< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: A lengyel „csoda”

| Mobile | RSS

A lengyel „csoda”

Tipikus uniós kompromisszumra jutottak a lengyelek a magán-nyugdíjpénztári kiadások elszámolhatósága ügyében. Alapvető könnyítést nem értek el, viszont odahaza győzelemként tálalhatják.

(A cikket ezúttal korlátozás nélkül, teljes terjedelmében olvashatják.)

Egészen Brüsszelig és Budapestig elhallatszott a hétvégén a lengyel győzelmi fanfárok hangja. A varsói kormány nagy sikerpropagandát csapott a nyugdíjvita „megoldása” miatt, ami szerinte „teljes lengyel sikert hozott”. Pedig csak annyi történt, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel folytatott péntek esti telefonbeszélgetésén nagyobb rugalmasságot ígért az Európai Bizottság részéről a magánnyugdíj-pénztári reform költségeinek figyelembevételekor. Tudniillik arra az esetre, ha Brüsszelnek valamikor majd mérlegelnie kellene, elindítsa-e a túlzott mértékű hiány miatti eljárást Lengyelországgal szemben.

KORLÁTOZOTT MÉRTÉK. Más tekintetben nem következett be elmozdulás a Bizottság meglehetősen dogmatikus álláspontjában. A grémium csak korlátozottan hajlandó figyelembe venni azt az átmeneti negatív hatást, amelyet a tőkefedezeti nyugdíjreform fejt ki az államháztartási hiányra és az államadósságra. Efféle reformot eddig kilenc uniós tagállam vezetett be. Ezek – köztük Lengyelország és Magyarország – egy öt évig tartó időszakban, évről évre csökkenő mértékben, egyszer már „elszámolhatták” a magánnyugdíjpénztárakba irányuló, az állami bevételeket csökkentő befizetéseket. A Bizottság szeptember végi javaslatában világossá tette, hogy ugyanezen tagok ebben a kegyben még egyszer nem részesülhetnek. Árnyalja a képet, hogy a jövőben az is elégséges ok lehet a deficiteljárás elindítására, ha a GDP-arányos államadósság túllépi a megengedett 60 százalékos szintet. Brüsszel ezért azt indítványozta – a lengyelek nagy örömére –, hogy egy hasonló ötéves átmeneti időszakot, lineárisan csökkenő beszámítással, az államadósságra kivetítve is igénybe vehessenek az érintettek. A javaslat egyúttal azt is tartalmazta, hogy a Bizottság egy bizonyos határig kész lesz rugalmasabban elbírálni azon tagok 3 százalék feletti hiányát, ahol az államadósság nem éri el az említett limitet.
Orbán Viktor és Donald Tusk Brüsszelben. A magyar kormány a nyugdíjreform visszafordítását választotta, míg Varsó a kompromisszumot kereste az Európai Bizottsággal. Fotó: Reuters

Orbán Viktor és Donald Tusk Brüsszelben. A magyar kormány a nyugdíjreform visszafordítását választotta, míg Varsó a kompromisszumot kereste az Európai Bizottsággal.

Az utóbbi ajánlatot a kilencek többsége kezdettől fogva nem tartotta elfogadhatónak. Különösen hazánk nem, amelynek az előterjesztők közül egyedül 60 százalékot meghaladó az államadóssága. Miután ez az alapelv a hetek óta tartó alkudozások ellenére sem változott, a Varsó által időközben kiharcolt, nem igazán érdemi engedmények sem változtatnának a 80 százalék körüli rátával „dicsekedő” Magyarország helyzetén. Ilyen szempontból tehát teljesen közömbös, hogy Varsó milyen feltételeket alkudott ki Barrosóval, aki végül kézbe vette a rétestésztaként nyúló ügyet.

Amúgy a lengyel kormány eredetileg azt szerette volna elérni, hogy 5 helyett 30–40 éves időtartamra – vagyis kvázi állandó jelleggel – vegyék figyelembe a második pilléres nyugdíjreform hatásait. Ezt azonban nem sikerült a Bizottságnál és a pénzügyminiszteri tanácsnál kiharcolnia. Ellentétben azonban egyes vélekedésekkel, Varsó egy ideje már nem ragaszkodott ahhoz, hogy minden magán-nyugdíjpénztári befizetést elszámolhasson. E helyett megelégedett volna a teljes összeg azon 60 százalékával, amelyik államkötvényekben fekszik.

A csütörtökön kezdődő EU-csúcs előtt elfogadott pénzügyminiszteri tanácsi jelentés – miként a Barroso által a lengyel kormányfőnek írt levél is – kitér azon kritériumokra, amelyek alapján a Bizottság majdan elbírálja az összes (tehát nemcsak a magán-nyugdíjpénztári) reform hatásait. Kétségkívül jó hír a lengyelek számára, hogy ezek a kritériumok kifejezetten a második pilléres nyugdíjalapoknak kedveznek. Egyebek mellett tekintettel lesznek például az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára gyakorolt hatásra, illetve a nyugdíjkifizetéseket övező kockázatokra (ebből a szempontból Brüsszel szerint a magánpénztárak mérséklik a jövőbeni rizikót).

Ha Varsónak mégis hiányérzete lenne, az azzal függ össze, hogy a Bizottság nem hajlandó megmondani, mekkora költségvetési hiányt tartana még elfogadhatónak (informálisan 3,5–4,0 százalékot emlegetnek). Ráadásul Brüsszel jelenleg nem tudja számszerűsíteni a fenti kritériumokat sem, ezért is hangsúlyozza a rugalmas hozzáállás szükségességét. A Figyelőnek nyilatkozó diplomaták szerint éppen az lesz a legkeményebb dió, miként tegyék megfoghatóvá, mérhetővé e kritériumokat. A költségvetési elszámolások pontos részleteinek kidolgozására egy munkacsoportot hoznak létre Brüsszelben. Végleges döntés a szabályozásról a jövő év közepére – a magyar EU elnökség idejére – várható, s azt mind a 27 EU tagországnak jóvá kell majd hagynia.

Waldemar Pawlak lengyel gazdasági miniszter az uniós engedmény után mindenesetre azt nyilatkozta: számukra ezzel lehetővé válik, hogy az államadósságot 55 százalék alatt tartsák. Az országban az alkotmány rögzíti, hogy 55, illetve 60 százalék feletti adósságrátánál milyen költségvetési szabályok lépnek életbe. Az EU engedménye nélkül már az idén átlépték volna az 55 százalékos határt, ami miatt jövőre kőkemény megszorításokra kényszerültek volna. Így viszont az ottani számviteli előírások szerint az adósság 53,2, az uniós szabályok alapján 55,4 százalék lehet 2010-ben.

Az unióval folytatott egyezkedés részletei nem ismertek. Így azonban nehéz elképzelni, hogy az érintett „kilencekkel” folytatott tárgyalások alatt épp a Magyarországot képviselő diplomatának mondták volna azt: elnézést uram, de ez önökre nem vonatkozik. A magyar kormány mindenesetre kiszállt ebből az egyezkedésből, s a nyugdíjpénztári rendszer megváltoztatása mellett döntött. Az erről szóló törvényjavaslatot hétfőn fogadta el az Országgyűlés. Abban az esetben egyébként, ha ránk vonatkozna a magánnyugdíjpénztáraknak utalt járulékok költségvetési elszámolhatósága, az idei államháztartási deficit a megcélzott 3,8 százaléknál körülbelül 1,4 százalékponttal kisebb lehetne.

MEGIJEDTEK? Elemzői vélemények szerint az EU megijedhetett attól, hogy a többi régiós tag is követi majd Budapest példáját, s visszafordítja az elmúlt években bevezetett nyugdíjreformot. Ebbe az irányba mutatott az is, hogy a lengyel kormány javaslatot tett a magánnyugdíjpénztárakba áramló járulékok befagyasztására, Bulgáriában pedig szombaton törvényt is hoztak erről. A rugalmasabb brüsszeli értelmezésben az említett félelem is közrejátszhatott. Másrészről az EU döntéshozói azon is elgondolkodhattak, milyen ösztönzőkkel tudnák rábírni az átalakításra azokat az országokat, amelyek még nem alakították át nyugdíjrendszerüket, azaz nem kezdték meg a felkészülést a várható demográfiai változásokra.
forrás fn.hu

Leave a Reply 349 megnézve, 2 alkalommal mai nap |