< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Vészforgatókönyv: Gyurcsány bizalmasával váltaná Orbánt az EU?

| Mobile | RSS

Vészforgatókönyv: Gyurcsány bizalmasával váltaná Orbánt az EU?

Hogyan válhat az Európai Unió egy amerikai befektetési bank leányvállalatává? Az euró sorsát eldöntő végjátékba most már nyíltan beszállnak olyan szereplők, akik egyszerre kötődnek az unió intézményeihez és a Goldman Sachs bankhoz.

Szinte háborús állapotokra figyelmeztetik a brit nagykövetségek az eurózónában élő polgáraikat: zavargásokra, elérhetetlenné váló bankszámlákra készítik fel őket, ha összeomlik az övezet. Az erre fogadó spekulánsok szerint ez már csak hetek kérdése, hiszen a befektetők az elmúlt napokban megtagadták az eurózónás, köztük a legstabilabb német államkötvények vásárlását is. A hitelminősítők sem tétlenkedtek: a Moody’s Magyarországot sorolta bóvlikategóriába, a Fitch ugyanezt tette Portugáliával, a Standard & Poor’s pedig Belgium osztályzatán rontott. A hisztérikus hangulatban sorra bukik el a spekulánsoknak kiszolgáltatottabb, azaz legeladósodottabb Görög- és Olaszország is az eurózóna perifériáján.

Gyámság alatt

Az amerikai jelzálogpiacról kiinduló 2008-as válság megfertőzte az európai bankokat, melyeket az egyes államoknak kellett kisegíteniük adósságaik átvállalásával. Az európai válságkezelő intézkedések összege a pénzügyi szférában meghaladta a háromezermilliárd eurót. Mindez óriási állami túlköltekezéssel és egyensúlyvesztéssel járt, s e pénzek visszafizetését követeli most a pénzvilág. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szétesés határára jutott eurózóna vezetői a vészhelyzet ellenére eddig lassan és körülményesen döntöttek. A bénultság jó táptalaj az összeesküvés-elméletek kedvelőinek, akik úgy vélik: a politikusok talán azért hagyják elszabadulni a káoszt, mert így könnyebb lesz meggyőzni az anarchiától irtózó polgárokat, hogy az uniós irányítás további központosítása a kiút. Véleményükön valószínűleg az sem változtat, hogy Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök is elvesztette a türelmét, és a válság megoldása érdekében a legerősebb tagállamok részvételével szupereurópai klubot hozna létre.

Pedig az EU stratégiája amúgy is a közös gazdasági kormányzás erősítése irányába mutat. Ezt szolgálja a hatos jogszabálycsomag, mely az adósság- és deficitcélokat elérni nem tudó euróövezeti országokat a GDP 0,2 százalékát elérő letét elhelyezésével sújtja. Brüsszel azt is javasolja, hogy a nemzeti kormányok a jövőben október 15-ig nyújtsák be büdzsétervezetüket az EU bizottságához véleményezésre. Ez már maga lenne a közös adó- és pénzügypolitikát folytató “Európai Egyesült Államok”.

Egyes meglátások szerint e stratégia első intézkedései közé tartozik a görög és az olasz kormányfő választások nélküli cseréje – az unió embereire. A bajba jutott országokon Brüsszel csak úgy hajlandó segíteni, ha félreállnak a megszorításokat nem vállaló politikusok, és átadják helyüket az uniós technokratáknak. E logika alapján szélsőséges helyzetben például Andor László szociális biztos (Gyurcsány Ferenc egykori gazdaságpolitikai tanácsadója) lehetne Brüsszel jelöltje a magyar kormányfői posztra Róna Péter közgazdász szerint. Mindebben nem találnak kivetnivalót a közgazdászok, hiszen az szabhatja meg a feltételeket, aki a pénzt adja. De számolni kell azzal, hogy az unió a hitelnyújtásnál kevésbé rugalmas, mint a Nemzetközi Valutaalap. Mint ahogy azzal is, hogy a káosz elkerülésének ára egy ország szuverenitásának részbeni elvesztése. De milyen gondolkodásmódot szívhattak magukba, és mi a közös azoknak a pénzügyi “nagyágyúknak” a pályafutásában, akiknek kezébe helyezte Brüsszel a legtörékenyebb államok sorsát?

“Barátaink” a Goldman Sachsnál

Az új olasz miniszterelnök, Mario Monti és Mario Draghi, az Európai Központi Bank november elsején hivatalba lépett elnöke egyaránt a Goldman Sachs (GS) amerikai befektetési bank csapatához tartozik. Sajátos kapcsolat fűzi a Goldman Sachshoz Lukasz Papademoszt, az új görög miniszterelnököt is. A pénzembernek a Görög Nemzeti Bank elnökeként kulcsszerepe volt abban, hogy hazája az eurózóna tagja lett. A sors iróniájánál talán több, hogy Mario Draghi abban az időben volt a GS európai ágának alelnöke, amikor trükkök százaival az eurózónába ügyeskedték Görögországot. Draghi nyáron az Európai Parlament bizottsági meghallgatásain volt kénytelen tagadni, hogy köze lett volna a GS és Görögország kozmetikázó akciójához. Ma már ugyanis tudható, hogy az euró 2002-es görögországi bevezetése előtt éppen a Goldman Sachs segédkezett a hellén kormánynak az adatok meghamisításában. Ennyiből is tetten érhető az amerikai pénzintézet európai politikájának lényege: növelni befolyását a volt jegybanki vezetők és uniósbiztosok pozíciókba ültetésével. Akik a megfelelő pillanatban újra előtérbe kerülve mutathatják meg válságkezelő képességeiket. Így lesz az Európai Unióból is a Goldman Sachs leányvállalata – írja a nyugat-európai sajtó.

Egy birodalom felemelkedése

De mi is a világszerte 35 ezer embert foglalkoztató, dollárszázmilliárdokat mozgató Goldman Sachs? Jóval több egy banknál: mára globális befolyást kiépített hatalmi gépezetté vált. Ha akarná, Lloyd Blankfein a világ legnagyobb hatalmú traccspartiját hozhatná össze a GS volt munkatársaiból. A bank első embere alighanem egy telefonnal mozgósíthatna volt és jelenlegi amerikai kormányzati vezetőket, európai politikusokat (lásd táblázatunkat). Ez a summázata Marc RocheA bank – Hogyan irányítja a Goldman Sachs a világot? című tavalyi könyvének.

A kötet nem egy zavart elme összeesküvés-elmélete. Roche pénzügyi szakújságíró, a francia Le Monde londoni tudósítója. Oknyomozó munkája tavaly az év legjobb gazdasági témájú könyvének járó díjat is megkapta Franciaországban. A szakértő az 1869 óta létező befektetőház fanatikus munkakultúrájával, gondos személyzeti politikájával és a gyakran a törvényesség határát súroló spekulációs ügyleteivel magyarázza a sikereket. És azzal, hogy a Goldman Sachs élt a legügyesebben az elmúlt évtizedekben leépített ellenőrzési mechanizmusok adta lehetőségekkel. Csak egy példa: a cégnél a spekulációkra épülő pénzügyi termékek 1999-ben még csak 43 százalékot tettek ki, 2009-ben már 77 százalékra rúgtak.

A Goldman Sachs stratégiájává lett, hogy ügyfeleinek jövedelmező, ám a GS által tudottan veszélyes pénzügyi termékeket adott el. Majd a termékek értékének csökkenésére kezdett játszani – az általa eladott csomag kockázataira hivatkozva. Ez történt a Bear Stearns nevű befektetési bankkal is, melynek 2008 őszi csődje a GS-tól vásárolt, az ingatlanpiac elértéktelenedése miatt időzített bombának bizonyult jelzáloghitel-termékek miatt következett be. Amikor egy amerikai szenátusi meghallgatáson Lloyd Blankfeint arról kérdezték, nem lát-e összeférhetetlenséget a cég etikai normái és az üzletfeleinek bukására való spekulálás között, a pénzügyi cápa úgy válaszolt: “A piacok kontextusában nincs összeférhetetlenség. Mindenki megválaszthatja, mennyi kockázatot vállal.” Ezt pedig a Goldman Sachs igyekezett minimalizálni. A 2008-as válság idején a korábban szintén GS-es pénzügyminiszter, Henry Paulson döntött élet és halál kérdéseiről. Tény, hogy a GS tízmilliárd dolláros injekciót kapott a vészhelyzetben, míg legnagyobb vetélytársa, a Lehman Brothers csődbe ment.

Ezek a lépések nemcsak az átlag amerikaiak dühét, de még a közgazdászok egy részének kritikáját is kivívták. A válságot megjósoló Nouriel Roubini például a cég megszüntetését javasolja. Az amerikai kormány eddig nem megy el, de szeptember óta vizsgálatot folytat három pénzintézet, köztük a GS ellen, hogy tisztázza: milyen szerepet játszottak e vállalkozások a globális válsággá fajuló amerikai ingatlanpiaci krízis előidézésében. A Goldman Sachs egyelőre nem lassít: a profit eléréséhez továbbra is bevet minden eszközt, és egyengeti maga előtt az utat a politikai, pénzügyi elit megkörnyékezésével. Ez nem feltétlenül tudatos “világuralomra” való törekvés, de befolyása így válik globális szintűvé. Lehet, hogy az eurózóna jövőjét is az határozza majd meg: mire fogadtak a Goldman Sachsnál.

Hullanak a kormányfők Európában

G. F. P.

A 2008 őszén kitört válság már kilenc európai miniszterelnök fejét követelte: a politikusok egy része választáson bukott meg, mások “a piacok” és a nemzetközi szervezetek többé-kevésbé nyílt nyomására távoztak. A két legeladósodottabb európai államban, Olaszországban és Görögországban nemrég került sor cserére: Silvio Berlusconit Mario Monti, Jeórjiosz Papandreut pedig Lukasz Papademosz váltotta. Bár a csere okai részben belpolitikai természetűek voltak, Magyarországon Gyurcsány Ferenc 2009-es lemondása és a “piackonformabb” Bajnai Gordon érkezése mögött is szerepet játszottak külső elvárások.

A választásokon megbukott kormányok sorát az izlandi nyitotta: a szigetállam ugyan nem tagja az EU-nak, de pénzügyei erősen függnek a közösségtől. A harmadik legeladósodottabb Belgiumban kormány híján nem volt kinek távoznia, a negyedik Írországban és ötödik Portugáliában is megbuktak a kormányok. Írországban a 2010-es előre hozott választásokon szenvedett vereséget Brian Cowen miniszterelnök. Alig egy hónap telt el, és leköszönt Portugáliában a szocialista José Sócrates is. Idén ősszel a szintén szocialista szlovén Borut Pahor nyitotta a sort, mert kisebbségi kormánya képtelen volt újabb takarékossági intézkedéseket hozni. Iveta Radicová szlovák miniszterelnöknek azért kellett távoznia, mert koalícióspartnere, a Szabadság és Szolidaritás nem szavazta meg az északi szomszédunkra eső négymilliárd eurós hozzájárulást Görögország számára, s ezzel veszélybe sorolta a mentőakciót. Nemrég pedig Rodríguez Zapatero spanyol szocialista miniszterelnök szenvedett vereséget az előre hozott választásokon, főleg azért, mert a fiatalok körében a munkanélküliség elérte az ötven százalékot.

forrás:geti válasz.hu

Leave a Reply 741 megnézve, 1 alkalommal mai nap |