Max Born Nobel-díjas német fizikus 45 éve halt meg
Max Born Nobel-díjas német fizikus 45 éve halt meg
Max Born német fizikus a Sajtó- és fotóarchívum 2015. 2. hét érdekes emberei sorozatban
maxborn
Max Born Nobel-díjas német fizikus
Nagy-Britannia, 1967. február 7.
MTI Fotó/CP
Max Born Nobel-díjas német fizikus 45 éve, 1970. január 5-én halt meg Göttingenben.
1882. december 11-én született Breslauban, a mai Wroclawban. Érettségi után Breslauban és Heidelbergben tanult tovább, a matematika és természettudományok mellett filozófiát és művészettörténetet hallgatott. David Hilbert és Hermann Minkowski matematikusok hatására beiratkozott a göttingeni egyetemre, rajtuk kívül Felix Klein előadásait is látogatta. 1905-től Hilbert asszisztense volt a göttingeni egyetemen, ledoktorált, 1909-ben magántanári képesítést szerzett, s oktatói tevékenységet is folytatott. Kármán Tódor gépészmérnök fizikussal együttműködve fontos eredményeket értek el a kristályok dinamikai elméletében.
1914-ben a berlini egyetem meghívására Max Planck mellett az elméleti fizika professzora lett. 1918-1919-ben Majna-Frankfurtban volt az ottani egyetem fizikai intézetének igazgatója, majd 1921-től 12 éven keresztül Göttingenben vezette az egyetem elméleti fizikai intézetét. 1922-ig tanársegéde volt Bródy Imre fizikus, akivel korábbi, Kármán Tódorral közösen végzett kutatásait folytatta. Megadta a hőmennyiség nagyon pontos definícióját, ezzel matematikailag kielégítőbben fogalmazta meg a termodinamika első főtételét. 1923-ban adta ki A szilárd halmazállapot atomelmélete című könyvét, amely a szilárdtest-fizika alapja lett.
Göttingeni évei alatt körülötte alakult ki Európa egyik nagy fizikai, kvantumelméleti iskolája (a másik Niels Bohr koppenhágai köre volt), melyben Heisenberg, Pauli, Neumann János, Goeppert-Mayer, Oppenheimer, Teller Ede, Wigner Jenő és Weisskopf vettek részt. (A kvantummechanika kifejezést is Born használta először 1924-ben.) Heisenberg alapvető kvantumelméleti cikkének 1925-ös megjelenését követően az abban leírtakat Heisenberggel és Pascual Jordannal együtt továbbfejlesztették, s kidolgozták a mátrixmechanikát. Amikor Schrödinger 1926-ban közzétette kvantummechanikai hullámelméletét, Schrödinger hullámegyenletének statisztikus (valószínűségi) értelmezésével Born összekötötte a részecske- és hullámelképzeléseket, amivel módszert adott az atomi részecskék szóródásának leírására (Born közelítés). 1927-ben fogalmazta meg a kvantummechanika értelmezésének ún. valószínűségi elméletét, s kiadta könyvét Az atomdinamika problémái címmel. Robert Oppenheimerrel közösen jelentősen egyszerűsítette a molekulák elektronszerkezetével kapcsolatos számításokat (Born-Oppenheimer közelítés), 1933-ban pedig kidolgozta az elektromágneses tér egységes nemlineáris elméletét.
Zsidó származása miatt 1933-ban elbocsátották göttingeni állásából. Előbb Olaszországba, majd Angliába ment, ahol 1936-ig a cambridge-i, ezt követően pedig az edinburgh-i egyetemen tanított. Fő kutatási területe a kvantummechanika, a kristályrácsok dinamikája, a kristályok termodinamikája, a folyadékok és gázok kinetikus elmélete, a relativitáselmélet, az atomfizika és az optika volt. Tudományos munkássága mellett közéleti szerepléseiben, írásaiban foglalkozott a tudósok felelősségével, a természettudományok hatásaival, s fellépett az atomháború ellen.
1953-ban vonult nyugdíjba, feleségével hazatért Németországba, Göttingen mellett, Bad Pyrmontban telepedett le. 1953-ban megkapta a göttingeni díszpolgári címet, 1954-ben pedig a Nobel-díjat megosztva, Walther Bothe társaságában, “alapvető kvantummechanikai munkásságáért, különös tekintettel a hullámfüggvény statisztikus interpretációjára.”
1970. január 5-én halt meg Göttingenben. Emlékét a róla elnevezett berlini Max-Born-Institut őrzi, írásaiból 1973-ban jelent meg magyar nyelvű válogatás.
FORRÁS_mtva HÍRLEVÉL