< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Van, amikor még Orbánnál is elszakad a cérna

| Mobile | RSS

Van, amikor még Orbánnál is elszakad a cérna

Kövér László házelnök szerint a szocialista képviselők miatt kell gyakrabban élnie fegyelmezési jogköreivel. A magyar parlamenti pártok tagjai viszont bármikor szívesen beszólogatnak éppen beszédet mondó társaiknak, legyenek kormányon, vagy ellenzékben. Megpróbáltuk összegyűjteni, kik a legnagyszájúbbak. Annyit elárulhatunk: nő is van közöttük.

Amikor Lázár János Fidesz-frakcióvezető idén február 27-én a kohéziós alapok kifizetését átmenetileg felfüggesztő – azóta visszavont – EU-döntésről beszélt napirend előtt az Országgyűlésben, a gyorsírók ezt rögzítették: „Meggyőződésem szerint részérdekeket szolgál, meggyőződésem szerint az Európai Unió döntése nyomásgyakorlás. … Az a meggyőződésünk, hogy a brüsszeli Bizottságnak Magyarország érdekeit is kell szolgálnia, és minden magyar választópolgár érdekeit is kell szolgálnia. (Dr. Józsa István: Orbán ezt kérte!) Ami pedig a valóságot illeti, szocialista képviselőtársaim számára különösen érdekes lehet az, hogy a bűn kié, ami miatt ez a helyzet előállt. Elsősorban a 2004-2010 közötti kormányé a bűn, a büntetés pedig minden magyar honfitársunké. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. – Taps, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Így van!) Az a meggyőződésünk, tisztelt képviselőtársaink, hogy az Európai Unió súlyos hibát követ el (Simon Gábor: Nagyon nagy a baj!), amikor a magyar honfitársaink, a magyar adófizetők áldozatvállalását nem akceptálja. … Honnan indultunk, képviselőtársaim?! 2006-ban a szocialisták meghamisították a hiányt, és Brüsszel buktatta le őket, hiszen lejelentették az alacsony hiányt, amely 7-10 százalék között volt. (Tóbiás József: Bíróság mondta ki. – Dr. Józsa István: Bíróság mondta ki, hogy nem így volt.) Önök becsapták Brüsszelt, önök hazudtak Brüsszelnek, ugyanakkor 2004 óta a szocialistáktól Brüsszel azt látta, hogy Magyarországnak puhány vezetői vannak, egy puha Magyarországgal kell tárgyalniuk. Önök eljátszották Magyarország hitelét, és a nemzeti érdekeket puhán képviselték. (Dr. Simon Gábor: Végre egy kemény hang!) Ezért jutottunk oda, hogy Brüsszel bármit megtehet velünk, azt képzelik, hogy fölmoshatják velünk a padlót; ez a szocialisták bűne. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! – Taps a kormányzó pártok soraiban.)”

Vajon az ilyen bekiabálások a képviselők „neveletlenségét” jelzik, rendetlenségről, zűrzavarról beszélhetünk, vagy egy vita természetes velejárója az, hogy a képviselők közbeszólnak egymásnak, reagálnak a hallottakra? A kérdést Kövér László házelnök nemrég egy tévéinterjúban úgy válaszolta meg, hogy a bekiabálás megengedhetetlen, és ő – bár nem érzi magát elfogultnak – úgy látja, hogy főleg az MSZP képviselőit kell megfegyelmezni. Kérdés, hogy jogosan helyteleníti-e az Országgyűlés elnöke a képviselők magatartását.

“Ne hazudj!”

Először maradjunk még a mostani parlamentnél. 2012. február 20-án szintén Lázár János beszélt a kampányfinanszírozás ügyében összehívott ötpárti egyeztetésről:
„Nagyon remélem, hogy a saját javaslataikról történő egyeztetéstől nem fognak elzárkózni, hiszen az a meggyőződésünk, hogy akár a Karácsony-féle, akár a Tóbiás-Puch-Mesterházy-féle javaslat vonalán a kampány- és pártfinanszírozás kérdése Magyarországon újraszabályozható. Meggyőződésünk, hogy jó néhány alapkérdésben, amely a kampányfinanszírozásra vonatkozik… (Nyakó István: Beszéljünk a közfoglalkoztatásról is majd! – Lukács Zoltán: Munka törvénykönyve! – Nyakó István: Bizony!) – ha megengedi, képviselő úr, befejezem, hiszen az önök javaslatáról van épp szó -, azt gondoljuk, hogy a kampányfinanszírozás tekintetében és a pártok finanszírozása tekintetében álláspontjaink sokkal közelebb állnak ahhoz, mint azt korábban feltételezték, ezért érdemes egy egyeztetés.”

Ugyancsak Lázár János 2011. szeptember 26-án az LMP-frakció ellenkezését váltotta ki: „Megdöbbentő, hogy az LMP nem kíván változtatni a régi stikliken, egy régi rendszernek az új szóvivői önök. (Felzúdulás az LMP soraiban.) Belevénültek a saját szerepükbe, mert nem merik megváltoztatni a parlamenti képviselők fizetési rendszerét (Ertsey Katalin: Ne hazudj!), amiről mi úgy gondoljuk, hogy morális és erkölcsi értelemben az Országgyűlés megújulásának és a tekintély visszaállításának az alapja.”

Szintén Lázár János 2010. október 25-én a magánnyugdíjpénztárakról: „Én azt gondolom, a legfontosabb, hogy Magyarországon az emberek a saját pénzükről saját maguk döntsenek. (Nyakó István: Akkor ne vegyétek el!) – ezt egyébként népszavazás sem pótolhatja, mert a saját pénzéről mindenkinek saját magának kell döntenie.”

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter válaszolt neki: „Amit befizetnek egyik oldalon, az hiányzik a másik oldalon, az államnál, a közösségnél, a nemzetnél és az állami költségvetésnél. (Nyakó István: Ellopjátok a pénzt. – Dr. Vadai Ágnes: Sikkasztás.)”

Kormányfői beszédre reagált Lázár János 2011. december 12-én, az MSZP-nek címezve szavait: „…önök 2008-ban csődbe vitték ezt az országot, lefektették teljes egészében a földre ezt az országot (Dr. Józsa István: Rosszul tudod!), másrészről pedig 2010-ben lényegében csődben adták át ezt az országot. (Dr. Józsa István: Ez sem így van!) Ezek után sokkal nagyobb szerénységgel kellene napirend előtti felszólalást tartania, képviselőtársam (Taps a kormánypártok padsoraiban.)”

Együtt nevet a Fidesz-Jobbik-LMP

Korábban, 2010. október 18-án szintén a kormányfő napirend előtti felszólalására válaszoltak a frakcióvezetők, és a szocialista Mesterházy Attilát éppen vezető Fideszesek szakították félbe, köztük még a miniszterelnök is: „Itt nem csak tőlem kérnek mint fiatal munkavállalótól áldozatot (Derültség a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.), hogy az általam megtakarított megtakarításomat adjam oda az államnak… (Nagy zaj.) És lehet nevetni, tisztelt képviselő urak és hölgyek, de az az igazság, hogy majdnem 3 millióan vagyunk így, hogy nekünk kötelező volt magánnyugdíjpénztárba befizetni (Dr. Répássy Róbert: Ezt ki akarta? – Lázár János: És ki döntött így?), ezt meg is tettük. Ott a saját számlánkon vezetik ezeket a forrásokat. Ez egyébként az öngondoskodásnak az egyik forrása és formája, hiszen látható módon az állam nem mindig jó társadalombiztosító. (…) És erre nem elég magyarázat az, hogy Matolcsy úr zavartan egy sajtótájékoztatón, amikor megkérdezik tőle, hogy és mi lesz ezzel a 14 hónapban elvont több száz milliárd forinttal, akkor azt mondja, hogy hát majd ez be lesz tudva valahogy egyébként ezeknek az embereknek. (Dr. Orbán Viktor: Erről van szó.)”

Lázár János erre mikrofonnal is reagált: „Világosan bebizonyította most is, frakcióvezető úr, mint ahogy a bankadó vitájában is, hogy az emberek nem számíthatnak az MSZP-re (Moraj az MSZP soraiban.), viszont a bankok nyugodtan számíthatnak az MSZP-re (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiból. – Mesterházy Attila: Szégyelld magad!), számíthatnak a nagykereskedelmi vállalkozások (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! – Taps a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: CBA!), és természetesen az MSZP-re számíthatnak azok a magán-nyugdíjbiztosítási menedzsmentek is, akik a jövő évi 360 milliárdos befizetésből “csak” 25 milliárdot akarnak működési címszóval lenyúlni; ők is biztos szövetségesre lelnek önökben (Többek az MSZP soraiból: CBA!), csak az emberek nem találnak szövetségest az MSZP-ben.”

Végül még egy részlet Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2012. június 27-i költségvetési előterjesztéséből: „Vannak olyan hangok, amelyek ezt lebecsülik; lebecsülik azt, hogy valaki 47 ezer forintot kaphat egy közmunkahelyen. (Tóbiás József: 60 ezer is lehetett volna!) Lehetett volna 100 ezer is meg 200 ezer is, most ez éppen 47 ezer, és ez éppen hogy lényegesen magasabb, mint ha valaki szociális munkanélküli ellátásban részesül. (…) Szóval a közmunka… (Kiss Péter: Nem lehetséges ennyi embert foglalkoztatni ennyi pénzből!)”

Korábban is így volt

2002 és 2010 között fordítottak voltak a szerepek, de a közbeszólások száma nem volt kisebb. Igaz, az őszödi beszéd 2006 őszi nyilvánosságra kerülése után a Fidesz és a KDNP frakciója Gyurcsány Ferenc miniszterelnök napirend előtti beszédeit nem volt hajlandó meghallgatni, így nem is kiabált. (Csak a két frakcióvezető maradt benn válaszolni, de ők megvárták, amíg a kormányfő befejezi.) Korábban azonban nehezen tudta végigmondani, amit akart, például 2006. július 17-én egy interpellációra válaszolva:

„Igen, arról beszéltünk a választási kampányban, amelyről beszélünk ma is, hogy a következő négy év igazi nagy feladata (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A kérdésre!), hogy az utolsó száz év egyik legnagyobb fejlesztési lehetőségével Magyarország úgy tudjon élni (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), ahogyan egészen biztosan majd szeretne elszámolni gyerekének, hogy igen, megcsináltuk, megtettük. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)”

Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető 2006. november 16-án költségvetési vezérszónokként egyebek közt a földgáz ártámogatásáról beszélt. Ő nem panaszkodott vagy háborgott a közbeszólások miatt, hanem kapásból visszavágott a vele ily módon vitatkozóknak: „Az überelhetetlen legjobbat eddig Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr mondta, aki szerényen, ámde annál poétikusabban úgy jellemezte a saját költségvetését, hogy “ez minden idők legjobb költségvetése”.(Dr. Navracsics Tibor: Így is volt!) Így is volt, mondja Navracsics kolléga, eltekintve talán attól az apróságtól, hogy például az infláció a duplája volt a költségvetésben megtervezetteknek, de ez a költészet erejét kétségkívül egy grammnyival sem gyengítette. … Én elismerem, hogy mi túlzott mértékben és gyorsan terveztük az adók csökkentését, a kollégák pedig elismerik, hogy az aztán egy oltári nagy blöff volt, amit adócsökkenés és tehercsökkenés tekintetében korábban ígértek, és ha komolyan is gondolták, most már tudják – ahogy hallottam -, hogy adócsökkentésről a mostani körülmények között nem lehet beszélni. Igen, baj… (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. – Dr. Veres János: Igen, ezt mondta a bizottságban! – Varga Mihály: Hol van? Keresd már elő! – Az elnök csenget.) Képviselő úr, amíg megbeszéli itt az én szocialista kollégáimmal, hogy maga mit mondott, addig szeretném megnyugtatni, hogy nálam van a jegyzőkönyv, készültem magából, iszom minden szavát, látja? Lehet, hogy ugyanaz van nálam. (Varga Mihály: Olvassa fel!) Ebben az van, hogy “adócsökkentésről most már nem beszélnék”. De önnek igaza van, nehogy már mentegetőzzön egy igaz mondat miatt! … Eddig én személy szerint évi 90 ezer forint támogatást kaptam a költségvetésből, mert viszonylag nagy lakásban, közel 3000 köbmétert fogyasztok, és bizony az én esetemben is az első 1500 és a második 1500 köbméter támogatva volt – pontosan kiszámoltam – évi 90 ezer forintból. (Varga Mihály: Az lehetetlen! Rosszul számolt!) …Hát mondják nekem azt, hogy ezt így kellett hagyni! Jelentkezzen, aki kéri azt a 90 ezer forintot tovább! (Varga Mihály: Önök vezették be, Ildikó! Önök vezették be, ez nem zavarja?)”

Van, akit egy idő után kizökkentenek gondolatmenetéből a közbeszólók, és bosszankodik miattuk. Például Veres János MSZP-frakcióvezetőhelyettesként a költségvetési vitában 2009. október 7-én: „Ha Lázár úr úgy gondolja, hogy aszerint kell differenciálni a piroson áthajtó gépkocsivezetők között, hogy milyen a szociális helyzete, mennyi a jövedelme, akkor lehet ez egy sajátságos vélemény. (Dr. Lázár János: Tudod, hogy részletfizetési lehetőség nincs! – Babák Mihály: Azt sem adnak, részletfizetési kedvezményt!) De bocsásson meg, ha az a véleménye, akkor azt kell mondani, hogy aki Magyarországon elkövet egy ugyanolyan bűnt, az nem ugyanolyan büntetést érdemel attól függően, hogy milyen a társadalmi státusa. Ez lehet egy álláspont, de nehogy félreértés legyen, én ezzel személy szerint nem értek egyet. … (Babák Mihály közbeszólására:) Tekintettel arra, hogy Babák képviselő úr megint olyanról beszél, ami nem tartozik a témához, ezért szeretnék visszatérni az eredeti gondolatmenethez. (Babák Mihály közbeszólására:) Köszönöm szépen.”

Ugyanő egy héttel korábban beszélgetni kezdett a vele ellenkező ellenzékivel: „Egyébként persze politikailag mondhatják azt, hogy a kormány nem jól végzi a feladatát, az európai uniós forrásokból nem eleget használ fel az ország, még akkor is, ha Magyarország e tekintetben dobogós az európai uniós országok közül. Tehát lehet mondani sok mindent, nehogy félreértés legyen. Csak szerintem az az állítása, ahogyan ebben fogalmaz… (Zaj. – Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszól.) Parancsol? (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Nem gondolja komolyan, hogy dobogósak vagyunk! Ez erős volt!) Nem, nem, azt gondolom, dokumentált a kérdés, nincs vita közöttünk. Ezt pontosan bebizonyították önnek”.

Vizet Tállainak!

Máskor, pénzügyminiszter korában a 2006. november 17-i költségvetési vitában kijött a sodrából: „Magyarországon 2,3 százalékkal csökkent az átlagos adóterhelés 2001 és 2006 között. (Tállai András: Az adó, az meg nőtt! A terhelés csökkent, az adó, az meg nőtt! – Dr. Veres János az elnök felé:) Vizet legyen szíves és szót küldeni Tállai Andrásnak, ha ennyire kiabál! Köszönöm szépen.”

Egy hónappal korábban Veres János a zárszámadás kapcsán az uniós számviteli szabályokról vitatkozott: „Node, amikor Magyarország tagja lett az Uniónak, és érvényessé váltak ezek az előírások, azt követően önök meg nem tudnak olyat mondani, hogy ne alkalmaztuk volna ezeket az előírásokat. (Tállai András: De igen.) Nem tudnak olyan mondani, Tállai úr. … a maradványképzési kötelezettség a költségvetési törvény egy paragrafusának előírása alapján képződik. Azt nem a pénzügyminiszter írja elő, még csak nem is a köztársaság kormánya, hanem a köztársaság parlamentje fogadja ezt el. És miért? (Tállai András: Ez sem igaz.) Parancsol? (Tállai András: Nem igaz.) Olvassa el, 57. § (4) bekezdés. (Göndör István: 57. §!) A költségvetési törvény 57. §-a, (4) bekezdés, olvassa el nyugodtan! (Tállai András: De ki rendeli el?)”

Néhány példa következik a 2006-os költségvetés vitájából. 2005. november 2-án Varga Mihály a Fidesz vezérszónokaként szólt Veres János pénzügyminiszterhez: „Pénzügyminiszter úr megjelent a költségvetési bizottság ülésén, korrekt módon elmondta azt, amit most egy kicsit hosszabb változatban is hallhattunk, majd néhány kérdés után sietősen távozott a bizottság üléséről (Dr. Veres János: Két órát ültem ott! Te mikor voltál bizottságban?), olyannyira, hogy még a kérdést feltenni akaró újságírók sem érték utol. (Dr. Veres János: Ez is valótlan, négy újságnak válaszoltam!) Kérdéseink pedig nekünk is lettek volna még, miniszter úr.”

Az akkori vezető kormánypárt, az MSZP vezérszónoka Lendvai Ildikó frakcióvezető volt, akinek a mostani köztársasági elnök is bekiabált: „Növekedtek-e az adó- és járulékterhek ebben a ciklusban? (Dr. Áder János és Varga Mihály: Igen, igen!) Csak számokat mondok, ezek nem olyan nagyon bonyolultak. 2002-ben a jövedelmek 39 százaléka került központosításra, elvonásra; 2006-ban 36 százaléka. Kérdezem: melyik a több? Most nem hallok választ. … Vegyünk egy másik példát (Font Sándor: A regisztrációs adó a duplájára nőtt! – Az elnök megkocogtatja a csengőt.), például a sokat elsiratott, igen magas adósságállományt! Tényleg jobb volna, ha kevesebb lenne, egyetértünk Varga Mihály kollégámmal. De nézzük meg egy kicsit a számokat! Az adósságállomány az Antall-kormány idején 182 százalékkal, a Horn-kormány idején 60 százalékkal, az Orbán-kormány idején 49 százalékkal, most – 2006-ot is beleértve – 46 százalékkal nőtt. (Dr. Áder János: Hetvennel!) Melyik a több? – kérdezem megint.… kérem szépen itt is, a közös gondban a kritikát óvatosabban megfogalmazni, és inkább a közös megoldásokat keresni (Font Sándor: A Kiskunfélegyháza-Szeged közötti autópálya-építésnél volt közbeszerzés?), ezt a segítséget szívesen vesszük. Igen, van itt, aki a Vegyépszer nevében szól az autópálya-építés régi modellje mellett (Zaj. – Az elnök megkocogtatja a csengőt.) – tudomásul veszem ezt is. (Font Sándor: Volt-e közbeszerzés Kiskunfélegyháza és Szeged között? – Az elnök ismét csenget.) Nos, nyilván a vitában mód lesz arra, hogy ki-ki megvédje a saját felfogását és a saját adatait.

Szabó Zoltán MSZP-képviselő ugyanakkor: „Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy az iskolai előkészítés és alapfokú oktatás, köznyelven szólva, az óvoda és az általános iskola céljaira 71 százalékkal több pénz áll rendelkezésre, mint a 2002-es költségvetés előirányzata volt (Felzúdulás a Fidesz soraiban. – Dr. Bóka István: Hol? – Dr. Kovács Zoltán: Mutasd meg, légy szíves!)”

Kóka is megjárta

Kóka János (SZDSZ) gazdasági közlekedési miniszterrel a mostani ÁSZ-elnök, akkori Fidesz-képviselő szállt vitába mikrofonon kívül: „A költségvetés hiányában hallunk még minősítéseket is, hol bekapcsolt mikrofonnal, hol kikapcsolt mikrofonnal, mikrofon nélkül, bekiabálások formájában. Az egyik oldalon halljuk, hogy dübörög az ország, dübörög a gazdaság, kirobbanó a siker (Domokos László: Ezt te hirdeted!), a másik oldalon azt halljuk, hogy töpörödünk, nyomorodunk, hogy Magyarország lemarad, Magyarország tehetségtelen. Valljuk be őszintén, ha ezt hallgatják az emberek, nézik a televízión keresztül, akkor nem értik, hogy valóban két ország van-e egymás mellett. (Domokos László: Hát kettő!) … Több autópálya, több ipari park, több logisztikai centrum, többet invesztálunk a képzésbe, hogy Magyarország infrastruktúráját, tudását, szabályozását, gazdasági környezetét tekintve továbbra is élen legyen a régióban. (Márton Attila: Láttad te ezt a költségvetést, amiről most beszélsz?) E tekintetben próbáljuk folyamatosan illeszteni az oktatás- és foglalkoztatáspolitikát a piac új kihívásaihoz, így próbáljuk a munkaerőpiac igényeinek megfelelően képezni a magyar munkaerőt. (Domokos László: Így lesz kártyavár!)… Kérem önöket, kérem a Magyar Országgyűlést, hogy tanúsítsanak önmérsékletet ebben a kérdésben (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), az osztogatási kedvben, mert lehet, hogy a perc politikájában győzelmet aratnak, de hosszabb távon az ország jövője a tét. Magyarország ugyanis sikerre van ítélve (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ha kormányváltás lesz, valóban!), kedvező a fekvésünk, a környezetünk, a magyar tehetség. (Moraj a Fidesz soraiban.) Épül minden Magyarországon, az autópályák, a vasutak (Felzúdulás és derültség a Fidesz padsoraiban: A vasutak?! – Domokos László: Nevetséges! – Közbeszólások a Fidesz soraiból: És a nemzetközi helyzet fokozódik! Szállj már le!), …. Legyünk bátrak józannak lenni (Márton Attila: Te legyél!), és a politikai populizmussal szemben visszatérni ahhoz a világos, őszinte világlátáshoz (Sisák Imre János: Miről beszélsz?), amely a rendszerváltáskor győzedelmeskedett.

Tállai András (Fidesz), korábbi PM- és mostani BM-államtitkár ugyanakkor, ellenzékből, kormánypárti kiabálások közepette: „Amint azt a tegnapi nap folyamán hallhattuk, a 2006. évi költségvetés nem más, mint egy érzéketlen kormány, egy luxusbaloldal (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban: Végre! – Dr. Géczi József Alajos: Azt hittük már, alszotok!) kártyavár-költségvetése. (Derültség és szórványos taps az MSZP soraiban. – Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Legalább ne nevesd el magad! Vedd komolyan!)

Göndör István (MSZP) az egészségügyi hozzájárulásról: „…csökkentjük az egészségügyi fixet. Tisztelt Képviselő Úr! 4500 forintra tetszettek felemelni négy év alatt, most, 1-jétől 1950 forint, mint 1998-ban! (Babák Mihály: Negyedik éve kormányoztok! Csönd!)”

Még egyszer Szabó Zoltán (MSZP) 2005 őszén, arról, hogy az ellenzék egy sor célra fedezetlen kiadásnövelést sürget: „Tisztelt képviselőtársaim, ha erre mind többet költünk, akkor tessenek megmondani, hogy mire költsünk kevesebbet.(Babák Mihály: A saját zsebetekre.) Babák képviselő úr, én megértem, hogy önnek nagyon fáj hallani az igazságot, de van egy ajánlatom: ezentúl ne terjesszenek rólunk több hazugságot, és akkor mi sem fogjuk elmondani önökről az igazat.”

Végül is kik kiabálnak be gyakrabban? Kövér László úgy érzi, nem elfogult, amikor főleg a szocialistákat marasztalja el. Ha viszont nekem kellene megneveznem, személyes emlékeim alapján egy közbeszólóbajnokot, az biztosan Babák Mihály lenne. A fideszes szarvasi polgármester kormánypártiként és ellenzékiként egyaránt képes folyamatosan beszélni a helyén ülve, mialatt elvben másoké a szó. Helyezésre tarthatna számot Varga Mihály, Font Sándor, Ékes József, vagy – hogy szocialistát, illetve DK-st is említsek – Göndör István és Vadai Ágnes. Egy biztos: közbeszólások a Ferenc József- és a Horthy-korszak magyar parlamentjében is voltak, és minden demokratikus parlamentben vannak ma is. Nyilván léteznek stílusbeli határok, amelyeket nem illik túllépni, de aligha ez a mai magyar törvényhozás fő gondja. Megszüntetni az országgyűlés mostani elnöke sem fogja tudni. A felkészült és talpraesett szónok pedig akár még szellemes riposztokra is ki tudja használni a bekiabálásokat.
forrás:hvg.hu

Leave a Reply 304 megnézve, 1 alkalommal mai nap |