< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Simor András: “A neheze ezután következik” Esküszik?

| Mobile | RSS

Simor András: “A neheze ezután következik” Esküszik?

2012. február 1. | hozzászólás | Közélet

Lovagi címmel ruházták fel jó másfél éve főfideszesek a jegybank elnökét, Simor Andrást. Ellenszenvük jeléül a rang elé odabiggyesztették az offshore kifejezést, majd a kormányfő szóvivője fokozta: „Tisztessége soha nem is volt.” A korábbi főbankár, Járai is rúgott belé egyet, amikor márciusban arról nyilatkozott, hogy ügyészségre tartozó visszaélések történtek az MNB-ben. Ezután következett a jegybanktörvény, amely könnyen meghiúsíthatta volna a hitelmegállapodást az EU-val és az IMF-fel. A Tenkes kapitányán és az indiánkönyveken edződött Orbán Viktor azonban tudja, mikor kell letenni a meséket: kénytelen volt alapvető módosításokat ígérni a törvényben. Csak Simor negyedére csökkentett fizetéséhez és a jegybank vezetőinek esküjéhez ragaszkodik. Az MNB elnökével NEJ GYÖRGY beszélgetett.
– Esküszik?

– Esküdtem 2007-ben, a Magyar Köztársaság alkotmányára, ugyanúgy, mint az alelnökök és a Monetáris Tanács többi tagja, amikor hivatalba léptünk. A mostani jogvita csak azokat érintheti, akik majd 2013 után kerülnek ide, vagy akik ma még nem tagjai a tanácsnak.

– Utóbbiakat nyilván azért említi, mert a december 30-án elfogadott törvényben az áll, hogy a jegybanknak két-három alelnöke, a Monetáris Tanácsnak pedig öt-kilenc tagja lehet. Arról aztán nem beszélt a kormányfő, hogy ez is módosul-e, ám hirtelen előkerült az esküvita. Meglepte?

– Nem, mert már 2010-ben szó volt róla az Európai Központi Bank konvergenciajelentésében. Akkor azt vetették fel, hogy a jegybank vezetői ne csak a hazai alkotmányra tegyenek esküt, hanem – mivel része vagyunk a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) – a KBER döntéshozó szerveiben betöltött szerep miatt az EKB szabályaira is.

– Önnek mi erről a véleménye?

– Én a párbeszédben hiszek. Két hete az EKB elnöke, Draghi úr azt javasolta, hogy az MNB-törvény kapcsán a kormány, az MNB és az EKB állítson fel egy közös munkacsoportot, hiszen érdemi tartalmi egyeztetéssel gyorsabban juthatunk minden fél számára elfogadható megoldásra, és egyúttal elkerülhetjük, hogy a parlament ismételten olyan törvényszöveget hagyjon jóvá, amely ellenkezik az európaival.

– Orbán úr ahhoz is ragaszkodik, hogy az ön fizetése se lehessen több, mint havi kétmillió forint, mert a közszolgáknak „egységes fizetési sapkájuk” van, kivétel pedig nincs. Ha ez lenne a tárgyalásokon a kompromisszum, elfogadná?

– Az EU és Magyarország közti vita sohasem magáról a fizetésről, hanem arról szólt, hogy a jegybank uniós jogban is rögzített függetlenségét sérti az, ha diktátumszerűen, egyoldalúan, konzultációkat mellőzve, mandátumuk közben csökkentik a MNB döntéshozóinak fizetését. Ez az, amit kifogásol az EKB és az Európai Unió. Tehát itt nem pénzről, hanem a jegybank függetlenségéről van szó. Néhány hónapja úgy láttam – és ennek nemcsak a nyilvánosság előtt, de ezt megelőzően egy kormányülésén is hangot adtam –, hogy „ez a többszöri frankfurti és brüsszeli felszólítás után várhatóan az uniós bíróság elé kerülő ügy konkrét akadálya lehet a hitel-megállapodásnak az IMF–EU-párossal. Felajánlottam a kormánynak, hogy tárgyalni szeretnénk, nem ragaszkodunk semmiféle jövedelemhez, fair megoldást akarunk, amely mindenki számára elfogadható”. Fenntartom, amit mondtam.

– Jó néhány állami cég és bank vezetője a maximált kétmilliós bér mellé nyolcvanszázalékos prémiumra jogosult. Mi a helyzet az ő bérsapkájukkal?

– Nem tudom, de ez nem is az én dolgom. A Magyar Nemzeti Bank elnöke sem nem köztisztviselő, sem nem közalkalmazott, hanem egy részvénytársasági formában működő állami tulajdonban álló bank vezetője, akinek fizetését korábban éppen az előző Orbán-kormány idején állapították meg.

– Ritka nyilatkozatai alapján ön csaknem két éve érzi a kormány barátságtalan gesztusait. Bírálták a Cipruson bejegyzett cége miatt, hiányolták együttműködését a kormánnyal, az alaptörvény szerint degradálhatnák a pozícióját, viszont nem hallottam, hogy a mostanában oly hangos európai bankárvilág az elmúlt években fölszisszent volna. Kollégái nem önnek adtak igazat?

– Nem maradtak csendben, de az ilyen ügyek nem a nyilvánosság előtt zajlanak. A jegybanki függetlenséget minden uniós tagállamban nagyon szigorúan veszik.

– Ön szerint a közvélemény érti és elfogadja a jegybanki függetlenséget? Nem érezhetik sokan, hogy bár állandóan ez a téma, még a „biztonsági hálónk” is ettől függ, de mindez csak hivatkozási alap a kormány lejáratására?

– A jegybank függetlensége a hosszú távú gazdasági stabilitás egyik legfontosabb záloga. A jegybanki függetlenség nem magyar, nem is csak európai sajátosság, hanem szinte az egész világon elfogadott alapelv és alapérték. Azért dolgozták ki, mert ameddig a jegybankok a kormányok irányítása alá tartoztak, nem sikerült alacsonyan tartani a pénzromlás ütemét. A kormányok ugyanis rendszeresen túlköltekeztek, és a költségvetés hiányát az árak növekedéséből származó többletbevételből foltozták be, vagyis elinflálták a hiányt. Tudós közgazdászok ezért lassanként meggyőzték a politikusokat, hogy tegyék függetlenné a jegybankokat, egyetlen vagy legfőbb feladatuk pedig az árstabilitás elérése és fenntartása legyen, a parlamenteknek történő elszámolás mellett. A függetlenség tehát nem parttalan, hanem a pártpolitikától, a pártoktól, a végrehajtó hatalomtól való szuverenitást jelenti. Nem az országtól, nem a parlamenttől független a jegybank, hanem azoktól az erőktől, amelyek veszélyeztethetik pénzünk értékállandóságát, az árak stabilitását. Fontos látni, hogy míg a politika szükségszerűen rövid távon, politikai ciklusokban gondolkodik, addig a független jegybank az ország és a gazdaság, így mindannyiunk hosszú távú érdekeit hivatott szem előtt tartani.

– Akkor milyen alapon kellene együttműködnie a kormánnyal?

– A jegybank támogatja a kormány gazdaságpolitikáját mindaddig, amíg az nem veszélyezteti elsődleges célját, az árstabilitást. A parlament beszámoltathatja az MNB elnökét törvényben foglalt feladatainak teljesítéséről. Sajnálatos, hogy 2004 óta egyetlen parlament sem tartott erre igényt. Engem számos egyéb ügyben faggattak parlamenti bizottságokban, de a lényegről, alapvető feladatunk ellátásáról nem.

– A sajtóban azért üzengetnek: ön például nem segíti a gazdaság élénkítését, nem működik együtt a kormánnyal, nem vesz jelzálogleveleket, kötvényeket, politikai nyilatkozatokat tesz a kormány intézkedéseiről, a törvényalkotásról. Röviden: nem független.

– Hát akkor nézzük az együttműködés kérdését. A Nemzeti Bank már 2010 nyarán javasolta: akadályozzuk meg, hogy a bankok önkényesen megváltoztathassák a hitelek feltételeit, vezessük be a referenciakamaton alapuló hitelezést. Akkor a politikusok ezt nem találták időszerűnek, de 2011 végén csak elfogadta a parlament. Ugyancsak akkor született törvény az MNB által már évek óta szorgalmazott pozitív adóslistáról, amelynek alapján esély nyílhat arra, hogy a jó adósok, akik pontosan törlesztenek, kedvezőbb feltételekkel juthassanak hitelhez. Mi tettünk először jogszabályjavaslatot – 2009-ben – arra, hogy korlátozzák a devizahitelek felvételét. A Bajnai-kormány két ütemben megtette, radikálisan csökkent is azután az új devizahitelek száma. Tavaly a bankrendszer likviditási mutatóinak szabályozását indítványoztuk, hogy nagyobb legyen a pénzügyi rendszer biztonsága. Ezt a javaslatot el is fogadták. Sorolhatnám tovább. Mi ez, ha nem együttműködés?

– És az élénkítés?

– Az árstabilitás veszélyeztetése nélkül nem lehet monetáris, vagyis jegybanki eszközökkel élénkíteni a gazdaságot, ha az infláció a meghirdetett cél fölött van! Ez ellentmondana alapvető célunknak és a törvény előírásainak. Nem tehetjük meg, hiszen inflációt gerjesztenénk. Lehet hivatkozni Angliára, az Egyesült Államokra, de ezen országok mögött – szemben velünk – kellően hosszú alacsony inflációjú időszak áll. A Nemzeti Bank 2010-ben hirdetett programot kifejezetten a jelzáloglevél-piac élénkítésére, de nem volt érdemi érdeklődés. A bankok egy kivételével nem akartak jelzálogleveleket kibocsátani. Vállalati kötvényeket pedig azért nem veszünk, mert a komplett hazai állomány értéke körülbelül százmilliárd forint, így akkor sem tudnánk élénkíteni a gazdaságot, ha az egészet felvásárolnánk.

– És aki azt mondja, hogy a legutóbbi kamatdöntés – meghagyták a hétszázalékos alapkamatot – bizonytalanságot kelt a még mindig nyugtalan piacokon, vagyis óvatosnak kellett volna lenni és emelni? Nagy vita volt a Monetáris Tanács régi és új tagjai között?

– Február 15-én jelenik meg a rövidített jegyzőkönyv, addig nem áll módomban erről nyilatkozni. Visszautalva egy korábbi kérdésére: ha kamatpolitikánkkal stabil pénzügyi környezetet tudunk teremteni, akkor éppen a kormány gazdaságpolitikáját segítjük.

– Célszerűnek látja, hogy Orbán Viktor háromszoros piaci áron akarja finanszírozni a hiányt az olcsóbb IMF–EU-hitel helyett?

– Ebbe a Nemzeti Banknak nincs beleszólása. A kormány szuverén joga eldönteni, hogy drágábban akarja-e finanszírozni magát nagyobb önállósággal – vagy olcsóbban, nagyobb külföldi beleszólással.

– Számít fordulatra a kormány gazdaságpolitikájában az IMF vészjósló országjelentése után? Rosenberg úr, az IMF magyar misszióvezetője a tárgyalások megkezdése előtt kézzelfogható jelét szeretné látni a magyar kormány erős elkötelezettségének a gazdasági stabilitás mellett.

– Minden a tárgyalásokon derül ki.

– Lekerült a napirendről a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonása, a kormány tagja nem vesz részt a Monetáris Tanács ülésein, és rendezik a tanács tagjainak felmentését. Eddig éppenséggel két új tag – meg egy harmadik alelnök – kinevezése körül voltak alig csillapítható viták. Mire számít, hogyan módosul a törvény?

– Ez nem az én dolgom. A neheze ezután következik: meg kell állapodnia a kormánynak és a nemzetközi szervezeteknek. Én az üzleti életből jövök, ott azt szokták mondani, hogy egy üzletnek akkor van vége, amikor a pénz befolyt, és az árut leszállították.

forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 381 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: