Baks…avagy Csépe István nélkül nincs fejlődés?
Oly kiváló érzés ezt a mondatot leírni! Miért mondom ezt? Mert a falu szépül, csinosodik, s egyre jobban látható a pályázatok sikere. Természetesen, ehhez kellett egy projektvezető… többször is segítséget kértem Csépe Istvántól, aki nem azzal kezdte; – nem érek rá, tárgyalok…stb. Sajnos, a falu(k) is válságban van, mivel munkahelyek nincsenek s a közmunka csak a hirtelen haláltól mentik meg az embereket. A mélyszegénység, a gyermekek éhezése, a vitaminok – egészséges táplálkozás hiánya mély sebeket üt a családoknál! A napi falatokért küszködnek több családnál. – s nem beszéltem a banán, a narancs effektusokról. Munkahelyet muszáj lesz biztosítani, mert a bűnözés hét feje, lassan az éhségtől belemar abba, amit élelmiszernek neveznek. Nem gátolja meg a kirakat, a bezártság, a tisztelet…stb. Az éhség nagyúr! Az anya, az édesanya szíve megreped attól az érzéstől, hogy gyermeke éhezik, s rongyokba, vagy mások által levetett ruhába jár. Az is problémát jelent, ha elérkezik a nyári szünet! Hol esznek az iskolás gyerekek? Otthon az almárium üres. Nincs, pénz, nincs élet! A nyár hosszú s perzselő!
A belvizes házam javításában egyetlen embertől várhatok segítséget CSÉPE ISTVÁNTÓL! – hisz a képviselő- testület leszavazta az erkölcsi s bármilyen segítséget. (nem először) István, dacol evvel az embertelen, érzelem hiányos döntés ellen a maga módján! A 3156 település önkormányzata egy kivétellel –Baks- segítséget nyújt (ot) a rászorult polgárainak! Nem egy televíziós, rádiós riportból derült ki az összefogás mekkora erővel bír! Csak Bakson szavazzák le a segítségnyújtás adta lehetőséget! Erről ennyit!
Egy emberre számíthatok! – az CSÉPE ISTVÁN igazgató Úr! Nem sokszor zavarom! A hangszínéből, a habitusából, a szavak ritmikus érzelmi változásaiból, érezni lehet az emberség, a segítőkészség maximális erejét.
Igazi vezetőnek született, rátermettsége nem a durvaságából, hanem belülről fakad. Nem érdekember, mint egyes képviselők!- akik azzal kezdik: – megkérdezem Zsoltikát. (Én nem engedném kétgyermekes családapaként, hogy Zsoltikázzanak! Szerkesztő) Ha egy képviselő nem tudja orvosolni a választópolgárok bajait, MONDJON LE! Ha nem tud, vagy nem mer önálló indítványt előterjeszteni a választói érdekei mellett, – MONDJON LE!
Minap beszélgettem az alpolgármester asszonnyal! A problémámat, mint magánember, majd újságíróként is közöltem. Ígéretet tett; – jelzi a jegyző felé! Láss csodát, a jegyző másnap kint volt Csépe Istvánnal a helyszínen!
Látja képviselő asszony így kell – kötelező – intézkedni! – s nem Zsoltijához rohanni, minden esetben. Ha nem mer intézkedni, Mondjon le!
A házam felújítása, lassan ám biztosan halad. Ebben gigantikus szerepet játszik CSÉPE ISTVÁN igazgató Úr!
Köztünk egy beszélgetés így zajlik!
– Jó napot kívánok, Oláh István László vagyok
– Itt meg Csépe István.
– István szeretnék magától segítséget kérni!
– Miben segíthetek tanár úr?
– Tudja, javítgatom a belvizes házamat, s ehhez kérném az Ön segítségét.
– Mondja tanár úr!
A beszélgetést követően a teljesítés következik! Az első percektől kezdve már tiszteltem a főelőadó urat. Jól kvaterkáztunk az életről, a családról, a munkáról. Még nem tapasztaltam, hogy visszaélne a beosztásával s annak hatalmával. Ez talán a mi korosztályunk nagy előnye… egyenes út a tisztesség felé…
Sajnáltam, mikor hallottam, hogy átszervezés miatt megszüntetik a munkakörét. Nagyon bíztam, abban; az idáig végzett munkáját… elismerik! Nem tévedtem!
Az önkormányzat alapított egy Nonprofit céget, ahol az én „barátom” lett az igazgató. Mesteri érzés ezt leírni! E munkakör nem íróasztalhoz kötött!
A gondolati világom tengerén „felül a gálya, alul a víznek árja azért mégis a víz az úr” (Petőfi) Ez a sor a világ irodalom gyöngyszeme. Miért írom ezt…róla? Mert nélküle… üres lenne a falu, mint Petőfi soraitól a világirodalom! Beírta magát Baks történetébe! Jelenleg, a piaci konstrukciós pályázati elképzeléseket teszi (k) láthatóvá…a semmiből építkezik! A közmunkások szeretik s felnéznek rá.
Kint voltam… ma, a piacon. Az emberei szorgalmasan, látványosan, fegyelmezetten dolgoztak. A lelki szemeim láttatták az új piaci elemeket. Az egyénekkel beszélgetést kezdeményeztem. Körbeálltak, s fürkészően néztek s kissé visszahúzódtak, mikor kiderült; – újságíró vagyok.
– Jó napot kívánok!
– Jó napot.
– Megengednék, hogy készítsek egy-pár fotót a munkavégzésről?
– Természetesen. – mondta a csoportvezető. – egy magas fiatalember.
Egy srác az izmaival keltette fel a figyelmemet… élveztem a fiatalság bohókás cselekedetét.
– Magát ismerem. Kisteleken bokszolt.
– Nem! Nem talált! A Dózsában.
2013. május 16 -oil-