| Mobile | RSS

Kína láthatatlan kezébe Magyarországon Mészáros Lőrinc kapaszkodik

Az adófizetőkre testált elképesztő költségekkel, átláthatatlansággal és a politikai elit megvásárlásával szerezne egyre nagyobb befolyást Kína. Az Új Selyemutat a miniszterelnök barátja is építi.KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

A kínai gigahitellel épülő Budapest–Belgrád vasútvonal az egyik példája annak, miként telepszik rá Kína a térség országaira. A szófiai székhelyű Demokráciakutató Központ (Center for the Study of Democracy) Európa egyik vezető, független közpolitikai kutatóintézete tizenkét közép- és kelet-európai országban vizsgálta meg, hogy Kína milyen beruházásokkal igyekszik kiterjeszteni gazdasági befolyását, és ennek milyen klímavédelmi hatásai vannak. A pénteken publikált előzetes kutatási eredmények szerint Kína egyre nagyobb gazdasági befolyása a régióban megszilárdíthatja a meglévő kormányzati struktúrákat, így csökkentve Közép- és Kelet-Európa demokratikus életképességét. A kutatók úgy látják, hogy az Európai Uniónak éberebben kellene figyelni Kína európai befektetéseit. A teljes kutatási anyagot várhatóan májusban teszik közzé, azonban egy előzetes, leginkább az Európai Unió mozgásterére koncentráló anyagban Magyarország és a kínai térhódítás összefüggésében előkerült egy ismerős név: Mészáros Lőrincé.

A felcsúti milliárdos az utóbbi évtizedben Magyarország egyik leggazdagabb embere lett, a miniszterelnök barátjaként is ismert egykori gázszerelő nemcsak az ország közpénz fölött diszponáló hivatalaival, hanem Orbán Viktor családjával – vejével, Tiborcz Istvánnal és édesapjával, Orbán Győzővel – is üzleti kapcsolatba került. Emellett Kína európai térnyerésének egyik közreműködője és haszonhúzója – világít meg egy új aspektust a tanulmány.

A magyarul leginkább ártalmas vagy korrozív tőkének nevezett jelenség olyan befektetéseket, tőkekihelyezéseket, hiteleket fed, amelyek természetüknél fogva ártalmasak a fogadó ország demokratikus berendezkedésére nézve. A tanulmányban is megszólaló Krekó Péter szerint olyan befektetésekről van, amelyek az érintett országnak nem kerülnek sokba, ugyanakkor nagy befolyást lehet velük vásárolni.

Ezek legalább annyira politikai, mint gazdasági befektetések. Kínának például mindkét szempontból rendkívül előnyös a Budapest–Belgrád vasútvonal: egyrészt a szállítási útvonaluk miatt fontos észak-déli összeköttetés, másrészt hatalmas szimbolikus jelentősége van, hiszen egy nem uniós országból az EU-ba vezet. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kedvezményezettek kormányközeli vállalkozások Szerbiában és Magyarországon is. Kína így egyszerűen és szinte semmi pénzért tud politikai befolyást vásárolni, hiszen végső soron a magyar adófizetők állják a cechet

– fejtette ki a Political Capital igazgatója, aki úgy látja, olyan konstrukcióról van szó, amellyel Kína csak nyerni tud.

Lényeges és Krekó Péter szerint az orosz-magyar kapcsolatokra is jellemző aspektus az ideologikus és emberi jogi szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyó közeledés. Ennek kézenfekvő példája, amikor Magyarország blokkolta az Európai Tanács Kínát emberi jogi szempontból elítélő határozatát, és ebbe a sorba illeszkedik egy friss fejlemény is: Magyarország egyedüli uniós tagállamként nem támogatta azt az állásfoglalást, amelyben az EU elítélte az orosz hatóságok erőszakos fellépését az Alekszej Navalnij letartóztatása után Oroszországban kezdődött békés tüntetésekkel szemben. Krekó szerint a korrozív tőke lényegi eleme, hogy a politikai elit megvásárlásával tulajdonképpen bevásárolják magukat nemcsak az adott ország döntéshozói szintjeire, hanem ezen országokon keresztül jelen esetben az Európai Unió döntéshozatalába is.

Kelemen Zoltán Gergely / MTI – A régi Budapest–Belgrád vasútvonal a magyar-szerb határnál, Kelebia térségében 2017. március 20-án.

Az Európai Tanácsban minden egyes állam szavazattal rendelkezik és egyre jobban kirajzolódik, hogy bizonyos kérdésekben rendre Magyarország és Görögország a kerékkötő, a leglelkesebb vétózó. Természetesen nagyobb országokban is lehet befolyást vásárolni, azonban egy jelentősebb uniós tagállamban sokkal jelentősebb áron is lehet ezt megtenni. A „corrosive capital” azokban az országokban tud igazán veszélyes lenni, ahol a demokratikus intézményrendszer gyenge, mert ezen keresztül erősebb hatást lehet gyakorolni a gazdasági és politikai döntéshozatalra. Kisebb a transzparencia, erre a legjobb példa a Budapest–Belgrád vasútvonal dokumentumainak titkosítása.

Nem csak a kínaiak befolyása nő

A bezárkózás hosszú évtizedei után Kína új alapokra helyezte gazdasági külkapcsolatait, ám ezúttal sem az ajtók szélesre tárásáról, hanem a gazdasági befolyás, a „puha hatalom” kiépítéséről és bebetonozásáról van szó. Az Új Selyemútnak is nevezett Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés egy olyan globális infrastrukturális és gazdaságfejlesztési terv, amely Kínát igyekszik minél erősebben összekötni Európa, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és a Csendes-óceán országaival. A módszer egyszerű: hatalmas tőkebeáramoltatás, jellemzően olyan infrastrukturális beruházásokkal, amelyeket Kína hitelez, és gyakran éppen kínai cégek kiviteleznek. Az Új Selyemúton belül Európa fontos stratégiai terület, a kontinensen Kína igyekszik szegmentáltan kezelni az egyes régiókat, a kelet-európai terjeszkedésre létrehozták a 17+1 kezdeményezést, amely magában foglalja az összes volt kommunista országot és Görögországot. A fókuszban a közlekedési és az energetikai infrastruktúra van, a dolgukat pedig jelentősen megkönnyítik a közép- és kelet-európai országokban jellemző körülmények: a hatalmas tőkebefektetési igény, a lazább kormányzási és demokratikus normák, az átláthatatlan közpénzes beruházások, az alulértékelt eszközök és a kormányok hajlandósága arra, hogy akár átláthatatlan ügyletekben is részt vegyenek.

Az Új Selyemút magyarországi szakasza a Budapest-Belgrád vasútvonal kiépítése.

Talán a megvalósítás sem meglepő, a beruházás jelentős részét Kína hitelezi úgy, hogy a kivitelezést két kínai cég, illetve Mészáros Lőrinc érdekeltsége végzi. A hitelezési konstrukció bevált recept, hiszen a fejlődő országoknak nagy infrastrukturális fejlesztéseket kell tető alá hozniuk, ha be akarnak kapcsolódni a globális termelési láncokba, ehhez könnyű útnak tűnhet a piaci árnál olcsóbb kínai hitel. Pedig az adósságcsapda nagyon is reális fenyegetés: Tádzsikisztánban már két aranybánya, Dzsibutiban egy katonai bázis került kínai kézbe, miután nem tudtak törleszteni, a kínai hitelből, kínaiak által épített, majd szintén a fizetésképtelenség miatt 99 évre kínai kézbe került Srí Lanka-i kikötő története pedig bejárta a világot.

Így lett Kínáé a Hambantota kikötő

Czirják Ráhel és Gere László, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatói korábban a Trend FM műsorában arról beszéltek, a kínaiak azzal igyekeznek „ügyfeleket szerezni”, hogy a magasabb kockázatú beruházásokhoz is viszonylag enyhe feltételekkel adnak hitelt. Így a kínai hitel első pillanatra sokkal kedvezőbbnek tűnik, mintha a kölcsönért folyamodók például a Világbankhoz vagy a Nemzetközi Valutalaphoz (IMF) fordulnának, amelyek kemény feltételeket támasztanak. Gyaníthatóan nem ment volna át a globális hitelintézetek rostáján a Srí-Lanka-i Hambantota kikötő fejlesztési terve sem. A New York Times cikke szerint a megvalósíthatósági tanulmányok egyértelműen megállapították, hogy a kikötő életképtelen elgondolás, és ugyanerre jutott India is, amikor Mahinda Rajapaksa elnök hitelért folyamodott hozzájuk. Kína viszont nem utasította el Srí Lankát: 1,5 milliárd dollárt hitelt biztosított a kikötő, valamint a hozzá kapcsolódó gyorsforgalmi út és repülőtér fejlesztésére, ami gyorsan vissza is jutott a kínai zsebekbe, hiszen a kivitelezést is kínai cégekre bízták. A beruházás talán még sikeres is lehetett volna, ha bejön az az előzetes elgondolás, hogy az ország partjainál elhaladó évi 60 ezer teherhajó megáll az új kikötőben. Csakhogy nem ez történt: bár a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala valóban itt húzódik, 2012-ben a kikötőben mindössze 34 teherhajó kötött ki. A kínai hitelfelvételt tető alá hozó elnök elbukta a választást, így már nem neki neki kellett kezelnie azt a helyzetet, hogy bár a kikötő gyakorlatilag nem üzemel, Kína követeli a hitel törlesztését. Több hónap huzavona után végül 2017 decemberében Srí Lanka 99 éves haszonbérletre visszaadta a kikötőt és az azt övező több mint 60 ezer hektárnyi területet a kínaiaknak, és 1,1 milliárd dollárnyi hitel elengedéséért cserébe a kikötő tulajdonának 80 százaléka is kínai kézbe került. A New York Times szerint a 2015-ös Srí Lanka-i választások során a kínai kikötőépítési alapból nagy összegekkel támogatták a kínai feltételeket elfogadó Rajapaksa elnök kampányát.

Az összegzés szerint az elmúlt évtizedben körülbelül 14 milliárd dollárnyi kínai tőke érkezett a régióba támogatások egyebek mellett fejlesztési hitelek és koncessziós megállapodások formájában. A kínai projektekhez kapcsolódó kölcsönök átlagosan a GDP 5,6 százalékára rúgnak a régióban, de néhány kisebb gazdaságnál ez az arány jelentősen nagyobb. Montenegró az elmúlt nyolc évben két nagy autópálya-építési megállapodást írt alá Kínával, csaknem 1,84 milliárd euró értékben. A beruházásokat 85 százalékát a kínai Exim Bank finanszírozza kétszázalékos éves kamatlábbal, ötéves türelmi idővel és 20 éves törlesztési ütemezéssel. Mindkét autópálya-projektnél feltétel volt a kínai állami tulajdonú infrastruktúra-óriás, a China Road and Bridge Corporation bevonása és kínai építőmunkások alkalmazása – bár Montenegró 15,7 százalékos munkanélküliségi rátával küzd. A projekteket nagyvonalúan mentesítették az adók és vámok alól. Az IMF és a Világbank szerint ezek a felelőtlen beruházások is hozzájárultak az államadósság exponenciális növekedéséhez, amely a GDP 70 százaléka fölé emelkedett Montenegróban.

Ahogyan a fenti ábrán is látszik, a Nyugat-Balkán sokkal vonzóbb célpont, mint más tagállamok, a kutatók szerint azért, mert ezekben az országokban a kínai beruházásoknak nem kell megfelelniük az EU szigorú átláthatósági, verseny- és környezetvédelmi szabályainak. Így a költségek és a hosszú időre garantált függés mellett fájdalmas klímaügyi következményekkel jár Kína terjeszkedése: a régióbeli kínai beruházások ütközhetnek az Európai Zöld Megállapodás elveivel, és elszívják az erőforrásokat a üvegházhatású gázok kibocsátását visszaszorító beruházásoktól. A növekvő kínai jelenlét az energiaágazatban alááshatja az EU-tagállamok 2030-as és 2050-es, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzéseit, valamint a nyugat-balkáni hat uniós tagjelölt ország energiaügyi vállalásainak végrehajtását.

Erre az egyik legbeszédesebb példát a Boszniai Szerb Köztársaság szolgáltatta, ahol 674 millió dollárnyi kínai hitelből épült meg a 300 MW-os, Stanari Hőerőmű. A rendkívül szennyező, széntüzelésű erőmű egy a kormányzati körökkel és Kínával is jó kapcsolatokat ápoló szerb üzletember, Vuk Hamovic EFT nevű cégének tulajdona. A konstrukcióban a hitel fedezete az EFT koncessziós joga volt a közeli lignitbánya feltárására, a működtető pedig adókedvezményeket is kapott – míg a kivitelezés költségeit az adófizetőkre hárították.

fecsego.eu/24.hu

Leave a Reply 95 megnézve, 1 alkalommal mai nap |