FECSEGŐ

Nem érti, hogy a Fidesz miért nem rendezte az ügynökkérdést. Szőcs Géza – akinek apjáról nemrég derült ki, hogy a Securitaténak dolgozott – német szakembereket hívna Magyarországra és Romániába a helyzet rendezésére. A miniszterelnök kulturális tanácsadója a Heti Válasz mai számában megjelent interjúban elárulja azt is: mi volt a táskájában, amelyet még államtitkárként a Nyirő-ravatalra helyezett.

– Abban a táskában Nyirő József Uz Bence című könyve volt. Alig vártam, hogy egy rendőr kinyittassa a táskát, és nagyot röhöghessek a képébe.

– Posztmodern performanszt adott tehát elő?

– Azt. Annyira felajzott volt a hangulat, hogy gondoltam, kielégítem az igényeket, s ha a táskát odateszem, mindenki azt hiszi majd, ott vannak benne a hamvak. Közben végig Budapesten voltak. A táska tartalma egyébként kifejezi a lényeget. Számomra és az olvasóközönség számára ugyanis Nyirő József író volt. Az emberek ezreléke sem tudta, hogy politikusként mi köthető hozzá.

Szőcs szerint a székelyzászló-ügy arra vezethető vissza, hogy „a román még a magyarnál is szimbolikusabban gondolkodó nemzet, amely, ha azt hallja, hogy székely zászló leng az ország szívében, nem tud másra gondolni, mint hogy a magyarok visszafoglalják Erdélyt”. Eközben szerinte „akik ott kitűzik a zászlót, ezzel azt üzenik: megtartjuk. A Székelyföld feldarabolásának nagyon is reális veszélye ott motoszkál ma minden koponyában. Márpedig ez az a vörös vonal, amelyet a román politikának tilos átlépnie.”

Szőcs drámában készül feldolgozni a politikában szerzett tapasztalatait, saját államtitkári ténykedését úgy látja: elkerülhetetlen volt a lemondása. Ahogy utódja, L. Simon László felmentése is.

„Az én sokak szerint illúziókra épülő – saját fogalmazásomban: értékvezérelt – irányításom után L. Simon László azzal az ígérettel és becsvággyal érkezett, hogy ráncba szedi az egész területet, jó menedzseri módra. Volt bennem kétely, hogy ez ma megvalósítható-e, akár egy L. Simonnál kipróbáltabb vezető alatt is. Úgy láttam, hogy még egy zseniális vezető sem tudná rendezett kertészetté alakítani a jelenlegi magyar kultúrprérit.”

Ennek egyik okát Szőcs a művészek lelkületében véli megtalálni. „Velük, mint különösen érzékeny, ezért folyamatosan sértett emberekkel, nem lehet úgy beszélni, mint a honvédelmi dolgozókkal.”

Orbán Viktor tanácsadója szerint pedig fontos lenne, hogy olyan alkotóknak juttassunk közpénzt, akik számottevő apporttal járulnak hozzá a nemzet önképéhez és külső megítéléséhez.

Példaként a Fővárosi Nagycirkuszt és az Operát említi. „A magyar cirkuszművészek a világ élvonalától csupán másfél lépésre vannak. A magyar operaház – nem a művészek, hanem az operaház – a közepes sáv legalján helyezkedik el a nemzetközi mezőnyben. Ehhez képest – de ne gondolja, hogy ezt az arányt meg akarom fordítani – 83-szor annyit költünk az Operaházra, mint a Fővárosi Nagycirkuszra.
A teljes interjút elolvashatják a Heti Válasz február 28-i számában, vagy ekkortól a Digitalstandon keresztül megvásárolva is.

forrás:heti válasz.hu