< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: “Egyházügyi cselsorozat” Nem sietnek tiszta vizet önteni a pohárba)))) “Iglesia serie violonchelo Affairs” No hay agua pura prisa vierte en un vaso

| Mobile | RSS

“Egyházügyi cselsorozat” Nem sietnek tiszta vizet önteni a pohárba)))) “Iglesia serie violonchelo Affairs” No hay agua pura prisa vierte en un vaso

“Egyházügyi cselsorozat” Nem sietnek tiszta vizet önteni a pohárba

A jogalkotó nem igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba az egyházi jogállás elismerésének módját illetően, noha az Alkotmánybíróság már bő egy hónapja alkotmányellenesnek ítélte, hogy arról kizárólagos hatáskörrel a parlament döntsön. A Hetek cikke.

Az ítélet „kilyukasztotta” az egyházakról szóló törvényt, így az ma nem tartalmaz szabályozást arról, hogy mely állami szerv és milyen eljárásban dönthet az egyházként való nyilvántartásba vételről. Mint ismeretes, az új egyházügyi törvény egy váratlan, az egyházakkal sem egyeztetett húzással a bíróságoktól az Országgyűlés hatáskörébe helyezte át az egyházak bejegyzését. Az Alkotmánybíróság eddig már háromszor elkaszálta az új szabályozást. Kétszer az egyháztörvény rendelkezéseit, egyszer pedig az Alaptörvényhez kapcsolt, a parlamenti „főkegyúri jognak” megágyazó felhatalmazást minősítette alkotmányellenesnek.

A parlamenti folyamatok nem arra utalnak, hogy az egyházi témakör ötletgazdái elgondolkodnának az eddigi elmarasztalások hatásán. A széles körű tiltakozással járó leg­utóbbi alaptörvénymódosítás során ugyanis végső fegyverként magába az Alaptörvénybe iktatták az egyházak elismerésére irányuló parlamenti hatáskört is, ekként igyekezve kizárni annak újabb alkotmánybírósági kontrollját.

Eme „jogtechnikai megoldástól” persze még nem válik alkotmányossá a parlament egyházügyi jogalkalmazó hatásköre. Az Alkotmánybíróság ugyanis egyértelművé tette, hogy az egyházi elismerésre irányuló parlamenti döntéshozatal nem minősül a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelő, jogi garanciákhoz kötött, pártatlan eljárásnak, hanem az egy többségi elven alapuló, politikai szempontokat is érvényesítő, politikai eljárás. Ez pedig ellentétes az állam és az egyházak különvált működését rögzítő alaptörvényi rendelkezéssel és a jogbiztonság követelményével is. Mivel ez az alkotmánybírósági döntés már az új alaptörvény mércéjét alkalmazta, a precedens jellege elvitathatatlan, így az alkotmányellenesség feloldásának mikéntje a kétharmados többséget színvallásra készteti arról, hogyan viszonyul saját alaptörvényéhez.

Egy vallási közösség részére az egyházi jogállás – a vele járó sajátos autonómia, missziós jogosultságok és társadalmi legitimációs tényező miatt – olyan lényeges jogosultság, ami szorosan összefügg a vallásszabadsággal. Azzal, hogy az egyházi jogállás elnyerését a rá vonatkozó jogosultság helyett a mindenkori parlamenti kétharmad kedvétől függő adománnyá fokozták le, a vonatkozó magyar közjog fejlődését a hűbérúri viszonyokra emlékeztető keretek közé vetették vissza. Még a Ferenc József császár által szentesített 1895. évi XLIII. törvénycikk is jobban bánt az elismert vallásfelekezetté alakulni kívánó közösségekkel, hiszen az addigi országgyűlési befogadás (az ún. bevetté nyilvánítás) mellett további lehetőségként legalább megnyitotta nekik a közigazgatási úton történő elismerés módját. Pedig még az a mainál e tekintetben liberálisabb szabályozás is olyan önkényt tett lehetővé a kormányfüggő (miniszteriális) eljárási mechanizmusával és kétértelmű bejegyzési feltételeivel, hogy sem a Horthy-rezsimben, sem pedig Rákosi vagy Kádár alatt nem változtatták meg, annyira jól kiszolgálta a hatalmon lévők kényét-kedvét. Ezért volt igazi rendszerváltoztató megoldás, amikor az 1990-es vallásügyi törvény a független és pártatlan bíróságokra ruházta az egyházak bejegyzését. Innét történt most a jogfejlődéshez méltatlan, többszörös visszahanyatlás. Balogh Elemér és Lévay Miklós alkotmánybírók találóan mutatnak rá az ítélethez fűzött párhuzamos indoklásukban, hogy a parlamenti elbírálás „visszalépést jelent történeti alkotmányunk fejlődéstörténetében: a jogfejlődés lényegi eleme ugyanis mindenkor a jogkiterjesztés volt, nem pedig az alkotmányosan megszerzett jogok elvétele”.

Bár a megoldás mikéntjéről majd csak akkor kapható konkrét kép, ha előterjesztik az egyházi törvény módosítását, a jelek a parlamenti mindenhatóság fenntartása iránti eltökéltségről árulkodnak. Az említett alaptörvényi beiktatáson kívül erre utal az is, ahogyan azt az alkotmányellenes helyzetet akarják kezelni, amit a parlamenti döntéssel szembeni jogorvoslat hiánya jelent. Ezt most úgy próbálják orvosolni, hogy az Alaptörvénybe foglalták: az Alkotmánybírósághoz intézett alkotmányjogi panasznak van helye „az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben”. Az alkotmánybírósági törvény minap beterjesztett módosítása is erre mutat. Szájer József egy nemrég rendezett washingtoni politikai fórumon többek között ezzel a homályos szövegezésű „vívmánnyal” próbálta leszerelni a vonatkozó nemzetközi kritikákat. Csakhogy az alkotmányjogi panasz még normál esetben sem megfelelő jogorvoslat, mivel az Alkotmánybíróság, mint elsősorban normakontrollra szakosodott testület eljárása a természetéből adódóan nélkülözi a polgári eljárásjogi garanciákat (ügyféli jogosítványokat, teljes körű bizonyítást). De továbbra is parlamenti hatáskört tételezve már csak azért sem megoldás az alkotmányjogi panasz, mert azt pont az egyházi elismerést megtagadó országgyűlési aktussal szemben nem lehetne alkalmazni. Az elutasítás ugyanis értelemszerűen nem „törvényi rendelkezéssel”, hanem normának nem minősülő egyedi határozattal történik, ami ellen viszont nincs jogorvoslat. Ez a visszásság (ami az amerikai szakértők figyelmét sem kerülte el) arra az abszurditásra vezetne, hogy csak a pozitív döntéssel, az egyházként való elismeréssel szemben lehetne „jogorvoslattal” élni (mivel csak az zajlik törvény útján, az egyházi törvény mellékletének módosításával), az elutasítás ellen viszont továbbra sem.

Úgy tűnik, hogy az illetékesek újra belebonyolódnak a saját cseleikbe. A parlamenti elismerési hatáskör szalonképessé tételére irányuló erőfeszítések zsákutcába vezetnek. Nem lehet a tüzet vízzel elegyíteni, pártos szerkezetbe beleépíteni a pártatlan eljárás garanciáit. Ideje lenne visszatérni a bírósági hatáskörhöz, miként azt a KDNP is fenntartani kívánta eredetileg!

Hetek / Mészáros István László

forrás:atv.hu

“Iglesia serie violonchelo Affairs” No hay agua pura prisa vierte en un vaso

La legislatura no intenta limpiar el agua se vierte en el vaso de la iglesia con respecto a los medios de reconocimiento de la condición, si bien el Tribunal Constitucional ha pasado más de un mes hace considerada inconstitucional, tiene competencia exclusiva del Parlamento para decidir. Artículo I de la.

El juicio “pinchados” las iglesias de la ley, que ahora no contiene disposiciones sobre el cual los organismos públicos y decidir qué procedimiento se va a registrar como una iglesia. Como es sabido, la nueva ley es una casa fiscal, de repente, las iglesias acordaron no arrastre la competencia de los tribunales se trasladó a una entrada de casa. El Tribunal Constitucional tiene tres veces elkaszálta las nuevas reglas. Dos veces por las disposiciones de la ley de la Iglesia y Alaptörvényhez vez relacionado con el Parlamento “főkegyúri derecho a” hacer la cama autoridad declarado inconstitucional.

El proceso parlamentario no quiere decir que la iglesia de administrador elgondolkodnának temas propuestos hasta el momento las convicciones influencia. Una protesta con una amplia participación de los recientes cambios en la Ley Fundamental, así como el arma definitiva, las iglesias fundamentales fueron promulgadas en el reconocimiento de su ámbito del Parlamento, por lo tanto tratar de controlar el Tribunal Constitucional después descartada.

Esta “solución técnica jurídica”, por supuesto, no significa que sea una Cámara del Parlamento alkotmányossá facultades de ejecución de asuntos legales. El Tribunal Constitucional ha dejado claro que la iglesia no es una decisión parlamentaria para el reconocimiento de los requisitos del debido proceso, con todas las garantías legales, procedimiento imparcial, sino un principio de la mayoría, con base en consideraciones políticas también validar el proceso político. Esto es contrario al estado y la iglesia se convirtió en una operación separada de sujeción con disposición legal y la exigencia de seguridad jurídica, así. Dado que esta es la decisión de la Corte Constitucional ha aplicado la medida de la nueva ley básica de la naturaleza es un precedente innegable, incluyendo la inconstitucionalidad de la manera en la resolución de la mayoría de dos tercios en el color que hace la religión, su relación con su Ley Fundamental propia.

La comunidad religiosa de la situación de la iglesia – la autonomía especial asociado, los derechos y la misión social de factor de legitimación – un derecho fundamental, que está estrechamente relacionada con la libertad de religión. Con la obtención de la condición de autoridad de la Iglesia sobre el mismo lugar de los actuales dos tercios parlamentaria en función del tipo donaciones han renunciado, el desarrollo del derecho público en las condiciones húngaros señores feudales se asemejan a los marcos fueron devueltos. Incluso el emperador Francisco José, sancionada por el 1895a XLIII. mejor tratados con la Ley reconoce vallásfelekezetté comunidades que deseen evolucionar desde la recepción anterior legislatura (la llamada. declarando que lo compró), otras opciones que se les ofrecen, al menos como una forma de reconocer la vía administrativa. Sin embargo, incluso hoy en día en este sentido, las regulaciones más liberales tan arbitrarias en su aplicación al gobierno-dependiente (ministerial) mecanismo de procedimiento y las condiciones ambiguas registro que ni el régimen de Horthy, ni canceroso y Kadar no se altera de ninguna manera, está muy bien servido por el poder KENIA -desanimado. Por lo tanto, se trataba de una verdadera solución de cambio sistémico en la ley de 1990 sobre la religión en un tribunal independiente e imparcial delegado a la entrada de la iglesia. De ahí el desarrollo de la ley era ahora indigno de caries múltiple. Balogh Elemér y Levay jueces Nicholas constitucionales señalan acertadamente a la sentencia adjunta un paralelo de las razones por las que necesitamos para la evaluación parlamentaria “historia de nuevo paso de desarrollo constitucional en la historia del desarrollo de la ley es un elemento esencial, ya que cada vez que los jogkiterjesztés no fue adquirido constitucionalmente los derechos de quitar”.

Aunque la solución sólo estará disponible en la forma determinada imagen cuando presenten enmiendas a la ley de la Iglesia, las señales de toda la autoridad parlamentaria para mantener eltökéltségről revelar. Además de estas leyes básicas inauguración también se refiere a esto como el estado de cosas inconstitucional ellos quieren ser tratados por la falta de medios para impugnar una decisión del Parlamento. Se está tratando de remediar que ocupaba la Ley Fundamental: “. Reconocimiento de las iglesias en contra de lo dispuesto en las leyes fundamentales”, la Corte Constitucional abordó recurso de inconstitucionalidad se encuentra en La enmienda de la Ley del Tribunal Constitucional proponía hacer el otro día allí. Joseph Szájer un foro de política reciente, celebrada en Washington, incluyendo esta redacción vaga “vívmánnyal” trató de involucrar a las críticas internacionales pertinentes. Sin embargo, el recurso de inconstitucionalidad no es normalmente remedio apropiado, ya que el Tribunal Constitucional como el primer organismo especializado normakontrollra proceso es intrínsecamente carentes de las garantías de procedimiento civil (retraso del cliente, la prueba completa). Pero aún suponiendo que el Parlamento tiene facultades no sólo para resolver el recurso de amparo constitucional porque apunta a la iglesia negarse acto en contra de la Asamblea Nacional no podía utilizarse. El rechazo no es obviamente la misma “disposición legal”, pero que no son decisión individual estándar se hizo, contra el cual no hay remedio. Esta anomalía (que los expertos estadounidenses no son escapados) hasta el punto de lo absurdo que significaría que sólo la decisión positiva de la Iglesia como un tributo podría ser objeto de “recurso” para vivir (ya que sólo se lleva a cabo por la ley, la ley de la iglesia por el que se modifica el anexo), la negativa pero aún así.

Se parece estar implicado en cargo de nuevo cseleikbe propio. Las facultades legislativas del reconocimiento de los esfuerzos para hacer que el plomo presentable a un callejón sin salida. No debe ser mezclado con agua, el fuego, el edificio estructura rebeldes garantías de un juicio imparcial. Es hora de volver a las competencias del tribunal de circuito, como la Democracia Cristiana originalmente la intención de mantener!

I / Laszlo Istvan Meszaros

Leave a Reply 220 megnézve, 1 alkalommal mai nap |