alkotmánybíróság hivatalból felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának tegyen eleget.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/299/2014.)
Az ügy tárgya: A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.Kpk.50.084/2013/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (hirdetményi kézbesítés)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság megállapította a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság közigazgatási végzés felülvizsgálata tárgyában hozott végzése alaptörvény-elleneségét, és megsemmisítette azt az eljárás során hozott közigazgatási végzésekre is kiterjedő hatállyal. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a mérésügyi és műszaki bizottság hatósága vezetékjog fennállását állapította meg, többek között az indítványozó ingatlantulajdona vonatkozásában. A határozatot hirdetményi úton kézbesítették, amiről az indítványozó csak a vezetékjog földhivatali bejegyzését követően értesült. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozónak a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal végzése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét elutasította, ami az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogát, tisztességes eljáráshoz való jogát, jogorvoslathoz való jogát és az emberi méltósághoz való jogát. Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy a hirdetményi típusú közlés az ügy érdemére vonatkozó, az érintett személy jogi helyzetére kihatással járó, illetve eljárási helyzetét alapvetően meghatározó döntések esetében csak különösen indokolt esetben alkalmazható. A vizsgált eljárás egyik fő célja, nevezetesen, hogy a vezetékjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése minél gyorsabb eljárás keretében történhessen meg, indokolja, hogy az eljárás egyszerűsített eljárási szabályok alapján történjen. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint azonban az eljárási szabályok egyszerűsítésének korlátot szab a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog érvényesülésének alaptörvényi követelménye. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az engedélyes által választott kézbesítési technika arra kényszerítette (volna) az érintetteket, hogy napi szinten kövessék a hirdetményi kézbesítéseket, és ismerjék a vezetékjogi terveket, ami alkotmányosan nem indokolható elvárás. Mindeközben az ingatlantulajdonosok adatai az ingatlan-nyilvántartásból elérhetőek voltak, így esetükben a postai vagy elektronikus úton a kézbesítés megvalósítható lett volna. Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy mivel feladata nem a ténybíráskodás, a jelen ügyben a vezetékjog vonatkozásában a ténykérdéseket nem vizsgálta, és nem vizsgálhatta, azonban, mint Alaptörvényben biztosított jogot, meg kellett adnia az indítványozónak a lehetőséget, hogy olyan közigazgatási hatósági ügyben, ahol nyilvánvalóan ügyfél, ügyféli jogait gyakorolni tudja; így a támadott döntések megsemmisítéséről döntött.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/939/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.III.1.408/2018/10. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (rongálás, véleménynyilvánítás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria rongálás tárgyában hozott végzése alaptörvénye-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozók a „Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról” szóló óriásplakátokat diszperzites festékkel festették le, és különböző, a plakáton lévő üzenettel ellentétes tartalmú feliratokat írtak rá. Az első fokon eljáró járásbíróság az indítványozókat bűnösnek mondta ki rongálás vétségében, és próbára bocsátotta őket; a fellebbezés alapján eljáró törvényszék az első fokon kiszabott intézkedést megrovásra enyhítette, amely jogerős döntést a Kúria is hatályában fenntartott. A döntéssel szemben az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontjuk szerint a támadott kúriai döntés ellentétes az Alaptörvényben rögzített véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogukkal. Az indítványozók kifejtették, hogy szándékuk egyértelműen politikai vélemény kinyilvánítása volt, a magatartásuk pedig erősebb alkotmányos védelmet élvez, mint a tulajdonhoz való jog. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozók a plakátok lefestésekor a véleménynyilvánítási szabadságukat gyakorolták ugyan, de e szabadságuk szükséges korlátja a tulajdonhoz való jog intézményvédelmi oldala, arra tekintettel, hogy a Kormánynak is jogos érdeke fűződik hirdetményének integritásához, azaz ahhoz, hogy az általa preferált vélemény látszódjon, és az adott bérbe vett helyen csak az látszódjon. Az arányosság kérdését minden esetben külön mérlegelés alapján kell megítélni: az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással bármilyen, a Kormány érdekkörében kihelyezett plakát korlátozás nélkül lefesthető, mint ahogy az sem, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának minden helyzetben meg kell hajolnia a tulajdonvédelem szempontjai előtt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyben eljáró általános hatáskörű bíróságok az indítványozók magatartását, azon túlmenően, hogy a bűncselekmény tényállásszerűen megvalósult-e, alapjogi megközelítésben is értékelték. A bíróságok elismerték, hogy az indítványozók tevékenységét a véleménynyilvánítási szabadság védi, és elemezték, hogy e szabadság tulajdonhoz való joggal történő kollíziója miképp oldható fel. A bíróság az „arányossági tesztet” is elvégezte, és jutott arra a következtetésre, hogy a bűncselekményi értékhatárt meghaladó rongálási kár túllépi az arányos mértéket. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a támadott bírósági döntés sértette volna az indítványozók Alaptörvényben rögzített jogát, erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1159/2019.)
Az ügy tárgya: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.Szk.20.452/2018/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (demonstráció)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság demonstráció tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a rendőrség által tudomásul vett és biztosított, a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényen vett részt, amikor a demonstráció befejezetté nyilvánítását követően a rendezvényen résztvevő kisebb tömeg részeként további demonstrálás céljából tovább vonult; a rendőrség intézkedés alá vonta és szabálysértési eljárást indított ellene. Az indítványozó szabálysértési felelősségét megállapították és a bíróság figyelmeztetésben részesítette őt. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróság alaptörvény-ellenesen korlátozta a békés gyülekezéshez való jogát, amikor megállapította, hogy a tömeggel az úttesten vonulva szabálysértést követett el, és ezért szankcióban részesítette. Indítványában hivatkozik arra, hogy a rendőrség intézkedése előtt rendőrségi utasítást vagy felszólítást nem hallott; a vonulás során a rendőrség jelen volt, azt biztosította; cselekménye nélkülözi a társadalomra veszélyességet; a szankció alkalmazása ún. bénító hatással járhat a polgárok demokratikus elkötelezettsége tekintetében; álláspontja szerint spontán gyülekezés alakult ki; végül utalt arra, hogy a gyülekezése mindvégig békés jellegű maradt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság az Alaptörvényben foglalt kötelezettségének megfelelően megvizsgálta a tényállást, és ez alapján jutott arra hogy az ügy alapját képező események nem minősülnek spontán gyülekezésnek. Az Alkotmánybíróság utalt egyrészt arra, hogy a már összegyűlt sokaság eleve nem „organikusan szerveződött”, ahogy arra az indítványozó hivatkozik, hiszen a résztvevők egy korábban bejelentett, illetve megszervezett gyülekezés miatt jöttek össze, köztük azok is, akik később továbbvonultak. Másrészt, a tartalomsemlegesség elvének tiszteletben tartásával, illetve a gyülekezés konkrét céljára tekintet nélkül megállapítható volt, hogy az ügyben felmerülő továbbvonulás előzményét képező bejelentett és megvalósult gyülekezés közéleti kommunikációt valósított meg. A bejelentett és megvalósult gyülekezés kommunikációs célja sem spontán, sem gyors reagálású gyülekezést nem tett indokolttá. A kommunikációs cél tekintetében a megvalósult gyülekezés betöltötte szerepét: a vélemény kifejezésre jutott. Minthogy a bíróság a jelen ügyben az indítványozó spontán tüntetésre alapított kifogását érdemben mérlegelte, és megfelelő indokát adta annak, hogy az előtte fekvő bizonyítékok alapján miért nem tudja az eseményeket spontán tüntetésként értelmezni, a végzés az Alkotmánybíróság álláspontja alapján megfelel az Alaptörvényben foglalt elvárásnak. A bíróság tehát az Alaptörvény által kijelölt értelmezési kereteken belül bírálta el az ügyet, jogértelmezése nem korlátozta alaptörvény-ellenesen az indítványozó békés gyülekezéshez való alapjogát, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1087/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.III.22.641/2017/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (bírósági jogkörben okozott kár)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria bírósági jogkörben okozott kár tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az elítélt felperes az indítványozó Fővárosi Ítélőtábla ellen adott be keresetet, mivel állítása szerint a bíróság jogsértő határozata folytán elesett az összbüntetésbe foglalás kedvezményétől, ami jelentősen megnövelte végrehajtandó szabadságvesztésének időtartamát. Az első fokon eljáró bíróság megállapította az indítványozó alperes ítélőtábla kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedését, és az indítványozót vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte, amely döntést a másodfokú bíróság is helybenhagyott, a Kúria pedig hatályában fenntartott. Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az eljárás során hozott bírósági döntések sértik az Alaptörvényben rögzített tisztességes eljáráshoz való jogát, a jogorvoslathoz való jogát, továbbá sértik a jogbiztonságot és a bírói függetlenséget azáltal, hogy az eljáró bíróságok a döntéseiket csak formailag indokolták, az indítványozó védekezését és értékelését figyelmen kívül hagyták. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán a felülvizsgálati eljárást az eljárási szabályok szerint lefolytatta; a felülvizsgálati jogkörében meghozott döntésében egyértelműen indokát adta annak, hogy a másodfokú bíróság döntését miért tekinti megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy az indítványozó által állított jogszabálysértés törvényértelmezési kérdéseket vet fel, azzal, hogy az indítványozó érvelése arra irányul, hogy a Kúria téves jogalapon kötelezte vagyoni kártérítés megfizetésére, illetve hogy a kártérítési felelősségének valójában nem is álltak fenn a feltételei, lényegében a támadott bírói döntés megalapozatlanságának a megállapítását kívánta elérni. Az Alkotmánybíróság kiemelte ezért, hogy az indítványozó valójában a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül is a számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját adta, az indítvány azt célozta, hogy a bíróság által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Ezért az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta az indítványt, és elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1197/2018.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 2.Kpkf.670.094/2018/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (permegszüntető végzés)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Törvényszék permegszüntető végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó egyesületet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jogosulatlanul igénybe vett támogatási összeg visszafizetésére kötelezte. Az indítványozó a döntés bírósági felülvizsgálatát kérte, ugyanakkor időközben a Miniszterelnökséget vezető miniszter a jogerős döntést visszavonta, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra utasította, így a bíróság a pert megszüntette. Egy későbbi bírósági eljárásban hozta meg az elsőfokú bíróság az indítványban is támadott végzését, amellyel a támogatási összeg visszafizetésére kötelező másodfokú határozat ellen előterjesztett kereset alapján indult pert ismét megszüntette. Az elsőfokú döntést a Fővárosi Törvényszék másodfokon helybenhagyta, azonban az indokolást helyesbítette azzal, hogy a helybenhagyó határozat visszavonására és az elsőfokú, támogatás visszafizetésére vonatkozó hatósági döntés megsemmisítésére tekintettel lényegében nem volt felülvizsgálható határozat. Az indítványozó szerint a bíróságok eljárása sértette a törvényes bíróhoz való jogát, az indokolt bírói döntéshez való jogát, az észszerű határidőben való döntéshez való jogát, illetve a jogorvoslathoz való jogát. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy indítványozó által állított indokolásbeli hiányosságok olyan törvényértelmezési, illetve a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozó kérdéseket érintenek, amelyek nem adnak alapot a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmének megállapításához. Az észszerű határidőn belüli elbíráláshoz való jog sérelme tekintetében az Alkotmánybíróság több polgári ügy vonatkozásában is úgy foglalt állást, hogy az eljárás elhúzódása miatt bekövetkezett esetleges jogsérelem az alkotmánybírósági eljárásban nem orvosolható. Az Alkotmánybíróság eljárása során tekintettel volt arra is, hogy az indítványozó ügyében hatósági eljárás a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési hivatal előtt továbbra is folyamatban van, az eddig lefolyt közigazgatási perek a Miniszterelnökséget vezető miniszter visszavonó határozatát, és az új eljárást elrendelő határozatát érintették. Azt, hogy az indítványozó jogosulatlanul vett-e igénybe támogatást, keresettel támadható hatósági határozat nem döntötte el. Az adott esetben az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó keresete folytán a bíróságok a közigazgatási pert lefolytatták, vagyis az indítványozó nem volt elzárva a jogorvoslati kérelem benyújtásától. Az indítványozó valójában a per megszüntetésére vonatkozó szabályoknak a másodfokú bíróság általi értelmezésének helyességét vitatta. Azzal, hogy az indítványozó érvelése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság téves jogalapon szüntette meg a pert, illetve hogy a per megszüntetésének valójában nem is álltak fenn a feltételei, lényegében a támadott bírói döntés megalapozatlanságának a megállapítását kívánta elérni. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta az indítványt, ezért azt elutasította.

• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1925/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 9.Kpkf.670.950/2019/2. számú végzése, valamint az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 1. § (6) bekezdése, és a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 4. § (4) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (az Állami Számvevőszék jelentése elleni jogorvoslati lehetőség kizártsága)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény egy rendelkezése, valamint a Fővárosi Törvényszék az Állami Számvevőszék jelentése elleni jogorvoslati lehetőség kizártsága tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó politikai pártnál az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a törvény szerinti kétévenkénti szabályszerűségi ellenőrzést folytatott le, az ellenőrzése eredményét pedig jelentésében közzétette. A jelentésben szerepelt, hogy az indítványozó tiltott támogatást fogadott el, így az ÁSZ bírság megfizetésére kötelezte. Az indítványozó keresetet terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, amelyben elsődlegesen az ÁSZ-jelentés és a fizetési felszólítás megsemmisítését kérte. A bíróság a keresetet visszautasította, a végzés indokolása szerint az ÁSZ nem államigazgatási szerv, és hatósági hatáskörrel nem rendelkezik. Az indítványozó panaszában a jogorvoslathoz való joga megsértésére hivatkozott, álláspontja szerint alaptörvény-ellenes az a szabályozás, amely alapján az ÁSZ jelentései, az abban foglalt megállapításai, következtetései bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy korábban már részletesen foglalkozott az indítványban felvetett problémával és megállapította, hogy a párttörvény azon okból nem teszi lehetővé az ÁSZ által kiadott felhívás (fizetési felszólítás) vonatkozásában az ellenőrzött szervezet részéről a jogorvoslati jog gyakorlását, mert az ÁSZ ellenőrzése során kibocsátott dokumentumok nem minősülnek hatósági jogkörben hozott döntésnek, ekként nem vonatkozik rájuk az Alaptörvény szerinti jogorvoslati jog. Az Alkotmánybíróság idézte továbbá a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos gyakorlatát, miszerint a jogalkotó a különböző eljárásokra irányadó szabályozásokban határozza meg az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, azok igénybevételének módját, az Alaptörvény azonban nem tartalmaz előírást azzal kapcsolatban, hogy hogyan épüljön fel a jogorvoslat rendszere. Ezen túlmenően az Alaptörvény azzal kapcsolatban sem tartalmaz követelményt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer hány fokon érvényesüljön, ily módon adott esetben a jogorvoslati fórumrendszer egyfokúsága is megfelel az Alaptörvény követelményeinek. Az Alkotmánybíróság ismételten megállapította, hogy az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések nem értelmezhetők akként, hogy az ÁSZ megállapításai alapján indult végrehajtási jellegű közigazgatási cselekmények (amilyen például a Magyar Államkincstár pártnak járó támogatás csökkentése, illetve visszafizetésének előírása tárgyában hozott határozata) jogszerűségét erre irányuló kereset alapján a bíróság érdemben, a cselekmény jogalapja körében nem vizsgálhatná felül. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a bíróságnak ezen érdemi felülvizsgálata során a párt támogatása visszafizetésének, illetve csökkentésének jogalapja körében az összegszerűségre is kiterjedő felülvizsgálatot kell végeznie. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a párttörvény támadott rendelkezése alapján kiadott ÁSZ-felhívás nem teljesítése esetén az ÁSZ közvetlenül nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására, hiszen e tekintetben más szervek rendelkeznek intézkedési felhatalmazással, hatósági jogkörrel. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az ÁSZ ellenőrzése során kibocsátott felhívás vonatkozásában a támadott jogszabályi rendelkezés, valamint a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
• AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/605/2017.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.005/2016/3. számú végzése elleni panasz (perköltség)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Fővárosi Ítélőtábla perköltség tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítvány alapjául szolgáló ügy tényállása szerint egy felszámolási eljárás során a későbbi indítványozó tisztségviselőt az eljárásban felmerült költségei megfizetésére kötelezték, amely rendelkezéssel szemben fellebbezéssel élt, amit a másodfokú bíróság alaposnak talált, az indítványozót terhelő fizetési kötelezettség mellőzéséről rendelkezett, azonban elrendelte a másodfokú eljárásban felmerült költségeinek viselését. Az indítványozó szerint ez a döntés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogát azáltal, hogy pervesztes fél hiányában, sikeres fellebbezése ellenére, a perköltséget neki kell viselnie. Nézete szerint a jogorvoslathoz való jog kiterjed arra is, hogy a jogorvoslati jog sikeres gyakorlása nem jelenthet többletkiadást. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a költségviselés kockázata ugyanúgy terheli a jogorvoslati szakaszt kezdeményező személyt, mint azt, aki kérelmével, keresetével bírósághoz fordul. A költségviselésnek a polgári eljárásokra vonatkozó szabályozásból is adódó kockázata az ingyenesség követelményét a jogorvoslathoz való jog tekintetében nem teszi megállapíthatóvá. A jogorvoslathoz való jog sérelmét az Alkotmánybíróság megítélése szerint a perköltségviselésre vonatkozó szabályoknak csak az olyan értelmezése vethetné fel, amely a jogorvoslati jog tényleges érvényesítését korlátozná, vagy tenné lehetetlenné. Jelen ügyben ez nem volt megállapítható, az indítványozó nem is hivatkozott arra, hogy a másodfokú eljárásban felmerült kiadása jogorvoslati jogának érvényesítésében korlátozta volna. A bírói döntés jogszerűsége önmagában törvényességi, és nem alkotmányossági kérdés, a tisztességes eljáráshoz való jog körébe tartozó eljárási garanciák az igazság kiderítésére irányuló törekvés alkotmányos kereteit biztosítják csupán. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem okozta az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelmét a nemperes eljárásban hozott másodfokú döntés alapjául szolgáló azon jogértelmezés, amely költség viselésére kötelezhető ellenérdekű fél hiányában a fellebbező félre terhelte annak másodfokú eljárásban felmerült költségét, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (VÉGZÉSEK, PL. ALKOTMÁNYJOGI PANASZ VISSZAUTASÍTÁSA)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/78/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.I.603/2018/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (eljáró bíróság kijelölése, ügyáthelyezés)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/847/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.195/2018/18. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (büntetőügy)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/484/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.II.13/2020/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (harmadfokú eljárás kizártsága)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2007/2019.)
Az ügy tárgya: A Tatabányai Törvényszék 10.Bpkf.321/2019/6. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (beszámítás, járművezetéstől eltiltás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/852/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.X.37.257/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (társadalombiztosítási ügy)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/86/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VI.21.551/2018/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (előszerződés érvényessége)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/996/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.22.561/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/67/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IX.37.882/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (illetménykülönbözet)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/299/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.I.21.982/2018/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (társasház)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1867/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.522/2018/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szolgálati jogviszony megszüntetése méltatlanság jogcímén)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2012/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.K.30.399/2019/21. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adóügy)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/70/2020.)
Az ügy tárgya: A Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.405/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (díjfizetés, fizetési meghagyásos eljárás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/478/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV:21.716/2018/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog megsértése, sérelemdíj)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1868/2019.)
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 6.Bpkf.1323/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1144/2019.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.941/2018/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (MOKK közérdekű adat kiadása)

KÖVETKEZŐ TESTÜLETI ÜLÉSEK NAPIRENDJE

• Az Alkotmánybíróság július 14-i teljes ülése
• Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának július 14-i ülése
• Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának július 14-i ülése

A LEGUTÓBB KISZIGNÁLT ÚJ ÜGYEK LISTÁJA

• A legutóbb kiszignált új ügyek listája
Az Alkotmánybíróság a honlapján közzéteszi a legutóbbi 10 napban előadó alkotmánybíróra kiszignált ügyek listáját.

EGYÉB AKTUALITÁSOK AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIVEL KAPCSOLATBAN

• Megjelent az Alkotmánybíróság Határozatai 18. száma (2020. július 9.)
• Nyári ítélkezési szünet az Alkotmánybíróságon

Leave a Reply 65 megnézve, 1 alkalommal mai nap |