Felmondta a kormány a nemzeti sorsközösséget
Az utcanév átnevezési hullám csak egy apró megnyilvánulása a 2010 óta tartó új, “emlékezetpolitikai kurzusnak”, amely kifejezetten kitagad a nemzeti hagyományból egyes történettudományi áramlatokat, irányzatokat – mondta Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója a Magyar Történelmi Társulat szombati rendezvényén, amelyet “Emlékezetpolitika és történettudomány” címmel tartottak az ELTE bölcsészkarának Múzeum körúti épületében.
Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke emlékeztetett, hogy a tavaszi utcanév-átnevezésekkel kapcsolatban került a figyelem középpontjába a történettudomány és a történészek véleménye, de meg kell vitatni azt is, hol van a történészek és a politikusok felelőssége közti határvonal a kollektív emlékezet kialakításában.
Földes György előadásában kiemelte: a reális nemzeti önismeret kialakításának felelősségét a történésszakma és a történelemtanárok sem háríthatják át teljes egészében a politikusokra. A mindenkori kormányzat emlékezetpolitikája és a történettudomány viszonya mindig konfliktusos, mert míg a politika elsősorban a jelenre koncentrál, hiszen célja a közvélekedés formálása, addig a történészek a múltra önmagában tekintenek. Harmonikus állapot úgy jöhet létre a két fél között, ha az emlékezetpolitika önmérsékletet tanúsít, ezen felül eszközöket biztosít a kutatók munkájához, nem pedig kutatási eredményeket “rendel” tőlük. Földes azonban úgy vélte, 2010 óta egyértelműen egy antikommunista-antiliberális hagyományépítő kurzus zajlik, amely felmondja a sorsközösséget a magyar baloldallal és a liberalizmussal. Egy nemzetet azonban alapvetően a sorsközösség érzete tart össze, ez az irányzat viszont már eljutott odáig, hogy például érvénytelenít egész korszakokat, valamint azonosságjelet tesz a fasizmus és a kommunizmus közé – tette hozzá.
Népszava-információ