< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Eladta a Nyugatit a magyar csalókirály

| Mobile | RSS

Eladta a Nyugatit a magyar csalókirály

2011. február 1. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Az emberi pofátlanságnak és a hiszékenységnek nincs határa. Zseniális csalók hódítanak és állítanak csapdát a mai napig világszerte mindazoknak, akik akár a legképtelenebb ötletnek is bedőlnek.

Lebukott Ponzi a piramisjáték atyja
Hogyan lesz egy Amerikába nincstelenül bevándorló olaszból multimilliomos? Nos, Charles Ponti története éppen erről szól. Elöljáróban azért áruljunk el annyit, hogy a markáns arcéllel és helyes állandó víg kedéllyel rendelkező taljánt a piramisjáték atyjaként tartja számon a kriminalisztika.

Eladta a Nyugatit a magyar csalókirály
Bósa az 1990-es években példátlan csalássorozatra volt képes: álügyvédként és áldoktorként is praktizált, 2000-ben egy német üzletembernek eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét

Az alapötletet az adta, hogy akkoriban a levelekre egy olyan kupont is fel lehetett adni, amely segítségével a címzett ingyen küldhette el a válaszát. Mivel ez a rendszer országon átívelő levelek esetében is elfogadott volt, a kuponokat, függetlenül attól, hogy mely országban adták fel, bárhol vissza lehetett váltani. Az első Világháború befejezésének évében azonban a nemzetközi pénzügyi helyzet igen labilis volt, és ennek az is a következménye volt, hogy a különféle árucikkeknek egészen más értéke lehetett a világ különböző részein: az infláció miatt elmozdult valutaárfolyamokat nem igazították egymáshoz.

Így volt ez a postai kupon esetében is. Ponzi nem tett mást, mint hogy – természetesen kuponnal ellátott – levélben arra kérte itáliai rokonait, hogy vásároljanak és küldjenek neki annyi kupont, amennyit csak bírnak, majd azokat az olasz árához képest négyszeres áron visszaváltotta az USA-ban.

A hasznot ismét elküldte a rokonoknak, azok ismét küldték a kuponokat: az üzlet kimeríthetetlennek tűnt. Ponzinak még több és még több pénz kellett, hogy finanszírozni tudja a nagyobb tételeket is. Először a barátaihoz fordult, 90 napra száz százalékos hasznot ígérve, majd ennek a visszautasíthatatlan ajánlatnak hamar híre ment. Néhány hónap alatt emberek ezrei, majd tízezrei ostromolták, sokan a házukat elzálogosítva cipelték a pénzt hozzá: februárban 5000, márciusban 30.000, májusban 420.000 dollárt fektettek már be nála, nem sokkal később 4 millió dollárt kezelt. És mivel mindig voltak új és újabb beszállók, gond nélkül fizette a kiszállók kamatait.

Ám, amint tudjuk, a piramisok sem nőhetnek az égig. A gazembereket előbb utóbb eléri a végzet. Alig egy év kellett ehhez. Letartóztatásakor mintegy tízmillió dollár (mai árakon mintegy húszmilliárd forintnyi) vagyon fölött rendelkezett Ponzi, többek között egy légkondicionálással is felszerelt kastéllyal. Csak a miheztartás végett: 1919-et írtunk, és ekkor még az angol királynő szobájában sem volt légkondi.

Róbert bácsi adott és elvett Végül említsünk meg két magyart. Egyikük csak a népkonyhákat működtető Róbert bácsiként épült be a köztudatba. Ám Feinschilbert Róbertről, a jótevőről később kiderült, hogy nem más, mint egy hihetetlen rábeszélőkével, meggyőzőerővel, no meg elképesztő szervezőkészséggel megáldott csaló. Merthogy miközben – való igaz – a szegényeket is élelmezte, saját magának elképesztő vagyont szedett össze, éppen a jótékony, és általa kezelt adományoknak köszönhetően.

Nemes egyszerűséggel csak a magyar csalókirálynak nevezte magát Bósa István, aki az 1990-es években példátlan csalássorozatra volt képes. Áldoktorként és álügyvédként egyaránt sikeresen működött, stílusára, megnyerő modorára jellemző, hogy miután lebukott, egykori megbízóinak, illetve munkaadóinak legtöbbje csak jót tudott elmondani a „szakértelméről”.

„A börtönben egészségügyi szolgálatra osztottak, ott gyakorlati tapasztalatokra is sikerült szert tennem. A 90-es évek elején – minden jogalap nélkül – református lelkészként tevékenykedtem Kiskunmajsán, emiatt is ülnöm kellett. Később elmeorvosként helyezkedtem el az egyik fővárosi kórházban. Sikerült megállnom a helyemet új szerepkörömben, már az első nap ügyeletbe osztottak. Innen Egerbe, majd Miskolcra igazoltam át doktorkodni. Két évig álltam a sarat, gyógyszereket írtam fel, és unalmas konzíliumokon vettem részt.” – elevenítette fel kalandjait b.I. 2004-ben a Zsaru magazin hasábjain.

Ám a legnagyobb dobása mégiscsak az a 2000-ben elkövetett akciója volt, amelynek során egy német üzletembernek 40.000 márkáért eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét. Az „eladó” csak azt kötötte ki, hogy: az üveg marad!
Forrás: borsonliune/Török Hanna

Leave a Reply 300 megnézve, 1 alkalommal mai nap |