< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Leövey Klára pedagógus, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője 195 éve született

| Mobile | RSS

Leövey Klára pedagógus, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője 195 éve született

2016. március 24. | hozzászólás | Kultúra

Leövey Klára pedagógus, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője 195 éve született

Leövey Klára pedagógus, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője a Sajtó- és fotóarchívum 2016. 12. hét érdekes emberei sorozatban

Leövey Klára pedagógus, újságíró, a magyar nőnevelés egyik úttörője 195 éve, 1821. március 25-én született az erdélyi Máramarosszigeten.

Elszegényedett nemesi családból származott, de özvegy anyja nagy gondot fordított neveltetésére, zenére is oktatta. 1846-ban Pesten telepedett le, és a Teleki Blanka grófnő vezetése alatt álló magyar tannyelvű leánynevelő intézetben kezdett tanítani. Ez volt az első olyan leányiskola, ahol a tantárgyak oktatásában megvalósították a szaktanári rendszert.
Az 1848-as forradalmat Teleki Blankával együtt lelkesen üdvözölte, a szabadságharc idején tevékenyen részt vállalt az eseményekben. 1849 elején az osztrák csapatok közeledtére az iskolát bezárták, Leövey és Teleki követték a kormányt Debrecenbe, ahol sebesülteket ápoltak, és segítettek összegyűjteni a szabadcsapatok felszerelését. A világosi fegyverletétel után Pestre utaztak, pénzzel támogatták a menekülő honvédeket és a többi üldözöttet. Az osztrák hatóságok emiatt 1851-ben letartóztatták és haditörvényszék elé állították a két nőt. A vizsgálat két éven keresztül tartott, ez idő alatt a pesti Újépületben raboskodtak. 1853 júniusában végül “lányok forradalmi nevelése, a forradalomban való részvétel, lázító tartalmú könyvek terjesztése és a honvédek támogatásának” vádjával Teleki Blankát 10, Leövey Klárát pedig 5 év várfogságra ítélték, amit a hírhedt kufsteini várbörtönben kellett letölteniük.
Leövey 1856 júliusában szabadult, egy ideig Máramarosszigeten, egyik unokatestvérénél lakott nevelőnőként, valamint részt vett a helyi irodalmi és műkedvelő kör vezetésében is. 1859-ben létrehozta saját nőnevelő intézetét, amely két éven keresztül sikeresen működött. Miután 1861-ben a Habsburg-közigazgatás minden indoklás nélkül bezáratta intézetét, Pestre, majd egy év múlva az akkorra már kiszabadult Teleki Blankával Párizsba utazott. Ismerős családoknál volt nevelőnő, majd 1865-ben hazatért. Erdélyben, Kendilónán Teleki Miksa gróf gyermekeit tanította hosszú éveken át, továbbá a frissen indult Máramaros című hetilap számára írt cikkeket utazásairól, tapasztalatairól. Írásaiban főként nevelési kérdésekkel, a korabeli társadalmi és művészeti élet kérdéseivel foglalkozott, s többször is megemlékezett a szabadságharcról, annak emlékét ápolta, a kiegyezést elutasította. Ugyanakkor nő létére szokatlan érdeklődéssel fordult a gazdasági kérdések felé, a párizsi világkiállításról írt beszámolóiban például részletesen írt az ott látható gépekről, eszközökről, a korszerű és hatékony termelési eljárásokról.
1889-től Pesten folytatta újságírói tevékenységét. Élete tragikus véget ért, 1897. április 8-án egy omnibusz elgázolta. Budapesten búcsúztatták, de szülőhelyén helyezték örök nyugalomra. A nevét és emlékét megörökítő obeliszk a máramarosszigeti református templom kertjében található.

forrás:MTVA hírlevél

Leave a Reply 2840 megnézve, 2 alkalommal mai nap |
Tags: