< Böngészés > Főoldal / Tudomány/gazdaság / Blog article: A Dulce csatajelentés – 1. rész

| Mobile | RSS

A Dulce csatajelentés – 1. rész

2015. május 16. | hozzászólás | Tudomány/gazdaság

A Dulce csatajelentés – 1. rész

A következő jelentés feltételezhetően igaz. Tartalma megtalálható az interneten, melyet az olvasó maga is ellenőrizhet. Az alábbiak nem gyengéknek való, vagy annak, aki képtelen vagy nem hajlandó elfogadni az elképzelhetetlen és hihetetlen gonosz létezését Amerikában és a világ más részein. A leírtak felháborodást, hitetlenséget és együttérzést válthatnak ki.

A jelentés nemes véget ér… amire remélhetőleg mindenki rájön a befejezéskor. A kezdeti sokk után ennek a jelentésnek a borzalma talán megindítja az olvasót, hogy keresse az igazságot, és erejéhez mérten megtegyen bármit, hogy megakadályozza az őrült és perverz elit gonosz erőfeszítéseit az egész világon. A racionális értelmet éri a legnagyobb kihívás, amikor megpróbáljuk elhinni erről a jelentésről, hogy igaz. Engedje mindenki szabadon a felháborodását, ami tovább motivál, hogy megerősítse a jelentés hitelességét. A tudás hatalom.

Szerkesztette: Mark Richards kapitány
Megjelent: Earth Defense Headquarters – edhca.org
Rövidítette és újra szerkesztette “Branton” az E.D.H. engedélyével.

Ez egy nagyon sűrített változata a Dulce csatajelentésnek. A teljes 166 oldalas változat és más E.D.H. kutatási jelentés az edhca.org oldalon áll rendelkezésre.

Kormányzati tudósok (titkos kormány) állítólag idegen erőkkel együtt azon fáradoztak, hogy többfajta módszert dolgozzanak ki az általános populáció totalitárius ellenőrzés alá vonására, amely az emberiséget csupán haszonállatnak hagyná meg tenyésztés céljából. Mindez egy 1947-es szerződéssel kezdődött, melyet Harry Truman elnök írt alá, mely mozgásba hozott egy olyan tervet, ahol az elit idegen technológiai titkokat kapott cserébe azért, hogy az idegenek emberi alanyokat rabolhassanak el ördögi kutatásaik számára. Abban az időben az elitnek megengedték, hogy életben maradjanak, hogy az emberi juhok hűbérurai lehessenek az idegenek irányítása alatt – mint azok a kutyák, melyek figyelik a juhokat egy emberi farmon.

Majdnem 3 kilométerre található az Archuleta Mesa hegy alatt a Jicarilla indián rezervátumban Dulce közelében Új-Mexikóban egy titkosnak minősített létesítmény, ami az egyik legvédettebb valóság a világon. Ott volt a Föld első egyesített USA kormány / idegen biogenetikai laboratóriuma. Voltak még Kolorádóban, Nevadában és Arizonában, nem beszélve számos más helyről, mint Afganisztán és Oroszország, de Dulce volt a legnagyobb.

Egy olyan korban, amikor a jelentős katonai egységek felelős tisztjei részei voltak annak a generációnak, amely a fiatal nőkre mint potenciális anyákra nézett, mint egy kincsre, amit meg kell védeni, és akik megtudták, hogy több ezer fiatal nőt raboltak el, és hoztak létre (klónozás, stb.), hogy rabszolgaként használják őket az idegenek, egyszerűen túl sok volt ezeknek a férfiaknak, hogy engedjék ennek folytatását.

A fordulópont akkor jött, amikor Dr. Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó találkozott Jimmy Carter elnökkel a Fehér Házban 1977 június 14-én számos más hírszerző kémmel és vezetőkkel, hogy nagyobb sebességre kapcsolják az elnököt számos szigorúan titkos programmal kapcsolatban, köztük a “Project Aquarius” esetében, a Dulce, 51-es körzet és más titkos bázisok folyamatban lévő munkáiban. Brzezinski a hatalmi elit egyik tagja, akit a “Szürkék” támogattak, soha nem gondolta, hogy az elnök annyira meg lesz döbbenve, hogy hamarosan megbízható katonai tanácsadókhoz fordul a katonai hírszerző közösségen belül arra vonatkozó lehetőségekkel, hogyan lehet megállítani azt, ami folyik.

A Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titokban harcolt az idegenek és azon emberek ellen, akik az idegenekkel vagy nekik dolgoztak az 1950-es évek közepe, vagyis megalakulása óta. A Project Aquarius eredetileg 1953-ban született Eisenhower elnök utasítására, és a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC), valamint az MJ12 irányítása alatt állt. 1966-ban a projekt nevét Project Gleem-ről Project Aquarius-ra változtatták, és részei mély titokká váltak, elrejtve még a CIA és az NSC elől is. Ezen a ponton az NSA megnyitotta az X részleget (hogy azonosítsák és tanulmányozzák az összes idegen vagy ellenség azon tevékenységét, amelyek fenyegetést jelentettek az Egyesült Államokra, vagy az emberi fajra általában), és a Z részleget (hogy “reagáljanak” és “semlegesítsenek” bármilyen veszélyt az Egyesült Államokra, vagy az emberi fajra nézve).

Egy titkos elnöki utasításra, amit Jimmy Carter elnök írt alá, az NSA Z részlege, az újonnan létrehozott Delta Force-t, egy speciálisan kiválogatott Légierő Különleges Műveleti Parancsnokságot, a tengerészgyalogságot, és katonai rohamosztagosokat szervezett meg egy annyira titkos küldetésre, hogy a támadás éjszakájáig még a parancsnokoknak sem mondták el, hogy miről van szó. Az egyedüli “Támadó csapat” vezetők, aki tudták, hogy miről fog szólni, azok az emberek voltak, akik az NSA Z részlegében dolgoztak, és akik évek óta részt vettek az idegenek elleni harcokban. A támadás parancsnoka nem volt más, mint Mark Richards kapitány, a hírhedt “holland” Ellis
Lloyd Richards őrnagy fia, aki az International Security (IS) parancsnoka volt Chester W. Nimitz 1966-os halála óta.

1978 során az NSA X részlege figyelmeztette az emberi parancsnokokat a Dulce-ban kezdődő új programokra, mely annyira ijesztő volt, hogy még a tapasztalt harcos férfiak is le voltak döbbenve. Több ezer fiatal nőt “teremtettek” kémcsőben rabszolga célra az idegenek. De ezek a klónok kevesebbnek bizonyultak, mint ami az idegeneknek megfelelt volna, mert nem szenvedtek ugyanolyan módon, ahogy szabad áldozataik tették. Úgy tervezhették őket, hogy jobb eszközei legyenek néhány idegen életforma számára, de szinte értelem nélkülinek bizonyultak, így nem tudtak úgy reagálni a félelemre, ahogy az egy normális fiatal nőnél elvárható. Emiatt, miközben a klón program folytatódott úgy döntöttek, hogy az elrablási programot fokozzák az erőltetett “rövidtávú” támadásokkal, melyek száma 1980-ra évente 100 ezer fölé emelkedett, és a létesítményt a hosszú távú áldozatok számára (akik életük végéig ott maradtak) több mint 75 ezer hellyel bővítették.

A dulcei laborokban nőket kezdtek klónozni a világ legnagyobb és legfejlettebb biogenetikai létesítményében, Los Alamosban tökéletesített eljárás segítségével. Az elit emberek, akik a háttérből manipulálták a világ kományait, hamarosan egy feláldozható rabszolga fajjal rendelkezett testrészeik orvosi leselejtezése, és saját perverz örömeik céljából. Ahogy a Szürke idegenek, az Egyesült Államok (titkos) kormánya titokban fiatal nőket rabolt el és termékenyített meg, majd három hónapos időszak után eltávolították belőlük a hibrid magzatokat, majd ezután laboratóriumokban gyorsították fel a növekedésüket. Ezt követően biogenetikai (DNS manipuláció) programozásnak veteték őket alá, sokuknak mindenféle eszközöket ültettek be, amelyek közül néhány lehetővé tette számukra, hogy a távolból szabályozzák rádiófrekvenciás adások segítségével.

Az E.D.H. archívumból: Dulce interjúk, WC-289487346–80:

“A 7-ik szint még rosszabb. Olyan volt, mint egy örömlány ház perverz földönkívüliek számára. Ember nőket vittek oda ‘kísérletekhez’, de nem győzhet meg senki arról, hogy a legtöbbük nem csak a Szürkék szadista örömeit szolgálta. Ők nem csak megtermékenyítették a lányokat. Órákon át nemi kínzásnak vetették őket alá. Persze voltak tudományos eljárások, de voltak orgiák is, ahol néhány szép nőt odavittek nagy számú Szürkének nem egyébért, mint egy brutális csoportos erőszak kedvéért. És állandóan ez volt. Több száz Szürke, és más fajok, melyek a Szürkék barátainak tűntek, jöttek és mentek minden héten nem másért, mint hogy örömökben részesüljenek ezektől az emberi nőktől.”

Amikor az igazság nyilvánvaló vált, hogy emberi alfajokat és más élőlényeket állítanak elő elrabolt emberi nőkből akaratuk ellenére, egy titkos ellenálló csoport alakult az amerikai kormány katonai és hírszerző ügynökségeiből, akiknek nem tetszett a nem evilágiakkal kötött egyezség. Sokakat ezen bátor emberek közül meggyilkoltak, vagy rejtélyes körülmények között lelték halálukat, vagy más módon hallgattatták el. De 1979-ben sikerült győzelmet aratniuk, ami sokba került a Szürkéknek és azoknak az embereknek, akik őket támogatták.

A légierő hírszerző tisztje, aki állítólag az a férfi volt, aki találkozott az idegenekkel a Holloman Légibázison 1964-ben, a legendás “holland” idősebb Ellis Lloyd Richards volt, ugyanaz az ember, aki állítólag a Dulce elleni támadást vezényelte 1979-ben, és akinek a fia Mark Richards kapitány volt, aki a létesítmény elleni támadást vezette. A Richards név újra és újra felbukkan, aki beletekint az említett szigorúan titkos projektek valamelyikébe, amelyben a katonai hírszerzés, vagy az International Security néven ismert szigorúan titkos ügynökség játszott szerepet a 2. Világháború óta, keresztül a hidegháború évein.

A házon belüli politikai érv, amely a Majestic 12-n belül alakult ki az 1970-es évek végén, amikor a katonai/hírszerzési emberek tiltakoztak egyes idegenekkel kötött egyezség miatt az önző nyerészkedők oldaláról, olyan csoportok, mint az illuminátusok vagy a “Római Klub” több ezer ártatlan, ha nem az egész emberiség rovására, ez segített létrehozni a szakadást, ami végül a Dulce létesítmény elleni katonai akcióhoz vezetett 1979-ben.
forrás:újvilágtudat.hu

Leave a Reply 202 megnézve, 1 alkalommal mai nap |