< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Paks2: Brüsszel csuklóztatja az Orbán-kormányt?

| Mobile | RSS

Paks2: Brüsszel csuklóztatja az Orbán-kormányt?

2015. december 6. | hozzászólás | Fecsegő hírek

Paks2: Brüsszel csuklóztatja az Orbán-kormányt?

A paksi atomerőmű bővítése a magyar történelem legdrágább befektetése. Durván 4000 milliárd forintról, azaz felfoghatatlan mennyiségű pénzről szól a projekt, de állítólag ezzel 60 évre megoldódik Magyarországon az áramszolgáltatás alapja. Brüsszelben most több eljárás indult a beruházás miatt. A bővítés kritikusai szerint végre kiderülhet, hogy Paks2 nem éri meg, téves számításokon alapul, míg a kormánypárti álláspont szerint az uniós bírálatok hátterében szó sincs szakmai dilemmákról, hanem nyers gazdasági és politikai érdekekről. Magyarán nyugati cégek is „kaszálni” szeretnének az üzleten, a Juncker-bizottság pedig „szórakozni” próbál a rebellis Orbán Viktorral. A Hetek cikke.
Paks2: Brüsszel csuklóztatja az Orbán-kormányt?

Az elmúlt két hét során az Európai Bizottság két, a beruházásra veszélyes intézkedésről döntött: kötelezettségszegési eljárás indul a paksi atomerőmű bővítéséről szóló orosz megállapodás ügyében, mert a projektet közvetlenül ítélték oda a Roszatomnak, illetve mélyreható vizsgálat indul annak tárgyában, hogy a bővítés konstrukciója nem jelent-e úgynevezett tiltott állami támogatást. Bár még nem született döntés, az is lehetséges, hogy – Jávor Benedek EP-képviselő „közbenjárására” – a beruházás szerződéseinek titkosítása ügyében is rászáll az Európai Bizottság a magyar kormányra, és egy úgynevezett pilot eljárás során górcső alá veszi a Paks2-re vonatkozó titkosítási szabályozást.

Miről szól a vita?

A magyar közéletben a kormány kommunikációs értelemben győzelemre áll, hiszen az ilyen bürokratikus kifejezésekkel, mint például „kötelezettségszegési eljárás”, „tiltott állami támogatás” vagy „pilot eljárás”, nehéz széles néptömegek számára érthetővé tenni, hogy mi lehet a baja Brüsszelnek Paks2-vel. Sőt, inkább kekeckedésnek tűnik a kritika, mintsem valós problémának.

Több, az ügyben a magyar kormánnyal szemben kritikus szakértővel beszélve azonban úgy tűnik, a brüsszeli bikkfanyelv mögött a játszma arról szól, hogy egyáltalán megéri-e Magyarországnak 4000 milliárdért újabb atomreaktorokat építeni a Duna partján Pakson, amelyek aztán 60 évre meghatározzák az ország energiaellátását.

A beruházás kitermeli-e a bekerülés költségeit, vagy az olcsó áram helyett valójában egy állami pénznyelőt épít Magyarország.

jávor benedekJávor Benedek

A paksi beszerzés uniós vizsgálata arról szól, hogy a gyanú szerint az nem felel meg az EU-s közbeszerzési előírásoknak, mivel Magyarország nem tendereztette az atomerő­mű-bővítést. A közpénzek felhasználása kapcsán alapvető logika, hogy versenytárgyaláson, átlátható és ellenőrizhető, minden gazdasági szereplő számára esélyegyenlőséget biztosító szabályok mentén dőljön el, hogy egy-egy beruházás során a kedvezőbb árat kínáló kivitelező győzzön. Paks2-nél nem volt semmiféle tender, ami elméletileg azt jelenti, hogy az oroszokkal kötött szerződés sértheti az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt, az átláthatóságra, a megkülönböztetés-mentességre és az egyenlő bánásmódra vonatkozó alapelveket.

A kormányzat álláspontja szerint más, Európában zajló atomerőmű-építési tervnél sem volt ilyen tender. Aszódi Attila, a paksi atomerőmű bővítéséért felelős kormánybiztos a szakmai blogjára 11 nemzetközi példát hozott, ahol tendereztetés nélkül jelölték ki a kivitelezőt.

Igen ám, de az Aszódi által citált beruházások egy részében még akkor született döntés, amikor azok az országok nem voltak az Európai Unió tagjai, tehát (a nem létező tagság miatt) a projektekre nem vonatkoztak az uniós közbeszerzési előírások.

Nem mellesleg ezek a projektek jelentős része nem „élő”, több példaként hozott beruházás vélhetően soha nem fog elkészülni, mivel az óriási tőkeigény miatt évtizedek óta halogatják az építkezések beindítását. Másrészt olyan „tender-nélküli” atomerőmű-építési projektekre is hivatkozott a kormányzat, amelyet magáncégek (sőt, tőzsdei cégek) építenek saját maguknak, mint például Finnországban vagy Franciaországban. A közbeszerzési eljárások, azaz a tendereztetés csak adófizetői pénzre vonatkozik, magáncégek arra költenek, amire akarnak. (Például a MOL esetében sem vitatkozik arról senki, hogy milyen szerződéseket köt. Az energiacég részvényeinek árfolyama és a vállalat profitja a „kockázat”. Ha a MOL építené az atomerőművet piaci alapon, akkor az EU nem kérné számon a tendereztetést, mert nem közpénz felhasználásáról van szó.)

Nagy volt a sietség

Paks2 ellenben hungarikum. Az oroszok nemcsak a technológiát, hanem államközi szerződés keretében hitel formájában a tőkét is biztosítják a beruházáshoz, sőt a kivitelezésben is részt vesznek, illetve az üzemidő lejártával a „leszerelésben” is partnerek. A hitelt a magyar állam veszi fel, Paks2-t ellenben egy projektcég építi meg, amelynek (a kormányzati számítások szerint) a hasznából fizetjük vissza az oroszoknak a kölcsönt.

Éppen a teljesen egyedi üzleti modell miatt érthetetlen, hogy miért maradt el a tendereztetés, mivel vélhetően egyetlen másik nagy atomerőmű-gyártó cég (a japán–amerikai Westinghouse, a francia Areva, illetve a dél-koreai Kepco) sem tudta volna ezt a „csomagot” (tehát az alacsony kama­tozású, hosszú lejáratú hitel, csúcstechnológia, kivitelezés, üzemanyag-szállítás és kiégett hulladékok kezelése) versenykörülmények között letenni az asztalra.

Tehát valójában a Roszatomnak nem is lett volna ellenfele egy tenderen, mindössze pár hónapos időveszteséget jelentett volna egy pályázatot kiírni.

Kormányzati forrásokból származó véleményekből úgy tűnt, hogy a kabinet legalább két okból is sietett. Egyrészt 2013-ban már közelgett a választás, és nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen kimenetele lesz a 2014-es voksolásnak. Ezért tarthattak attól, hogy politikai változás esetén „megfúródik” az üzlet (2013 elején még nem lehetett látni, hogy másfél év múlva az amúgy a paksi bővítést ebben a formájában támadó magyar ellenzék leszerepel a választásokon).

Másrészt a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottsággal jó kapcsolata volt az Orbán-kabinetnek, mi több, azt is remélni lehetett, hogy a német Günther Oettinger energiaügyi biztos támogatóan lép fel a beruházás kapcsán.

Az volt ugyanis a kormánypárti politikusok „mondása”, hogy a Paks2 a német ipar számára (is) biztosítja majd az olcsó áramot, a beruházást ezért Európa vezető hatalma is támogatja. Kormánypárti források szerint a paksi üzlet tető alá hozásában frankfurti üzleti jogi irodák is segítettek, sőt, már a kezdeteknél felmerült, hogy német cégek (például az egyebek mellett turbinákat is gyártó Siemens) is jelentős beszállítói lesznek a gigaberuházásnak. Mind Barosso, mind Oettinger nevéhez köthető olyan levél vagy döntés (igaz, ezek általános jellegűek voltak, a részletekre nem tértek ki), amelyek azt mutatják, hogy ők a beruházás kezdeténél, a szerződési és tervezési szakaszban nem gördítettek elvi akadályokat a paksi bővítés elé.

Új elnök, új szelek

Időközben azonban megváltozott az Európai Bizottság összetétele, a grémium elnöke Jean-Claude Juncker lett. Kormánypárti források szerint a bizottság működése pedig még inkább politikai jelleget öltött. Azt állították a Heteknek a paksi bővítésre rálátó interjúalanyok, hogy valójában minden kritikus ügyben politikai döntés születik, csak az uniós apparátus feladata, hogy azokat szakmai köntösbe bújtassa.

A bürokraták a politikusok (biztosok) elvárásai számára olyan érvanyagot szállítanak, amelyekkel a politikai döntést sikerül a szerteágazó, túlburjánzó uniós jogszabályokkal alátámasztani. Valamelyest ezen a nyomvonalon érvelt Orbán Viktor is, amikor a „kincstári rádióban” a Paks2 kapcsán megfogalmazott uniós vizsgálatokra azt válaszolta, hogy „ahol hús van, ott légy is van”. Tehát valójában a kritikák mögött az húzódik meg, hogy európai cégek is szeretnének részesülni a „húsból”, azaz a gigaüzletből.

Lehetséges, hogy így van, de a lap beszélt egy olyan, kormánypártinak tekinthető szakértővel, aki szerint az a probléma, hogy Magyarország gyenge pozíciókkal rendelkezik a brüsszeli diplomáciában. Szerinte lehetséges, hogy nem nyílt lapokkal játszik a Juncker-bizottság, de ebben a meccsben Magyarország kevés szövetségessel rendelkezik. Sőt, a rebellis és Brüsszel-kritikus magyar külpolitika miatt a színfalak mögött inkább „fekete báránynak” számít az Orbán-kormány. Paks2 pedig akár lehetőséget is teremthet a brüsszeli elitnek, így Junckernek is, hogy betartsanak a magyar kormánynak.

Jöhet a Paks-adó?

Ráadásul több, alaposnak tűnő elemzés is azt állítja, hogy a Paks2 jelenlegi formájában nem lesz versenyképes, és nem igazak azok az állítások, miszerint az új atomerőmű valójában olcsó áramot fog termelni. Több szakértő és közgazdász is készített átfogó tanulmányt a beruházásról. A Kaderják Péter által vezetett, európai hírű REKK (Regioná­lis Energiagazdasági Kutatóközpont) által készített elemzés – amely pesszimista, realista és optimista szcenáriókkal is számolt – összefoglalva azt állítja, hogy inkább nem éri meg ez a beruházás, legalábbis a realista verzió szerint.

Felsmann Balázs közgazdász és energetikai szakértő is készített egy megtérülési tanulmányt, amely szerint 50 százalékkal kellene emelkednie az áram árának ahhoz, hogy a beruházás talán megtérüljön, de a megtérülés legalább 75 százalékos áramár-emelkedés esetén lenne biztosra vehető.

(Az elemzői konszenzus szerint, és ez az Európai Bizottság irányszáma is, az elöregedés miatt leálló erőművek kapacitáskiesése következtében Európában a következő évtizedekre legfeljebb 25 százalékos áremelkedéssel számolnak. És ez a legpesszimistább várakozás, lehet, hogy ennek töredéke lesz csak az emelkedés).

„A működés első húsz évében évről-évre átlagosan 100 milliárd forint közpénzzel kellene támogatni az erőműtársaságot annak érdekében, hogy egyáltalán működőképes maradjon, a projekt megtérülése pedig kizárólag valószerűtlenül magas áramárak mellett képzelhető el”– állítja Felsmann. Romhányi Balázs, az egykori Költségvetési Tanács vezető közgazdásza A Paks2 beruházás költségvetés-politikai következményei című tanulmányában is inkább a pesszimista verzió mellett foglalt állást, vagyis nem biztos a beruházás megtérülése. Szerinte további állami támogatás (például valamiféle Paks-adó vagy költségvetési átcsoportosítás) nélkül nem térül meg az óriásbefektetés.

felsmann balázsFelsmann Balázs

Amikor egy háttérbeszélgetésen Aszódi Attilát szembesítették a kritikus tanulmányokkal, azt válaszolta, hogy a Paks2-t támadó tanulmányok téves paraméterekkel számolnak. Fontos megjegyezni, hogy a magyar kormány részletes számításai (amelyeket a Nemzetgazdasági Minisztérium készített, még az úgynevezett adósságpályát is figyelembe véve), illetve a kormány által megrendelt elemző cégek tanulmányai nem nyilvánosak, mivel a paksi szerződést és az azt megalapozó előkészítő anyagokat titkosították.

A Hetek azon kérdésére, hogy akkor miért nem hozza nyilvánosságra a kormány a saját számításait, amivel ezeket a kritikákat lesöpörné az asztalról, Aszódi Attila azt válaszolta, hogy számukra a legfontosabb, hogy az Európai Bizottságot meggyőzzék, hogy ez a beruházás megáll a saját lábán.

Ezért a számításokat elküldték a bizottságnak, és amennyiben e területen zöld utat kap a beruházás, minden bizonnyal nyilvánosságra hozzák majd ezeket a kalkulációkat.

Itt jön be a harmadik brüsszeli „csapás”, amelyen Jávor Benedek dolgozik, vagyis hogy az Európai Bizottság lépjen fel a titkosítással szemben is. A szakértők érvei szerint ugyanis a kormány vélhetően azért titkolózik, mert nem elég alaposak a számai. Ha az előkészítő tanulmányokat nyilvánosságra hoznák, lehet, hogy a szakma szétszedné azokat, és bebizonyítaná, hogy nem pontos számítások, téves paraméterek állnak az évezred beruházása mögött.

Hetek
forrás:atv.hu

Leave a Reply 120 megnézve, 1 alkalommal mai nap |