| Mobile | RSS

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HÍRLEVÉL

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (HATÁROZATOK)

• AB határozat utólagos normakontroll iránti indítvány elutasításáról (II/1011/2013.)
Az ügy tárgya: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja alaptörvény-ellenessége tárgyában előterjesztett utólagos normakontroll kérelem (közeli hozzátartozó fogalma az új Ptk.-ban)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság elutasította a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) értelmező rendelkezései közül a „közeli hozzátartozó” fogalma alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványozó alapvető jogok biztosa absztrakt utólagos normakontroll-eljárás keretében fordult az Alkotmánybírósághoz, és indítványában kifejtette, hogy álláspontja szerint a Ptk. közeli hozzátartozó fogalma a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők jogainak alkotmányos védelme nyomán sérti az emberi méltósághoz való jogot és a magánszférához való jogot, mivel a meghatározás önkényes különbségtételt valósít meg a bejegyzett élettársi kapcsolatban és az élettársi kapcsolatban élő személyek között. Határozatában az Alkotmánybíróság az alapjogi teszt alkalmazásakor az azonos nemű bejegyzett élettársakat (az indítványban foglaltakkal ellentétben) a házasságban élő különnemű házastársakkal sorolta homogén csoportba. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényben megfogalmazott közeli hozzátartozói definíció világos, érthető, tételes felsorolást tartalmaz, megfogalmazása nem értelmezhetetlen, nem túlzottan általános; az együttes alkalmazása a bejegyzett élettársakról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel mind a jogalkalmazók, mind a bejegyzett élettársak számára egyértelmű és kiszámítható jogi helyzetet teremt. A jogalkotó álláspontja és szándéka egyértelmű: ha egy jogszabály a házasságról vagy a házastársakról rendelkezik, azt (a bejegyzett élettársakról szóló törvényben megjelölt kivételektől eltekintve) a bejegyzett élettársi kapcsolatra, és magukra a bejegyzett élettársakra is megfelelően alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság határozatában elvi tételként rögzítette, hogy a jogalkotó kinyilvánított szándéka a bejegyzett élettársaknak a házastársakkal ugyan nem azonos, de bizonyos tekintetben hasonló helyzetben való kezelése, ezért az a jogértelmezés és jogalkalmazási gyakorlat fogadható el alkotmányosnak, amely nem zárja ki a bejegyzett élettársakat a közeli hozzátartozók köréből. Az Alkotmánybíróság így megállapította, hogy a kifogásolt definíciónak az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezése egyértelműen levezethető, a jogbiztonság követelményét nem sérti, ezért az indítványt elutasította.
• AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról (III/742/2019.)
Az ügy tárgya: A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 113. § (2) bekezdése, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 20. § (3) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (anyanyelvhasználat)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy a polgári peres eljárások során a nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény, hogy minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamely nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának a joga. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó bíró a polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp.), valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény (Ákr.) egy-egy anyanyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a folyamatban lévő perben való alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontja szerint azok sértik a Magyarországon élő nemzetiségiek nyelvhasználathoz való alapjogukat, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköznek. A Pp. kifogásolt szakasza értelmében törvény, az Európai Unió kötelező aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a bíróságoknak címzett beadványokat magyar nyelven kell előterjeszteni, a bíróság a határozatát is magyar nyelven küldi meg. A nemzetiségek jogairól szóló törvény és az Alaptörvény rendelkezései szerint a nemzetiségek jogairól szóló törvény mellékletében foglalt valamennyi nemzetiséget azonos feltételekkel kellene, hogy megillesse az anyanyelv használatához fűződő jog. Ez azonban nem valósul meg, mert a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához kapcsolódóan Magyarország csak néhány nyelv tekintetében vállalt kötelezettséget a polgári igazságszolgáltatás területén, így például az alapul fekvő ügyben kérdéses ukrán és a ruszin nyelv vonatkozásában nem. Az Ákr. kifogásolt rendelkezése pedig lehetővé teszi a nemzetiségi nyelvhasználatot a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozó személy számára, ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó bíró valójában mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítványt terjesztett elő, amelyre nem jogosult, így az Alkotmánybíróság ezen indítványi elemeket érdemben nem vizsgálta, így nem semmisítette meg a Pp. és az Ákr. kifogásolt rendelkezéseit, és nem rendelt el alkalmazási tilalmat sem. Az Alkotmánybíróság eljárása során azonban úgy ítélte meg, hogy alkotmányos követelmény megfogalmazásával, egyben a hatályos jog kíméletével lehetősége van orvosolni a támadott rendelkezések megfogalmazásából levezethető azon önkényes, és ezáltal az Alaptörvényben rögzített nyelvhasználathoz való alapjoggal ellentétes eredményre vezető értelmezést, amely különbséget vél felfedezni az egyes nemzetiségek tagjainak a polgári perekben való szóbeli kommunikációjára vonatkozó szabályok tekintetében. Az Alkotmánybíróság így megállapította, hogy a polgári peres eljárások során a nyelvhasználathoz való alapjogból fakadó alkotmányos követelmény, hogy minden olyan felet, akinek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, és aki a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamely nemzetiség tagja, azonos feltételekkel kell hogy megillesse a nemzetiségi nyelve szóbeli használatának a joga. Az Alkotmánybíróság rendelkezett továbbá arról, hogy ha valamelyik fél a Magyarországon élő, a nemzetiségek jogairól szóló törvényben elismert valamelyik nemzetiség tagja, és személyes megjelenése során a nemzetiségi nyelvét kívánja szóban használni, azt megteheti anélkül, hogy az külön költséget jelentene számára.

• AB határozat közjogi szervezetszabályozó eszköz rendelkezésének megsemmisítéséről (II/1187/2016.)
Az ügy tárgya: A mintagazdaságok kialakításáról szóló 1910/2015. (XII. 11.) Korm. határozat 3-8., valamint 10. pontja elleni utólagos normakontroll (“Földet a Gazdáknak!” program, mintagazdaságok kialakítása)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a mintagazdaságok kialakításáról szóló Korm. határozat 4., 6. és 7. pontjait. Az eljárást az országgyűlési képviselők negyede kezdeményezte, a Korm. határozat 3–8. és 10. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és a közzétételére visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérve. Az indítványozók előadták, hogy a Korm. határozat 4., 5., 6., 7., valamint 10. pontja jogszabályi tartalmat jelenít meg, ami az Alaptörvény sérelmét jelenti, tekintve, hogy jelen esetben általánosan kötelező magatartási szabályt nem jogszabály, hanem egy jogszabálynak nem minősülő, közjogi szervezetszabályozó eszköznek tekintett jogforrás állapít meg. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy 2020. július 1-jétől kezdődően a Nemzeti Földalapról szóló törvényben a mintagazdaság intézménye és földhasználata szabályozásra került, így a Korm. határozat egyes támadott rendelkezéseinek vizsgálata során erre is figyelemmel járt el. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Korm. határozat 4. pontja, amely értelmében mintagazdasággá magántulajdonú gazdálkodó szervezet vagy állami ménesgazdaság jelölhető ki, olyan általánosan kötelező normatartalommal bír, amelyet Korm. határozatban nem lehetne szabályozni. A Korm. határozat 6. pontja, amely a mezőgazdasági termelőszervezetek magántulajdonú mintagazdasággá jelölésének feltételrendszerét határozza meg, az Alkotmánybíróság szerint kiszámíthatatlan, ellentmondó szabályozást eredményez a mintagazdasággá válás feltételrendszere vonatkozásában, amely sérti a jogállamiság elvét. A Korm. határozat 7. pontjában foglalt rendelkezés szintén törvénnyel ellentétes szabályozást valósít meg azáltal, hogy a ménesgazdaságok számára a mezőgazdasági termelőszervezetekhez képest eltérő feltételekkel teszi lehetővé a mintagazdasággá válást. Az Alkotmánybíróság szerint egy Korm. határozat rendelkezésének valamely jogszabályi rendelkezésbe ütközése akkor valósít meg alaptörvény-ellenességet, ha ez a jogrendszer koherens struktúráját súlyosan sérti, amely jelen esetben megtörtént, így az Alkotmánybíróság a Korm. határozat 4., 6. és 7. pontjainak megsemmisítése mellett döntött.
• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/1815/2019.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 37.K.32.953/2019/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (felsőoktatási felvételi eljárás)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felsőoktatási felvételi eljárás tárgyában hozott ítéletét, valamint az Oktatási Hivatal (OH) azonos tárgyban hozott határozatát. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2011-ben sikeres érettségit tett „rajz és vizuális kultúra” tantárgyból, majd 2019-ben felsőoktatási felvételi eljárás során jelentkezési kérelmet nyújtott be hat helyre, hat felsőoktatási alapképzési szakra. Az eljárás során az OH az indítványozót egyetlen jelentkezési helyre sem sorolta be, mivel nem vette figyelembe az indítványozó „rajz és vizuális kultúra” tantárgyból tett eredményét. A döntés indoka az volt, hogy a kérelem beadásakor már nem volt „rajz és vizuális kultúra” nevű érettségi tantárgy, mivel jogszabályváltozás folytán a tárgy neve „vizuális kultúrára” módosult. Az indítványozó kifejtette, hogy a névváltozáson kívül a két tantárgy követelményrendszerében eltérés nincs, így az OH döntése, majd az azt hatályában fenntartó bírósági ítélet is alaptörvény-ellenes, mivel a döntések sértik a szerzett jogai védelmét, indokolatlan megkülönböztetést eredményeznek az azonos tartalmi követelményeket eltérő évben teljesítő tanulók között, továbbá mind az OH, mind a bíróság eljárása sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel az eljárás során nem vizsgálták az ügy leglényegesebb elemét, vagyis a két tárgy követelményrendszerének teljes tartalmi egyezőségét. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az eljáró bíróság nem volt tekintettel az ügy alapjogi relevanciájára; az alkalmazott normák formális értelmezése miatt az indítványozó elesett annak lehetőségétől, hogy a bíróság megvizsgálja: az általa teljesített érettségi vizsga alkalmas-e arra, hogy a felsőfokú oktatásban való részvételhez szükséges képességeit igazolni tudja. A bíróság feladata a közigazgatási perben is, hogy kimerítse a kereseti kérelmet és érdemben bírálja el azt, az Alkotmánybíróság szerint kifejezett tiltó szabály hiányában ugyanis nem felelhet meg a józan ész követelményének egy érvényesen letett sikeres érettségi vizsga eredményének mechanikus figyelmen kívül hagyása, pusztán a tantárgy nevének megváltoztatása okán. Mivel fogalmilag nem lehet tisztességes az a bírósági eljárás, amely a józan ész követelményét figyelmen kívül hagyja, így az Alkotmánybíróság a támadott bírói ítéletet, valamint az alapjául szolgáló hatósági döntést is megsemmisítette.

• AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről (IV/527/2020.)
Az ügy tárgya: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 6.Szk.3616/2019/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (gyülekezési joggal való visszaélés)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Pesti Központi Kerületi Bíróság gyülekezési jog tárgyában hozott végzését. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó spontán demonstrációt tartott egy környezetkárosító munkavégzés ellen. A gyülekezés spontaneitása miatt előzetesen nem jelentette be a rendezvényt, csak a helyszínen intézkedő rendőrökkel közölte a tényt a demonstráció befejezése után; a végig békés rendezvényt a rendőrség nem oszlatta fel. Az indítványozót gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta az illetékes hatóság, amely határozatot a később eljáró bíróság hatályában fenntartott. Az indítványozó szerint a támadott döntések sértik a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánítás szabadságához való alapjogát, mivel az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseiből is az következik, hogy a szabálysértési hatóságoknak a spontán tüntetés résztvevőit nem szabad eljárás alá vonniuk. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott döntések indokolásából hiányzik annak vizsgálata, hogy a rendezvény minősülhetett-e sürgős vagy spontán rendezvénynek. A bíróság mulasztása már önmagában megvalósítja az Alaptörvényben foglalt békés gyülekezéshez való jog sérelmét. Ezzel összefüggésben továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme is megállapítható, így az Alkotmánybíróság a bírói döntést megsemmisítette.
• AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról (III/1116/2020.)
Az ügy tárgya: Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 20. § (5) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (ügyvédi tevékenység korlátozása)
Összefoglaló a döntésről: Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi akadálya a meghatalmazott eljárásának, így vizsgálnia kell az ügyvédi tevékenységről szóló törvény azon támadott rendelkezésének fennállását, miszerint az ügyvéd a korábbi munkáltatójával szemben akkor folytathat ügyvédi tevékenységet, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony legalább három éve megszűnt, és az ügy intézésében nem vett részt. Az Alkotmánybíróság azonban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény a korábbi munkáltatóval szembeni eljárás korlátozására vonatkozó támadott rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló kúriai indítványt elutasította. Az Kúria egy előtte folyamatban lévő ügy kapcsán fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, amely indítvány szerint az ügyvédi tevékenységről szóló törvény említett rendelkezése szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot, nem felel meg a normavilágosság követelményének, alkalmazása hatáskör-elvonással jár, továbbá a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelméhez is vezethet. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem korlátozza szükségtelenül és aránytalanul a felek Alaptörvényben foglalt jogait, azonban kiemelte, hogy amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így a támadott rendelkezésbe ütközik, akkor nyilatkoztatnia szükséges az érintett feleket és az ügyvédet, és szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően, amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról. Az Alkotmánybíróság tehát a támadott rendelkezést nem tartotta alaptörvény-ellenesnek, így a bírói indítványt elutasította, de alkalmazásához alkotmányos követelményt fűzött.

LEGUTÓBBI DÖNTÉSEK (VÉGZÉSEK, PL. ALKOTMÁNYJOGI PANASZ VISSZAUTASÍTÁSA)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2756/2015.)
Az ügy tárgya: A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.052/2015/2. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (mezőgazdasági célú ingatlan-hasznosítás, erdőgazdálkodó, illetékmentesség)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/876/2020.)
Az ügy tárgya: A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.Kpk.50.099/2018/22. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata; kapcsolattartás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1027/2020.)
Az ügy tárgya: A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.Kpk.50.096/2018/22. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata; kapcsolattartás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1025/2020.)
Az ügy tárgya: A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.Kpk.50.097/2018/22. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata; kapcsolattartás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/758/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.114/2019/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (vezető tisztségviselő felelőssége)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/875/2020.)
Az ügy tárgya: A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.Kpk.50.100/2018/22. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata; kapcsolattartás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1536/2019.)
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 4.Bpkf.1060/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/581/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.268/2019/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/954/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.318/2019/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/970/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.345/2019/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1072/2020.)
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.6565/2020/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (véleménynyilvánítás szabadsága; rágalmazás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/322/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.I.10.129/2019/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/85/2020.)
Az ügy tárgya: A büntetőeljárásról szóló 2017. év XC. törvény 52. § (1) bekezdése és a Kúria Bpkf.I.1043/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (igazolási kérelem)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/545/2020.)
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VI.22.028/2018/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kölcsön megfizetése iránti per; tisztességtelen eljárás)

• AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/847/2020.)
Az ügy tárgya: A Szegedi Törvényszék 2.Bpkf.223/2020/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartás körülményei miatti kártalanítás)

Leave a Reply 130 megnézve, 1 alkalommal mai nap |