< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Orbán a felső ligában játszana

| Mobile | RSS

Orbán a felső ligában játszana

Orbán a felső ligában játszana

A jelek szerint Orbán Viktornak szűk lett a magyar belpolitikai játszótér, az Unió színpadán, az igazán nagy ágyukkal mérné most össze politikai tehetségét és befolyását. Az EP-választások után a magyar miniszterelnök vállalta fel az ütköző szerepét az Európai Parlament és az Európai Tanács között.

Ritka pillanat a rendszerváltás utáni (és előtti) magyar történelemben, hogy egy nemzetközi színtéren játszódó konfliktus egyik főszereplője magyar politikus lenne. Az Európai Parlament és az Európai Tanács közötti hatalmi harcban azonban Orbán Viktor magára vállalta a – látszólag – nem túl hálás, konfrontatív szerepet – és a legfrissebb hírek szerint nyerésre is áll a csatában.

A hónapok óta húzódó és a napokban igazán élessé váló konfliktus alapja az Európai Unió – évtizedek óta hangoztatott – legitimációs válsága. A legutóbbi alapszerződés-módosítás úgy volt hivatott csökkenteni a távolságot az európai polgárok az EU csúcsszervei között, hogy nagyobb súlyt szándékozott biztosítani a közvetlen választásokon mandátumot szerző képviselőknek, vagyis az Európai Parlamentnek. Ezért került bele – meglehetősen homályosan – a lisszaboni szerződésbe az a kitétel, hogy a tagállami kormányfőkből álló Európai Tanácsnak figyelembe kell vennie a választások eredményét, amikor a parlamentnek javaslatot tesz az Európai Bizottság elnökének személyére. A nagy, európai pártcsaládok ebben a szellemben vágtak neki a küzdelemnek, mindannyian megnevezték csúcs-jelöltjeiket a Bizottság élére. Csak épp a Tanácsban ülők gondolták ezt másképp, szerintük ugyan konzultálniuk kell a választásokon nyertes párttal (ez esetben a Néppárttal), de nem automatizmus az általuk megnevezett jelölt ajánlása.

Bár korábban Angela Merkel, német kancellár többször jelezte: nem osztja a parlamenti erők álláspontját a csúcs-jelölti kérdésben, az igazán éles kirohanást az EP elképzeléseivel szemben Orbán Viktor tette meg. Még a választások előtt adott interjújában határozottan kijelentette, a Fidesz és személyesen ő sem támogatja a konzervatív csúcs-jelöltet, Jean-Claude Junckert. (Elemezők szerint a politikai megfontolásokon túl személyes ellentétek is állnak a háttérben: Juncker annak a Reddingnek a párttársa, aki alapjogi biztosként az elmőlt időszakban számos alkalommal támadta az Orbán-kormány tevékenységét.) A hivatalos, orbáni indoklás szerint – amely teljes mértékben egybe cseng David Cameron, brit kormányfő álláspontjával – a konzervatív jelölt föderalizmus-párti, vagyis az Egyesült Európai Államok névvel leírt, a jelenleginél sokkal szorosabb együttműködésre törekedne az Unión belül a tagállamok között. Ez az orbáni olvasatban a nemzetállamok szuverenitásának még nagyobb feladásával járna, amelyet a Fidesz nem támogat.

Az orbáni kirohanást követően – amelynek sajátos ízt ad, hogy konzervatív támad konzervatívot – az európai szociáldemokraták több fronton is hadat üzentek a Fidesznek, jelezve: szerintük egyenesen ki kellene zárniuk soraik közül Orbán (és Berlusconi Forza Italia) pártját a jobboldaliaknak. A sorok összezárása odáig fajult, hogy a választásokon második helyet szerző európai szociáldemokraták és a harmadikként végzett liberálisok is felsorakoztak Juncker mögött, teljes támogatásukról biztosítva a néppárti csúcs-jelöltet. Sőt, a képviselőcsoportok vezetői jelezték: ha nem a konzervatív politikust nevezi meg jelöltként a Tanács, élni fognak eddig soha nem használt vétó-jogukkal a Parlamentben.

Ebben a feszült helyzetben ült össze tegnap este az Európai Tanács. Az eredmény pedig magáért beszél. Az ülésről távozó Merkel kancellár kijelentette: Az Európai Bizottság következő vezetőjét a jelöltek széles tablójából kellene kiválasztani.” Hozzátette: hiába Juncker a Néppárt első helyen álló jelöltje, és hiába az övék a legnagyobb frakció, nincs abszolút többségük. Ezért kell szélesebb körben tájékozódni.

Merkel üzenete világos: semmi automatikus jelölés, a Tanács nem enged a parlamenti nyomásgyakorlásnak, azt javasolják a Bizottság elnöki posztjára, akit ők látnak jónak. Ezzel Juncker lényegében le is került a terítékről. (A fordulatot a brit Financial Times Cameron miniszterelnök tevékenyégének tudja be, noha a nyilvánosság előtt Orbán vállalta a nyílt konfrontációt.) Ezzel párhuzamosan a kormányfők megbízták az Európai Tanács vezetőjét, Herman Van Rompuyt, hogy kezdjen konzultációkat a parlamenttel a bizottsági elnök személyéről. (Rompuy mozgástere viszonylag tág, hiszen nem csak egy poszt üresedik most meg, az EU 6-7 kiemelkedő vezető szerepére indul most a casting. Így erős alkupozícióból a Tanács úgy érvényesítheti akaratát, hogy más területeken engedményeket tesz a parlamentnek.)

Orbán tehát felvállalt egy nyílt konfliktust – ez eddig sem állt távol sem személyiségétől, sem politikai habitusától -, és eddig úgy tűnik, az általa (is) megfogalmazott szempontok kerekednek fölül. Azt azonban egyértelművé kell tenni: ennek semmi köze a Fidesz magyarországi választásokon elért eredményéhez, sem az országgyűlési, sem pedig az EP-voksoláshoz. Leegyszerűsítve a folyamatot: a magyar miniszterelnök nagyon komoly szívességet tett német kollégájának. Merkel nagykoalícióban, a kereszténydemokraták és a szocdemek összefogásával vezeti az EU legerősebb államát. El kellett kerülnie koalíciós partnerével és saját pártjával is a konfrontációt, mégpedig úgy, hogy közben ne kapjon teret az által valójában nem támogatott személy és rajta keresztül a föderatív Európa eszménye. Ebben nyújtott segédkezet Orbán. Azt azonban jelenleg nem lehet még tudni, az alku rá eső részének teljesítését követően Orbán Viktor milyen hálára számít Merkeltől.

forrás:stop.hu

Leave a Reply 205 megnézve, 1 alkalommal mai nap |