< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Fókuszban: a késői gyermekvállalás Miért nem szülnek a fiatal nők? Végül csak bekövetkezik: Nem lesz, ki fizesse a nyugdíjakat

| Mobile | RSS

Fókuszban: a késői gyermekvállalás Miért nem szülnek a fiatal nők? Végül csak bekövetkezik: Nem lesz, ki fizesse a nyugdíjakat

2011. május 20. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Tavaly fordult a magyarországi trend: a huszonévesek helyett immár a harmincon túliak körében a legnagyobb a szülési hajlandóság. Pedig az életkorral nőnek a kockázatok. Hogy miért várnak sokan akár a negyvenes éveikig az első gyerekkel? Az ok többnyire a karrier: a nők a tanulmányaik után munkába állnak, és éveken át attól rettegnek: ha kiszállnak babázni, kettétörik a pályafutásuk. Magyarországon nincs megoldás. Máshol, például Észtországban: van. LAMPÉ ÁGNES írása.
– Egyetem alatt semmiképp sem akartam gyereket vállalni. Be akartam fejezni a tanulmányaimat, és jó helyen elhelyezkedni. Egy kisbabával a szakmám közelébe sem jutottam volna, és most nem azt csinálnám, amit szeretnék – mondja a 34 éves Eszter. – Talán lenne munkám, de az már nem biztos, hogy jól is érezném magam benne. Ha otthonról tudtam volna dolgozni, akkor sem vállaltam volna, egy egyetemista vagy friss diplomás nem arra vágyik, hogy részmunkaidős legyen. És az sem hiányzik, hogy most legyen egy tízéves gyerekem.
Eszter első gyermeke várhatóan pár hét múlva születik.
– Tudtam, egyszer eljön az ideje, de ma már nincs az a kényszer, hogy egy nő huszonévesen szüljön. Talán, ha ez lett volna az elvárás a társadalom vagy a család részéről, másképp alakul. Bár ezt nehéz elképzelni.
Eszter tisztában van azzal, hogy ebben a korban nagyobb a kockázat, de azt is tudja, soha korábban nem voltak ennyire precízek és megbízhatóak a szűrések.
– Teljesen megértem azokat, akik vállalják a késői szülést. Édesanyám idejében másként volt ez, ő 21 évesen, főiskola alatt szült, utána pedig szép karriert futott be. A mai nők talán kicsit elkényelmesedtek, és később is érnek. Ma egy ötvenéves nő negyvennek néz ki. Régen egy hatvanéves asszonyt görnyedt hátú nagymamaként képzeltem el, ma tele velük a konditerem. Egy huszonéves pedig még gyerek.
Ezt a szemléletet támasztják alá a hivatalos számok is.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint ugyanis Magyarországon 2010-ben történt meg először, hogy a 30–34 évesek vállalták a legtöbb a gyereket. Sőt, tavaly – bár az összes szülést tekintve folytatódott a negatív tendencia – még a 35–44 éves korosztály, azaz a szülés szempontjából idősnek számító nők körében is kismértékű növekedés volt tapasztalható.

Kopp Mária: A család az egyetlen biztos pont lehet
– Mindez csak nálunk újdonság. A folyamat Nyugat-Európában a hatvanas–hetvenes években indult, és 1990 körül érte el a csúcspontját. Mostanra a 22-23 éves korról a 29-32 évesre tolódott az első gyermekvállalás átlagos életkora – állítja Spéder Zsolt, a Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója.
Azért azt jegyezzük meg, hogy az idézett KSH-adatsorban nemcsak az első gyerekek szerepelnek – de a tendencia ettől még valós.

– A magasan kvalifikált nőkkel szemben súlyos negatív diszkrimináció érvényesül – véli Kopp Mária, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese. – Gyermektelen kortársaihoz képest egy orvosnő, egy jogásznő vagy egy újságírónő hosszú időre kiesik a munkából, kevesebb lesz a fizetése, majd a nyugdíja. Ezért, amíg lehet, halogatja a szülés időpontját.
Tóth Zoltán, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium volt elnöke azt emeli ki, hogy a skandináv országokban, ahol a nők egzisztenciája szülés után is biztosított, jóval nagyobb a gyermekvállalási kedv.

– Magyarországon egy nőt a szülés után évekre kivonnak a forgalomból. Mire visszamegy, a kortársai leelőzik, csorbul a munkahelyi biztonsága.
A skandináv államokban viszont részmunkaidővel, kedvezményekkel, a férj gyesével keresnek megoldást. Így egy nő karrierje akkor sem szenved csorbát, ha két-három gyereket szül.
Kopp Mária megerősíti: világjelenség, hogy a felsőfokú végzettségű nők 30 fölött szülik első gyereküket.

– Pedig ekkorra a párok húsz százaléka már meddő, ami az ezt orvosló módszerek időigényessége miatt még későbbre tolja a kisbaba születési idejét. Biológiailag és pszichológiailag a húszas életévek közepe a legmegfelelőbb idő a gyerekvállalásra. Ami épp a PhD ideje, amikor nem jár se gyes, se gyed, így aztán egy hallgatónak eszébe sincs ilyenkor gyereket vállalni. Annak ellenére sem, hogy számos vizsgálat kimutatta: sokkal jobban jár, aki az egyetemi évek alatt szül, mert ebben az esetben a gyermekvállalás nem vágja ketté a pályáját. De ehhez családbarát felsőoktatási intézmények kellenének. A skandináv országokban és Franciaországban az egyetemeken családi napközik működnek. Amíg anya órán van vagy vizsgázik, biztonságban tudja a gyerekét. A kollégiumokban pedig másfél szobás bérlakásokat biztosítanak a családosoknak. Nálunk szó sincs ilyesmiről.
Ma jóval többen járnak főiskolára, egyetemre, mint korábban, így a fiatalok átlagosan három-öt évvel tovább ülnek iskolapadban.

– A magyar társadalom nem készült fel erre a hatalmas változásra – állítja Kopp Mária. – Nálunk ha valaki gyerekkel menne be előadásra, igen furcsán néznének rá. Itt az a szemlélet, hogy az egyetemisták csak tanuljanak, és ne gyereket szüljenek. Pedig sok hallgató nyilatkozott úgy, szívesen vállalna korábban babát, ha ehhez meglennének a feltételek. A fiatalok hetven százaléka úgy tartja: gyerek nélkül nem lehet igazán boldog. Előbb-utóbb szeretnének utódot – igaz, inkább utóbb.
A 35 éves M. Kiss Anna érettségi után arra koncentrált, hogy megalapozza az egzisztenciáját, szüleitől ugyanis nem kapott anyagi segítséget.

– Az első diplomám megszerzése közben is végig dolgoztam. Ilyen életvitelbe pedig nem fért bele egy gyerek. Aztán huszonévesen volt egy ifjúkori hévből kötött villámházasságom. Túl fiatalok voltunk, a gyerek szóba sem került.
Később, érettebb fejjel, harmincon túl újra férjhez ment, rendeződött az élete. Jöhetett volna a baba, akkor viszont nem esett teherbe.

– Három évig jártam meddőségi kezelésre, kísérleti nyúlnak éreztem magam. De a szervezetem nem akarta, a petetermelésem leállt. Mindez tönkretette a házasságunkat, elváltunk.
Szerencsére jött az új szerelem. Helyzetük anyagilag ugyan nem túl rózsás, érzelmileg azonban annál stabilabb a kapcsolat.

– Szinte azonnal teherbe estem, most vagyok félidőben, remekül érzem magam.
Anna megjegyzi: egyre nagyobbak a nőkkel szembeni elvárások.

– Gyerekkoromban sok nő háztartásbeli volt, ma viszont egy gyerek komoly tervezést igényel, különben a pár anyagilag ellehetetlenülhet. Ausztriában egy asszony meg tudja oldani, hogy egy évig a férje keresetéből éljenek, és nem okoz problémát az sem, hogy bébiszittert fizessenek. Nálunk a munkaadók pedig nem tartanak ott, hogy bármilyen, a szokásostól eltérő foglalkoztatást merjenek bevezetni. Még mindig azt hiszik: aki nincs bent a munkahelyén, az nem dolgozik. Pedig sok anyán segíthetnének. Mi, magyarok, le vagyunk maradva. A munkahelyemen szinte hősként tekintenek rám, hogy ilyen viszonyok között gyereket vállalok.

Spéder Zsolt: Nem lesz, aki fizesse a nyugdíjat
Mert a döntés sokak számára nem egyértelmű.

– Ma sokkal több fiatal jár felsőfokú képzésre, ami kitolja a gyerekvállalás idejét. Az iskola elvégzése után pedig erős a kényszer, hogy a megszerzett tudást aprópénzre váltsák, dolgozzanak és keressenek – magyarázza a népességkutató Spéder Zsolt. – Így a munkaerő-piaci karrier beékelődik az iskola és az első gyerekvállalás közötti időszakba. Míg húsz-huszonöt éve az integrálódás sallangmentesen történt, ma zűrösebb a helyzet: gyakran nem jön be az első munkahely, lépni kell tovább, amúgy is nagy a verseny és vele együtt a félelem, hogy a szülés után képtelenség visszailleszkedni.
Ráadásul a magyar lakosság és ezen belül a termékeny korú nők egészségi állapota – az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint – a hasonló fejlettségű országok között a legrosszabb.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az anya életkorának előrehaladtával egyre több a krónikus betegség, nő a kromoszóma-rendellenességek gyakorisága.

Tóth Zoltán: Mindössze 1,3 a reprodukciós rátánk
– Egy 35 év fölötti nő a szüléshez már idősnek számít – állítja Tóth professzor. – Mégis egyre többen szeretnének gyereket harmincon vagy akár negyvenen túl, hisz jelentősen javult a szülés előtti diagnosztika, és a magzati betegségek kilencven százaléka kiszűrhető.
Spéder Zsolt is a „ketyegő biológiai órára” hívja fel a figyelmet – más aspektusból.

– A 35. életév után a párkapcsolatok nem olyan stabilak, mint huszonévesen: ha öt-hat év együttélés után nincs gyerek, gyakran költözik szét a két ember. Ilyenkor viszont már nehezebb párt találni, hiszen a vonzó partnerek elkeltek, ami akadályozza a gyermekvállalást. Amúgy is individualistábbak vagyunk, saját céljaink és érdekeink a fontosak.
Pedig a társadalom szempontjából sem mindegy, hány gyerek születik.

– A nők többsége ugyan két-három gyereket szeretne, ám sokuknak nem marad rá ideje – mondja Tóth Zoltán. – Egyebek mellett ennek tulajdonítható, hogy Magyarországon mindössze 1,3 a reprodukciós ráta. Ez azt jelzi: a fertilis nők még „másfél gyereket” sem vállalnak a termékeny korukban. Egy család „újrateremtéséhez” két ember kell, plusz a betegségek, egyéb veszteségek is közrejátszanak. Ezért a népesség fennmaradásához 2,3-2,5-es értékre lenne szükség, ami ilyen tendenciák mellett nem biztosított.
Így hamarosan nem lesznek elegen a munkaerőpiacon, s ez a gazdaságot is visszaveti.

– Kevesebben fizetnek majd adót, tb-járulékot, ami ellehetetleníti az ellátórendszereket – állítja Spéder Zsolt. – Az már biztos, hogy húsz év múlva háromszázezer emberrel kevesebben lesznek a munkaerőpiacon. Felgyorsul a társadalom öregedése, és nem lesz, aki fizesse a mostani harmincasok–negyvenesek nyugdíját – véli az igazgató.
Pedig lenne megoldás.

Bazánth Ivola felvétele
– Sikeres európai kezdeményezések vannak a folyamat visszafordítására – tudjuk meg Kopp Máriától. – Észtország nagyon rossz helyzetből volt képes megfordítani a trendet.
A kulcs a munka és család összeegyeztetésének támogatása: otthoni munka, távmunka, rugalmas munkaidő, részmunkaidő. A termékenységi rátát ezekkel az intézkedésekkel emelték kettőre. Felelős társadalompolitikai döntésekkel a folyamatok igenis befolyásolhatóak.

Tóth professzor erőteljesen felhívja a figyelmet arra, hogy a születések számának csökkenése össztársadalmi probléma, ezért kiemelt népegészségügyi program keretében kellene támogatni a szülési kedvet, a szülészeteken pedig a családcentrikus körülmények megteremtését és az ellátás javítását.

Kopp Mária szerint még ma is a gyerek a legjobb befektetés.

– Öregségükre ők törődnek majd a szüleikkel. Ráadásul a nagy népegészségügyi vizsgálatok kimutatták: a család a legjobb egészségvédő tényező.
A két- vagy többgyerekes nők ötven, a férfiak harminc százalékkal nagyobb valószínűséggel élik meg a hatvanötödik életévüket, mint a többiek. A család a sok válás ellenére az egyetlen biztos pont lehet.

Világszerte a nők 16 százaléka meddő, nálunk becslések szerint 20-30 százalék ez a szám. 1952-ben Ratkó miniszter asszony betiltotta az abortuszt, így aki teherbe esett, és nem keresett törvénytelen megoldást a terhességmegszakításra, az szült. Meg is ugrott a gyerekszám. Húsz év múlva, 1972-től a Ratkó-korszak gyermekei kerültek szülőképes korba, viszont az ő termékenységük elmaradt a szüleikétől. Az 1992-től soron következő Ratkó-unokák pedig még őket is alulmúlták, így fokozatos, de erőteljes fogyás indult be a népességben. A szülésszám az ezredfordulóra évi százezer alá csökkent, most kilencvenezer alatt van.
forrás:168 óra

Leave a Reply 603 megnézve, 1 alkalommal mai nap |