Kiszelly Zoltán:Nyakunkon az új Milla?
Kiszelly Zoltán:Nyakunkon az új Milla?
Mi a különbség a civileknek szánt norvég pénzből (is) rendezett, október 23-i Tedd magad szabaddá! és a volt MSZP-s Együtt-párti politikusok által szervezett vasárnapi és keddi tüntetés között?
Kiszelly Zoltán – 2014.10.31. 02:05
Lényegében semmi, hiszen mindkettő mögött a polgári kormánnyal alapjában szemben álló csoportokat sejthetünk. Ami viszont a tüntetők létszámát illeti, nos, ott valóban jelentős a különbség.
A „norvég civilek” tüntetésén két-háromezer ember jelent csak meg, az internetadó ellen pedig már több tízezer ember is az utcára vonult. Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy ha nincs ez a népszerűtlen és átgondolatlan ötlet, vajon akkor is ilyen sokan tüntetnének a kormány ellen? A választ sejthetjük.
A labda most egyértelműen a kormány térfelén pattog. Most még van lehetőség az események irányítására, hiszen a törvényjavaslat november 17-i szavazásáig bőven van idő. Alapjában három lehetőség kínálkozik. A kormány makacsul ragaszkodhat eredeti ötletéhez, és nem változtat az internetadó ismert mértékén. Ebben az esetben a szavazás napján minden eddiginél nagyobb tömeg vonulna ki a Kossuth térre. Hasonlót láthattunk Schmitt Pál doktorija kapcsán is, amikor a kormány hajthatatlannak mutatkozott, és a széles körű elementáris felháborodás ellenére sem engedte el a bukott politikus kezét. A politikai kár ettől csak még nagyobb lett, az ügy alaposan ráégett a kormányra.
Másik lehetőségként a kormány enged, és teljesen eláll az internetadó ötletétől. Ez a lépés politikailag nem lenne bölcs, mert kaput nyitna a magukat megszervezni képes társadalmi és érdekcsoportok előtt. Azok onnantól fogva ugyanis sorra akadályoznának meg egyébként szükséges, de jellegükből adódóan népszerűtlen intézkedéseket. Harmadik lehetőségként a kormány úgy enged a tüntetőknek, hogy a lényeg – estünkben az új adónem bevezetése, vagy az elérni kívánt adóbevétel mértéke – nem változik. A felvételi keretszámok átalakításánál is így járt el a kormány, akkor ezzel sikerült a tiltakozók vitorlájából kifogni a szelet. A tüntetők addig egységes csoportja ekkor atomjaira hullott, és mindenki egyénileg keresett magának menekülési útvonalat.
A harmadik körön belül elképzelhető több más megoldás is, amelyek közül az internetadó fokozatos kivezetése lenne a legbölcsebb. Így a tüntetők követelése is teljesülne (igaz, csak idővel), és a költségvetés is bevételhez jutna. A kormány ráadásul azt a képet tudná magáról sugározni, hogy hajlandó és képes tévedéseit korrigálni, illetve a demokrácia játékszabályait tiszteletben tartva meghajol a tömeges és békés tiltakozás ereje előtt.
Persze senki sem szeret adót fizetni, különösen nem egy olyan, 21. századi hétköznapi „szükséglet” után, mint az internethasználat. Ne higgyük el, hogy a kormány a szólásszabadság demokratikus alapjogát akarná korlátozni! Ez még Kínában vagy Iránban sem megoldható, nemhogy az Európai Unió és a NATO egyik tagországában.
Azért is abszurd a szólásszabadság korlátozásának vádja, mert a politikai tartalmak jellemzően szövegből állnak, talán egy-egy találó képpel vagy rövid filmrészlettel illusztrálva. Az ilyen tartalmak alig fogyasztanak gigabyte-ot.
A mostani tömeges tiltakozás mögött két fő okot sejthetünk. Az egyik az internetadóhoz kötődik, főként annak első változatához. Ha valóban minden megkezdett gigabyte után kellene fizetni, akkor a netes filmnézésre és a színes (nagyfelbontású képekkel, filmecskékkel és animációkkal teli) portálok látogatóira komoly adóteher hárult volna.
Idekapcsolódik az a félelem is, hogy az internetadó után milyen további adófajta jöhet még? A sok kicsi, bosszantó adó helyett ugyanis mindenki szeretne inkább egy átlátható és kiszámítható adónemet. Talán ezért is vezette be az igazságos Mátyás király a füstadót, hogy többen fizessenek egy igazságosabbnak tartott rendszerben.
A másik fő okot abban kell keresni, hogy az új adónem elől nem lehet menekülési útvonalat találni. A piac zöme néhány nagy szolgáltató kezében van, amely kénytelen beszedni (és részben a fogyasztókra hárítani) az új adót. Egy ilyen környezetben az egyéneknek és cégeknek nehéz adóoptimalizáló alternatívát találni. Ezzel a kormány egyoldalúan felmondta a magyar társadalom és a politika közötti egyik íratlan főszabályt: lehet a népet sanyargatni, de mindig kell menekülési útvonalat biztosítani.
A közösségi oldalakon most nagy a baloldaliak öröme. Azt remélik, hogy az általuk soha el nem ért létszámú tüntetésekből egy új tömegmozgalom, egy új Milla nő majd ki. Mint láttuk, ez főként a kormány döntésétől függ, nevezetesen attól, hogy átengedi-e ezt a témát az utcának, és az ellenzéknek.
A baloldal ugyanis már készen áll, szeretné meglovagolni az elégedetlenség hullámát. A Milla és a Szolidaritás is így kezdte, ők sem engedtek pártpolitikusokat színpadjaikra. Vezetőik közül végül többen maguk váltak politikussá.
Láthattuk a keddi tüntetésen, hogy a Humán Platformnak a pár nappal korábban még néhány ezer ember előtt szónokló aktivistáját felengedték az internetadó elleni tömegtüntetés színpadára. Ne legyenek kétségeink! Ahogyan a Milla köré is „civilként” visszaszivárogtak a bukott balliberális oldal politikusai, „szakértőként” és „aktivistaként” valószínűleg most is találkozhatunk majd jó néhány ismerős arccal.
szerző:Kiszelly Zoltán
forrás:magyar hírlap.hu