< Böngészés > Főoldal / Irodalom, Közélet / Blog article: Botrány a piacon…avagy megint a kontár!

| Mobile | RSS

Botrány a piacon…avagy megint a kontár!

2013. október 6. | hozzászólás | Irodalom, Közélet

A piac lassan ébredezett. A meggyötört „kereskedők” fáradtan szedegették elő a lomtalanításban szerzett „árut”. A lim-lom hegyekben állt a vásár egyik piszkos szegmensében. Az emberek téliesített koszos, ruhákban, álldogáltak a szerzeményük előtt. A termékek lent a földön a szennyben hevertek. Ez a XXI. század nyomora, vagyis éhezünk s becsapunk mindenkit… számla, nyugta nem kell! Itt mindenki a magáét árulja! Az viszont furcsa, hogy egyesek előtt, – mint a kontár- bolti készlethez viszonyítva, villanymotorok, flekszek, vágólapok, csiszolókorongok… stb. lehetett látni. Ennyi műszaki termék még a vállalkozók üzleteiben sincsenek, mint a kontárnál.

Azon gondolkodtam honnan szerzi be ezeket az összebarmolt eszközöket? Valójában nem lehet mondani, hogy idők folyamán szaporodott fel! Végül a helyzet adta meg a választ.
Míg nézelődtem, addig lassan érkeztek az árusok. Az egyik barna bőrű férfi a kontárhoz lépett,
– Meghoztam testvérem, amit kértél.
– Mutasd, na. Amaz nyújtotta felé. Csak ennyi.
– Nem tudtam többet szerezni, ha érted.
– Mennyié… adod ezeket a szarokat.
– Nem kevesebbé, mint a romcsik/románok szerkesztő/
– Add olcsóbban s közben forgatta a villanymotorokat, elektromos eszközöket.
– Nem tudom testvér. Én viszem a bőrömet a vásárra, majd nyelt egyet s így folytatta: – ha nem kell…
– Várj. Nézegette, látszott az arcán a szemétség. Béla ismerte a csempészeket, a kontárokat, s azokat a személyeket is, akik ebből éltek mások zsírján. A termékekért nem vállaltak felelősséget. Jozsó háta mögé beállt a csali ember.
– Hogyé adod te… a kontár felnézett s bamba fejjel válaszolt.
– Az sok.
– Ne vedd meg. Sokat dolgoztam rajta.
– Neked mi a szakmád?
– Az, mint neked… látszott rajta a gyógyszer hatása. Béla kiszúrta, hisz közülük való volt. Egy idegorvoshoz járnak. Most döbbent meg s villant be; – hát meg vagy! Onnan ismerlek szemét. Letagadtad múltkor, hogy ideg kezelt vagy te is… csak tudnám, mért szégyelli. Látszik rajta! De megállj… kicsinállak, ha nem tejelsz.
– Hallod? – az idegorvostól ismerjük egymást. Múltkor letagadtad. Pedig egymás mellett ültünk azzal a bamba fejeddel. A kontár elfordult. Mi van ,szégyelled? Bolond vagy te is, mint én! Béla tudta mit beszél… ez is a terv része volt.

Kopottas vékony asszonyka lépett a kontár standjához.
– Múltkor átbaszott. Magától vittem a mikrohullámú sütőt. Rossz! Adja vissza a pénzt, vagy hívom a rendőrséget. Karcsika gyere csak, ez a prosztó nem adja vissza a pénzemet…egy magas keménykötésű csávó lépett oda,
– Mit mondasz muter.
– A manus nem adja vissza a pénzemet. Tudod múltkor átbaszott a mikró hullámú sütővel.
A kigyúrt gyerek elkapta a bamba kontárt, aki már reszketett… hol van a pénz papa?
– Nem is ismerlek benneteket.
– Várj, mindjárt megismersz és már repült a bableves… akkorát csattant a bolond kontár fején, hogy nem kell estére gyógyszer. Már ismersz?
– Visszaadod a pénzemet? –sikított a roma asszony. Az idegkezelt kontár reszketett. Béla tudta, elérkezett az Ő ideje.
– Add vissza a romnyinak a lóvét, mert a fia szétszakítja az agyadat. Itt voltam, mikor kifizette neked a 12 ezer forintot.
– Csak 9 ezer forintot! Milyen érdekes eszébe jutott az összeg is s azonnal felismerte a nőt.

Béla ránézett a rokonára, aki megerősítette! – 12 ezer forintot fizettem neked te piszok. Az izomagyú megszorította a kabátját a kontárnak, aki alig kapott levegőt… később, mikor földet ért a lába visszafizette a pénzt.
2013.október 06
-oil-

Leave a Reply 3710 megnézve, 2 alkalommal mai nap |