Magyar kihívója akadt Gandalfnak
Helka – A Burok-völgy árnyai címmel írt kalandos meseregényt Nyulász Péter költő, író, újságíró. Egy reformkori mondát elevenített fel, hogy a gyerekek a brit legendakör mellett a hazai mesékkel, azok szereplőivel is megismerkedjenek: Kamorral, a Bakony varázslójával, Helkával, Kelénnel, és Sióval, a Balaton tündérével.
– Tényleg ötévesen is írtál verset?
– Igen, egy félreértés miatt. Anyák napján, délelőtt apukám azt mondta, egy verssel köszöntsem fel anyukámat. Komolyan vettem a felszólítást, lehasaltam a padlóra és írtam egyet.
– Mégis előbb újságíró lettél, és nem poéta. De végül rátaláltál a versre.
– Mert megszületett a lányom, és új közönségre találtam benne. Ő fogékony volt azokra a szójátékaimra, ritmusos tréfáimra, amelyekkel addig sokaknak az agyára mentem. Csillogó szemekkel, boldog arccal fogadta a gyarapodó verseket. A fiam már ebbe született bele.
– Zsubatta címmel jelent meg az első verseskönyved.
– A Móra kiadó akkori főszerkesztője, Balassa Anna beleszeretett a kéziratomba. Akkoriban sokan nagyobbaknak szóló versekkel keresték meg, hiányoztak a kicsiknek szóló mondókák. Ráadásul a feleségemmel, aki logopédus, egy készségfejlesztő kategóriarendszert is kidolgoztunk a könyvhöz, ami a pedagógusok számára útmutatást ad.
– A Sző, fon, nem takács című könyv találós kérdésein nőttünk fel…
– Legalábbis igyekeztünk.
– … a Miazami könyveddel modernizálni akartad ezt a műfajt?
– A népi találós kérdések arra épülnek, hogy a kérdező olyan feladvánnyal áll elő, amit te nem tudsz megfejteni. Ő az okosabb, a találós kérdések az ő furfangjáról szólnak. Én igyekeztem úgy megfogalmazni a verseket, hogy sikerélményük legyen a négy-ötéves gyerekeknek. Működik: a kicsik boldogok, mert meg tudják fejteni feladványokat.
– A sok vers után most egy regényt írtál. Azt mondtad, az inspirált, hogy találkoztál a Balatonban Helkával. Napszúrást kaptál?
– Nagyon szép hét volt. A családommal este fél tízkor is a tóban fürödtünk. Szólt a kislányom, hogy valami csiklandozza a lábát. Édesanyja azt mondta neki: ez csak Helka, a Balaton tündére lehet. Rutinos újságíróként utánanéztem a mesealaknak, kiderült, hogy Siónak hívták a tündért, 1830 körül Fáy András írta meg a történetét. Olyan mítoszt teremtett, mint amilyen a brit legendakörben létezik. Furcsa: Gandalfot, vagy Merlint ismerjük, de a magyar Kamort, a Bakony varázslóját nem. Az eredeti monda hősszerelmesei Helka és Kelén voltak. Az én főhősöm az ő kislányuk, Helka hercegkisasszony lett.
– Műfaját tekintve a Helka meseregény, vagy fantasy?
– Én is keresem a megfelelő kifejezést rá. Nem fantasy, mert valós helyszíneken játszódik a történet. Talán kalandos meseregény, vagy mesés kalandregény. Nyolc-tizenkét éveseknek írtam, de – a visszajelzések alapján – felolvasva az öt-hatévesek is kedvelik. Teremtettem hozzá két pajkos, dilis manót, Traminit és Furmintot, őket nagyon szeretik a kicsik.
– Valld be: a szórakoztatáson kívül van hátsó szándékod is, népszerűsíteni akarod a magyar mondavilágot és a Balatont!
– Kihívója akadt Gandalfnak! Feltehetően Fáy Andrásnak is az volt a célja, hogy a nemzeti identitáshoz tartozzanak ilyen történetek. A reformkor legnagyobb írói, költői igyekeztek a magyar eredetmondákat összefoglalni, újraírni. Kevesen tudják, hogy ennek a műmesének mekkora hatása volt: a Helka és Kelén hajókat 1880-as években tették vízre, s még ma is úsznak, ma is ezen a néven. A budapesti Városligetben állt a Sió tündér legendájához kapcsolódó hatalmas szoborcsoport, csak a szökőkút vízfelülete hétszáz négyzetméteres volt. Az ősszel Keszthelyen Helka és Kelén szobrot adtak át. Tihanyban hozzáfogtak a legendakörút építéséhez, Balatonfüreden a Vitorlás teret alakították Sió és Kamor találkozásához.
– Folytatod a mesét?
– Egyelőre azon dolgozunk, hogy eljusson a könyv az olvasóközönséghez. De Ciprián, az apród, Tramini és Furmint a manók, sőt, Kamor varázsló is sugdossa a fülembe a saját történetét. Hogy melyikükét vetem papírra, kivel folytatódik a balatoni legenda, még nem dőlt el.
forrás:168 óra.hu