< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: A Jobbik a norvég populistáknál is szélsőségesebb

| Mobile | RSS

A Jobbik a norvég populistáknál is szélsőségesebb

Európában kétféle tendencia figyelhető meg a szélsőjobboldali pártok „mozgásában”. A korábban nagy vitát kiváltó pártok mérséklődtek, a politikai centrum felé tartanak, így például a francia Nemzeti Front és az osztrák Szabadságpárt. Míg Észak-Európában, így Norvégiában, Hollandiában és Finnországban gyökeret vertek és megerősödtek a szélsőségesnek tartott, úgynevezett neopopulista pártok. Kelet-Európában viszont az előbbiektől eltérő, vulgárisabb, többek között antiszemita karakterű szélsőjobb reneszánsza zajlik – HETEK összeállítás.

Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital kutatási igazgatója szerint a nyugat- és kelet-európai szélsőjobboldali mozgalmak közötti egyik leglátványosabb különbség az iszlámhoz való viszony. Míg az előbbiek számára a bevándorlókkal együtt Európában az iszlám vált az elsődleges veszélyforrássá (és ezzel párhuzamosan Izrael és a zsidók baráttá), a kelet-európaiak sokkal inkább szimpatizálnak vele, ha másért nem, akkor azért, mert Izrael-ellenességük összeköti őket. A magyar Jobbik (és általában a kelet-európai szélsőjobboldal) egyik sajátossága a párt különféle rétegeiben eltérő módon, de állandóan fellelhető antiszemitizmus és anticionizmus. A párt egyik fontos küzdelmében, a „zsidó világuralom” visszaszorításában pedig partnerek, segítőtársak és pénzügyi támogatók is lehetnek az Izrael-ellenes muszlim mozgalmak.

A legelnagyoltabb magyarázatok szerint a norvégiai merényletek egy általános, erősödő szélsőséges tendencia következményei, és Breivik akár egyedül, akár szervezetben követte el tetteit, a magyarázat a növekvő intolerancia és a bevándorlókkal szembeni erősödő attitűdök, amelyek immár a „békés és nyugodt” skandináv országokat is elérték. A Political Capital szerint a helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert bár szélsőségesek mindenhol vannak és a bevándorlás ügye valóban egyre erőteljesebben van jelen az európai országok politikai napirendjén, társadalmi szinten a kutatások az ilyen egyértelműnek látszó ok-okozati kapcsolatokat nem támasztják alá.

Norvégia: növekedhetett az idegenellenesség

Bár Norvégiában viszonylag magas a bevándorlók teljes népességhez viszonyított aránya – a hivatalos statisztikák szerint némileg meghaladja a 12 százalékot – a migráció nem egyöntetűen iszlám hátterű. A bevándorlás 2010-ben rekordot döntött (ahogyan a kivándorlás is), de ez nem változtatott azon, hogy a legtöbben továbbra is Lengyelországból, valamint Svédországból érkeznek az országba. Az összes bevándorló közel fele ugyanakkor Afrikából, Ázsiából és Dél-Amerikából származik. A muszlimok részaránya a teljes népességben 3 százalék körül volt 2010-ben, ami nemzetközi összehasonlításban nem nevezhető magasnak.

A Political Capital által kifejlesztett DEREX Index adatai alapján a vizsgált 34 ország közül az észak-európai országokban a legalacsonyabb a szélsőjobboldali ideológiák iránti társadalmi igény. Norvégiában a lakosság 9 százaléka jellemezhető erős általános előítéletességgel, a rendszerellenesek aránya csupán 4 százalékos, erős jobboldali értékorientációval 10 százalék jellemezhető, a félelem, bizalmatlanság és pesszimizmus pedig 3 százalékot ért el a legutóbbi, 2009-es adatfelvételek szerint. Könnyen lehet, hogy azóta növekedett az idegenellenesség, mégis megkérdőjelezhető, hogy a merényletek valamiféle általános társadalmi tendencia következményei volnának

Létezik ugyanakkor egy másik, ennél fontosabb magyarázat is. A híres szélsőjobboldal-kutató, Cas Mudde szerint az észak-európai radikális jobboldali pártok szavazóinak jelentős része önmeghatározásában valóban toleráns, és a muszlim bevándorlók integrálatlan részét éppen azon az alapon bírálja, hogy nem fogadják el ezen országok toleráns értékrendszerét. Ahogy a radikális jobboldali pártok, úgy szavazóik egy része esetében is arról lehet szó, hogy a muszlimellenes álláspontjukat igyekeznek a demokráciára és a tolerancia védelmére hivatkozva a külvilág és a politikai közösség számára is elfogadhatóvá tenni.

Breivik kilóg a rendszerből

Breivik ugyanakkor ebből a szempontból sem tipikus reprezentánsa ennek a politikai „mozgalomnak”, hiszen szélsőséges iszlám- és „multikulti-ellenességére” nem keresett ilyen támogató magyarázatot, és nem a muszlimok asszimilációjáról, hanem az ellenük folytatandó összeurópai háborúról elmélkedett. Nézeteit a mai Norvégiában semmilyen kimutatható társadalmi tendencia nem támasztja alá.

A Jobbik együttesen hordoz neopopulista és neofasiszta jegyeket

„A szélsőséges mozgalmakra leginkább az jellemző, hogy a gyűlölni való ellenség képéhez szabják a párt ideológiáját, és politizálásuk dinamizmusát az ellenség elleni mozgósításból próbálják meríteni” – tette hozzá a Political Capital kutatási igazgatója. Mint Krekó Péter elmondta: a szélsőjobb-kutatók gyakorta két fogalmat használnak a szélsőséges mozgalmak esetében: a neopopulizmust és a neofasizmust. A neopopulistának azokat a pártokat tartják, amely a társadalmat leginkább megosztó problémákra adnak népszerű és leegyszerűsített, sokszor radikális és provokatív válaszokat, de ezen mozgalmak önmeghatározásának általában nem része például a két világháború közötti fasiszta, vagy náci múltra való hivatkozás. Értelemszerűen a neofasiszta jelzőt azon pártokra használják, amelyek tudatosan visszanyúlnak az országuk két világháború közötti totalitárius rezsimjének politikai örökségéhez. „A norvég Haladás párt, amelynek egy ideig az ámokfutó is tagja volt, nem vádolható neofasiszta jelleggel, miközben a Jobbik és főleg a Magyar Gárda utódszervezeteiben mai napig is erős a két világháború közti szélsőséges politikai mozgalmak iránti nosztalgia” – magyarázta Krekó, aki szerint a Jobbik annyiban különleges az európai szélsőjobboldali pártok között, hogy együttesen hordoz neopopulista és neofasiszta jegyeket. Karakterben csak a bolgár szélsőséges párt (az Ataka) hasonlít a Jobbikra, de ennek sincs akkora társadalmi támogatottsága, mint a magyar „rokonpártnak”.

Fogékony fiatalság

A szélsőséges mozgalmak másik jellemzője, hogy sok esetben a hagyományos pártoknál könnyebben utat találnak a fiatalokhoz, például a Jobbik támogatói bázisa korösszetételében a magyar pártok között a legfiatalabbnak nevezhető. Krekó Péter szerint ennek többek között az az oka, hogy az Európában – és Magyarországon – a fiatalok között egyértelműen kimutatható individualizációra, és „atomizálódásra” a legegyszerűbb válaszokat a szélsőséges mozgalmak adják meg. „A Jobbik a fiatalok nyelvén szól, létrehozta a radikális szubkultúra zenei és politikai sztárjait, és saját divatot, öltözködési stílust is teremtett. Erős közösségi élményt is nyújtanak a párt szimpatizánsainak. Ideológiai értelemben az elit-, zsidó- és romaellenség európai mértékkel mérve egészen extrém elegyét hozták létre. A mai európában szinte példátlan, hogy egy ennyire radikális párt ilyen magas támogatottságot szerezzen” – fogalmazott Krekó Péter.

Európában egyébként az a tendencia is megfigyelhető, hogy a korábbi botránypártok, így a francia Nemzeti Front és az osztrák Szabadságpárt „megszelídültek”. Németországban a politikai elit és a társadalom jelentős része olyan erősen nácizmusellenes, illetve a törvényi szabályozás is az egyik legkeményebb Európában, hogy a szélsőséges jobboldali mozgalmak támogatottsága nem nevezhető jelentősnek. Nagy-Britanniában nem növekszik számottevően a szélsőjobboldali mozgalmak befolyása, noha ezeket is elsősorban az iszlámellenségük és nacionalizmusuk miatt sorolják a szélsőségek körébe.

„A Jobbik úgy tudta megőrizni a népszerűségét az elmúlt egy évben, hogy nem csökkent a radikalizmusa. S mivel a magyar politikai elit és a társadalom – például a némettel ellentétben – láthatóan tehetetlen ezzel a jelenséggel szemben, ezért nem látható, hogy mitől csökkenne a párt népszerűsége” – tette hozzá Krekó.

forrás:atv/HETEK

Leave a Reply 379 megnézve, 1 alkalommal mai nap |