< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Tarlós: ha tovább erősítik a kerületeket, Budapest széthullik

| Mobile | RSS

Tarlós: ha tovább erősítik a kerületeket, Budapest széthullik

2011. február 19. | hozzászólás | Közélet

A főpolgármester szerint a miniszterelnök primus inter pares, egy kerületi polgármesterrel akkor van baj, ha erősnek érzi magát, de korlátolt, a város irányítását központosítani kell, a tavalyi költségvetésbe pedig “minden mindegy” alapon írogattak számokat.

Amikor legutóbb beszéltünk azt mondta: megfenyegették egészségügyi érdekkörökből, miszerint előfordulhat, hogy megmérgezik. Azóta alaposan nézi, hogy mit eszik, mit iszik, vagy csak arra gondolt: bitang nagy a nyomás önön.

Nem volt fenyegetés, csak féltő feltevés. Magyarországon minden elképzelhető és annak az ellenkezője is, de ezektől a szófordulatoktól – amiket leginkább magam alkalmazok – nem szoktam nyugtalanul hálni. Egyébként is van bennem egy jó adag fatalizmus. Maradjunk abban, hogy – legalábbis egyelőre – szimbolikus értelemben használtam a kifejezést. Hiszen nem mást teszek, mint a kormány koncepcióját támogatom.

És a szófordulataitól a szövegírói, kommunikációs szakemberei sem hálnak nyugtalanul?

Ezekben elég önjáró vagyok: azt is szeretem, ha okos dolgot mondok és nekem tulajdonítják, de a hülyeségeket sem engedem át másnak. Szóval magam fogalmazom meg a mondanivalómat.

Például azt, hogy a főváros legnagyobb ügyeiről a Fideszben egy emberrel egyeztet, Orbán Viktorral. Mi a miniszterelnöki irányvonal a budapesti kórházak állami kézbe adásáról?

Hadd világítsam meg az idézett szavaim értelmét: szakmai beszélgetéseket persze sokakkal folytatok, és mindenkinek tisztelem a véleményét, de van egy program, amit együtt mutattunk be a miniszterelnök úrral. Egyébként pedig, ha nincs szakmai egyetértés a szakmai beszélgetésekben, akkor a saját véleményemet mértékadóbbnak tekintem egyéb álláspontoknál. De a miniszterelnök úr álláspontja primus inter pares-nak számít az összes álláspont között, ami azt jelenti, hogy egyéb hozzá nem férhető üzenetek és vélemények áttekinthetetlen halmazát nem tekintem mértékadónak.

És hogy szólt az „első az egyenlők között” üzenet?

Azt konstatáltam, hogy a kormány jelenleg érvényes elképzelése a kórházak központosítása – aminek látom értelmi alapját. Tehet itt mindenféle haszonszerző nyilatkozatokat az ellenzék vagy a saját gondolkodói körünk ismeretlen motivációjú szűk szegmense, ezeket egyéni szociális problémának érzem, a lényeg az, hogy a jelenlegi kettős finanszírozás – miszerint az orvosokat és a gyógyítást az állam finanszírozza, az infrastruktúrát pedig az önkormányzat – nem egy szerencsés rendszer. Ez már önmagában elég ok a központosításra. Nem beszélve a beszállítói lobbikat övező legendákról. Ezeket a lobbikat én nem ismerem, nincs favoritom a beszállítók között, meg olyan sincs, aki iránt ab ovo ellenszenvvel viseltetnék. És itt vannak a kapacitásproblémák, itt vannak az egészségügyben nagyon erősen megjelenő személyi problémák, és még sorolhatnám. A problémákat együttesen sokkal jobban kezelheti a megfelelő szakmai háttérrel rendelkező minisztérium, mint a bajok orvoslásával százféleképpen próbálkozó önkormányzatok. Ezért hajlok arra, hogy támogassam a kormánykoncepciót. Ami ideológiát pedig ennek az ellenkezőjéről gyártanak, azt a Grimm-mesék közé sorolom be.

És mi történik, ha a mese úgy alakul, hogy az állam mégsem veszi át a kórházakat?

Akkor mindent megteszünk azért, hogy a főváros keretein belül javítsuk, vagy legalább fenntartsuk a fekvőbeteg-ellátás színvonalát. De azt sem akarom elhallgatni, hogy minden erőlködő ellenzéki fogalmazástechnikával szemben a puszta tények azt mutatják, hogy a budapesti kórházak adósságállománya meghaladja 6 milliárd forintot. Egyéb adósságok és pénzhiányok mellett ezt a főváros már nem tudja kezelni.

Helytálló az az információ, hogy amennyiben az állam garantálja, hogy nem csökkenti az intézmények kapacitásait, akkor pár kerület kivételével a polgármesterek hajlandók támogatni a kórházátadást?

Úgy gondolom, hogy általánosabb érvényű ez a megállapítás. Nyilván vannak feszültségek és megoldatlan problémák, hiszen a túl nagy nyerés is hordoz látens bajokat, de úgy tapasztalom, hogy három kerület van…

Név szerint?

Ne kérje, hogy megnevezzem őket. Szóval három kerület van, amelyek esetében meglehetősen erős alkuképtelenséget tapasztalok. Úgy gondolom, hogy itt nem racionális érvek ütköztetéséről van szó, hanem zsigeri szembenállásról.

Mit jelent a zsigeri szembenállás? Kívülről úgy tűnik, hogy az V. kerületet vezető Rogán Antal elvi vitát folytat, melynek tétje, hogy a kerületek erősödjenek, vagy a főváros.

Nem mondott ilyet.

Azt mondta, hogy a kerületek legyenek anyagilag önállóbbak, kapják meg például a mintegy 4,8 milliárd forintra rúgó idegenforgalmi adót. És megkapták, holott eddig a fővárost illette.

Talán meglepő lesz, amit mondok: Rogán fajsúlyosabb, mint a másik két ember, mégsem ő okozza a legnagyobb problémát, ugyanis értelmes ember, egyensúlyt lehet vele teremteni, még ha nem is rajongunk egymásért. Már volt is egy tisztázó beszélgetés. Probléma akkor van, ha valaki erősnek érzi magát, és korlátolt.

Nevezetesen?

Többet erről nem szeretnék beszélni.

Akkor beszéljünk pénzről. Azt mondta, adókivető fővárost szeretne. Budapest már most is…

Csak az iparűzési adót vetheti ki, aminek elosztását monoton szigorúsággal szabályozza a törvény. Az összes többi ma létező adót pedig a kerületek vetik ki: az építményadót, a telekadót, a gépjármű-adót, a vállalkozók kommunális adóját, most már az idegenforgalmi adót is. Budapest „székesfővárosnak” adókivetésre semmilyen lehetősége nincs. Pedig nagy az adósságállománya, komoly a pénzhiánya, óriási a költségvetési lyuk, és az utóbbi hónapokban – ha nem is vészesen nagy mértékben – de a parlament is vont el forrásokat a fővárostól. Ez így nem mehet tovább. Nem az én egyéni szociális problémám. Több mint 320 ezer ember választott meg polgármesternek, az a dolgom, hogy a város érdekeit képviseljem. Nem tudom, mi lesz 2014-ben, de nem is nagyon érdekel. Az tény, hogyha a kerületi jogosítványokat az ésszerűség határain túl növelik, akkor ez a város szét fog hullani. Lehet ennek az ellenkezőjére ideológiát gyártani, de ezek hamis és ostoba ideológiák.

Viszont szavazatot hoznak, ha hatásukra a kerület épül-szépül.

A választók az alapján fognak ítélni, hogy Budapesten milyen a közbiztonság, milyen a közszolgáltatások színvonala, milyen a főutak állapota, mi történik a metróval. Az senkit nem fog érdekelni, hogy egy kerületben hány apróbb, hozzá nem férhető utat újítottak fel, milyen emlékművet szorított ki magának egy polgármester. Politikataktikai szempontból is értelmetlen a kerületeket tovább erősíteni, mert ez 24 féle akarat csatáját jelenti, és azt, hogy 24 helyre forgácsolódik szét a pénz.

Magyarán egy kirovó-elosztó fővárost szeretne, ami beszedné a különböző adókat, majd visszafolyatná a pénzt a kerületekhez?

Ennél szélesebb spektrumon gondolkodom. Arról van szó, hogy a kerületekben azokat a feladatokat kell végezni, amiket csak helyben lehet megoldani. Nem ideológiákat kell gyártani a helyi túlhatalmi törekvésekhez, hanem egységes irányítást kell adni a városnak. Európában alig van arra példa, hogy ennyire gyenge legyen a centrális városvezetés. És hangsúlyoznom kell, hogy nem öncélú vágyak vezetnek, ebben a ciklusban már nem alakítható át úgy a közigazgatási rendszer, hogy az új szisztémát azonnal hatályba is lehessen léptetni. Most azon kell gondolkodni, hogy akadnak javaslatok és kísérletek, amik iszonyú nehéz helyzetbe hozhatják a várost. Például ha a Budapesti Erőmű Rt. támogatását megszüntetik, a távfűtési díjakat pedig limitálja az állam, akkor a Budapesti Távfűtő Művek tönkre fog menni.

És mit csinál a város a ciklusra vetített 160 milliárdos hiánnyal?

Ez a pénz nyolc átlagos kerület együttes éves költségvetési főösszegének felel meg. Nagyon nagy szám, sok helyen húzni kell a nadrágszíjon. Atkári Jánostól azt kértem, hogy csináljon egy nagyon kemény nulladik verziójú költségvetést, amin aztán lazítunk, mert ez a szigor politikailag nem vállalható. Arra azonban senki ne számítson, hogy folytatódik az a gyakorlat, miszerint végtelen számú nem kötelező feladatot támogat a főváros. Az a dolgunk, hogy a várost valahogy egyensúlyban tartsuk.

Az adhat mozgásteret, hogy tavaly a tőke- és kamattörlesztéssel együtt mintegy 57 milliárd forintot fizetett a főváros adósságszolgálatra, idén viszont körülbelül 14 milliárdra mérséklődött ez az összeg?

Én ugyan műszaki vagyok, nem közgazda, de muszáj tudni, hogy a költségvetésből szelektíven kiemelt részletekkel rendkívüli módon félre lehet vezetni a közvéleményt. Mi úgy gondolkodunk, hogy az adott állományt – a törlesztéseket, a működési eredményeket, a fejlesztésre megmaradó forrásokat – együtt vetjük össze, egészen 2017-ig. Ennek a logikáját táblázatos formában közre fogjuk adni, azt javaslom, ezt nézze meg mindenki, sok minden kiolvasható belőle. Dilettáns tempó, vagy nagyon csúnya félrevezetés a jelenlegi tervezet és a tavalyi büdzsé számait soronként összevetni, különös tekintettel arra, hogy a tavalyiba „minden mindegy” alapon írogattak bele számokat.

Egy dolgot mégis kiemelnék, a BKV-t. A BKK-t vezető Vitézy Dávid azt mondta, hogy a közlekedési vállalat mindig adósságot fog termelni, ezt valamivel ellentételezni kell például dugódíjjal. Mikorra tervezi a bevezetését?

Hasonló a véleményem, mint Vitézy Dávidé. Miniszterelnök úrnak is elmondtam, és ő nem cáfolta, hogy – pedig nem akarok mindennel a kormányhoz rohangálni – a főváros egy dolgot nem tud megoldani az örökölt bajok közül: ez a BKV. Brutális az adósságállománya. Ebben az állam vagy segít, vagy a BKV összedől, de akkor három-négy napon belül megáll az ország. Harmadik lehetőség nincs. A dugódíj valóban segít, de nem rövidtávon. Meg kell teremteni a bevezetéshez szükséges feltételeket: be kell fejezni a négyes metró első szakaszát, fejleszteni kell a felszíni kötöttpályás viszonylatokat, meg kell oldani az egységes parkolást, P+R parkolókat kell építeni a város szélén és a forgalmas csomópontokon, rendezni kell a teherautó-behajtásokat és a taxisproblémát, és ha mindez adott akkor jogos a dugódíj, hiszen a szolgáltatások fejlesztése nélkül pofátlanság lenne egyik-napról a másikra bevezetni. Ez életszerűen 2014 januárjától képzelhető el.

Már ha sikerül rendezni a felszíni kötöttpályás ügyeket. Az a hír járja, hogy a főváros úgy döntött, annak érdekében, hogy ne veszítse el az uniós támogatást, amiért a II. kerület szembe megy a budai fonódó villamos projektjével, a főváros kisajátít. Tényleg?

Nézze, a budai fonódó nem a mi szívügyünk, a II. kerület két éve hadakozik ez ügyben a fővárossal, ez egy kellemetlen hagyaték. Úgy látszik, elfelejtettek szólni a II. kerületi polgármesternek, hogy már nem Demszky Gáborral kell hadakoznia. Egy bizonyos: exkluzív dilettantizmus azt állítani, hogy a fonódó-projekt Budának káros. Nem is vagyok hajlandó erről a kérdésről a kerületi polgármesterrel vitatkozni, előállíthatnak mindenféle gyanús szakvéleményeket, írhatnak panaszkodó-könyörgő levelet a kerületi párttagsághoz, de ez nem vezet semmire. Legalább négyszer megírtam a kerületnek, hogy jöjjenek el, folytassanak szakmai egyeztetést a főpolgármester-helyettessel és a BKK vezetőjével.

Bekopogtak?

Eddig nem. Én nem vagyok hajlandó álságos politikai veszekedést lefolytatni egy kerületi polgármesterrel. Ha van szakmai egyeztetni való, azt tessék megtenni. Ilyeneket mondani meg nem kell, hogy egész Budának káros, ha Észak-Budára Dél-Budáról átszállás nélkül el lehet jutni villamossal. No comment.

forrás:atv.hu

Leave a Reply 329 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: