< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Ászok ásza Fegyverkereskedelem – Harmadik világháborúhoz vezethet?

| Mobile | RSS

Ászok ásza Fegyverkereskedelem – Harmadik világháborúhoz vezethet?

2015. december 13. | hozzászólás | Fecsegő hírek

Ászok ásza
Fegyverkereskedelem – Harmadik világháborúhoz vezethet?

szerző:Pósa Tibor

Bár nem erről az oldaláról ismertük, a közelmúltban Ferenc pápa átkokat szórt. A szeretet földi helytartóját is kihozta béketűréséből, hogy a világ továbbra is háborúzik, és nem értette meg a béke jelentőségét. A fegyverkereskedők különösen átkozottak, akik anyagi haszon érdekében robbantanak ki háborúkat – fogalmazott az egyházfő. Nem lehet jó ilyen teherrel élni, talán csak az vigasztalhatja a fegyvergyártókat és -eladókat, hogy igencsak megy a bolt.

Képzeljük el, hogy varázsütésre eltűnik minden fegyver a Föld színéről! Csupán nagyobb kupac olvadt fémtömeg maradna meg a milliárd dollárokba kerülő fegyverzetekből. De még a pisztoly, a svájci bicska, a szeletelőbárd is elpárologna, amellyel akár kárt is tehetünk társainkban. Ha ilyen nagy léptékben gondolkozunk, nemcsak a mai, de a régmúlt korok fegyverzetének is el kell tűnnie, megsemmisülés várna az ember megölésére, pusztítására szánt minden eszközre. Nem maradhatnának ki a múzeumok sem, amelyek egyesek szemében valóságos fegyverraktárnak tekinthetők – nehogy aztán valaki kísértésbe essék, és onnan szerezze be a gyilkolószerszámot.

A biztonságra törekvés az ember egyik alapszükséglete. Azért fegyverkezünk, hogy másoktól biztonságban tudjuk magunkat, miközben ő is azért gyűjt minél több fegyvert maga köré, hogy elrettentsen minket esetleges ártó szándékunktól. Ám a legjobb védekezés a támadás – ezt tudjuk a magánélet zűrös pillanataiból és a világtörténelemből is. Az „általános leszerelést” nem is oly nehéz megvalósítani. De mi lesz az emberi természettel? Hiszen akár egy kővel be lehet törni egy koponyát, vagy csupán emberi erővel meg lehet fojtani valakit. Itt kellene kezdeni, ugyanis tukmálhatnánk fegyvert millióknak, ha közülük egy sem lenne hajlandó megragadni.

Az angyali társadalom eljöttére azonban még várni kell. A jelen helyzettel kell számolnunk, ami pedig azt mutatja, hogy rohamtempóban fegyverkezik a világ. Az IHS Jane’s brit szakfolyóirat szerint az elmúlt öt évben ötven százalékkal nőtt a világon eladott fegyverek száma – értékük a múlt évben meghaladta a 64,4 milliárd dollárt. Nem kevés ez, amikor a világ államainak évi hadi költségvetése túllép az 1800 milliárd dolláron? Nem kell összekeverni az új és dokumentált fegyverek beszerzésére fordított kiadást egy egész hadsereg fenntartási költségeivel. Ideszámít a fegyverben állók élelemmel és fedéllel való ellátása, szállítása, kiképzése, az általuk kezelt technika javítása, működőképes állapotban tartása.

A hadi költségvetés terén – szinte beláthatatlan távolságban – vezet az Egyesült Államok 582,4 milliárd dolláros kiadással. Ráadásul az utóbbi években ez az összeg jelentősen apadt is az amerikai haderő kivonásával Irakból és Afganisztánból, de még így is meghaladja az utána következő tíz állam hadi kiadásait. A hivatalos adatok szerint Kína tavaly 139,2 milliárd dollárt költött hadseregére, őt követi Oroszország. Nyugat-Európa lecsúszása itt is érződik: Franciaország, Nagy-Britannia és Németország hadi kiadása együttesen alatta marad a kínai ilyen jellegű kiadásoknak.

Az IHS Jane’s tanulmánya szerint a védelmi-hadi kiadások súlypontja egyértelműen nyugatról déli és keleti irányba tolódik el. Az évtized végéig a csendes-óceáni térség összhadi költségvetése a mostani 24 százalékról 28 százalékra fog nőni, és eléri a 474 milliárd dollárt. Kína és Oroszország kiadásai már ebben az évben is meghaladják az Európai Unió 28 tagállamának együttes hadi kiadásait. Moszkva az őt sújtó mindenféle szankciók ellenére tovább akarja bővíteni honvédelmi költségvetését, a tervek szerint ez jövőre eléri a 98 milliárd dollárt. Ezeket a fejleményeket már előre jelezték a szakértők. Az igazi meglepetés azonban az, hogy az általuk vizsgált 77 ország között, amelyek a világ összhadi kiadásainak zömét, 97 százalékát adják, a közel-keletieknél – Szaúd-Arábia, Katar, Omán, Egyesült Arab Emirátusok – nőtt meg leginkább ez a szám. Rijád például tíz év alatt megháromszorozta hadi költségvetését. Ebből elképzelhetjük, hogy már évek óta milyen feszültségek uralkodnak a térségben, nemcsak a szíriai lázadó csoportok támogatása és a jemeni válság, hanem a hátterében álló felkészülés egy esetleges szunnita–síita összecsapásra.

Valószínűleg nincs két olyan nagy és elismert fegyverkezéssel foglalkozó cég, amely azonos számokkal számolna új fegyverek vétele terén. Ezek egy része nyilvános, míg a többi rejtett. Hatalmas összegek mozognak, itt aztán tényleg bevett gyakorlat a korrupció. Ám a végkövetkeztetések azért egy irányba mutatnak. Hogy miért eltérőek a számok, arra több magyarázat van. Az országok, amennyire csak lehet, igyekeznek titokban tartani, mennyiért jutottak új vadászbombázókhoz, légvédelmi rendszerekhez vagy harckocsiflottához. Aztán előfordulhat, hogy ellentételezésképpen áruval is fizetnek, sőt részletre is hozzá lehet jutni az ilyen eszközökhöz
– ezek az egyes cégeknél máshogy jelentkeznek.

Az IHS Jane’s a világ legális fegyverkereskedelmét így 64 milliárd dollárra tette tavaly, a SIPRI, a stockholmi „béketudományi” intézet viszont inkább százmilliárd dollárt említ, míg vannak, akik ezt a számot is megtoldják még húszmilliárd dollárral.

Milyen fegyverekre van igény? Szinte mindenre, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a bunkósbottól a GPS vezérelte rakétáig és azon túl is. Akik megengedhetik maguknak, technikailag a legmodernebbnek számító negyedik generációs vadászrepülőgépeket vesznek. Ez ellen más létrehozta a légvédelmi rendszereket, amelyekre a szomszéd jelentkezik vevőnek. A tengeralattjárókból, hadihajókból, korszerű fregattokból, vízi, légi és szárazföldi szállító járművekből kimeríthetetlen a választék. Természetesen sokak vágya egy harckocsihadsereg. Például a külföldi diplomaták szájtátva követték az idei májusi moszkvai parádén a T–14 Armata típusú tankot, amelyről azonnal elterjesztették, hogy sokkal jobb, mint az amerikai Abrams páncélos.

Egy becsapódó gránátnál ma már sokkal nagyobb károkat tud okozni egy számítógépszoftver, ugyanis a közműszolgáltatókat, a közlekedést, a légtérellenőrzést alaposan meg tudja zavarni egy jól telepített kémprogram. Hihetetlen igény van ilyen jellegű „fegyverekre”, a háttérben elképesztő pénzt áldoznak a technológiai nagyhatalmak arra, hogy megőrizzék vezető pozíciójukat ebben a ma is csendben zajló háborúban. Az amerikaiak első helyét itt sem lehet megkérdőjelezni, de nyomukban ott loholnak az izraeli, orosz és kínai kiberkatonák.

Kik a legfőbb fegyverexportőrök, akiket Ferenc pápa oly szenvedélyesen megátkozott? Az IHS Jane’s folyóirat nem tudott beszámolni nagy meglepetésekről, amikor a tavalyi eladásokat összegezte. Mint az elmúlt években, továbbra is őrzi a legnagyobb fegyvereladó címét az Egyesült Államok. Oroszország minden eddigit meghaladó eredménnyel áll a második helyen, és meglepetésre Franciaország a bronzérmes. Őt követi Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Izrael, és csak a nyolcadik helyen tanyázik Kína, amelyet igencsak feltörekvő játékosként tartanak nyilván. A SIPRI megvizsgálta a világ első száz hadiipari vállalatának mutatóit. Annak ellenére, hogy az amerikai export tavaly 4,5 százalékkal mérséklődött, így is az első száz helyből 69-et foglalnak el a tengerentúli cégek. Melyek a legnagyobb amerikaiak a hadiipar területén? A Lockheed Martin, a Boeing, a Northrop Grumman, a Raytheon, és felkerült a nagyok közé évi sok milliárd dolláros megrendeléssel a KTR, a Halliburton-csoport tagja, amely katonai szolgáltatásokat árul. Kis túlzással magánhadsereget lehet tőle rendelni, amely elvégzi az adott területen a piszkos munkát.

Az oroszok tavaly rekordévet zártak, soha ennyi fegyvert nem értékesítettek külföldön: mintegy tízmilliárd dollár körül volt a forgalmuk. A SIPRI szerint valós értéken számolva ez inkább 14-15 milliárd dollár közt van. A suttogó marketingakcióknál azonban csak egy hatékonyabb létezik: a bizonyítás a harctéren. Az oroszok – bár nem ez az eredeti céljuk – most a szíriai frontokon mintegy valóságshow-ként bemutathatják, miként működnek fegyvereik. Ennél jobb propaganda nem kell. Igaz, ha nem is a legfejlettebbekre, de az utánuk következőkre akár azonnal felvesznek rendeléseket. A 2004 és 2013 között meghirdetett orosz haderő-modernizáció kezdi meghozni gyümölcsét: a védelmi kiadások ez idő alatt megduplázódtak. Az orosz fegyvergyártók főleg hagyományos piacaikon tudták növelni eladásaikat, így Indiában, Kínában, Venezuelában, Vietnamban, Azerbajdzsánban és persze Szíriában. A franciák igen büszkék arra, hogy megszerezték a fegyverexportőrök közt a harmadik helyet. A Thales nevű céget, amely főleg rakétáiról híres, először jegyezték a legjobb tíz között, és a top tízben tartózkodik a részben francia gyökerű Airbus Defence and Space is. A francia fegyvermegrendelések háromnegyede a Közel-Keletről származik. Csak a közelmúltban 24 darab Rafale vadászgépet adtak el Egyiptomnak, ráadásul Kairó bejelentkezett vevőként a hányatott sorsú, oroszoknak szánt, majd az Európai Unió nyomására visszavont két modern, Mistral típusú helikopterhordozó és parancsnoki hadihajóra is.

A legnagyobb fegyvervásárlók listáját Szaúd-Arábia vezeti. A sivatagi királyság az Egyesült Államok legnagyobb fegyverimportőre lett, leszorítva a vezető helyről Indiát. Rijád közel tízmilliárd dollár értékben vett tavaly fegyvereket, az egy évvel ezelőttihez képest a növekedés 54 százalékos. Az elkövetkező tíz évben a világcégek az egész Közel-Kelet térségéből mintegy 110 milliárd dollárnyi fegyvermegrendelést várnak, és nem is alaptalanul. A szakértői elemzések szerint hamarosan ez a térség válik a világ legnagyobb fegyverimportőrévé, megelőzve a Kínát, Indiát, Japánt magában foglaló ázsiai területet. A fegyveres konfliktusok 80-85 százaléka ebben a muzulmán térségben folyik, kezdve Líbiától egészen a szíriai polgárháborúig.

Az ötödikről kettőt előreugorva Peking egyelőre tartja előkelő harmadik helyét a fegyverimportőrök között, közvetlenül India mögött. Kína továbbra is az oroszoktól fogja vásárolni légvédelmi rendszerét. Bár most nem szerepel a kiemelkedő hírekben az indiai–pakisztáni viszály, azért a hamu alatt izzik a parázs. Ezen a világranglistán nem véletlenül van Iszlámábád is a tizedik helyen. Dél-Koreára, amely jelenleg a fegyvervásárlások terén a hetedik helyen áll, különösen kell figyelni, állítják a hadiipari elemzők. Ha fokozódna az észak-ko-
reai feszültség, akkor egyesek még azt sem tartják kizártnak, hogy az ázsiai országok közt a legnagyobb fegyverimportőr lesz. Iránról sem szabad megfeledkezni, hiszen ma még a korábbi embargó miatt a különböző tiltólistákon szerepel, de jövőre felszabadul a vásárlási tiltás alól. A perzsa ország igencsak kecsegtető helyzetben várhatja a Teheránba sereglő fegyvergyártókat, akik egy kis üzletért mindenre képesek. Ám valószínűleg továbbra is Oroszország lesz a kiemelt partnere.

Valami készülődik a világban. Általában nem azért szoktak ilyen irgalmatlan összegeket költeni hadseregekre, fegyverzetekre, hogy aztán az ócskatelepre vigyék a szétfűrészelt csövű tankokat. Naponta több mint ötmilliárd dollárt költ az emberiség gyilkolóeszközökre, a háborúra való felkészülésre, a haderő fenntartására. A fegyverlobbi keresztülviszi szándékait, kabinetek kulcsfigurái vannak a markukban, ha kell, kormányokat válthatnak le. Nem kell különösen nagy elemzőnek lenni ahhoz, hogy valaki csupán ezekből a számadatokból lássa, a világ újrafelfegyverzése zajlik. A harmadik világháború elkerülhetetlen, amelyben az Egyesült Államok fog összecsapni Kínával és Oroszországgal – állítják egyesek. Sokan már úgy látják – mint legutóbb a pápa fogalmazott a november közepi párizsi terrortámadás után –, hogy a világháború jelenleg is zajlik.

Larry Chin politológus, aki Pekingben született, de a második világháborút követően az Egyesült Államokban él, így látja a helyzetet: „Ez az apokaliptikus válság nem egy háború a terrorizmus ellen. Harc a terrorizmussal, amelyet terroristák folytatnak, de akiket szintén terroristák irányítanak, bűnözők, pszichopata gyilkosok, akik felülhelyezkednek minden törvényen. Dehogyis akarja a Nyugat ezeket felszámolni! Valójában ennek az ellentéte folyik: a NATO kezében a terrorizmus egy mindent vivő ász, felhasználja arra, hogy benyomuljon, destabilizáljon, megdöntsön rezsimeket, amelyeket az atlanti szervezet elpusztításra, meghódításra kijelöl. Az Iszlám Állam ellen vívott küzdelem gyakorlatilag nem is érinti ezt a csoportot, de még azokat a kegyetlenségeket sem, amelyeket az ő fegyveresei követnek el, ez kiválóan jön a Nyugatnak. Ez a háború mindig is a nagyhatalmak közti világháború volt, amelyben a Nyugat Oroszországgal és Kínával áll szemben. Ezek a lépések mind a nagyvállalatok érdekeit szolgálják, legyenek azok geostratégiai vagy egyszerűen csak az anyagi erőforrást biztosító célok.”

A tehetetlenség miatt mi sem tudunk mást ajánlani, mint egy jó kis átkozódást.

Fejenként kettő

Valóságos rutinná vált Barack Obama felszólalása az ismétlődő amerikai vérfürdőket követően. Az elnök elkeseredettsége érződik minden beszédében, mivel nem tudja keresztülvinni a kézifegyverek tartására vonatkozó szigorító reformokat. Az ok a nagy hatalmú Nemzeti Fegyverszövetség ellenállása, amely az amerikaiak szabad fegyvertartásról szóló alkotmányos jogaira hivatkozik, miközben nem akar lemondani a laza szabályozásból eredő haszonról. A legutóbbi, San Bernardinó-i esetnél is vajon miért kellett kommandónyi fegyver a hozzá való lőszerrel és robbanóanyaggal az egyébként hithű és békés muszlim családnak? Mivel egyértelmű nyomokat találtak a terroristaszálra, így a cselekményt is ekként kezeli az FBI. A Szövetségi Nyomozóiroda munkatársainak már rég fel kellett volna tűnni: buzgó muzulmánok és nagy fegyverrajongók – nem valami egészséges párosítás. A csendes életükről pedig le lehetett volna vonni az alapkövetkeztetést, az a gyanús, ha nem gyanús. De ezt majd megoldják a tengeren túl.

A legfrissebb becslések szerint a világon 640 millió kézifegyver forog közkézen. Ennek nagyjából több mint fele engedéllyel tartott, önvédelmi, sport- vagy vadászfegyver – ebből 300 millió az Egyesült Államokban található –, a többi feketepiacon beszerzett, akár gyilkolásra is képes tűzfegyver. Ezekhez a fegyvergyárak évente 14 milliárd töltényt gyártanak. Tehát az éves mennyiségből a Föld minden lakosának fejenként kettő jut. Nyugodjunk meg, nem kell ide atom: az emberiség – aprólékos munkával – kézifegyverekkel is kiirthatja magát.

A francia rendőrök a 130 halálos áldozatot követelő november 13-i párizsi merényletek után végrehajtott több mint ezer házkutatás során minden ötödik lakásban találtak illegálisan tartott fegyvert. Volt olyan épület, amelynek minden emeletén Kalasnyikovra bukkantak. Vannak helyek, ahol ezer euróért beszerezhető ez a támadó gépkarabély, zömükben a volt jugoszláv háború és az albániai rendszerváltás következményeként kerültek Nyugatra. A Franciaországban bevezetett rendkívüli állapottal élve Bernard Cazeneuve belügyminiszter többpontos tervet készített az illegális fegyverkereskedelem megakadályozására, felszámolására. Három év szabadságvesztéssel lehet büntetni az engedély nélküli fegyvert tartókat; az illetékes szerveknek fel kell deríteni a csempészés útvonalait, az interneten szerveződő hálózatokat; célzott támadást kell végrehajtani a rendőrségnek és a vámőrségnek az ilyen bűnszervezetek ellen; amennyire lehet, növelni kell az együttműködést az európai társszervekkel. Eső után köpönyeg, mondhatják a fanyalgók, de ez is jobb, mint a semmittevés.

forrás:legfrissebb hírek.hu

Leave a Reply 99 megnézve, 1 alkalommal mai nap |