< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Néhány órán belül cáfolta önmagát Varga Csúcsot döntött a gazdasági miniszter((((( Varga verweigert sich innerhalb weniger Stunden Highs des Ministers für Wirtschaft

| Mobile | RSS

Néhány órán belül cáfolta önmagát Varga Csúcsot döntött a gazdasági miniszter((((( Varga verweigert sich innerhalb weniger Stunden Highs des Ministers für Wirtschaft

Néhány órán belül cáfolta önmagát Varga
Csúcsot döntött a gazdasági miniszter

Alighanem önellentmondási csúcsot állított fel Varga Mihály azzal, hogy mindössze néhány órán belül totálisan ellentétes kijelentéseket tett a Dunaferr államosítása kapcsán. A történtek jól példázzák a Fidesz döntéshozatali rendszerét csakúgy, mint a kormány reprivatizációs törekvéseinek sajátos hátterét.
Jó lenne tudni, mi történt az alatt a röpke néhány óra alatt, ami a gazdasági miniszter hétfő délelőtti és késő délutáni nyilatkozata között telt el. Varga délelőtt a Dunaferr vezetőivel tárgyalt annak kapcsán, hogy a vállalat 1500 dolgozó elbocsátását jelentette be, ami súlyos következményekkel jár egész Dunaújváros számára. A megbeszélések után arról beszélt, hogy a kormány mindenképpen segíteni akar, de a cég államosításáról nincs szó. Bár a Fidesztől nem áll távol korábbi állásfoglalásainak felülírása és tagadása, az azért meglepetést keltett, hogy még aznap Varga a nyilvánosság elé állt és cáfolta önmagát, mondván, hogy államosítani akarják a Dunaferrt, és még a héten vételi ajánlatot tesznek a tulajdonosnak.

Ha abból az ésszerűnek látszó feltételezésből indulunk ki, hogy Varga délelőtt nem hazudott bele az újságírók arcába, és nem is akart bolondot csinálni magából, az egyetlen magyarázat az, hogy időközben más, felsőbb szintű döntés született. Ezzel önmagában nem lenne baj, hiszen akár a kormány mint testület, akár maga a kormányfő felülbírálhatja egy miniszter álláspontját. A probléma az, hogy ilyen jelentős horderejű ügyben mennyire lehet végiggondolt és előkészített egy néhány órán belül gyökeresen megváltozó állásfoglalás. Aligha elképzelhető, hogy a már egy hete a közfigyelem fókuszában álló ügyben a miniszter saját szakállára tárgyalt volna, és az is valószerűtlen, hogy tudatosan mást mondjon, mint amire mandátuma volt.

Úgy tűnik tehát, hogy a kormány délelőtt még nem akart államosítani, délután már igen. Vajon milyen elemzések, hatástanulmányok alapján változott az álláspont? Egyáltalán, vannak-e ilyenek, vagy a Fidesztől már megszokott módon újabb rögtönzéssel született döntés? Szabad-e egyáltalán az adófizetőket várhatóan tízmilliárdokkal terhelő döntést egyik pillanatról a másikra hozni? A Dunaferr masszívan veszteséges hosszú évek óta, csupán az utóbbi két évben 50 milliárdba került a működése, aminek az oka alapvetően az acélipar világszintű válsága. Hozzáértők szerint esély sincs arra, hogy belátható időn belül nyereségessé váljon, ráadásul a nemzetközi trendeken túl hazánk adottságai – például az alapanyagok hazai hiánya – is rontják a helyzetét.

Ha ismét állami tulajdonná válik, vajon mit kezdünk vele? Vagy öntjük bele a pénzt, ahogy eddig az ukránok, majd az oroszok tették, vagy racionalizálni próbáljuk, ami törvényszerűen létszámcsökkentéssel jár. Végiggondolta ezt bárki a kormányban? Létezik bármilyen koncepció arra, mi az ördögöt akarnak csinálni? Varga szerint a 2004-es privatizáció elhibázott volt. Szakértők szerint viszont még az ötvenes években túlméretezett beruházás volt az egész, amikor a vas és acél országa akartunk lenni, holott ehhez az alapvető feltételek hiányoztak. A valós piaci viszonyok és az acélipar általános válsága közepette ez beigazolódott, és a költségvetés százmilliárdos nagyságrendben nyert azzal, hogy az utóbbi csaknem egy évtizedben nem kellett állnia a halmozódó veszteségeket.

Mindez a jelek szerint nemigen számít Orbánéknak, a rövid távú, látszólagos tűzoltás számukra most is fontosabb, mint a hosszú távú megfontolás. A rögtönzés másik példája, hogy a kormányfő a csődhelyzetbe került székesfehérvári erőművet is államosítással akarja megmenteni, mintha az minden bajra gyógyír lenne. Hogy mindez mennyibe fog kerülni nekünk, és a problémát így tényleg megoldják-e, nem nagyon foglalkoztatja. A választások közeledtével még látványosabban játssza a mindenen és mindenkin csak segíteni akaró, kedves vezető szerepét, aki törődik az ő népével.

Sokan be is dőlnek ennek, és hisznek a mindenható állam bácsiban, pedig ott van példaként a Mal esete, amelyet a vörösiszap-katasztrófa után állami irányítás alá vettek, gyakorlatilag kisajátítva a céget. Az államosítás nem segített semmit, a vállalat helyzete most rosszabb, mint korábban, elbocsát és leépít, ennek ellenére nyeli a pénzt. Megérte? Miért hiszi bárki, hogy a piaci realitások felülírhatók csupán hatalmi szóval, a kormányzat közvetlen beavatkozásával? A profitérdekelt magántulajdon és a politikától függő állami irányítás hatékonysága közötti óriási eltérés jól lemérhető a Lajtától inneni és túli országok gazdasági fejlettségi szintjének különbségén.

Orbánék államosítási lázában sajátosan ötvöződik a tudatosság és a rögtönzés. Teljesen tudatos törekvés a mindenre rátelepedő állam terjeszkedése, a központosítás – lásd az oktatást, az egészségügyet, az önkormányzatiság korlátozását stb. –, ennek szerves részét képezi a stratégiai gazdasági ágazatokban, főként az energetikában, a közszolgáltatásokban és a bankszférában az állami tulajdon térnyerése. Erről szól a Mol-részvény-vásárlás, az E.on-cégek megszerzése, a rezsicsökkentés révén az energia- és közműszolgáltatók kivéreztetése, a takarékszövetkezetek önkényes államosítása. Ez a hatalmi terjeszkedés már eddig is több mint ezermilliárdba került, és még koránt sincs vége.

Ez még nem minden, a követhető logikájú lépések mellett jól megférnek a különböző indíttatású rögtönzések is. Ilyen volt például a Rába-gyár részleges államosítása – máig nem tudjuk, mi az értelme –, a Mal kisajátítása és most a székesfehérvári erőmű, valamint a Dunaferr ügye. Ezek is tízmilliárdokkal terhelhetik évente a büdzsét anélkül, hogy a tényleges gondok megoldódnának. Egyvalami látszik tisztán: Orbánék azt csinálnak, amit akarnak, kényük-kedvük szerint költik a pénzünket, és elvárják, hogy még tapsoljunk is hozzá.

forrás:168 óra.hu

Varga verweigert sich innerhalb weniger Stunden
Highs des Ministers für Wirtschaft

Wahrscheinlich ein Oxymoron Rekord durch Michael Varga gesetzt, innerhalb von nur ein paar Stunden völlig im Widerspruch zu Aussagen im Zusammenhang mit der Verstaatlichung der DUNAFERR gemacht. Diese Ereignisse sind Beispiele für Fidesz Entscheidungsverfahren sowie der spezifische Kontext der Bemühungen der Regierung reprivatizációs.
Es wäre schön zu wissen, was passiert in diesen paar flüchtige Stunden, die zwischen Montagmorgen und am späten Nachmittag Erklärung der Minister für Wirtschaft abgelaufen ist. Varga Morgen DUNAFERR Führer in Bezug auf das Unternehmen diskutiert kündigte die Entlassung von 1500 Arbeitern, mit schwerwiegenden Folgen für die gesamte Donau New Town. Nach den Gesprächen, dass die Regierung tatsächlich versucht zu helfen, aber es gab keine Verstaatlichung des Unternehmens. Obwohl Fidesz ist nicht weit von den früheren Entschließungen Überschreiben und Leugnung des so erregt Überraschung, dass am selben Tag Varga öffentlichen und widersprachen sich ging, indem er sagte, dass verstaatlicht DUNAFERR möchten, und später in der Woche, um den Verkauf an den Eigentümer zu machen.

Wenn in der Tat ist es eine vernünftige Annahme, dass Varga Morgen nicht mit Journalisten in seinem Gesicht liegen und wollte nicht einen Narren aus sich zu machen, ist die einzige Erklärung, dass in der Zwischenzeit andere übergeordnete Entscheidung getroffen wurde. Damit wäre an sich keine Rolle, denn auch die Regierung, als Körper, auch die Regierung selbst eines Ministers Position überschreiben können. Das Problem ist, dass viel aus gedacht werden kann und bereitete innerhalb weniger Stunden nach einer sich radikal wandelnden Auflösungen erreicht eine so bedeutende Angelegenheit. Es ist kaum vorstellbar, dass eine Woche hat sich der Fokus der öffentlichen Aufmerksamkeit auf seinen eigenen Fall, hatte der Minister diskutiert, und es ist unwahrscheinlich, dass wissentlich als das, was ihr Mandat zu geben.

So scheint es, dass die Regierung will nicht einmal zu verstaatlichen die morgens, mittags, ja. Ist es basierte auf welche Art von Analysen, Folgenabschätzungen, ändern Sie die Position? Wie auch immer, gibt es überhaupt, oder die neue Fidesz wie gewohnt Improvisation Entscheidung getroffen wurde? Absolut kostenlos, um die Steuerzahler zig Milliarden erwartet, mit von einem Moment zu einem anderen System berechnet entscheiden? DUNAFERR massiv unrentabel seit vielen Jahren, war nur die letzten beiden Jahre des Betriebs 50 Milliarden, das ist die wichtigste Triebkraft der globalen Stahlindustrie Krise. Savvy, dass es keine Chance, sich in absehbarer Zeit profitabel, neben dem internationalen Trend in unserem Land zu Stiftungen – wie das Fehlen von heimischen Rohstoffen – sogar verschlimmern die Situation.

Wenn Sie wieder staatliches Eigentum zu werden, was wir dagegen tun? Oder ins Geld gießen, so weit wie die Ukrainer und die Russen haben, oder versuchen zu rationalisieren, die unweigerlich mit Entlassungen. Er dachte, dass jemand in der Regierung? Gibt es irgendeine Vorstellung davon, was zum Teufel sie tun wollen? Laut Varga, war von 2004 Privatisierung ein Fehler. Doch nach Ansicht von Experten in den fünfziger Jahren übergroßen Projekt drehte sich alles um, als das Land von Eisen und Stahl wir sein wollten, auch wenn wesentliche Voraussetzungen dafür waren. Die realen Marktbedingungen und die allgemeine Krise in der Stahlindustrie in der Mitte dieser bewährten, und das Budget hat Hunderte von Milliarden falsch mit, dass seit fast einem Jahrzehnt, nicht zu die kumulierten Verluste.

Dies scheint nicht sehr Orbánéknak, kurzfristige, schnelle Lösung sie jetzt scheinbar wichtiger als langfristige Betrachtung Rolle. Ein weiteres Beispiel für Improvisation, dass die Regierung in Konkurs Székesfehérvár Anlage war will Verstaatlichung zu retten, als ob sie alle Übel heilen würde. Wie viel wird es uns kosten, und so ist es wirklich das Problem zu lösen, ist es nicht sehr besorgt. Mit den Wahlen näher rücken noch mehr spektakuläre Spiele wollen einfach nur helfen, meinen Vorsprung in alles und jeden, der für seine Leute kümmert.

Viele Menschen sind auch geneigt, dies zu glauben und in der allmächtigen Regierung Peitsche Zimmer gibt es ein Beispiel, in dem Fall von Mal, das nach der Rotschlamm Katastrophe unter staatliche Kontrolle war, ist praktisch von der Firma monopolisiert. Die Verstaatlichung half nichts, seine Situation ist jetzt schlimmer als zuvor, Feuer-und abzubauen, noch absorbieren das Geld. War es das wert? Warum jemand denkt, dass der Markt Realitäten der Macht, so dass ich nur überschrieben, direkte Intervention der Regierung? Großen Unterschied in der Effizienz der for-profit Privateigentum und öffentlichen Verwaltung Politik im Zusammenhang in Bezug auf Lajtától diesseits und Differenz zwischen dem wirtschaftlichen Entwicklungsstand der Länder über gut gemessen.

Orbán Verstaatlichung Fieber eigentümliche Mischung aus Bewusstsein und Improvisation. Vollständig bewusste Versuch, auf allen staatlichen Expansion Zentralisierung Barsch – siehe Bildung, Gesundheitsversorgung, usw., Einschränkung der Selbstverwaltung. – Dies ist ein integraler Bestandteil der strategischen Sektoren der Wirtschaft, vor allem im Energiebereich, im öffentlichen Dienst und den Ausbau des staatlichen Eigentums an den Bankensektor. Dies ist, was die MOL Aktienkäufe, die Übernahme der E.ON-Gesellschaften, durch die Senkung der Gemeinkosten in der Energie-und Versorgungsunternehmen, Einsparungen Genossenschaften blutete willkürliche Verstaatlichung. Diese Erweiterung der Macht hat bereits mehr als tausend Milliarden Forint, und ist noch lange nicht vorbei.

Dies ist überhaupt nicht folgen der Logik der Schritte können mit unterschiedlichen Motivationen Improvisationen sowie koexistieren. So war die Raba Fabrik teilweise Verstaatlichung – noch nicht wissen, was ist der Punkt – die Aneignung und Mal an der Anlage und Székesfehérvár DUNAFERR Fall. Sie sind auch mit zig Milliarden jährlich in den Haushalt ohne wirkliche Probleme würden gelöst werden geladen. Eines scheint klar: Orbán zu tun, was sie, wie sie wollen mit unserem Geld wollen ausgegeben wird, und erwarten, dass Sie mehr klatscht lasst uns um es zu bekommen.

Quelle: 168 óra.hu

Leave a Reply 286 megnézve, 1 alkalommal mai nap |