< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Az Orbán-kormányban volt a rendőrök utolsó reménye

| Mobile | RSS

Az Orbán-kormányban volt a rendőrök utolsó reménye

2011. április 18. | hozzászólás | Közélet

A fegyveres testületek utolsó reménye az Orbán-kormányban volt. Azt gondolták, hogy az eddig kialakultnál jobban már nem lehet rontani a helyzetükön. Lehetett. Ezúttal korkedvezményes nyugdíjukért szálltak harcba egy egész hetes demonstrációval, mert – mint mondják – nem szeretnének a munkából egyenesen a temetőbe menni. A társadalom szolidaritására azonban aligha számíthatnak, hiszen maguk is úgy tapasztalják, hogy egy átlag magyarnak már a rendőri uniformis látványától is ökölbe szorul a talpa.

„Önök furcsa helyzetben vannak, hiszen tanulmányaikat egy régi rendszerben kezdték, de már az áprilisi választásokkal megalakított nemzeti együttműködés rendszerében fejezik be, és ennek építésében súlyos felelősségük van. Az önök sikeres és alapos munkáján múlik az új rend építésének alapja” – mondta egy tavaly nyári tisztavatón Orbán Viktor a rendőrtiszti főiskola végzősei előtt. Idén márciusban pedig csaknem kétezer tiszthelyettes rendőrnek állította a Hősök terén, hogy „becsületes, eredményes munkájukért” cserébe sokat várhatnak hazájuktól. „Most az Önök szakmája is átalakul. Az átalakulás lezárultával az önök helyzete, erkölcsi, anyagi megbecsülése, életszínvonala jelentősen meghaladja majd a jelenlegit” – ígérte a miniszterelnök, ám a fegyveres testület ebből eddig csak annyit látott, hogy a Széll Kálmán terv értelmében a jövőben minden korkedvezményes nyugdíjazás megszűnik (kivéve a nők negyven éves munkaviszonya után járót).

Valamennyi rendvédelmi szervezet érdekképviselői (rendőr, büntetés-végrehajtás, tűzoltó, vámos stb.) egybehangzóan állítják, hogy az egész héten át tartó és lapzártánk után csúcsosodó, parlament előtti tüntetéssorozatra azért került sor, mert a nagy ígéretek ellenére a kormány nem tekinti partnernek a fegyvereseket a reformok kidolgozásában. Erre mondta Pintér Sándor belügyminiszter a rendvédelmi szervek érdekvédelmi fórumának rendkívüli ülésén, hogy ők tekintették volna, de például hozzá eddig összesen egy értékelhető javaslat jutott el az érintettektől. Utasította is nyomban az országos parancsnokokat, hogy két napon belül (!) gyűjtsék össze az állomány véleményét a kidolgozás alatt lévő életpályamodellről. „Ezeknek az adatoknak a felhasználásával a Belügyminisztérium vezetésének lehetősége nyílt arra, hogy a Széll Kálmán Bizottságban ne csak a saját, hanem a személyi állomány véleményére is támaszkodva képviselhessék a hivatásos szolgálathoz kötődő érdekeket” – áll a hivatalos kommünikében. Addig is jól irányzott utalásokkal sejtetik a médián keresztül, hogy az elkeseredett rendvédelmisek tüntetései valójában politikai célokat szolgálnak.

Miért vannak elkeseredve?

Egy névtelenséget kérő fővárosi rendőr elmondta lapunknak, hogy közel tíz éve szerelt fel a közlekedésiekhez 54 ezer forintos fizetéssel, amely az évek során 90 ezer forint nettóra dagadt. Pár éve átigazolt a helyszínelőkhöz, ahol már akár 150 ezret is lehet keresni, de hátrahagyott kollégái jelenleg ennek maximum a felét vihetik haza úgy, hogy például uniós elnökségünk idején három műszakban napi 12-16 órákat dolgoznak két WC-szünettel, és az alatta elfogyasztott szendviccsel. A túlórákat viszont nem fizetik ki, csak a tiszteknek. Igaz, „le lehet csúsztatni”, vagyis ha összegyűlik egy munkanapnyi, akkor fizetés nélküli szabadnapra mehetnek. Ezt használják fel többen arra, hogy a katasztrofális eszközállomány miatt, a rendes munkaidőben feltorlódott papírmunkában utolérjék magukat. Hivatalosan más munkát nem lehet végezni (összeférhetetlenség), és aki lebukik – mert mondjuk, a duplájára nőt bankhitelét fusiból akarja törleszteni –, azzal példát statuál a katonai ügyészség: egyik többgyerekes barátját most „varrták be” két évre. Legális másodállásba lehet menni tizenkét órában „térfigyelni” egy másik kerületbe, ahol baj esetén szintén járőr feladatokat kell ellátni, vagy „ha nem okoskodik sokat az ember”, beosztják a rendőrség maszek munkáiba rendezvénybiztosításra, filmforgatáshoz, esetleg építkezés őrzésére, stb.

Ha valamiért, akkor ezért csatlakoztak a tüntetőkhöz a börtönőrök is. Egyik főtörzsörmesterük nyílt levelet írt a miniszterelnöknek, amelyben megemlíti, hogy 1995-ben szerelt fel, és akkor azt az ígéretet kapták a kormánytól, hogy folyamatosan javulni fognak a munkakörülményeik. Azóta csökkentették vagy teljesen elvették a ruhapénzt, a BKV bérletet, a 13. havi illetményt, a szabadságpénzt, a táppénzt, és gyakorlatilag megszűntek a jutalmazások. Egyetlen szerzett jogként maradt a szolgálati nyugdíj, amiről Szklenár Kálmán főtörzs már nem szeretne lemondani.

Kucsera Miklós konkrétan úgy emlékszik, hogy a ’96-os szolgálati törvény elfogadása óta 26 jogosultságuk tűnt el. A Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetségének főtitkára elmondta a Heteknek, hogy egy bv. felügyelő kilenc év szolgálat után mind beosztásban, mind fizetési fokozatban eléri a maximumot, ezért esetükben életpályamodellről beszélni csak cinikusan lehet. Főleg, hogy ez a „maximum” nincs százezer forint havonta. A munkakörülményekről legyen elég annyi, hogy két modern épületet leszámítva, az ország büntetés-végrehajtási intézetei száz év felettiek, és a rendszerváltás óta nem volt átfogó felújítás egyikben sem.

Ami az eszközparkot és az ellátottságot, vagyis a munkavégzés feltételeit illeti, egy Pest megyei rendőr börleszkbe hajló történetekkel írja le a valóságot. Mikor felcsapott helyszínelőnek, másfél év után kapott csak egyenruhát, addig a pincében kotorászhatott magának méretet a leszereltek levetett gúnyáiból. Az alapfelszereléshez azóta sem jutott hozzá hiánytalanul. A baleseti aktákhoz megyeszerte több ezer fényképet kell kinyomtatni naponta, de ha elfogy a fotópapír a nyomtatóból, akkor akár hetekig is „ülhetnek” a dokumentumokon. A szoftverek nagy része pedig demo verzió, mert nincs pénz az eredeti megvásárlására. És bizony van olyan kórház, ahol azért nem veszik le a bekísért ittasan vezető vérét, mert a rendőrség évek óta tartozik az egészségügyi intézménynek. Ennek ellenére bizonyos területeken félelmetes pazarlás zajlik sok kapitányságon: egész évben teljes gőzzel megy a fűtés, folyamatosan folynak a wc-k, csapok, és a nap 24 órájában égnek a villanyok. Tonnaszám gyártják a papírhulladékot a jelentésekhez, holott ami tud, digitálisan is működne. Bár vannak reményt keltő fejlesztések, a technikai-, műszaki- és kommunikációs eszközök jelentős része elavult, lecserélésre szorul.

És ha már Pest megye, akkor itt gerjedt a minap a legnagyobb feszültség abból, hogy a főkapitány radikális takarékossági felhívást tett közzé, és a kétmilliárdos költségvetési mínuszt a túlórapénzeken, a napidíjakon, a beszerzések és a szolgáltatások visszafogásán, valamint a dologi kiadásokon (benzin a járőrautóba, javítás, gumicsere stb.) igyekezett megspórolni. Lett is nagy kapkodás a belügyminisztériumban és az ORFK-nál, mire sikerült kiadatni a napvilágot látott hírekkel homlokegyenest ellenkező tartalmú nyilatkozatot arról, hogy a főkapitányság gazdasági helyzete tulajdonképpen stabil, és a „felmerülő költségeket, juttatásokat” maradéktalanul ki tudják fizetni az állománynak. A döntéshozók környezetéből úgy értesültünk, hogy Pest megye csak annyira van csőd közeli helyzetben, mint bármelyik főkapitányság az országban: nagyon. Ármós Sándor pechje pedig az volt, hogy kollégáinál gyorsabban reagált a központtól érkező direktívára. Emberünk szerint a „végeken” helyi önkormányzati segítséggel, illetve közalapítványok jóvoltából élik túl a hétköznapokat a rendőrségek. Ennek fényében értető, hogy miért rázzák öklüket valamennyien a közjogi méltóságokat védő Terrorelhárítási Központra, melyet 1,5 milliárdból stafírozott ki a kormány, és azóta is gépjármű beruházásaiktól, illetve kiemelt fizetésüktől hangos a sajtó.

Békés megyei rendőr ismerőseinket talán ezért is az első Orbán-kormány idején tapasztalt életérzés kerítette hatalmába a mostani ultimátumszerű változtatások kapcsán. Akkoriban is hasonló szankciókat vezetett be a belügyminiszter a rendőri állomány átalakítása okán (gyors kényszernyugdíjazások, járőrözés teljes átalakítása, benzinpénz felezése, ruhapénz, pótlékok elvétele, szolgálati „kuss” bevezetése), és akinek nem tetszett a rendszer, az távozhatott. Úgy érzik a politikum azzal él vissza, hogy a rendőrség parancsuralmi elven működik, és akkor is végre kell hajtani az utasítást, ha annak feltételei nem adottak. A politikának szerintük csak a felső vezetéssel kell jóban lennie, őket kell anyagilag motiválni, az alsóbb szintek rendjének garanciája ugyanis a megfélemlítés. Még így is örömmel szolgálnának – mondja a keleti országrész sokat látott közege –, de a mostani kabinet még azzal is tetézte megaláztatásukat, hogy az egész rendőri állomány szavahihetőségét megkérdőjelezte a semmisségi törvény elfogadásával.

35 éves nyugdíjasok

A kormány életpályamodellről beszél, a demonstrálók halálpályáról. Mi a különbség? A BM illetményemeléssel, képzéssel, karrierlehetőséggel és tervezhetőséggel vonzó hívatássá kívánja tenni a rendőri pályát és arról győzködi a jelenlegi állományt, hogy ne tegyék le a lantot 35-40 évesen. A tüntetők viszont nem tudnak napirendre térni a fölött, hogy a Széll Kálmán terv törölte utolsó reményüket, a korkedvezményes nyugdíjukat. Ez számukra azt jelenti, hogy – miként Powell Pál, a nemzetbiztonsági szakszolgálat érdekképviseleti szervezete vezetője a Heteknek elmondta – a munkából mennek majd a temetőbe, hiszen a fegyveres testületek dolgozóinak átlagéletkora (62 év) alacsonyabb, mint a megemelkedett nyugdíjkorhatár (65 év).
Ezt magyarázza Kónya Péter is. A Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke olyan statisztikákra hivatkozott lapunknak, amelyek szerint kollégái a munkakörükből fakadó életforma miatt sajnos nagyon korán elhaláloznak. A félreértések elkerülése végett tisztázza, hogy a huszonöt év szolgálati viszony után is csak azok a rendvédelmisek mehetnek el szolgálati nyugdíjba, akik betöltötték az ötvenedik életévüket. Ezen túlmenően csak, ha átszervezés miatt megszűnik a beosztásuk, illetve nagyfokú egészségromlást diagnosztizálnak náluk, ami miatt – akár mentálisan, akár fizikálisan –alkalmatlanná válnak a fegyveres szolgálatra. Ezt hívjuk a civil szférában leszázalékolásnak.
Az érdekképviseleti vezér szerint a rendőr, tűzoltó, börtönőr, vámos vagy éppen katona munkája, olyan állandó stresszel és fizikai megterheléssel jár, amely hosszú távon kihat az egész személyiségre. Példaként a börtönőröket említi, akik „ugyanúgy be vannak zárva, mint egy elítélt”, és orvosi statisztikák igazolják, hogy 10-12 év munkaviszony után az elítéltekhez hasonló mentális problémákat produkálnak. Kucsera Miklós büntetés-végrehajtási szakszervezeti vezető is megerősíti, hogy a fegyőrök általában pszichésen válnak alkalmatlanná a további szolgálatra, és erre csak pluszként rakódik az a körülmény, hogy egy nap akár több tíz kilométert is legyalogolnak, miután kétszáz fogvatartottra jut közülük egy.
A halálpályát a fegyveresek tüntetői „Szél(l) Kálmán rendőrőrmesterrel”, egy rendőruniformisba bújtatott csontvázzal illusztrálták, aki nem érhette meg a szolgálati nyugdíjat. A demonstráció szónokai felhívták a figyelmet, hogy 1996-ban a szolgálati nyugdíjkedvezmény miatt mondtak le alapvető állampolgári jogaikról, így nem sztrájkolhatnak, nem lehetnek választható polgárok, míg az országgyűlési képviselők és a polgármesterek kedvezményes nyugdíját senki sem kérdőjelezi meg.

Budapesti rendőrismerősünk szerint a korkedvezményes nyugdíj létjogosultságát a szadista felettesektől való szabadulás teremti meg. Úgy látja, a végrehajtó állomány még ilyen munkakörülmények és anyagi megbecsültség közepette sem lenne ennyire frusztrált, ha nem préselődne folyamatosan a tiszti kar és az állampolgárok gyűlölete közé. Ez a presszió néhány év alatt kiöli a motivációt és az elhivatottságot. Pláne, hogy ha egy rendőr hibázik, akkor egyből mehet a katonai bíróságra, leszerelik, vége a karrierjének, megbélyegzett lesz.
Érdekes módon éppen a BRFK toborzóirodájának vezetője képvisel gyökeresen más megközelítést a kérdésben. Pörge Lajos nyugállományú rendőr ezredes nevetségesnek tartja, hogy az elmúlt években 40-45 éves rendőrök mentek el nyugdíjba, és a rossz szabályozást a szocialista kormányok nyakába varrja. Mint korábban lapunknak nyilatkozta, a rendőrhiányt csak a tiszthelyettes-képző intézmények kapacitásának növelés tudná megoldani, ugyanis az állományból folyamatosan hiányzik vagy háromezer tiszthelyettes, és a fővárosban jelenleg is legalább ezer rendőrre lenne szükség. Jelen képzési ritmusban a miniszterelnök minden településre ígért posztos rendőrei szerinte legkorábban 2014-2015-ben tudják majd elfoglalni nem túl ígéretes jövőképpel kecsegtető állásaikat.

forrás:atv/HETEK / Szobota Zoltán

Leave a Reply 374 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: