< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Köszönhetik Orbánnak: egyre jobban leírnak minket Megszenvedjük ezt az országvédelmet

| Mobile | RSS

Köszönhetik Orbánnak: egyre jobban leírnak minket Megszenvedjük ezt az országvédelmet

2011. szeptember 21. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Az IMF most publikált, borúlátó elemzése szerint a lassulás és a pénzpiaci bizonytalanság miatt új, még kockázatosabb szakaszba lépett a világgazdaság és nőtt a recesszióba való visszaesés veszélye. Az Orbán-kormány “nem konvencionális” gazdaságpolitikájának köszönhetően ennek a következményeit mi jobban meg fogjuk szenvedni, mint a térség más országai.
A Fidesz-kormány minden megszorító lépését az eurózóna és általában a kapitalizmus válságával magyarázzák, amelytől, úgymond, meg akarnak védeni minket, erre találták ki az “országvédelmi” jelzőt, és azt minden újabb tervük elnevezése elé odabiggyesztik. A permanens háborút vizionáló retorika és a hozzá kapcsolódó rögtönzés-sorozat azonban csak a realitásokra épülő, végiggondolt, koncepciózus gazdasági stratégia hiányát próbálja leplezni. Ennek a következményeit egyre inkább a saját bőrünkön érezzük, pedig a java még előttünk van. Orbánék ámokfutása még konszolidált külső környezet mellett is kockázatos lenne, egy újabb recessziós periódustól fenyegetett világgazdasági háttérben azonban katasztrofális hatású lehet.

A Fidesz törekvés kudarcra van ítélve

A Fidesz a lehető legrosszabb időszakban kísérletezik azzal, hogy sajátos gazdasági-pénzügyi elképzeléseit megvalósítsa és függetlenségi harcát megvívja, nem törődve azzal, hogy a jelenlegi feltételek közepette ez a törekvés törvényszerűen kudarcra van ítélve. Figyelmen kívül hagyja nem csupán az alapvető közgazdasági szabályokat, de azt a tényt is, hogy teljesen nyitott gazdaság lévén közvetlenül függünk a világpiaci hatásoktól, partnereink állapotától és a külső befektetői hangulattól. Az elmúlt három év tanúsága szerint e tényezők még stabil gazdaságú országokat is válságba sodorhatnak, még akkor is, ha a recessziót kiváltó okokban közvetlenül nem érintettek. Azt pedig saját magunkon tapasztalhattuk, hogy egy pénzügyileg labilis ország milyen könnyen kerülhet az összeomlás szélére és szorulhat gyors külső segítségre.

Az IMF jelentése óvatosan ugyan, de mind a tengerentúlon, mind Európában a növekvő recessziós veszélyeket hangsúlyozza. Az Egyesült Államokban a központi költségvetés óriási hiánya jelenti a fő gondot, amely nem teszi lehetővé újabb mentőcsomagok indítását és a bővülés élénkítését, sőt az elkerülhetetlen fiskális szigorítások a fogyasztás hosszútávú stagnálásához vezetnek. Hab a tortán a két nagy párt politikai csatája az elnökválasztás közeledtével, ami meghiúsítja a szükséges döntések meghozatalát. Mindez nem csupán az amerikai gazdaság további lassulásához vezet, de a tőkepiacon is állandósítja a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot.

Nem dőlhetnek be a görögök

Európában még ennél is rosszabb a helyzet, és egyelőre csak a kockázatok nőnek. Nincs jele annak, hogy a görög válság rendeződne, sőt ellenkezőleg: az athéni kormány a már vállalt korrekciókat sem hajtotta végre, pedig azoknál jóval többre lenne szükség ahhoz, hogy pénzügyi kötelezettségeit teljesíteni tudja. Sokan már kész tényként kezelik az elkerülhetetlen államcsődöt, amelynek következményeként a 340 milliárd eurós görög adósság nagyjából kétharmadát leírhatnák a hitelezők. Ez a padlóra küldene több nagy francia és német bankot, aminek beláthatatlan hatása lenne az egész unióra. Nem véletlen, hogy a két ország inkább vállalja az újabb és újabb mentőcsomagok terhét, mert ezzel még mindig kevesebbet veszítenek. Lehet persze egy ésszerű határ, amelyen túl már jobban járnak, ha hagyják bedőlni a görögöket és új lapot nyitnak.

Ez azonban az egész eurózónát és rajta keresztül az unió egységét is megrázná. Ráadásul ott van a többi problémás tag, Portugália, Írország, Spanyolország és Olaszország. Ez utóbbit éppen most minősítették le, és szakértők egybehangzó véleménye szerint az igazi krach az lenne, ha Róma is fizetésképtelenné válna. Ekkora terhet ugyanis már nem bírnának el a többiek, és a közös valuta jövője, sőt a gazdasági integráció egésze megkérdőjeleződne. Eközben az uniós bővülés lassul, a pénzügyi mozgástér egyre szűkül, az olaszok bedőlése esetén akár 10-15 éves válságidőszak jöhet. Kockázat tehát van bőven, biztató jel viszont egyelőre sajnos kevés.

Gyengébben teljesítünk

Könnyű belátni, hogy ilyen környezetben életveszélyes az, amit a magyar kormány csinál. Bár folyton arra hivatkozik, hogy a belső bajok oka a külső válság, a tények mást mutatnak. /Érdekes persze, hogy 2009-ben, a világgazdasági válság mélypontján a Fidesz tagadta, hogy annak nálunk hatása lenne, mindenért a szoci kormányt hibáztatta és szükségtelennek nevezte a költségvetési megszorításokat. Most ennek pont az ellenkezőjére alapozza a kommunikációját./ A magyar GDP növekedése elmarad mind a térség országai, mind az EU átlagától. Miközben máshol a beruházások némileg növekedtek, nálunk tovább csökkennek. Kockázati felárunk a két évvel ezelőtti szintre ugrott, hosszútávú állampapírjaink hozama ismét 8 százalék közelébe ért, a BÉT folyamatosan alulteljesít a térség börzéihez képest, akárcsak a forint árfolyama.

Minden mutató azt jelzi, hogy az idén leszakadóban vagyunk a többiekhez képest, jóval gyengébben teljesítünk. Ez egyenes eredménye a kapkodó, hiteltelen lépéseknek, az elhibázott Matolcsy-féle koncepcióhoz való makacs ragaszkodásnak és annak a demagóg politikának, amelynek megnyilvánulása az irreálisan magas bankadó, a húzó ágazatokra kivetett különadók, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel szembeni támadások és a rögzített árfolyamú végtörlesztés, hogy a legutóbbi irracionális lépést is említsük. Mindez pont azokat a bővülési forrásokat szívja ki a gazdaságból, amelyekre a leginkább szükség lenne a fenntartható fejlődés, a növekvő foglalkoztatás stb. érdekében.

Arról nem is beszélve, hogy a kiszámíthatatlanság és a befektetőket ért pofonok nyomán egyre jobban leírnak minket, aminek tőkekivonás a következménye. Ezzel még sérülékenyebbé válunk, ami egy újabb válságidőszakban teljesen kiszolgáltatottá tesz minket. Könnyen előfordulhat, sőt recesszió esetén elkerülhetetlen lesz, hogy két-három éven belül éppen azok segítségére szorulunk, akiknek Orbán szavaival élve eddig kokikat és sallereket osztogattunk. Sok jóra pedig akkor ne számítsunk, mert sem forrás, sem pedig nagy szándék nem lesz arra, hogy kihúzzanak minket a csávából.
forrás:168 óra

Leave a Reply 384 megnézve, 2 alkalommal mai nap |