< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Juhász Jácint Jászai Mari-díjas színművész 70 éve született

| Mobile | RSS

Juhász Jácint Jászai Mari-díjas színművész 70 éve született

2013. május 10. | hozzászólás | Kultúra

Juhász Jácint Jászai Mari-díjas színművész 70 éve született

Nyomtatás
E-mail

Részletek
Kategória: Sajtó- és fotóarchívum

Juhász Jácint Jászai Mari-díjas színművész a Sajtó- és fotóarchívum

juhasz2


Juhász Jácint színművész a Hej cigányok című irodalmi műsor egyik jelenetében.
Budapest, 1970. december 13.
MTI Fotó: Keleti Éva
Juhász Jácint Jászai Mari-díjas színművész 70 éve, 1943. május 13-án született.

A mogyoródi születésű fiatalember 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Két évig a veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1967-ben a Madách Színházhoz szerződött, és haláláig ennek a társulatnak volt tagja. Markáns, fojtott szenvedélyű, erőteljes karaktereket alakított, mai és klasszikus darabokban, történelmi színművekben és vígjátékokban egyaránt otthonosan mozgott. Főszerepekben is feledhetetlen alakítást nyújtott: Ejlert Lövbergként (Henrik Ibsen: Hedda Gabler), Dubaként (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt) vagy Antonióként (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok).
Hírnevét elsősorban a filmnek köszönheti, a Háry János filmváltozatában (Szinetár Miklós, 1965) mutatkozott be, az egyik italozó léhűtőt alakította. Jancsó Miklós filmjeiben is sokat szerepelt, pályája kezdetétől – Szegénylegények (1965), Csillagosok, katonák (1967), Fényes szelek (1968) – a végéig: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998). Alakított hetyke vitézt (Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron. 1970), vádló tekintetű Horthy-tisztet (Máriássy Félix: Imposztorok. 1969) és röhejesen komoly Rejtő-figurát, magát a nagy Gorcsev Ivánt (Somló Tamás: A halhatatlan légiós. 1971).
Az életmű középpontjában azonban Rényi Tamás filmjének kegyetlen őszinteségű Makrája áll, amelyben Csomós Mari oldalán a címszerepet alakította. A film két év “jegelés” után, 1974-ben került a mozikba, és még akkor is elhatárolódott tőle a korabeli kultúrpolitika, elvégre egy munkásember ne legyen öngyilkos. Még egyik utolsó, Király Editnek adott interjújában is úgy vélekedett, hogy a Makra “a sors nagy adománya” volt számára, mert sok szempontból a saját sorsát játszhatta el.
Emlékezetes filmje volt még a K.O. (knock out), azaz a kiütéses győzelem (Rényi Tamás, 1977) is, amelyben Zsombolyai János operatőr kamerája előtt, Presser Gábor és Berki Géza zenéjére a két filmbeli ökölvívó, az olimpiai bajnok Vörös Jóska (Juhász Jácint) és az örök második, Csungi (Cserhalmi György) küzd meg a világbajnokságra való kijutás jogáért; ádáz küzdelmük persze nem csak erről szól.
Utolsó filmszerepét a Napfény ízében (Szabó István, 1998) játszotta.
Rendkívül sokat foglalkoztatta a fénykorát élő televízió: Antigoné (1965); Voronyezs (1969); Budai Nagy Antal (1971); A menekülő herceg (1973); Don Juan és a Kővendég (1978); Névtelen vár (1980); A tévedés joga (1982); Egy lócsiszár virágvasárnapja (1983); Szindbád nyolcadik utazása (1983-1987); Hajnalban meghalnak az álmok (1993); A csikós (1993); Az aranygyapjú elrablása (1993).

juhasz

Juhász Jácint színművész, a Madách Színház tagja.
Budapest, 1986. szeptember 24.
MTI Fotó: Ilovszky Béla
Népszerűségben kiemelkedik közülük a Vivát, Benyovszky! (1975), ez a magyar-csehszlovák koprodukcióban készült tv-sorozat, amelyben Omachel Tamás szerepét alakította.
Külön fejezet előadóművészi pályafutásában a versmondás. Nagy klasszikusaink – Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László – költeményeit adta elő.
Aki gyerekként látta, sem feledi hibátlan orgánumát, sallangmentes, egyszerű eszközökkel élő előadásmódját, mert a Magyar Televízió Cimbora című színvonalas gyermekműsorának is állandó szereplője volt.
Az István, a király 1984-es előadásában Sebestyén papot alakította. Abben az évben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1996-ban a Madách Színház társulata egyhangúan neki ítélte a legjobb epizodistának járó elismerést, a Vándor Pufi-díjat. Nem sokkal halála előtt a feltörekvő nemzedék meghatározó alakjaival – Udvaros Dorottyával, Gáspár Sándorral, Bán Jánossal – eljátszhatta Grunwalsky Ferenc Visszatérés (1998) című filmjének egyik fontos szerepét. A bemutatót már nem érte meg, 1999. január 9-én érte a halál.

forrás:MRVA hírlevél

Leave a Reply 361 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: