Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa 210 éve született
Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa
Bolyai János erdélyi magyar matematikus fiatalkori portréja, Adler Mór festménye.
Magyarország, 1864.
MTI Fotó: Reprodukció
Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa 210 éve, 1802. december 15-én született.
„Semmiből egy más, új világot teremtettem” – ezekkel a híres szavakkal közölte apjával Bolyai János, minden idők talán legeredetibb gondolkodású matematikusa „az abszolút geometria” felfedezését. Apja, Bolyai Farkas maga is nagyhírű matematikus volt, aki fiát nemcsak a tudományok felé terelgette, hanem sokoldalú embert faragott belőle. János vívónak is kiváló volt, a hegedűn is mesterien játszott. Iskoláit 12 évesen rögtön a marosvásárhelyi kollégium negyedik osztályában kezdte, majd Bécsben a katonai mérnökakadémiára járt. Felvételi vizsgája olyan jól sikerült, hogy itt is a negyedik évfolyamra iratkozhatott be. A legenda szerint a zene annyira része volt életének, hogy egyszer 13 tiszttársával párbajozott azzal a kikötéssel, hogy a duellumok között kicsit hegedülhessen.
1823-ban alhadnagyként került Temesvárra, ahol a „parallelákkal” foglalkozva fedezte fel, hogy a sokat vitatott euklideszi V. posztulátum (XI. axióma) – mely szerint egy ponton át egy adott egyeneshez csak egy párhuzamos egyenes húzható – helyettesíthető azzal az állítással, hogy a végtelen nagy sugarú körvonal: egyenes.
Ezután új geometriai rendszert épített ki, amelyből az euklideszi V. posztulátumot – mint nélkülözhetőt – kihagyta. Első kritikusának apját kérte fel, aki azonban nem tudott elszakadni a hagyományos fogalmaktól. Az euklidészi és nemeuklidészi geometriát is magában foglaló „abszolút geometria” nyomtatásban 1832-ben, apja Tentamen című művének függelékeként (Appendix) látott napvilágot. Bolyai egy példányt a kor (és talán minden idők) legzseniálisabb matematikusának, a német Gaussnak is elküldött, ám az válaszában önmagát dicsérve közölte: a gondolatmenetet ő már régebben végigjárta, de nem tette közzé.
A mélységesen lesújtott Bolyai már betegen adott végső formát Scientia Spatii (A tér tudománya) című művének. Ekkor már százados volt, de tudományos sikertelensége ingerlékennyé, emberkerülővé tette, ezért 1833-ban – bár csak szabadságot kért – nyugdíjazták.
Szerelmével Kibédi Orbán Rozáliával domáldi birtokára vonult vissza, de – mivel a házasságkötéshez szükséges tiszti kauciót nem tudta letenni – csak 1849-ben, a Habsburgok trónfosztása után nősülhetett meg. A hatóságok azonban a szabadságharc leverése után semmisnek minősítették a házasságot, hiába született belőle két gyermek.
Az állandósult anyagi gondokkal küszködő Bolyai nem tudta létrehozni szigorú axiómákra alapozott geometriai rendszerét, de kidolgozta a képzetes, illetve komplex számok szerepét az abszolút geometriában, amit kortársai ugyanúgy nem értettek, mint abszolút geometriáját. A nemeuklidészi geometriához tőle függetlenül eljutó Lobacsevszkij érdemeit elismerte, bár még e mögött is Gauss cselszövését gyanította.
Utolsó éveiben egy Üdvtan megírásával foglalkozott, melyben az abszolút geometriához kapcsolódó filozófiai nézeteit fejtette ki. Hosszas betegeskedés után, 1860. január 27-én halt meg, életművének jelentőségét csak halála után ismerték fel. Nevét számos intézmény őrzi, emlékére a Magyar Tudományos Akadémia díjat alapított, a Holdon kráter viseli nevét.
forrás:MTVA Hirlevél