< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Süllyed a hetedik kerület zászlóshajója

| Mobile | RSS

Süllyed a hetedik kerület zászlóshajója

Süllyed a hetedik kerület zászlóshajója Az Almássy téri Szabadidő Központ a ma fiatal felnőttjeinek a kamaszkori szórakozások időszakát jelenti. Innen indult az Első Emelet és a Bonanza Banzai is. Vajon végleg megpecsételődik a sorsa? Múltidéző helyszíni riport a belváros egyik kultikus épületéből.

Meghatározó helyszíne volt a nyolcvanas-kilencvenes évek bulijainak, de számos kulturális rendezvénynek is helyet adott az Almássy téri Szabadidő Központ. Sokan temetik a helyet, mert az új tulajdonos szállodát tervez a központ helyére.

Szállodadömping

Mint azt Való Károly, az intézmény igazgatója elmondta: „2007-ben adta el az épületet a VII. kerületi önkormányzat, mivel a fenntartási költségeit nem tudta tovább finanszírozni. Az épületnek csak a fűtése mára körülbelül havi négymillió forint, ezt a kerület nyilván nem vállalhatta. A kezdetekben persze még más volt a helyzet, mert jóval több pénz jutott a közművelődésre.”

Való Károly azt is hozzátette, hogy „a kerületben úgy harminckét szállodára adtak ki építési engedélyt az utóbbi pár évben, ami bőven igényen felül van. Az új tulajdonos is szállodát tervez a szabadidőközpont helyére, aminek az építési engedélye már el is készült, így szinte bármikor el is kezdődhet az átalakítás. Addig is mi kaptuk meg az üzemeltetést, és megpróbáljuk a fiatalok igényei szerint alakítani a programjainkat.”

Az Almássy téri Szabadidőközpont, mely az akkori legmodernebb építészeti technikával épült, 1983-ban nyitotta meg kapuit. Az – egykori nevén – Almássy téri Úttörő és Ifjúsági Ház egyből felpezsdítette a belváros életét. Az épületben akkoriban leginkább kiállításokat, színházi előadásokat, komoly- és könnyűzenei koncerteket, valamint táncházakat szerveztek.

A fiatalokat öt emeleten egy nagy- és egy kisterem, valamint táncterem, kisebb előadótermek, klub- és szakköri helyiségek is várták, az alagsorban pedig uszoda is üzemelt. A szabadidőközpont falain belül élénk közösségi élet folyt, de gyakran az Almássy térre is kiköltöztették programjaikat. A különféle tanfolyamok, szakkörök, filmklubok és teaházak mind a nyugodt társasági életnek adtak teret.

Lakatos János, egy a közelben lakó fiatalember így emlékezik vissza: „Ide jártunk az iskolával úszni, de a régebbi bezárása előtt én még annyira fiatal voltam, hogy a rendezvényeit nem látogattam. Mostanában viszont látom, hogy megint vannak jó programjaik, kár, hogy már nem sokáig.”

Egy középkorú helybéli férfi pedig csak annyit mondott, mikor az épületről kérdeztem az Almássy téren, hogy „én itt csak a diszkókat szerettem még régebben, amikor fiatalabb voltam. Ennek ellenére érezném a hely hiányát és sajnálnám, ha megszűnne”.

A pénz diktál

Kérdés, miért nem nyit az új tulajdonos egy igényes, sokoldalú szórakozóhelyet szálloda helyett. A helyszín közismert, a neve egy bizonyos korosztálynak mindenképp ismerősen cseng. Némi befektetéssel színvonalas gyűjtőhelye lehetne a kamaszoknak és a fiatal felnőtt korosztálynak.

Az igazgató szerint a minőségi szórakoztatásra egyre kevésbé lehet profitot építeni. Ennek okát abban látja, hogy az elmúlt húsz évben megváltoztak az igények. Mint mondja: „A kezdetekben még számos program futott itt a varrótanfolyamtól a baba-mama börzéig, a hely egyik legfőbb gerince pedig a táncház volt, aminek a profizmusát valódi népművelők biztosították. Ezekre azonban ma már sajnos nincs akkora igény. Sokkal nehezebb ma a fiatalokat megszólítani, mert az internetnek köszönhetően mára egy kaptafára alakítják az értékrendjüket, és nagyon leszűkült az a réteg, ami ilyen típusú helyekre jár. Sajnos egyre kisebb az érdeklődés az igényes kikapcsolódásra.”

„Akiknek fontos ez a hely, azok szinte mind érzelmileg kötődnek ide az emlékeik miatt, de az anyagi világban ez sajnos nem elég. A West Balkán tragédiája óta a szórakozóhelyek szabályzatai is megváltoztak, nekünk azokhoz is alkalmazkodnunk kellett, például egy biztonsági tervet kellett felállítanunk, aminek szintén óriási költsége van” – tette hozzá az igazgató.

Elfér még egy hotel?

Erzsébetváros a legkisebb kerület Budapesten, de mivel ez még a belvároshoz tartozik, itt terpeszkednek a legnagyobb szállodák, ezek egy része pedig kihasználatlan. Való Károly szerint nem lehetetlen mégis felfuttatni a helyet, csak valamivel ki kellene tűnni a többi közül.

Azt is elmondta, hogy felmerült a gyógyszálló és a diákszálló ötlete is, de megvalósulhat akár egy teljesen új szemléletet képviselő, megújuló energiaforrásokat használó hotel is. Ezenkívül tárgyalások folynak egy Út a Munkába című program megvalósítására is, mely a lemaradt térségek fölzárkóztatására biztosítana tanfolyamközpontot.

Felvetődött a kulturális tematika lehetősége is a Madách és a Magyar Színház közelsége miatt, ami alapján egy-egy színházi előadás után ezt a szállodát biztosítanák a visszajáró színházlátogató vidéki vendégeknek. Mindemellett konferenciák helyszíneként is alkalmas lenne a hotel, hiszen a nagy színházterem jól funkcionálna konferenciateremként.

E lehetőségek mind szóba kerültek már a tervezéskor, de hogy pontosan mi is lesz az épület sorsa, egyelőre úgy tűnik, titok marad. Az mindenesetre biztos, hogy hotel lesz az egykori kulturális központból.

Nosztalgia és állagmegóvás

A Központ sorsa tehát végleg megpecsételődött. Bezárásáig viszont biztosak lehetünk abban, hogy tovább dübörög a gépezet, hiszen, mint azt az igazgató elmondta: „Mi arra kaptunk annak idején megbízást és felhatalmazást, hogy gondnokságunk ideje alatt az épület állagát megőrizzük, és mindeközben kulturális platformot teremtsünk. Annak idején, az épület eladása után hajléktalanok költöztek be ide, akik nagymértékű kárt okoztak az épületben. Ezért volt mindenképp szükség tovább működtetni a helyet. És természetesen a látogatókért is, akik sokszor nosztalgiázni jönnek vissza hozzánk.”

A fiatal felnőtt korosztály valóban jó szívvel gondol vissza az „Almássy” hangulatára: „Sokat jártam ide anno bulizni, mert olyan DJ-k léptek fel, akiknek szeretem a stílusát. A drum and bass bulikon például szinte mindig ott volt a helyem, de lejártunk néha a táncházakba is, sőt, egyszer még egy amatőr színjátszó előadáson is voltam” – mondta Szalkai Zsolt (F dot), aki maga is az elektronikus zene világában igyekszik érvényesülni. És mint azt hozzátette, ő és számos kortársa, kollégája is sajnálná a hely végleges bezárását.
A Budapest avantgarde című rendezvényen találkoztak az utca festőművészei és festhették ki közösen a központ átriumának falait.

A Budapest avantgarde című rendezvényen találkoztak az utca festőművészei és festették ki közösen a központ átriumának falait.
„Görög táncházban voltam itt egy pár alkalommal, itt jöttem rá arra is, hogy nagyon nehéz a görög tánc. Jó volt, hogy itt mindig színvonalas programokra lehetett számítani, sőt szerintem még több ilyen helyre lenne szükség, mert van egy réteg, aki nem találja meg a számára megfelelő programokat és környezetet” – emlékezett vissza egy kerületi fiatal lány.
szép múlt

A szabadidőközpont szolgált helyszínül az 1983-as Ki mit tud? televíziós selejtezőhöz és döntőhöz, amiért megkapta a Magyar Televízió nívódíját. Az intézmény sikeres programjai közé tartozott Budapest egyik legnépszerűbb gyermekjátszóháza, a Kölyökvár, és innen indult a Téka Táncház is. A központ falai között tartotta első lemezbemutató koncertjét az Első Emelet, és itt alakították meg a Bonanza Banzai első klubját is 1987-ben. A Pszinapszis – Budapesti Pszichológiai napoknak is e falak adtak otthont tíz éven keresztül egészen 2006-ig. 2007. december 31-ével az intézmény bezárta kapuit, új tulajdonosa ugyanis szálloda nyitását tervezi a helyén. Az épület állapotának rohamos pusztulása miatt azonban 2009-óta, az építkezés megkezdéséig bérbe adják és ismét helyt kapnak a régi programok. Ma Almássy Hall néven várja vendégeit.

Meddig dübörög még?

A kapuk bezárásáig forrásponton működik a hely, szinte minden nap, hétköznapokon is várja vendégeit. A könnyű- és komolyzenei koncertek mellett újra vannak gyermekműsorok, táncházak és klubnapok, sőt színielőadások, baba-mama börzék és egészségnapok is, a lemezbörzéken pedig akár igazi különlegességekkel is találkozhatnak a bakelitrajongók. De a hosszabb távú tervek között szerepel például együttműködés a Tibeti Központtal, mely során buddhista papok jönnek majd ide előadásokat tartani. Ezenkívül természetgyógyászati napok is lesznek, ahol szakemberek segítenek majd, de ide tervezik az idei Critical Mass biciklis felvonulás kerékpárbörzéjét is.

Hogy vajon miért húzódik ez a szállóátadási folyamat ilyen sokáig és meddig számíthatunk a központra, Való Károly elmondta, hogy „a terv évek óta készül, ráadásul ennek jóváhagyása és szabványosítása is hosszú időt vesz igénybe, de nagyon bizonytalan, meddig fog ez még tartani. Viszont addig is sok szeretettel várjuk a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat”.
Az épület átalakításának pontos idejét valóban nem tudni, de dr. Vető Marietta, a VII. kerületi önkormányzat sajtófőnöke lapunknak hangsúlyozta: „Az építtető kérelmére a Polgármesteri Hivatal 2008. májusában a szabadidő központ hotellé történő átalakítására részleges bontási és építési engedélyt adott ki, melyet később meghosszabbított 2011. június 26-ig.”
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az épület állaga folyamatosan romlik, a bevétel kevésnek bizonyul már csupán fenntartani is a minőségét. Télen a gázcsapot már elzárva tartják, alternatív fűtéssel teszik használhatóvá a helyszínt, ráadásul a háznak mindig csak bizonyos részeit melegítik fel. És bár profi graffitik díszítik a falakat, így is érzékelhető: a helyszín haldoklik. Az „Almássynak”, a fénykorában a magyar underground egyik legismertebb színterének sorsa pedig végleg megpecsételődik.
forrás:fn.hu

Leave a Reply 373 megnézve, 1 alkalommal mai nap |