< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Kövér kirohanása – Fidesz-kormány sem futhat el az elvárások elől

| Mobile | RSS

Kövér kirohanása – Fidesz-kormány sem futhat el az elvárások elől

2011. augusztus 22. | hozzászólás | Közélet

Semmi meglepő nincs abban, hogy kormánypárti politikusok akár ünnepi beszédben visszamutogatnak az elődök által elkövetett hibákra, ez ugyanis nem most fordul elő először Magyarországon, és bár hatása korlátozott, kecsegtet némi kommunikációs sikerrel – véli Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

Az elmúlt években az anyaországi magyarok megtapasztalhatták azt is, amit a határon túli honfitársaik évtizedek óta a bőrükön éreznek, azt, hogy milyen kisebbségben élni a hazájukban. A szocialista-liberális kormányzás ugyanis 2002-től másról sem szólt, mint arról, miként lehet a magyarokat a saját hazájukban másodrendű állampolgárokká tenni, jelentette ki egyebek között Kövér László fideszes házelnök augusztus 20-i Abaújszántón elmondott beszédében.

Ha e konkrét kijelentés körülményeit elemezzük, rá kell mutatni arra, hogy Kövér azon határon túli magyarok előtt beszélt, akik éppen azon a napon nyerték el magyar állampolgárságukat. Kövér beszéde tehát minősíthető egyfajta az ő megnyerésüket is szolgáló “kampánybeszédnek” is, hiszen nem szabad elfelejteni, ezek a határon túli magyarok a következő parlamenti választásokon a Fidesz tervei szerint már szavazójoggal rendelkeznek majd.

Másrészt a nemzeti ünnepeken elhangzott aktuálpolitikai kijelentések az 1989-90 es rendszerváltozások után mindig szerepet kaptak, és ez a jelenség nem köthető egyik, vagy másik párthoz. Demszky Gábor főpolgármester idején március 15-i beszédeiben nem egyszer bírálta a jobboldali kormányokat (az Antall- és az első Orbán-kormányt), de még az is előfordult, hogy Hornék kormányzását kritizálta. Persze a jobboldal politikusai is megragadták ellenzéki pozícióban a lehetőséget az aktuális kormány bírálatára, a MIÉP a Horn-kormányt a nemzeti ünnepségekre időzített gyűléseken szidalmazta, időnként így cselekedett a Torgyán vezette Kisgazdapárt, 2002 után a Fidesz is az aktuálpolitikai célok szolgálatába állította a nemzeti megemlékezéseket.

Az tehát, hogy a pártok még az ünnepek idején is politizálnak, immár a magyar politikai kultúra része. Ez a magatartás logikus, hiszen a politikusok ilyenkor nagyobb közönség előtt tudnak szónokolni, a média is jobban odafigyel szavaikra, másfelől persze csökkenti a nemzeti összetartozás érzését azáltal, hogy pont a közösségi kohézió építésére hivatott nemzeti ünnepeken is zajlik a pártpolitikai vita, és a pártonkénti külön ünneplés.

Ami pedig általában a korábban kormányzók vélt vagy valós hibáinak felemlegetését illeti: ebben sincs semmi új, az elmúlt 21 évben kivétel nélkül minden kormány élt ezzel a lehetőséggel. 2002 után a szocialisták még három-négy év múlva is az első Orbán-kormány hibáit sorolták, annyiban eredményesen, hogy sikerült 2006-ban megtartani a hatalmukat (természetesen akkori győzelmüknek nem ez volt a legfontosabb oka).

2006 után már kevésbé folyamodhattak az előző kormány bírálatához, lévén, hogy azt épp ő maguk alkották. Ezek után még kevésbé érdemes meglepődni azon, hogy 2010 után a második Orbán-kormány is az elődök tevékenységének szisztematikus bírálatába kezdett. Különbség ugyanakkor mégis felfedezhető: bár a Keller-féle államtitkárság is – eredménytelenül ugyan – büntetőeljárásokat kezdeményezett az előző fideszes kormány ügyei miatt, most az “elszámoltatás” igen nagy “vadra”, a volt miniszterelnökre, Gyurcsány Ferencre céloz, amire külföldön volt már ugyan példa (Izland, Ukrajna, Bulgária), de az elmúlt két évtizedben nálunk még nem.

A negatív kampány, és az ennek részét alkotó visszamutogatás kommunikációs technikája a versengő többpártrendszerek legitim, még ha nem is feltétlenül szimpatikus eszköze. Az Egyesült Királyságban Tony Blair sok-sok évvel hatalomra jutása után is kész volt a brit parlamentben kárhoztatni az előző konzervatív kormányok tevékenységét. A 2010-ben hatalomra jutott konzervatív David Cameron nem egyszer “teljes rendetlenséget” emlegetett az előző munkáspárti kormány öröksége kapcsán. A képhez azonban hozzátartozik az is, hogy bizonyos ünnepi, vagy fontosabb alkalmakkor a politikai ellenfelek látványosan hajlandóak kinyilvánítani egymás iránti tiszteletüket. Tony Blair utolsó miniszterelnöki beszédét 2007-ben a parlament kormánypárti és ellenzéki tagjai egyaránt megtapsolták, ezzel köszönve meg a távozó politikus egy évtizedes kormányfői munkáját. Az ilyen gesztusok a magyar politikai kultúrára nem jellemzőek.

Fontos megjegyezni, hogy ha bevett eszköz is a visszamutogatás, de túlerőltetése visszaüthet. Minél inkább beljebb vagyunk a kormányzati ciklusban, a szavazópolgárok egyre kevésbé az előző kormány hibáira, hanem a hatalmon lévők intézkedéseire koncentrálnak. Ráadásul a Fidesz-kormány igen nagy hatalmat összpontosít a kezében, így a vele szembeni komoly elvárások elől sem tud elfutni, hiszen a korábbi kormányokkal szemben nagyobb hatalmi eszközökkel és befolyással bír a dolgok rendbetételére. Minél több intézkedést hoz a kormány, annál inkább háttérbe szorul az elődök tevékenysége.

Az is igaz viszont, hogy az MSZP megítélése a kormányzás elvesztésekor nagyon negatívvá vált az “előző nyolc év” miatt, és az, hogy ezen eddig nem sikerült alapvető pozitív változtatást elérnie, az éppen a Fidesz korábbi kormányokat erőteljesen elítélő kommunikációjának is betudható.
forrás:stop.hu

Leave a Reply 296 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: