Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező, színigazgató, kiváló művész 105 éve született
Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező, színigazgató, kiváló művész 105 éve született
Major Tamás színész, rendező a Sajtó- és fotóarchívum 2015. 5. hét érdekes emberei sorozatban
majortamas
Major Tamás színművész, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész portréja.
Budapest, 1971. március 10.
MTI Fotó: Vigovszki Ferenc
Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező, színigazgató, kiváló művész 105 éve, 1910. január 26-án született.
Újpesten látta meg a napvilágot, apja tisztviselő volt. Már gyermekként szerepelt a Városi Színház ifjúsági előadásain, és a gimnázium elvégzése után beiratkozott a Színiakadémiára. Az akadémia elvégzése után, 1931-ben lett a Nemzeti Színház tagja, de már főiskolásként színpadra lépett az intézményben. 1945-től a Nemzeti igazgatója, 1962-től 1978-ig főrendezője volt, majd 1982-ben a Katona József Színház egyik alapító tagja lett. 1947-től haláláig tanított a Színház-és Filmművészeti Főiskolán.
Színészként emlékezetes alakítást nyújtott Jago, Macbeth, III. Richárd, Lear király, Tartuffe szerepében, eljátszotta Lucifert Az ember tragédiájában, Moórt Csurka István Döglött aknák című darabjában, utoljára 1983-ban Spiró György Az imposztor című darabjában láthatta a közönség (a szerepet a szerző Majornak írta). Sajátos, mély hangszíne, jellegzetes, vibráló mozgása, iróniája, szellemi fölénye minden alakítását egyénivé varázsolta. A negyvenes évektől kezdve filmezett is, olyan alkotásokban játszott, mint A tizedes meg a többiek, a Hideg napok, az Egri csillagok, A nagy generáció.
Több mint száz darabot állított színre, köztük húsz Shakespeare-művet, de megrendezte a Bánk bánt, Az ember tragédiáját, a Tartuffe-öt, a Két úr szolgáját. Eleinte a merev szocialista-realista stílust ötvözte a plebejus harsánysággal, később a brechti elidegenítés, majd a formabontó modernizmus kísérleteivel keresett új utakat.
majortamas2
Major Tamás Spiró György Az Imposztor című komédiájának próbáján.
Budapest, 1983. október 25.
MTI Fotó: Tóth István Csaba
Sokoldalúságára jellemző, hogy kabarészínészként is igen sikeres volt, a hatvanas-hetvenes években Psota Irénnel kétszemélyes jelenetsorozatban komédiáztak, általuk vált emlékezetessé a “Jenő, azt írja az újság…” kezdetű mondat.
Már fiatal korától kezdve a magyar költészet, különösen József Attila műveinek avatott, újszerű tolmácsolója volt. Elkötelezetten baloldali volt, pályája kezdetétől fellépett a munkáskultúra előadásain, antifasiszta műsorokat rendezett, és részt vett az ellenállási mozgalomban is. 1949 és 1953, illetve 1958 és 1961 között országgyűlési képviselő, 1957 és 1966 között a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető testületének tagja volt. Művészi munkáját 1948-ban és 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el, a kiváló művészi címet 1950-ben kapta meg.
A magyar színháztörténet egyik legendás és ellentmondásos alakja volt, igazi színházcsináló. Azt vallotta, színházat csak dühösen lehet csinálni, a legjobbakkal kell dolgozni és a legjobbat létrehozni. Sokan szerették, és sokan szívesen eltávolították volna a színházi életből. Azt azonban senki sem vitatta, hogy amikor 1986. április 13-án meghalt, olyan művész távozott, akinek a magyar színházművészet nagyon sokat köszönhet.
forrás:MTVA hírlevél