< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Erdőgazdaság, rendőrség, avagy a fa tolvajok gálája…

| Mobile | RSS

Erdőgazdaság, rendőrség, avagy a fa tolvajok gálája…

2013. február 3. | 1 Hozzászólás | Kultúra

Kedvenc kávézómban üldögéltem ezen a szép tavaszias télben. Többen bátorkodtunk a szabadban élvezni a d – vitaminos napsugarakat. A gyermekek zsivaja, – a nem mesterkélt nevetés, a szimbolikus boldogság, hanem – egy igazi felszabadult érzés látott napvilágot a gyermeki kacajban. Élveztem a látványt, s zene volt a fülemnek. Számtalan szülő betért a fagyizó részlegbe s a bátrabbak egy gombócos hidegédességgel kedveskedtek családjuknak. A gyermekek izgatottan várták az „ajándékot”!
A tavasz zenéje bársonyosan simogatta a családok, az emberek arcát. Egyszóval, mindenki boldog s felszabadulttá vált ebben a szép szegedi tavaszban.

– Szervusz, művészkém! – lépett hozzám egy gyermekkori barátom. De rég láttalak. Láttam örül a találkozásunknak.
– Szia. Én is örülök neked. Mesélj, mi van veletek. Együtt vagytok még…
– Elváltam! Tudod, sokat veszekedtünk, – emelte fel a mutatójúját- beigazolódott a féltékenységem.
– Na… váltam érdeklődővé. Márta gyönyörű, erotikus nő volt. Hosszú haja lobogott a szélben, mikor rohantunk a Szabadtéri Játékok előadására. Lent voltunk a strandon, akkor a selymes haja a vízben úszott. A férfiak szeme kiakadt az érzéki test látványától. (emlékképek)
– Mindig azzal korholt, betegesen féltékeny vagyok. Jó, elismerem, van benne valami. – majd elkezdte a történetét.
A házasságunk második évfordulóján hamarabb hazaengedett a főnök. Arra gondoltam, veszek egy álomszép ajándékot Mártának. Keresgéltem az üzletekben. Izgatott voltam. Mert egy örök –hűséges ajándékot akartam neki adni, az én Mártámnak. Jártam a boltokat.
Nem voltam türelmetlen, csak lassan, komótosan, adta elő… megszakítottam,
– Gyulám, nektek született gyereketek?
– Nem! Sajnos nem.
– Férjhez ment?
– Nem!
– Akkor?- váltam kíváncsivá
– Kint dolgozik… Amerikában!
– Csak nem?
– De igen! Később kitért a kalandjaira, s arra hogy járt kint nála. Meghívott!
– Tényleg?
– Hivatásos férfifaló lett. Napi 3500 dollár a jövedelme! Csettintettem a nyelvemmel. Így diskuráltunk vagy ötven percet. Végül megunta s mesélt a közéleti tevékenységéről.

Képzeld el, ahol lakom… ja, Te nem tudod, kiköltöztem falura! – ott nincsenek törvények!
– A magyar alkotmány az egész országra érvényes… Gyulám!
– Én is így tudtam! Ám ilyen elmaradott helyeken… s legyintett. Kezdett érdekelni a „lényeg”. Meghívtam a barátomat egy italra, azonnal válaszlépés követte a rendelést.
– Nálunk, mindenki lopja a fát! Csodálkozást látott az arcomon. Igen! – először én sem hittem el. Én veszem a téli tüzelőt, számlát kérek, s nyíltan haza hozom. A fa tolvajok, meg este, késő éjszaka hordatják, vagy lopják a környező erdőkből. Jelentettem a hivataloknak, (PH) ott olyan választ kaptam – felemelte a poharát s meghúzta – mért nem csinálja maga is! Minket ez a pitricsáré lopások nem érdekelnek.(?)

Ezek után felhívtam az Erdészetet. Nekem kellett volna bizonyítanom a lopás tényét! – nevette el magát. Eltelt pár hét s a korrupt erdészt s egy rendőrt küldtek ki, akik az udvaron tárolt több mázsa fát nem látták, hanem azt írták; – a sparhelt alatt nem volt fa! Na, már most, ehhez pofa kellett. A rendőrségben nem lehet bízni! – ezt már komoly arccal mondta. Te bízol bennük?
– Nem! – válaszoltam határozottan! Csodálkozott a kijelentésemen.
– Miért? Elmondtam neki az ész érveimet.
– Tudod, a mi „falunkban” a törvény, a polgármester! A helyi rendőrség… majd legyintett.
– Ismerem ezt az érzést.
– Minden pofára megy! Ha nem nyalsz be… tudod.
– Próbáltad már a kormányablakot?
– Többször is. Nagyon kedvesek, de intézkedni… hajjaj. Nem is tudnak, nem akarnak. Nem az a cél… téged néznek balgának, hazugnak, meg minek vagy ilyen túlbuzgó! Nincs is hatáskörük! Felveszik a jegyzőkönyvet, majd a határozatot elküldik a falu jegyzőjének, aki semmibe veszi a kormányhivatalt, s annak határozatát, később hazudik és minden megy tovább! A baj az, hogy a határozatot s a végrehajtását senki nem ellenőrzi!!

Az osztályvezető, mikor jeleztem felé, hogy nem történt változás, széttárja a karját; – csak ennyire vagyunk képesek! Kérdem, miért veszik fel a fizetésüket? A fa tolvajok vígan élnek, nekünk, tisztességes polgároknak meg az állam emeli a fa mázsáját! Te érted ezt?
– A rendőrséggel dűlőre jutottál?
– Hagyd már őket! Nem intézkednek! Úgy gondolom, jelzik a PH- nak hogy ilyen bejelentés érkezett, s azután jöhet a vasalás… ennél ezerszer jobb volt a szocializmus!A hibájukat el nem ismernék. Tudod a mundér becsülete… Érdemes ezeknek szólni,
– Nem! Nem érdemes. – amíg a hivatalokat nem érdeklik az állampolgári panaszok… addig.

Persze vannak kivételek! Ha fentről kopogtatják a fejüket… meglepő, az esetben megtalálják a törvény betűit, s a vaskalapács lesújt. Milliárdos károk érik az államot, a lopások, a betörések, a nem törödömségek, illetve ej ráérünk arra még hivatalnokok színes skálája miatt. Én nem lennék miniszterelnök Magyarországon.

Minden elismerésem a jelenlegi Miniszterelnök Úrnak! Abban egyetértünk, hogy a gazdasági-társadalmi átalakításra szükség van! Ráfér az országra, valamint meg kell szüntetni a CSÁK MÁTÉK korszakát! A hivatalnokok hozzáállásán változtatni muszáj, mert, ha mi adófizető állampolgárok nem lennénk, akkor…!

Mi nem a tolvajok birodalma vagyunk!

2013.február 03
-oil-

Leave a Reply 186 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: