< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Knopf Alexandra:Hamis panaszos hang

| Mobile | RSS

Knopf Alexandra:Hamis panaszos hang

2014. november 2. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Knopf Alexandra:Hamis panaszos hang

Tüntetni jó dolog. Közösségi élmény, ahol az ember megtapasztalhatja, milyen fontos a csoporthoz tartozás evolúciós szükségletének kielégítése.

Knopf Alexandra

Még különlegesebb ez az élmény, ha mondjuk az adott közösség eléri a célját, és élni tud a politikai nyomásgyakorlás eszközével. A Fidesz ellenzékének már jó hosszú ideje nem volt ilyenben része, legutóbb 2012 környékén tudtak nagy tömegeket az utcára vonultatni, aztán ez a Milla pártpolitikai szereplővé válásával szépen el is múlt.

Az internetadóval a politikával eddig nem foglalkozó, tüntetésekre soha nem járó fiatalokat sikerült felhergelni. Emellett a törvényjavaslat szimbolikus kérdéssé vált, a tüntetés az orbáni „illiberális demokrácia” elleni demonstráció volt, amely ráadásul annyira jól sikerült, hogy a Fidesz székházában többmilliós kár keletkezett, a Hír Tv munkatársát pedig biztonsági őröknek kellett megvédeniük, hogy egyáltalán tudósítani tudjon az eseményről.

Persze minden tömegben vannak olyanok, akik csak a balhé miatt mennek el, kétségtelen. A szervezők kezéből láthatóan fokozatosan csúszott ki az irányítás, az agresszív tömeget nem tudták megállítani. Hangsúlyozom, a tiltakozás az internetadó ellen teljesen legitim – még ha az internethez való jog nem is alanyi jog, mint ahogy az sokan állítják. A megdöbbentő inkább az, hogy a baloldali véleményformálók és a sajtó megpróbálta úgy beállítani az egészet, mintha teljesen elfogadható lenne, hogy műemlékvédelem alatt álló épületeket rongálunk meg, és újságírókat vegzálunk csak azért, mert ez egy „diktatúra” elleni harc egyik állomása.

A 444.hu „nyugati típusú erődemonstrációnak” minősítette a történteket, néhányan egyenesen 2006-ot vizionálnak, miközben természetesen elítélik az erőszak minden formját. De „az utca hírtévé-ellenes hangulata azért több mint érthető”. Hát persze.

Épp október közepén jelent meg a hír arról, hogy fennállása során első alkalommal egy európai uniós országban vizsgálódik a Committee to Protect Journalists (CPJ) nevű amerikai nonprofit szervezet, amelyik közölte: általában olyan országokba látogat, ahol válságban van a sajtószabadság. Ahol bebörtönzik vagy fizikailag bántalmazzák az újságírókat. Ebben az évben Törökországban, Irakban, Pakisztánban, Brazíliában és Mexikóban jártak. És (vigyázat, spolierveszély!) most Magyarország is ilyen társaságba keveredett.
A CPJ képviselői a sajtó munkatársaival és a kormányzattal találkozva igyekeztek felmérni, hogy igazak-e a hírek a magyar sajtó sanyarú sorsáról. Kati Martonnal, a szervezet képviselőjével a Heti Válasz a múlt héten jelentetett meg interjút, amelyben úgy nyilatkozik: „Természetesen nem (csak ellenzéki újságírókkal találkozok) – most is épp önnel beszélek. De azokkal nincs értelme beszélni, akik szerint tökéletes a helyzet, nekik aligha van szükségük segítségre. Azoknak van, akik úgy érzik, nyomás alatt dolgoznak.”

Ilyen történések után talán el kellene gondolkodni azon, hogy a sajtószabadság/kultúra/demokrácia/egyéb behelyettesíthető fogalmak miért vannak ilyen állapotban, és érdemes lenne egy objektív mércét felállítani, ami nem csak a baloldali újságírók vélt vagy valós vádjai alapján fogalmazódik meg. Ami valóban a tényszerűségre törekszik, és nem söpri a szőnyeg alá az ellenérveket sem. Hogy az ellenzéki újságírók végre ne panaszkodjanak amiatt, hogy elnyomás alatt állnak, és hogy ezzel párhuzamosan a Hír Tv munkatársait se akarják megverni egy ellenzéki tüntetésen.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 167 megnézve, 1 alkalommal mai nap |