< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: A vereségre hajtunk? A Dal: háborog a közönség, leszerepelt a zsűri

| Mobile | RSS

A vereségre hajtunk? A Dal: háborog a közönség, leszerepelt a zsűri

2015. január 25. | hozzászólás | Kultúra

A vereségre hajtunk?
A Dal: háborog a közönség, leszerepelt a zsűri

Fizetős szavazás, akadozó vagy nem is működő applikáció, sablonos értékelések, érthetetlen fel- és lepontozások – ezek az első nézői kritikák az idei A Dal után, pedig még csak most kezdődött a show.

Nem indult jól az idei A Dal című versenysorozat, amelynek nem kisebb a tétje, mint az, hogy ki lesz az és milyen dallal, aki májusban minimum Európa, de kis túlzással a világ előtt is képviselheti Magyarországot, a hazai könnyűzenét. Ehhez képest az első elődöntőben máris sikerült alulmúlnia magát a korábbi években sem túl nagy szakmaiságot felmutató zsűrinek, miközben a műsor hivatalos oldalán is megjelenő visszhangok között minden túlzás nélkül csak nagyítóval lehet pozitív véleményt találni – vagy még úgy sem.

Az értékelésekben újra meg újra feltűnő, de a produkciókkal gyakorta semmi összhangban nem lévő kliséken a tehetségkutatókon edződött néző már fenn sem akad, az viszont még a rutinosabb közönséget is meglephette, hogy miután agyondicsértek egy-egy produkciót, slágergyanúsnak, fülbemászónak, mi több, időnként Eurovízió-kompatibilisnek tituláltak, hogyan szaladt az ujjuk a szavazógépen az 5-ös és 6-os közelébe az adható 10-ből.

Ugyanennek egyébként a fordítottjára is láthattunk példát szép számmal, amikor a végig hamisan csúszkáló éneket ugyan szóvá tették, de aztán valahogy mégis annyira megszaladtak a pontok, hogy egészen az első helyig repítették az együttest.

Apropó, ha már szavazás. Azok a naiv nézők, akik elkövették azt a hibát, hogy letöltötték az ingyenes applikációt az okostelefonra, utólag nem kis csalódottsággal állapították meg, hogy bizony alaposan hülyének lettek nézve. Nemcsak azért, mert bár az applikáció valóban ingyenes, de azért a szavazat elküldése pénzbe kerül, biztos, ami biztos, nehogy már 2015-ben kihasználjuk az okostelefonok adta előnyöket. Hanem legfőképp az a megdöbbentő, hogy komoly és alapos munkával a fejlesztőknek sikerült létrehozniuk egy SMS-küldő alkalmazást.

Igen, jól értik: a bejelentkezés után nem a hasonló elven működő másik “applikációs tehetségkutató” mintájára lehetett szavazni, azaz valóban ingyen, hanem az alkalmazás helyettünk küld el egy SMS-t, az aktuális számra adott pontszámmal. Nos, innen jelentjük, ezt alkalmazás nélkül is bárki meg tudja tenni, aki meg nem, annak az app letöltése pláne nem fog menni. Hogy mindez még lassú is volt, gyakorta akadozott, több nézőben felvetve a szándékos szabotázs gyanúját, az már csak apró kiegészítés mindehhez.

De térjünk vissza a műsorra. A zsűri már az adás elején megígérte, hogy mivel az idei mezőny különösen erős, ők most különösen szigorúak lesznek és erre kérték a nézőket is. Ezt nagyjából az első számig sikerült tartaniuk, amikor is Magyar Borinak a Leave me to heaven című számára összesen 24 pontot adtak, a nézői szavazatokkal kiegészülve a pörgős szám csak 29 pontot ért el, és ez nemcsak kezdésnek volt gyenge, de az adás végére is az utolsó helyre szorította a produkciót.

Farkas-Jenser Balázs a zsűri nagyobb részétől ugyan jó pontszámokat kapott, de ez nem tudta ellensúlyozni sem a pontokkal mindvégig fukarkodó Pierrot 5 pontját, sem a nézők nemtetszését. Pedig a Megasztárban feltűnt énekes nemcsak magában és a dalban bízott, a dalszerzést és a popzenében szokatlannak tűnő zongorakíséretet arra a Péter Bencére bízta, aki jelenleg a leggyorsabb kezű zongoristának számít a világon.

Ezen a ponton ismét egy kis kitérő, ezúttal Tatár Csilla műsorvezetői képességei miatt. “Szegény Csilla nem képes egy felkonferálást jól elmondani… a telefonszámot minimum kétszer elrontotta, Fábián Juli nem a Like a child-ot énekli… és ez csak 2 hibája…” “Tatár Csilla pedig tanuljon angolul!” – olvasható csak a műsor hivatalos Facebook-oldalán, és a “külsős” fórumokról még nem is beszélünk. Igaz, az sem alaptalan kritika, miszerint Csillának magyarul sem ártana megtanulnia, mert még egy amatőrtől is nehezen viselik el a nézők azt a sok nyelvbotlást, de ő a sok éves rutinjával állítólag profinak számít.

Folytathatnánk még egyenként a további előadók dalainak elemezgetését, de röviden inkább csak annyit mondunk, hogy a közönség és a zsűri véleménye számos ponton erősen eltért. Márpedig kissé furcsa, hogy egy olyan versenyen, ahol a nézőknek – nemzetközi szinten mindenképp – nagy befolyása van a végeredményre, ott ennyire semmibe veszik a közízlést. Hiába adott a közönség három versenyszámra is 8-8 pontot, közülük ketten már csak a vigaszágban bízhattak.

A harmadik az a Tóth Vera volt, aki ugyan nagy ismertségnek és népszerűségnek örvend, de az ezerszer elpuffogtatott panelekből, a “12 egy tucat” típusú, Csiszár Jenő által tipikus James Bond-film betétdalának titulált és emiatt már-már unalmas dalával, főleg magyar nyelven, Bécsben száz százalékosan esélytelen.

Azt pedig végképp nehéz ésszerű érvekkel megmagyarázni, hogy amikor az egyébként jó ötletre támaszkodó, hárfával megbolondított Passed-számban az énekhang nem “szabálytalan”, hanem egyértelműen hamis volt, és ezt még a zsűri is nemcsak észrevette, de szóvá is tette, akkor egy perccel később miért adták mégis az est legmagasabb pontjait. Már évek óta tartja magát az a legenda, és ezek az apróságok nem segítenek az eloszlatásában, mely szerint a köztévé képviselői tudatosan a vesztes pozícióra játszanak.

Hogy miért? Roppant egyszerű: az Eurovíziós Dalverseny szabályai szerint a győztest indító országnak kell megrendeznie a következő évben a show-t, márpedig egy méltó színvonalú szervezés a színpaddal, a lebonyolítással és minden egyébbel együtt… nos, maradjunk annyiban, hogy piszkosul sokba kerül. Ezt pedig a csak kormányzati támogatással működőképessé tett csatorna nyilvánvalóan nem tudja és nem is akarja megkockáztatni.

Az egész történetben csak Antal Timit sajnáljuk, aki most még örülhetett, amiért vigaszágon sikerült az utolsó pillanatban becsusszannia a középdöntő mezőnyébe, de talán még ő sem látja, hogy egy hamis színjáték részese lett, és hiába “Eurovízió-kompatibilis” a Woke up this way című számával (ahogy egyébként az lehetett volna a szintén pörgős, a mostani nemzetközi trendekhez igazodó MDC Maniacje is), az európai porondra ebben a műsorban szinte biztosan nem fog kijutni.

forrás:ma.hu

Leave a Reply 293 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: