< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Martin Schulz Magyarországról, az EU jövőjéről Visszhang és összhang Javasoltam Orbánnak, kerülje a kettős beszédet

| Mobile | RSS

Martin Schulz Magyarországról, az EU jövőjéről Visszhang és összhang Javasoltam Orbánnak, kerülje a kettős beszédet

Határozottan bírálta az Orbán-kormányt az Európai Parlament múlt héten elfogadott határozata, amely az Európai Bizottságot a magyar jogrendszer széles körű felülvizsgálatára is felszólította. Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő egy interjúban elmondta: ez csak pártalapon meghozott döntés volt. Valójában azonban a Fidesz pártcsaládjához tartozó képviselők magatartása bizonyult döntőnek: 38 néppárti nem volt jelen a szavazáson. A 168 Óra erről a dokumentumról, Magyarország megítéléséről és az Európai Unió jövőjéről is kérdezte az Európai Parlament múlt hónapban megválasztott elnökét. A harcosan szociáldemokrata politikus sajátos helyzetbe került az 500 millió európai képviseletében ülésező EP élén. Megválasztására ugyanis a frakciók alkujának következtében kerülhetett sor, a testület legnagyobb frakciója az Európai Néppárté. Martin Schulz manapság igyekszik kiegyensúlyozottabb állásfoglalásokra pártpolitikai ügyekben, de hevülete mit sem csökkent: most az integráció elmélyítéséért küzd. Az EP elnöke BARÁT JÓZSEF kérdéseire válaszolt.
– Az Európai Parlament képviselői fontosnak ítélték, hogy határozatot hozzanak Magyarországról, még mielőtt a kormány választ adhatott volna a kötelezettségszegési eljárásokra. A mostani már nem is az első rólunk szóló dokumentum. Miért lett Magyarország ilyen fontos?

– Az Európai Parlament ugyanúgy kezeli Magyarországot, mint bármelyik másik EU-tagországot. A parlamentnek feladata, hogy az Európai Bizottsággal együtt folyamatosan vizsgálja: a tagországok betartják-e az unió szabályait olyan alapvető értékektől kezdve, mint amilyen a demokrácia, a kisebbségek védelme, a jogállamiság – egészen az egységes piacról szóló, technikai jellegű előírásokig. A miénk közös értékek és jogok uniója, alapja a szolidaritás: szükség esetén a tagországok kisegítik egymást. Magyarország is kapott segítséget az EU-tól, amikor nehézségei támadtak a költségvetési hiánnyal, adósságának fizetésével. Az persze, hogy valaki egy családhoz tartozik, nemcsak előnyökkel, de kötelezettségekkel is jár. Magyarország nem azért került reflektorfénybe, mert az Európai Bizottság egyes tagjainak előítéletei volnának, vagy mert a parlamentben elfogult emberek ülnének. Az elmúlt két év során nyugtalanító hírek sora érkezett Magyarországról. Csupa olyasmiről, ami nagyon fontos az Európai Uniónak: ilyen a médiatörvény, a Nemzeti Bank függetlensége, az igazságszolgáltatás és az adatvédelem ügye is.

– Miközben a parlament várja az Európai Bizottság verdiktjét Magyarország három kötelezettségszegési ügyében, fontosnak tartja, hogy határozat formájában saját álláspontját is kifejezze.

– Magyarországról már több vitát tartottunk a parlamentben, politikusok, szakértők, megfigyelők, újságírók, elemzők részvételével. Hálás vagyok, hogy Orbán miniszterelnök úr az elmúlt hónapban eljött Strasbourg-ba, hogy részt vegyen az egyik ilyen vitán, és kifejtse álláspontját. Ezért tiszteletet érdemel.

– A Fidesz vezetői folyamatosan azt sugallják, hogy Magyarország valamiféle szocialista-baloldali összeesküvés áldozata. Ezt a vélekedést alátámaszthatná a megfigyelés, hogy az Európai Néppárt tagjai nem támadják, inkább védik Orbán Viktor kormányát.

– Minden cselszövésekről szóló összeesküvés-elmélet igaztalan, ez pedig egyszerűen abszurd. Az a dokumentum, amelyet a múlt héten a parlament képviselőinek többsége elfogadott, természetesen nem párthatározat vagy egyes pártok határozata, hanem az intézmény, az Európai Parlament egészének véleményét tükröző érvényes állásfoglalás. Más kérdés, hogy akár a világ más demokratikus testületei, az Európai Parlament is politikai disputák, alkalmanként éles viták színtere, ahol az egyes álláspontok képviselői szeretnének többségbe kerülni. Az élet ténye, hogy a politikai családok tagjai inkább védik azokat, akik saját csoportjukhoz tartoznak, míg mások készek alapos vizsgálatnak alávetni őket.

– Mit gondol, elég-e, ha csupán technikai módosításoknak vetnek alá néhány magyar törvényt? Nálunk sok demokrata attól tart, hogy ebben az esetben a hatalom gyakorlásának szelleme mit sem változik: továbbra is a Fidesz pártállama hoz meg minden fontos döntést, változatlanul a szegény emberek fizetik majd a gazdagok számláit.

– Én örülök annak, hogy Orbán miniszterelnök és más magyar tisztségviselők megígérték: megváltoztatják mindazokat a törvényeket, amelyekről bebizonyosodik, hogy összeegyeztethetetlenek az uniós joggal. Magyarországnak el kell kerülnie, hogy a bizottság az Európai Bíróság elé idézze. A törvények betartása kulcskérdés, én pedig abban reménykedem, hogy az önök kormánya az európai értékek szellemében váltja majd tettekre a törvények betűjét.

– Az utóbbi napokban úgy látszik, mintha a Fidesz feladta volna a harcot az Európai Unió ellen. Ön szerint végleg elmúlt a kettős beszéd ideje?

– Amikor mostanában találkoztam Orbán miniszterelnökkel, javasoltam neki: kerülje el, hogy egy dolgot mond Budapesten, és mást Brüsszelben. Mi itt nem vagyunk ostobák, és azonnal látjuk, amikor ez megtörténik. Feltételezem, hogy a magyar kormány szándékai tiszták, és végül orvosolni fogja politikai irányvonalában mindazt, ami összeegyeztethetetlen az uniós normákkal és előírásokkal.

– Mit gondol, milyen szerepet játszhat az Európai Parlament a kontinens válságának kezelésében?

– Igen fontos szerepet. Erre a legjobb példa az úgynevezett hatos csomag. Az a hat jogszabályból álló terv, amelynek célja, hogy az Európai Unióban a pénzügyi fegyelem megerősítésével akadályozza meg a jövő válságait. Arra kényszeríti a tagországokat, hogy gondoskodjanak gazdasági versenyképességükről a fenntartható növekedés feltételeinek biztosításával, munkahelyteremtéssel. A kormányokkal folytatott tárgyalásokon a parlament sokat javított ezen a hatos csomagon: ellenálltunk egyes kormányok szándékának, hogy felvizezzék. Ezzel kiérdemeltük a Európai Központi Bank és a pénzügyi piacok elismerését is. A legnagyobb feladat azonban, amely a parlament előtt és személy szerint előttem is áll, alighanem az: ellenálljunk a nemzeti politikusok szándékának, hogy a válság elleni harc ürügyén gyengítsék az Európai Uniót. Egyes vezetők szeretnének elsőbbséget adni a nemzeti politikának. Ez veszélyes trend, a nemzeti önzés erősödéséhez és Európa feldarabolódásához vezethet. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy ez hova vezetett a múlt század első felében. Én határozottan szembe fogok szállni ezzel a tendenciával.

– Itt nemcsak egyes politikusokról van szó. Számos európai országban, így Magyarországon is jelentős politikai erőt képviselő pártok vallják: a jövő a nemzetállamoké, az integráció további elmélyítése hiba lenne.

– Tévednek mindazok, akik úgy szeretnének visszatérni a nemzetállamok Európájához, hogy meggyengítik, sőt akár lebontják az Európai Uniót. Tévednek és felelőtlenek is: az E- ugyanis nem a probléma, hanem annak megoldása. Az adósságválság részben azért törhetett ránk, mert az eurózóna integrációja nem volt elégséges. Hogy a mostani válsághoz hasonló többé ne alakulhasson ki, arra van szükségünk, hogy az igazi politikai és gazdasági unió felé mozduljunk el. Ezért támogatom például az eurókötvények ötletét, amelyek az országok többsége számára csökkentenék a kölcsönfelvétel költségeit. Másodsorban: az EU csak akkor játszhat fontos szerepet a nemzetközi színtéren, ha tagországai közösen cselekednek. A globalizált világban nekünk gazdasági érdekeinkért az Egyesült Államokkal és Kínával kell megküzdenünk. Még a legnagyobb uniós állam, Németország is alig számít, ha egyedül lép fel. Csak együtt nyerhetünk, egyenként mindnyájan vesztesek leszünk. A szétdarabolódás, a nemzeti és konfrontációs egoizmus egyet jelentene a 19. század erőpolitikájához való visszatéréssel.

– Tudjuk: az Európai Unió a múltban válságról válságra fejlődött. Krízisek segítettek abban, hogy új és új lendületet vegyen. Sokak szerint a mostani válság más: most Európa történelmi vereséget szenvedhet.

– A mostani szuverén adósságválság a legnagyobb kihívás az eurózóna, sőt az egész Európai Unió történetében. Ha megengedjük, hogy ez a folyamat kicsússzon az ellenőrzésünk alól, ez az E- végét is jelentheti a jelenlegi formájában. Én azonban változatlanul optimista vagyok, szerintem az E- most is megerősödve kerül ki a válságból. Lehetséges, hogy éppen 2012 lesz az áttörés éve. Már láthatjuk a pénzügyi piacok megnyugvásának jeleit. Olaszország és Spanyolország lépéseit például a piac növekvő bizalommal fogadta. Esnek a hitelkamatok ebben a két országban, ami részben az Európai Központi Bank ügyes lépéseinek köszönhető, de azt is tükrözi, hogy ezeket az államokat már kevésbé tartják kockázatosnak. Látjuk azt is, hogy a hitelminősítő cégek legutóbbi leértékeléseit a piac vállrándítással fogadta. Görögország azonban nagy gond maradt. A görög tapasztalat azt mutatja, hogy csak megszorításokkal, gazdasági növekedés nélkül nem lehet kezelhető korlátok közé szorítani az államadósságot. Görögországnak gazdaságélénkítő csomagra van szüksége. Ezért támogatom a javaslatot, hogy Görögország számára hozzunk létre gazdaságélénkítő alapot a 2012–2016-os periódusban – egyebek mellett az E- költségvetésének fel nem használt részéből. Saját házi feladatát azonban Görögországnak is el kell végeznie, a strukturális reformokat fel kell gyorsítania.

– Sok európai az Európai Unió demokráciadeficitjéről panaszkodik. Azt állítják, hogy miközben az életünket szabályozó joganyag fele Brüsszelből érkezik, a demokratikusan választott Európai Parlamentnek kisebb a súlya, befolyása, mint azoknak a bürokratikus intézményeknek, amelyekről senki sem szavazott. Erről mit gondol?

– A demokráciadeficit előítélet. Ugyanakkor tudatában vagyok, hogy sok ember vallja – így amíg az Európai Parlament élén állok, arra fogok törekedni, hogy cáfolni próbáljam. Az Európai Unió három legfőbb intézménye közül a kormányokat tömörítő tanács és az Európai Parlament demokratikusan választott testület. A parlament pedig beszámoltatja tevékenységéről az Európai Bizottságot. Ráadásul a lisszaboni szerződés jelentősen megerősítette az EP jogosítványait. Az uniós jogszabályok elfogadásában a parlament ma már majdnem minden területen egyenjogú a kormányokkal. Tény viszont, ha sokan most demokráciadeficitet emlegetnek, tudniuk kell: azt csak erősítené, ha visszatérnénk a nemzetállamok felaprózott Európájához, ahol a fontos döntéseket diplomaták hátsó szobáiban hozzák meg. Ezért teszek meg mindent, ami tőlem telik, hogy megvédjem, amit Brüsszelben mi a döntéshozatal közösségi módjának nevezünk. Ez az Európai Parlament és az Európai Bizottság erőteljes részvételét jelenti, a kisebb és nagyobb országok érdekeinek összehangolását, amikor is a döntések alapja a szolidaritás és a demokrácia – nem pedig a gyengébbek behódolása a hatalmasoknak. A közjót tehát a hatalmasok érdekei elé

forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 273 megnézve, 1 alkalommal mai nap |