< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Így látják Orbánt Európából – csak a stílusa ne lenne ilyen rossz

| Mobile | RSS

Így látják Orbánt Európából – csak a stílusa ne lenne ilyen rossz

Múlt hét végén Budapestre látogatott Miguel Angel Martínez Martínez, európai parlamenti képviselő, az Európai Szocialista Párt alelnöke. A STOP az Orbán-kormány európai megítéléséről, az unió problémáiról és a lehetséges megoldásokról kérdezte a politikust.

STOP: Minek köszönhető, hogy ellátogatott Budapestre?

Miguel Angel Martínez Martínez: Elsősorban egy konferencia miatt jöttem Magyarországra, másrészt viszont azért, hogy találkozhassak a kollégáimmal és természetesen a sajtó képviselőivel. Ez egyébként nem az első alkalom, hogy itt járok, 1964 és 73 között Bécsben dolgoztam. Ez idő alatt többször ellátogattunk Budapestre is. Nem ismeretlen tehát számomra a város, amit egyébként nagyon szeretek is.
– Spanyolországban nemrég tartottak parlamenti választásokat, amelyen a jobboldal győzedelmeskedett. Mit gondol, képesek lesznek kezelni az ország gazdasági helyzetét?

– Nem hiszem. A mostani helyzetet egyetlen kormány sem képes megoldani. Ez nem egyetlen ország problémája. Ráadásul érdemes megjegyezni, hogy a Rajoy-kormány nem megnyerte a választásokat – nem kaptak ugyanis több szavazatot, mint négy éve – hanem a baloldal vesztette el azokat. Ennek pedig az volt az oka, hogy nem tudtuk jól kommunikálni az emberek felé lépéseink szükségességét. Az új vezetésnek egyik nagy előnye az, hogy lesz rendes ellenzéke. Ez eddig nem volt jellemző. Az elmúlt hét évben olyan ellenzékünk volt, amelynek egyetlen célja az volt, hogy megsemmisítse a kormányt. Nem érdekelte őket, hogy ez mennyire jó vagy rossz az embereknek. A mostani ellenzék ezzel szemben elsőként az ország érdekeit tartja szem előtt, és nem az új kormány leváltásán gondolkozik.

– Mi a helyzet Európával, Ön szerint az unió képes lesz kezelni a válságot?

– Természetesen azt gondolom, hogy képes. A kérdés azonban inkább az, hogy együtt hogyan tudjuk megoldani a problémákat. Magyarország, Spanyolország vagy Németország egyedül nem lesz képes kezelni a kialakult helyzetet. Csak együtt vagyunk erre képesek. Ellenkező esetben elsüllyedünk, mint a Titanic. Ahogy a hajó esetében nem lehetett megmenteni mondjuk külön a 403-as szobát, ugyanez érvényes az Európai Unióra is. Mind elsüllyedünk együtt, vagy mind megmenekülünk. Más út nincs.

– Mi lesz az euróval? Sokak szerint a közös valuta inkább hátráltatja a folyamatokat?

– Az euró a spanyolok számára szerintem egy sikertörténet. A közös pénz nélkül számos politikai lépés elképzelhetetlen lett volna – el is magyarázom, miért. Először is itt van Irak példája, ahonnan a baloldal kivonta a spanyol csapatokat. Ha nem lett volna eurónk, sosem lettünk volna képesek ezt véghezvinni, többek között a nagy pénzügyi nyomás miatt. A spanyol peso három nap alatt bedőlt volna, az euróval szemben ez lehetetlen. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy az egyes országoknak az unión belül felelősséget kell vállalniuk. Minden tagállamnak meg kell értenie, hogy be kell szedni az adókat azoktól, akiknek több pénze van, mint az átlagnak. Egyszerűen nem lehet az országoknak ennyire eltérő adózási rendszere. A kérdés tehát inkább az, hogy legyen-e közös adórendszer az eurózónán belül. Az mostanra egyértelműen látszik, hogy ezeket valahogy össze kell hangolni. A kérdés tehát nem az, hogy meg kell-e szabadulnunk az eurótól, hanem hogy megállapodjunk olyan lépésekben, amelyek biztonságosabbá tehetik a közös pénzt.

– A probléma azonban az, hogy sok helyen jobboldali-nacionalista kormányok kerültek hatalomra, ezek pedig ellenzik a központosítást.

– Néhány helyen valóban, máshol nem. Az új spanyol kormány például nem nacionalista, sőt ellenkezőleg. Ugyanakkor látnunk kell, hogy senki sem tartja vissza az országokat attól, hogy kilépjenek az unióból. A britek például még mindig bent vannak, pedig ők ellenzik legjobban a közösséget. Ha egy ország úgy gondolja, hogy az unión kívül boldogabb vagy sikeresebb lehet, meg kell adni nekik a lehetőséget a kilépésre. Ami számomra érthetetlen, hogy sok ország mégsem lép ki, hanem belülről próbálja meg rombolni a rendszert. Igyekeznek lehetetlenné tenni mások munkáját, ez pedig nagyon szomorú.

– Nigel Farage, az euroszkeptikus EFD-frakció tagja például kivezetné Nagy-Britanniát az EU-ból.

– Valóban, az ő elképzeléseik mások. Azt gondolják, hogy a britek valamilyen oknál fogva közelebb állnak az Egyesült Államokhoz, mint Európához.

– Követve a gondolatmenetet, Görögországnak mennie kéne?

– Ez csak rajtuk múlik. Az ő döntésük kell, hogy legyen. Egy dolgot azonban meg kell érteniük. Ha maradni akarnak, akkor változtatniuk kell a politikájukon. Elsőként meg kéne adóztatniuk a gazdagokat. Az nem lehet, hogy egyedül a közalkalmazottak és a munkások fizessenek. Ez azonban a többi országra is igaz: a munkát mindenhol könnyű adóztatni. Ami nagyobb nehézséget okoz, az a nagyvállalatok megadóztatása. A probléma természetesen az, hogy ha megadóztatjuk a nagyvállalatokat, azonnal elhagyják az országot. Szigorúbb szabályozással arra kellene kényszeríteni a tőkét, hogy az országban maradjon. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a szomszédos országokban is ugyanazok a szabályok.

– Hogy lehet ezt elérni, szakértői kormányokkal, mint az olaszoknál és a görögöknél?

– Nem, semmiképp. A spanyol helyzet legnagyobb eredménye talán az, hogy nem volt szükség arra, hogy pénzügyileg megmentsenek minket. Másrészt pedig, hogy nem volt szükségünk technokrata, szakértői kormányra. Megtartottuk a választásokat, és ott a legpotensebb erő nyert. Hagyjuk dönteni az embereket az ilyen kérdésekben.

– Beszéljünk egy picit Magyarországról. Hogy látnak minket Európából?

– Azt hiszem, a magyar politikusok itthoni beszédei sokkal élesebbek, mint amit az unióban képviselnek. Ahogy én látom, a magyar vezetők sokszor tesznek megkérdőjelezhető kijelentéseket, főleg a függetlenségükkel kapcsolatban. Ennek ellenére a valódi kérdésekben nincs nagy különbség az eddigiekhez képest. A magyar uniós elnökség például szakmai értelemben rendben volt. Persze nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a médiatörvény és az új alkotmány igencsak kifogásolható elemek voltak. Amit egyébként ki szeretnék emelni, az a stílus kérdése. Orbán Viktor miniszterelnök stílusa, hogy is fogalmazzak, nem túl diplomatikus. Ilyen szempontból valóban felfedezhetőek különbségek a korábbi és a mostani vezetés között. Ezek azonban a valódi munkában kevésbé jönnek elő. Valódi munka alatt persze az Európai Parlament döntéseiben való részvételt értem. Úgy gondolom, hogy a magyar vezetők beszédei sokszor provokatívabbak, arrogánsabbak annál, mint amit valójában képviselnek, és főleg belpolitikai célokat szolgálnak. Általánosan azonban elmondhatom, hogy Magyarország nem jobb és nem is rosszabb egy átlagos európai országnál.
forrás:stop.hu

Leave a Reply 305 megnézve, 1 alkalommal mai nap |