< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: ABCÚG Vigyázó szemünket…

| Mobile | RSS

ABCÚG Vigyázó szemünket…

2014. február 18. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Amikor híre jött, hogy a legelső NERtárs Pekingbe látogat, izgatottan kezdtük találgatni, vajon most mit vett nekünk, méltatlan alattvalóknak? Űrállomást? Mert ugye lassan hozzászokhatunk, hogy amikor messzire viszi őt a keleti szél, kalandos útjáról hoz valami vásárfiát.
Atomerőművet például.

Ami tényleg igazi meglepetés volt, hiszen a NER-kormány erről egy árva előzetes hangot nem szólt senkinek (nemzeti konzultáció!), politikai egyeztetések nem zajlottak, hatástanulmányok se igen készültek, legfőbb jótevőnk csak hirtelen megajándékozott bennünket egy hercig kis bővítési szerződéssel. Nem puccsszerűen, dehogy. Az mindig kizárólag az ellenfélre jellemző, amikor éppen ő akarja megbuherálni Paksot. (Ezért nem áll olyan nagyon jól a szociknak, hogy hirtelen akkora ellenzői lettek az atomnak, hogy azt a Greenpeace aktivisták is megirigyelhetnék.)

Na de az évszázad üzletébe a jó honpolgár csak ne üsse bele az orrát, mert a végén aztán nem tudja lehúzni a budit, ahogy a jeles szakállamtitkár perdöntő érve hangzott.

Úgyhogy nagyon vártuk, mi sül ki ebből a kínai portyázásból. Annál is inkább, mert a mi elöljárónk büszkén domborította ki, hogy „aki a magyarokkal köt üzletet, az az Európai Unió növekedési motorjával kerül kapcsolatba”. Szerintünk kicsit elragadta a hév a miniszterelnök urat, amikor hazánkat ekként föstötte le, de hát ki ne színezné ki a képet egy kis boltolás reményében.

Márpedig a biznisszel önmagában nincs baj. Melyik ország ne akarna előnyös üzletet kötni akár az oroszokkal, akár a kínaiakkal. Noha a kormánypropaganda „átirata” a miniszterelnököt ért kritikákat úgy ferdíti el, hogy itten mindenféle pragmatizmusból felmentett gazdasági analfabéta magát az üzleti kapcsolatépítés tényét is kifogásolja. Ugyan, senki, de tényleg senki nem mond ilyet. Hiszen bizniszel a kínaiakkal Németországtól Amerikáig mindenki, mi miért ne tennénk. Csak éppen ők nem méltatják, mondjuk, a helyi társadalmi berendezkedés erényeit. Nem mondanak olyasmiket, hogy: “Magyarországon megvan a politikai stabilitás, ami manapság kulcskérdés, Kínának is ez óriási előnye.” Hát, ha leszámítjuk a politikai foglyokat, az eltiport szabadságot, Tibet ügyét, akkor kétségkívül ordas nagy a stabilitás.

Fotó: MTI

Régi demokráciák nagyon jól meg tudják különböztetni a szükségszerű gazdasági együttműködést a politikai törleszkedéstől.

Senki nem kényszeríti arra a magyar kormány fejét, hogy a „nyugat hanyatlásáról”, regéljen, s közben egyre nyomatékosabban intsen mindannyiunkat, hogy vigyázó szemünket Moszkvára meg Pekingre vessük. Keletről jön a fény, ja.

Pár éve persze még maga Orbán Viktor sem így beszélt: „Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket. Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki a nyugati világból. Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette országunkat.”

Úgy tűnt, 2007-ben még – legalábbis szavakban – egészen másként vélekedett a kelethez való viszonyunkról. „A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz.”
Csak hát, azóta szabadságharcba kezdtünk a gyarmatosíthatnékjával nem bíró Unió ellen. És ezzel párhuzamosan a NER főmuftijai egyre elismerőbben csettintgetnek az olyan társadalmi berendezkedésű országok láttán, amelyekben példaértékűen működik a centrális erőtér. Jó esetben a demokrácia Potemkin díszletei mögött.

S amelyekkel kapcsolatban a korábbi Orbán Viktor még ezt mondta:
„Nyugati demokráciát akartunk, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjére épül. Mindig is harcoltunk az áldemokrácia ellen, ahol az élet rendjét az emberek helyett a hatalom szabja meg, a hatalom önkénye működteti, ha érdekei úgy kívánják, hazugsággal, csalással, maffiapolitikával…”

szerző:Mátyás győző
forrás: 168óra.hu

Leave a Reply 352 megnézve, 1 alkalommal mai nap |