< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: A katasztrófaelhárító Ő megírta…

| Mobile | RSS

A katasztrófaelhárító Ő megírta…

2012. január 19. | hozzászólás | Közélet

„Módszeresen, csigolyánként törték el a magyar demokrácia gerincét.” Ezt írta tőle szokatlanul kemény hangú helyzetelemzésében Bajnai Gordon az általa alapított Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány honlapján. A tanulmány azonnal nagy hullámokat vert itthon és külföldön. A világ legbefolyásosabb gazdasági lapja, a The Economist blogja azonnal Orbán Viktor lehetséges ellenpontjaként emlegette a szerzőt, aki az Ipsos intézet népszerűségi listáján a miniszterelnök előtt jelent meg. A hazai jobb és szélsőjobb fórumai vérmérsékletük szerint reagáltak: míg a Magyar Nemzet azon töprengett, hogy Bajnai az IMF-nél jelentkezett-e be a kormányfői posztra, a Jobbik az USA szolgalelkű bábjaként írt róla. Egy lehetséges ellenzéki koalíció szereplői azonban visszafogottan nyilatkoztak BARÁT JÓZSEFnek Bajnairól, aki szerintük csak az országért aggódik – és nem jelentkezett be semmiért.
– No és? Miért kellene erre reagálni? – kérdezett vissza álnaivan Bodó Balázs, a Milla mozgalom szóvivője, amikor arról kérdeztük, hogy milyen jelentősége lehet Bajnai megszólalásának.

Vágó Gábor, az LMP választmányi tagja szerint is a dolgok magától értetődő rendjébe illik az elemzés megjelentetése, elvégre egy volt miniszterelnöknek néha illik véleményt mondania az ország sorsáról. Istvánffy András, a vadonatúj 4K! Párt alapítója viszont azt gondolja, nagyon is jelentős tény, hogy a volt kormányfő éppen most érezte úgy, meg kell szólalnia: ő a mostanihoz hasonló viszonyok között vezette az országot. Akkor is az IMF kölcsönére volt szükség, hogy elkerüljük az államcsődöt. Most, amikor Magyarország ismét válságos helyzetben van, kötelessége volt előállni. Debreczeni József közíró, Gyurcsány Demokratikus Koalíciójának alelnöke is úgy látja: a tanulmány megjelentetése arra figyelmeztet, hogy felgyorsultak az események, lehetségesek gyors és drámai fejlemények.

Lendvai Ildikótól, az MSZP programtanácsának vezetőjétől – aki beszélgetőtársaink közül érthető módon legjobban ismeri Bajnait – azt hallottuk: a volt miniszterelnök bizonyosan nem tervezte mostanra, hogy megszólaljon. Egyszerűen van úgy, hogy olyan ember, akinek a szava számít, már nem engedheti meg magának a hallgatást. Ezt súgja Kónya Péternek, a Szolidaritás mozgalom alapítójának politikai ösztöne is: eljött az idő, mindenkinek elő kell állnia, akinek fontos az ország.

„Szétvert demokrácia, államcsőd felé sodródó gazdaság, szétszakadó társadalom és Európából kifelé haladó Magyarország – ez másfél év kormányzásának elborzasztó mérlege. A pályát, amelyen Magyarország halad, radikális irányváltással módosítani kell. Késlekedés nélkül.”

A tanulmányban olvasható diagnózissal beszélgetőtársaink vérmérsékletük szerint értenek egyet. Lendvai Ildikó olyasmit is talált az elemzésben, ami nemcsak a teendők pontosításához segíthet hozzá, hanem Bajnai eddigi portréját is árnyalja: a volt miniszterelnök nem csupán a köztársaság, a kiegyezés és a kilábalás programját fogalmazza meg, de van egy negyedik „k” is. A konszolidáció, a jobboldal választóira is vonatkozó megállapodáskényszer eleme. Lendvai Ildikó szerint ez azt bizonyítja, hogy Bajnai – aki mindig vigyázott arra, hogy ne tűnjön fel a politikai vátesz Magyarországon oly népszerű szerepében – most bebizonyította: nem afféle apolitikus, víziók nélküli könyvelő, aki hol zseblámpagyárat, hol országot irányít. Pedig sokan szeretnék annak láttatni.

Éppen a konszolidáció érdekében tett hitvallással nem ért egyet viszont Debreczeni József, a magyar politikai elemzés dühös embere, tényekkel igazolt Kasszandrája. Még hogy kiegyezni!

– Bajnai és köre még mindig nem érti, hogy Magyarországon nem a politikai jobb- és baloldal között van a vízválasztó, hanem a demokratikus és antidemokratikus erők között. A szavazókkal nem kell és nem is lehet kiegyezni – a voksaikat kell megszerezni. Kiegyezni csak politikai erők között lehet, márpedig ma Magyarországon a demokratikus jobboldali politika üres halmaz. Nincs kivel kiegyezni.

Érdekes módon a volt miniszterelnöknek az a megállapítása, hogy az igazi változásokhoz a „mai jobboldal demokratikus meggyőződésű szavazóinak beleegyezésére… [is] szükség lesz”, éppen a konzervatív liberálisoknál verte ki a biztosítékot. Kerék-Bárczy Szabolcs, a Bokros Lajoshoz kötődő Szabadság és Reform Intézet ügyvezető igazgatója is arra figyelmeztet: – Nem gondolom, hogy a magukat jobboldalinak, kereszténynek és demokratának nevező fideszes vezetőkkel is szabadna keresni a megállapodást, mert hazudnak: se nem jobboldaliak, se nem demokraták, se nem keresztények.

Debreczeni József: Kicsit még lejjebb kell csúszni a lejtőn…
Debreczeni egyébként azt is vitatja, hogy tényleg mielőbbi kormányváltás kellene. Mint mondja, szinte drukkol Orbán Viktornak: ne bukjon meg túl korán.

– Mert a többség számára még mindig nem világos, hogy milyen hazug és elvetemült politikai erőnek adtak kétharmados bizalmat. Egy kicsit még lejjebb kell csúszni a lejtőn, hogy aztán el lehessen indulni felfelé.

Megbukhat-e Orbán idő előtt, vagy az igazság pillanata csak a menetrendszerű 2014-es választás idején jöhet el? A katonaként tanult stratéga, Kónya Péter szerint se így, se úgy nincs halasztani való idő, az ellenzéki pártoknak és a civileknek együtt kell kidolgozniuk a demokratikus minimum sarkpontjait, ezért is hív kerekasztalhoz a Szolidaritás.

Az együttműködés erősítésének jött el az ideje – ért egyet Kerék-Bárczy is, de figyelmeztet: az ördög a részletekben búvik meg. Bölcsességre, belátásra lesz szükség, amikor arról folyik majd a vita, hogy ki elnököljön, ki hány embert küldjön, kinek a javaslatait fogadják el, kiét vessék el. Viszont nem kell már most versengeni a pozíciókért: bőven jut feladat mindenkinek.

Bodó Balázs egészen másképp vélekedik: nem érti, hogy a média miért kezdte ünnepelni az ellenzéki kerekasztal gondolatát, mire is lenne jó, ha összeülnének civilek a civilekkel, pártok pártokkal és a civilekkel.

– Nincs itt az ideje, hogy mindenki összeboruljon mindenkivel, mert a lehetséges résztvevők egyike sem képes megszólítani, képviselni a polgároknak azt az ötvenöt százalékát, amelyik ma nem hajlandó pártot választani. Felesleges egy kerekasztal mellett a pártok fejére olvasni, hogy mennyi vaj van a fülük mögött, hiszen a diskurzus most valójában csak arról szólhat, hogy a pártok megpróbáljanak nem létező támogatáshoz jutni a civilektől, akik pedig a valójában nem létező parlamenti támogatásra hajtanak.

Hasonló véleményt fogalmazott meg az LMP-s Vágó Gábor is:
– Nem pártoknak és mozgalmaknak kellene itt elitpaktumokat kötögetniük, hanem az embereknek kellene összefogniuk, hogy csökkentsék kiszolgáltatottságukat a hatalomnak. Hiszen az egész Orbán-rezsim csak azért alakulhatott ki, mert a magyar társadalom apátiában van. Ezzel kellene foglalkozni, és nem a sajtóban üzengetni egymásnak.

Lendvai Ildikó: Konszolidáció alkat kerestetik, nem hadvezér
Lendvai Ildikó egyáltalán nem akart üzengetni, csak a 168 Óra kapacitálására jegyezte meg: a II. kerületi választás ékesen bizonyította, mit gondolnak a választók egy olyan pártról, amely kinyilvánította, hogy „egyedül akar játszani”. Lendvai hozzátette: Békesi László szokta mondani, hogy a politikusok csak akkor tesznek bármi értelmeset, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettek. Nos, a lehetőségek kimerülőben vannak, a választók fogják kikényszeríteni az együttműködést. Ennek a mondatnak a végén Schiffer András frakcióvezetői karrierjének vége a felkiáltójel. Beszélgetéseink még a lemondása előtt készültek, akárcsak ővele az interjú (26–28. oldal), amelyben a volt miniszterelnökről – bár kissé lekezelően dicsérte is, amiért „nem árult olajfamagvakat” – alapvetően elutasítóan nyilatkozott.

Vajon lehet-e a nemcsak kívánatos, de alighanem elkerülhetetlen együttműködés kristályosodási pontja éppen Bajnai Gordon személye?

– Több kristályosodási pont kell, mert ideje mindenkinek észbe vésnie: a legkisebb rossz a választónak már nem elég jó.

Ezt vallja Bodó Balázs, aki a jelek szerint engesztelhetetlen kritikusa mindenkinek, akinek volt már dolga párttal. Vágó Gábor megtoldja: nagy az igény egy olyan emblematikus figurára, aki szimbolizálhatná az ellenzéki összefogást. Ám azzal, hogy Gyurcsány után legyen egy másik politikai ellenpontja Orbán Viktornak, nem jutunk előre. Kerék-Bárczy arra figyelmeztet, hogy egy elismert vezető megjelenése olyan értékválasztást jelenthet, amely sokakat elriasztana.

Ezzel Lendvai Ildikó is egyetért.

– Persze hogy Bajnai neve újra és újra felvetődik. Nemcsak azért, mert megmutatta, hogy ért a válságkezeléshez, de azért is, mert ma konszolidáló alkat kerestetik, és nem hadvezér. De nem jelentkezett ő be semmiért, csak úgy látta: amikor tűz van, neki is mennie kell a maga vödrével. Mert neki aztán van katasztrófaelhárítási gyakorlata. Az egyeztetés folyamata azonban nem szerveződhet egyetlen személy köré. Jó lenne, ha a kerekasztal mielőbb összeülne – vallja Lendvai –, hiszen az összeszokás hosszú folyamat, jobb mielőbb elkezdeni.

Istvánffy András 4K!-pártalapító megtoldja: – Még nem tudjuk, hogy ki és milyen erőviszonyok között kerül hatalomra a Fidesz után. Akárki is: szüksége lesz egy olyan minimálprogramra, amely a demokratikus ellenzék valamennyi szereplőjének véleményét tükrözi. Ennek kidolgozását kell megkezdeni.

Ha Bajnai dolgozata ezt a párbeszédet sürgeti, és megkerülhetetlen szempontokat ad hozzá, már nem írta meg hiába.

(Az írást nyomtatásban holnaptól a 168 Óra hetilapban olvashatják.)

Bajnai Gordon az Egyenes beszédben:

forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 340 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: