< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Lopási üzemmód ABCÚG

| Mobile | RSS

Lopási üzemmód ABCÚG

2014. december 22. | hozzászólás | Életképek/bulvár

szerző:Mátyás Győző írása

Lopási üzemmód
ABCÚG

Ez a téma most nagyon átütötte a közöny falát. Szinte egy pillanat alatt. Ezzel foglalkozik a nagy nyilvánosság, már az a része, amelyik nem a kormány zsoldjában áll, és ezt tárgyalják kisközösségek a fodrásznál, piacon, szervizben.

A kettő egymástól persze egyáltalán nem független, hiszen a szomszédok azért vitathatják meg felháborodottan a témát, mert „bemondta a tévét”. (Tanulság az uralkodó geng számára: nem tudták eléggé kinyírni a nem lojális sajtót.)

Márpedig nap mint nap hallunk többszázezres Louis Vuitton meg Gucci-táskákról, Rolex órákról, sokszázmilliós, éjszaka titokzatos módon terebélyesedő lakásokról, úszómedencés álomról, procc vadászatról (kereszténydemokrata akárkiknek különösen jól áll délelőtt megtizedelni Isten teremtményeit, délután pedig meggyónni). A definíció körül amúgy látok némi bizonytalanságot, van, aki mindezt urizálásnak mondja, van, aki zabrálásnak, van, aki maffiázásnak, korrupciónak, én eléggé sallangmentesen orbitális lopásnak hívom.

Amúgy persze a lopásban önmagában nincs semmi új. Már abban, hogy a rendszerváltás után pozícióba került politikai osztály tagjai szemérmetlenül loptak. Túlnyomó többségük számára pontosan ebben és csak ebben testesült meg a rendszerváltás értelme, vagyis abban, hogy lényegében a lebukás veszélye nélkül lehet fosztogatni a közvagyont.
Forrás: http://orulunkvincent.blog.hu/

A posztkommunista lopástörténet minőségileg új, mondhatni forradalmi áttörést hozó szakasza azonban kétségkívül a Fidesz 2010-es hatalomra kerülésével kezdődött el. Talán még emlékszünk a legfőbb elöljárónak az első „polgári” kormány alatt elhangzott szerény útmutató szavaira, melyek szerint „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Nos 2010 után ez alaposan megváltozott, és eljött az igenis-mi-nyerjük-a-legtöbbet, sőt a mi-nyerjünk-mindent korszaka. És nyertek is mindent, közbeszerzési pályázatokon sok százmilliárdot, trafikpályázaton boltokat, földpályázatokon meg fél megyéket. (Vagy ahogy egy ismerősöm mondta: nekem fürtben mérik a szőlőt pénzért, ezek meg hektárban kapják ingyen.)

És ahogy látom, az oly sokat hivatkozott embereknek is mintha most kezdene feltűnni, hogy ez itt nem a szokásos ügymenet, nem a politikai hatalommal már-már „természetes módon” együtt járó lopási praxis. (Normális országban persze ilyen politikai cafeteriaként járó lophatás nem ismeretes, de hát tudjuk: a miénk nem egy normális ország.)

Ami új, az a mérték teljes hiánya és az elementáris pofátlanság.
Egyfelől eddig azért a falusi kúria kertjének végébe nem épült közpénzből (illetve hát természetesen a hirtelen megvilágosult nagyvállalatok TAO-befizetéseiből) stadion, és a serdületlen dedek nevére nem került smaragddal kirakott kacsaláb.

Másfelől meg nem volt ennyire elterjedt a hátsómat meg kinyalhatjátok mentalitás. Hogy a hirtelen támadt vagyonokra a „családi összefogás” meg a „baráti kölcsön” a varázslatos magyarázat. Ja és persze a legszebb: „munka, szorgalom és hozzáállás”. Értsd: elmentek ti a búsba, mert én a törvények felett állok, és nem tartozom elszámolással.

Most mintha ebből a pofátlansági Mount Everestből lett volna elege a népnek is. Hogy iparszerűen nézik hülyének. Hogy a királylány olyan tartalmú üzenetet posztol a Facebook-ra, amilyet. És még csak fel sem képes fogni, hogy valójában mit is jelent, amit írt.

Mint ahogy nyilván azt sem értik, mi baj van azzal, hogy a rejtélyes magyarraszputyin éppen a szociális juttatások megnyirbálása ellen tüntetők között lóbálja meg sokszázezres (amúgy az elemi jó ízlést mattoló) táskáját.

De hát nem értenek ezek semmit, ami ízlés, kultúra, hagyomány. Nem véletlen, hogy olyasvalaki pártbeli „veterán” kifogásolta finoman ezt az egész újbugris „urizálást”, akinek még jelent valamit az a fogalom, hogy kultúra. Meg is kapta rögvest a vértahó riposztot, amiben megmutatkozik ennek a gengnek – a pallérozatlanságból, prosztó politikai pragmatizmusból eredő – mentalitása.

Némi szándékos túlzással mondanám: azért tart ott az ország, ahol, mert ez a suttyó bagázs még stílusosan lopni sem tud. Annyira arcátlanul bugáznak, hogy azt még Amerikában is muszáj észrevenni.

Viszont az már rajtunk múlik, hogy meddig tehetik.

forrás:168óra.hu

Leave a Reply 249 megnézve, 1 alkalommal mai nap |