A nagy fal, a Colosseum és a Pantheon sem úszhatta meg a betonozást/// La Grande Muraille, le Colisée et le Panthéon, pas le úszhatta concreting
A nagy fal, a Colosseum és a Pantheon sem úszhatta meg a betonozást
Isten áldja meg a www.fecsego.eu nemzetközi hírportált és óvja Magyarországot!
Nem kíméli a környezetet az egyik legnépszerűbb építőanyag előállítása, amelyből évi tizenkilencmilliárd tonnát használunk fel
szerző:Dippold Pál
A magyarul 1865-ben lejegyzett betont a nyelvészek nemzetközi szónak nevezik. Ugyanígy írják és mondják németül, franciául és oroszul. Eredete a kátrány; habarcs; iszap jelentésű ófrancia betun, amely a latin bitumen, azaz földiszurok, aszfalt szóból származik.
Pantheon
A Pantheon kupolájának átmérője 43,3, a tetején található úgynevezett oculusé pedig kilenc méter. Építése után csaknem kétezer évvel a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan betonmennyezete (Forrás: Wikipédia)
A beton szó hallatán mindenki valamiféle legújabb kori építőanyagra gondol. Miután rájön tévedésére, és kideríti a beton történetét, nagy meglepetések érhetik. Például szembesül azzal a ténnyel, hogy már Kr. e. 3000-ben Egyiptomban a piramisok felépítésénél szalmával kevert sarat, gipsz és mészhabarcsot raktak az építőelemek közé. Ebben az időben a kínai nagy fal építői is óriási erőkkel cementeztek. Kr. e. előtt 800-ban a görögök Krétán és Cipruson építkezéseiknél olyan, mészből kevert habarcsot használtak, amely keményebb volt, mint később a rómaiaké.
A beton első fénykora a Római Birodalom kialakulásának kezdetére tehető. A birodalom több ezer kilométer összhosszúságú útrendszerét többek között római cementből építették. Ennek egyik jellemző tulajdonsága volt, hogy a Vezúv melletti bányából származó cementporban a mai, gyárilag előállított cementhez hasonlóan benne volt az alumínium és a szilícium. A régészek régóta ismerik ugyan a római beton összetételét, ám azt nem tudták, hogy ez az ókorban használt anyag ugyanolyan kemény, mint a mai betonok. Egyetlen hátránya az volt, hogy több hétig tartott a teljes megszilárdulása.
Maga a cement szó római eredetű, a terméskőből és az ebben kötőanyagként égetett mészből épített betonszerű falazatot Opus caementitiumnak nevezték. A kődarabokból, vízálló habarcsból készített, a zsaluzatban együtt megszilárdult falak építése a Kr. u. 1. évszázadban terjedt el. Egészen különös megvizsgálni, hogy mi minden készült Rómában betonból.
A római beton kötőanyaga egyfajta vulkanikus kőőrlemény a Nápoly melletti Puteoliból származó, Vezúv teremtette puccolán. Ebből és homokból készült a beton, melybe különböző nagyságú köveket ágyaztak. A viszonylag könnyű anyagból készülhettek aztán a komoly szilárdságú és nagy fesztávolságú boltozatok, gyors és időt álló módon. A falakat kétoldali fazsaluzattal vagy tégla és kőpillérek közeit zsaluzatként használva öntötték ki betonnal. Miután megszilárdult a beton, a fa eltávolítása után a falakat bevakolták, vagy márványlapokkal burkolták. A római kori donga- és keresztboltozatok, melyeknek kialakításához elengedhetetlen volt a tartókövek közeinek kiöntése betonnal, vezetett el aztán az egyre nagyobb és látványosabb, szintén a beton segítségével több ezer évig „élő” félgömb kupolák kialakításához. A Kr. e. 3. században építették ki Róma városának falrendszerét. Egészen az ágyú megjelenéséig nem is kellett változtatni ezen, a tűzfegyverek megjelenéséig ugyanis hiába támadták, nem volt olyan eszköz, amellyel komolyabb kárt tudtak volna tenni benne. A védelmi fal építéséhez használták először a betont a rómaiak. Agyagtégla falak adták a zsaluzatot, ennek közeit öntötték ki betonnal, melybe azért jókora köveket is beleejtettek.
Róma talán leghíresebb építménye, a Colosseum láttán sem gondol a mai látogató arra, hogy itt egy betonarénával áll szemben. A Kr. u. 80-ban elkészült amfiteátrum hossztengelye 188 méter, kereszttengelye 156 méter, külső magassága 48,5 méter, és 50-75 ezer embert tudott befogadni. Alsó ívsora kőből készült, a felette levő három szint téglából és római betonból. Ha nem ezekből az anyagokból álltak volna össze – jóval kisebb súlyúak voltak, mint a természetes kövek – az alsó szint nem bírta volna el a felsőket. Az ívek ma is használt módszerrel készültek, a mintadeszkázatra, azaz a sablonra téglákból rakták ki az ívet, a téglák közeit pedig betonnal kiöntötték. Róma máig csodált másik ókori nevezetessége a Pantheon. Kr. u. 120-ban épült, 43,3 méteres átmérőjű félgömb kupola fedi. Ugyanekkora a belső tér magassága. A kupola vázszerkezete máig egyfajta építészeti csoda. A külső-belső betonköpeny között szintén betonból készült a vázszerkezet. Ennek súlya alulról felfelé fokozatosan csökken. Nyolc sugárirányú borda tartja a kupolát. A Római Birodalom virágkorában óriási középületek épültek. Ezek közül érdekes lehet a világ talán első shoppingcentere, a Mercati di Traiano. Téglával burkolt betonból készült, százötven üzlet volt benne, melyek fölött ívesen hajló emeletes tömbök magasodtak. A közepén volt a vásárcsarnok.
A középkorban aztán évszázadokon át egyáltalán nem betonoztak. Mintha elfelejtették volna ezt a sok lehetőséget magában rejtő anyagot, csak 1499-ben, a párizsi Notre Dame oszlopkapcsolatainak kialakításánál használtak újra római betont. Kétszáz évvel később kezdték el komolyabban tanulmányozni az égetett mészből készült cement felhasználásának lehetőségeit. Az 1700-as évek végén Bry Higgins szabadalmaztatta a hidratált cement külső vakolásra alkalmas módszerét. John Sneaton 1793-ban fedezte fel, hogy az agyagot tartalmazó mészkő kiégetése után létrejött mész a víz alatt igen keménnyé szilárdul. Azt is felfedezte, hogy ha a meszet más anyagokkal keveri össze, még ennél is szilárdabb építőanyaghoz jut. Így tehát új anyagaiból építette, pontosabban hozta helyre a cornwalli világítótornyot.
A beton újkori történetét folytatva feltétlenül említésre méltó a franciaországi souillac-i, 1816-ra elkészített híd. A ma is álló műtárgyat a világ első tisztán betonból készített hídjaként tartják számon, melyben nincsen vasmegerősítés.
A 19. század elején a világ sok táján próbálkoztak a lehető legjobb minőségű beton kikísérletezésével. Ehhez cementre és mészre volt szükség. Mondhatnánk úgy is, hogy ekkortájt újra felfedezték a spanyolviasz-betont, tudniillik azt kutatták, hogy az agyagot és a meszet elkeverve, azt kiégetve miként tudnak egyre jobb minőségű víz alatt megszilárduló építőanyagot létrehozni.
Napjainkra a beton az egyik leggyakrabban használt építőanyag, évente tizenkilencmilliárd tonna betont használ fel a Föld népe, ám mivel előállításához nagy hőmérséklet kell, ezért az ember által okozott szén-dioxid-kibocsátás hét százaléka a betongyártásból származik. Éppen ezért bizonyos Paulo Monteiro, az amerikai energiaügyi minisztérium kutatója kimondta: „Meg kell találnunk a módját egy alternatív betonkészítmény létrehozásának.” Nem kellett sokat keresgélniük, megtalálták, mégpedig az ókori rómaiak által a kikötőépítéseknél használt tengeri beton formájában. Ennek kiégetéséhez 1650 °C is elegendő, míg a ma legelterjedtebb portland betonhoz 2640 °C szükséges. Közel állnak a kutatók az úgynevezett bio- vagy zöldbeton újbóli rendszerbe állításához, hiszen nem kell mást tenniük, mint amit a Római Birodalom kőművesei tettek. Vulkáni hamut és mészkövet keverni a betonba, és arra megoldást találni, hogy a keverék szilárddá válásának ideje lerövidüljön, hiszen mint a példák mutatják, a római betonból készült létesítmények élettartama lényegesen hosszabb, mint a maiaké.
Ökológiai visszalépés
A cement olyan hidraulikus kötőanyag, amelyben a kötő- és adalékanyagok víz hozzáadásával kémiai reakcióba lépnek egymással, és azokat a cement tartósan összeragasztja.
A vulkáni hamu- vagy tufaőrleményt az ókorban oltott mésszel keverve használták. Ez volt tehát a természetes cement.
A mész a kalcium három vegyületét jelenti: kalcium-karbonát: amely kalcium-oxidból és szén-dioxidból jön létre, (mészkő: kalcium-karbonátból álló kőzet); égetett mész: a kalcium-karbonát hevítésével jön létre; oltott mész: kalcium-oxid és víz reakciójával állítják elő. A 19. század elején sikerült először mesterséges cementet készíteni, mész és agyagtartalmú kőzetek összekeverése és kiégetése útján, de próbálkoztak a két rész krétából és egy rész agyagból összeállított cementtel is.
A ma leginkább ismert cementfajta, a portlandcement feltalálója Joseph Aspdin angol kőműves volt. Azóta a cementgyártási eljárás csupán részleteiben fejlődött, a nyersanyagok keverési arányában voltak kisebb változások, majd a mára már fenyegetővé váló magas égetési hőmérséklet elérése jelentett előrelépést – ami a római cementhez mérten, világunk ökológiai egyensúlyát tekintve valójában visszalépés.
A legfontosabb alkotóelem
A portlandcement készítésénél a mészkőhöz különböző ásványi anyagokat adnak, ezután cementégető kemencében 1450°C-ra hevítik, ez a kalcinálás. Így jön létre a kemény klinker, amelyhez gipszet tesznek, végül porrá őrlik. A cement a beton legfontosabb alkotóeleme, amely bármilyen alakra formázható, napjainkban jellemzően kavics, homok és víz van benne. A portlandcement általában szürke vagy fehér színű. Fajtái: nagy kezdő- és végszilárdságú portlandcementek, út és pályaépítési cementek, közepes szilárdságú portlandcementek, szulfátálló portlandcementek, mélyfúrási cementek, kis hőfejlesztésű portlandcementek. Ezek az aluminátcementek, bauxitból vagy timföldből készülnek, amelyet mészkővel vagy mésszel keverve égetnek ki. A bauxitcementek kezdeti szilárdsága nagyon nagy, ám néhány évtized alatt ez jelentősen csökken. Magyarországon bauxitbetonból felépített házak tízezrei váltak életveszélyessé építésük után néhány évtizeddel. Az aluminátcementeket ma már csak tűzálló anyagokként használják. A nem portlandcementek közé tartoznak a magnéziacementek. Ezek alapanyaga magnézium, melegpadlók készítésére szolgálnak.
Víztornyok és hidak is dicsérik időtállóságát
Francia kertész és a monírozás
Egy Joseph Monier nevű kertész 1849-ben feltalálta a monírozást. Neve így örökké él a világ építőiparában, mert a monírozás azt jelenti, hogy a betont vasrudakkal megerősítik. A beton, igaz, nagyon nyomásálló, de igen érzékeny a hajlítófeszültségekre. Ennek oka egyszerű, a beton nem rugalmas, ha tehát egy betonlapot két oldalt alátámasztunk, és a közepére lépünk, az beszakad. Ha azonban egy vashálót öntünk körbe betonnal, az megszilárdulása után ellenáll akár a nagyobb feszítő-húzó erőknek is. A betonacél szerkezetek igen szilárdak. Hogy jutott éppen egy kertésznek az eszébe mindennek a feltalálása? Monier a vasalás elvét a természettől leste el. Megfigyelte, hogy a növények a kevéssé terhelhető szöveteiket szívós, rugalmas vagy megfásodott szálakkal, nem egy esetben szabályos rácshálóval merevítik. Amikor aztán a kertész beton virágtartókat készített, és azok a beléjük épített vasrácsok miatt igen tartósak voltak, az egész világon elterjedt módszere, a monírozás, azaz a Monier-vasak betonba építése. A történetnek van egy olyan változata is, mi szerint a kertészt felmérgesítette, hogy vashálós virágtartói gyorsan megrozsdásodnak, ezért azokra betonréteget rakott, így próbálván megvédeni azokat. Akárhogy is történt, Joseph Monier találmánya nélkül az azóta felépült monumentális betonépítmények nem készülhettek volna el.
A vasbeton-építészet magyarországi meghonosítója, Zielinski Szilárd építőmérnök volt. A mátészalkai születésű mérnök, miután elvégezte Budapesten a Műegyetemet, Németországban, Angliában és Franciaországban tanult tovább állami ösztöndíjjal. Párizsban az Eiffel cégnél is dolgozott, majd 1889-ben mérnöki irodát nyitott Budapesten, ahol híd- és vasúttervezéssel foglalkozott. Pályáján a fordulatot az jelentette, amikor megismerkedett egy francia mérnök vasbeton építési szabadalmával. Zielinski az országban elsőként dolgozott vasbeton szerkezetekkel. Először francia tervek alapján és francia munkásokkal, ám rövid idő után már saját tervek és szegedi munkások közreműködésével önállóan is dolgozott. Zielinski Szilárd vasbetonból készült építményei közül sok még ma is hirdeti tervezője időtálló szakértelmét: a szegedi, a kőbányai és a margitszigeti víztorony, a budapesti Városligeti-tó feletti híd, a siófoki kaszinó, a Ganz MÁVAG pesti műhelycsarnoka, a hosszúvölgyi viadukt és a Lánchíd átépítésének tervei.
forrás:magyar hírlap.hu
La Grande Muraille, le Colisée et le Panthéon, pas le úszhatta concreting
Que Dieu bénisse et protège le portail de nouvelles international www.fecsego.eu Hongrie!
Pas facile sur l’environnement dans la production de matériaux les plus populaires de la construction, dont dix-neuf milliards de tonnes par an est utilisé
Auteur: Paul Dippold
Le Hongrois enregistré en 1865 appelé béton linguistes internationaux mot. De même dit et écrit en allemand, français et russe. L’origine du goudron; mortier; Ancien français, ce qui signifie la lettre de la boue qui vient du bitume latine, le goudron qui est sur les mots terre, asphalte.
panthéon
Le diamètre du dôme Panthéon de 43,3, appelé oculus au sommet de neuf mètres. Après près de deux mille ans, la construction du Panthéon dôme est encore plus grand plafond en béton non armé dans le monde (Source: Wikipedia)
audience concrètes sur tout le monde pense une sorte de matériaux de construction contemporains. Une fois que vous trouvez une erreur, et de découvrir l’histoire du béton, de grandes surprises accès. Par exemple, face au fait que vous avez Cr. E. 3000 en Egypte, les pyramides dans la construction avec de la paille mélangée avec de la boue, le plâtre et mortier de chaux mettre les blocs de construction en Hongrie. A cette époque, la Grande Muraille de Chine est un immense constructeurs forces cementeztek. Cr. E. 800 devant les Grecs en Crète et à Chypre építkezéseiknél est mélangé avec du mortier de chaux a été utilisé, ce qui était plus difficile que les Romains plus tard.
Le premier âge d’or de l’Empire romain, l’émergence du béton peut être faite début. L’empire des milliers de kilomètres longueur totale du réseau routier romain construit de ciment entre autres. Une caractéristique est que le ciment du Vésuve dans la mine est aujourd’hui, le ciment fabriqué était aluminium et de silicium. Les archéologues ont longtemps été reconnue comme la composition du béton romain, mais ils ne savaient pas que ce soit le même matériau utilisé dans les temps anciens aussi dur qu’aujourd’hui béton. Le seul inconvénient est qu’il a fallu la consolidation de plusieurs semaines.
Ciment origine romaine du mot lui-même, la pierre naturelle et la chaux vive comme liant dans la maçonnerie en béton comme construit caementitiumnak appelé Opus. Les morceaux de pierre, mortier étanche en construction de murs durcis Cr. U avec le coffrage. Ier siècle répandue. Tout à fait étrange de considérer que nous sommes tous faits de béton à Rome.
Le liant de béton romain dérivé d’un type de mouture volcanique type de pierre Puteoliból à côté de Naples, le Vésuve a créé pouzzolane. Il est réalisé en béton et du sable, dans lequel différentes tailles de pierres incorporées. Le matériau relativement léger pourrait alors la force sérieuse et hautes voûtes couvrent, de manière rapide et durable. Les murs des deux côtés à l’aide de bois de coffrage ou de coffrage de briques et de pierre piliers közeit déversaient dans le béton. Une fois durci le béton, enlever les murs en plâtre tuiles en bois ou en marbre avec. Le donga- et keresztboltozatok romain, qui ont joué un rôle essentiel pour le soutien des pierres pour faire avec le coulage du béton, puis conduit à plus grand et plus spectaculaire, est aussi une aide concrète pour des milliers d’années “vivant” création de dômes hémisphériques. A Cr. E. Il construit au 3ème siècle par les systèmes de murs de Rome. Jusqu’à l’apparition du canon n’a pas besoin de changer cela, depuis l’apparition des armes à feu en vain attaqué, il n’y avait aucun moyen par lequel il aurait pu faire de sérieux dégâts. Un mur de protection a été d’abord utilisé dans la construction du béton par les Romains. murs de briques d’argile était le coffrage, ce közeit coulé dans le béton, dans laquelle il beleejtettek de grosses pierres.
Probablement le plus célèbre bâtiment à Rome, le Colisée ne pense pas que la vue des visiteurs d’aujourd’hui ici est opposé à betonarénával. Cr. L’u. 80 a été achevée amphithéâtre à l’axe long de 188 mètres, l’axe transversal de 156 mètres, une hauteur de 48,5 mètres à l’extérieur et a été en mesure d’accueillir 50-75 mille personnes. ívsora inférieures en pierre, trois niveaux au dessus d’eux à Rome de la brique et le béton. Si je ne l’avais pas résisté ensemble de ces matériaux – étaient beaucoup moins de poids que les pierres naturelles – dans les niveaux inférieurs, il ne résisterait pas dans les cimes. Les coudes sur l’approche utilisée aujourd’hui, mintadeszkázatra, qui est le modèle de briques ont été disposés sous la forme de briques et de béton coulé közeit. Rome est toujours admiré par d’autres sites anciens du Panthéon. Cr. U. 120 a été construit, 43,3 mètres de diamètre couvre dôme hémisphérique. La même quantité de hauteur intérieure. Le châssis en forme de dôme est encore une sorte de merveille architecturale. Entre la gaine intérieure et extérieure du béton est aussi une structure en béton. Comme le poids diminue progressivement du bas vers le haut. Huit nervure radiale détient la coupole. L’âge d’or de l’Empire romain construit un énorme bâtiments publics. Parmi eux pourraient être d’intérêt pour la première mondiale shoppingcentere Mercati di Traiano. Il pavée de briques en béton, cent cinquante magasins étaient confiants que incurvée sur des blocs étages incurvées bombaient. Il était au milieu de la salle de marché.
Au Moyen Age, puis le béton est pas du tout changé au fil des siècles. Ils semblaient avoir oublié de nombreuses options matériau sujettes, mais en 1499, les relations de colonne Notre Dame dans le développement de ré-utilisés en béton romain. Deux cents ans plus tard, ils ont commencé à étudier sérieusement les possibilités de l’utilisation de la chaux brûlée en ciment. À la fin des années 1700, Bry Higgins breveté méthode de plâtrerie externe est adapté pour le ciment hydraté. John Sneaton découvert en 1793 qui a été créé après le calcaire de tir, l’argile contenant de la chaux dans l’eau durcit très difficile. On a également découvert que, si la chaux est mélangée avec d’autres matières, encore plus robuste matériau de construction vient. Ainsi, il a construit un nouveau matériau de phare a été restauré précisément à Cornwall.
L’histoire continue du béton moderne est tout à fait remarquable à Souillac, France, Roumanie, 1816 était pont préparé. Les artefacts pont est considéré comme de première purement en béton du monde, dans lequel il n’y a pas de renforcement de fer encore debout.
Au début du 19ème siècle dans de nombreuses régions du monde, ils ont essayé le meilleur béton expérimentation de qualité possible. Pour ce faire, le ciment et la chaux ont été nécessaires. On pourrait dire aussi que depuis ceux redécouvert la cire en béton espagnol, à savoir, nous avons examiné l’argile et de chaux mélangée, elle a brûlé comment ils obtiennent une eau de meilleure qualité pour créer un matériau de construction se solidifie.
Aujourd’hui, le béton est un des matériaux de construction le plus largement utilisé utilise annuellement dix-neuf milliards de tonnes de béton de la Terre, mais depuis la production de haute température devrait, par conséquent, sept pour cent des émissions de dioxyde de carbone causées par les humains proviennent de la betongyártásból. Voilà pourquoi certains Paulo Monteiro, un chercheur du Département américain de l’énergie, a déclaré: “. Nous devons trouver un moyen de créer une formulation alternative du béton” Vous ne devez pas regarder un lot, ils ont trouvé, qui serait utilisé par les anciens Romains à la construction du port de la mer que le béton. Cette cuisson 1650 ° C est suffisante, alors que le béton aujourd’hui portland le plus largement utilisé nécessaire 2640 ° C Les chercheurs sont proches de la soi-disant en béton re-déploiement organique ou vert comme il est de ne pas faire comme ce que les agriculteurs de la pierre Empire romain ont fait. Les cendres volcaniques et de calcaire mélangé avec du béton et de trouver une solution qui est devenue le mélange dans la graisse solide, comme le montrent les exemples, la vie romaine des établissements de béton est beaucoup plus longue que la maiaké.
étape écologique retour
Le ciment est un liant hydraulique, dans lequel le liant et les additifs dans l’eau par l’addition de produits chimiques réagissent les uns avec les autres et sont collées ensemble en permanence dans le ciment.
Le tufaőrleményt de cendre volcanique ou mélangé avec de la chaux éteinte a été utilisé dans les temps anciens. Il était donc un ciment naturel.
La chaux est le calcium de trois composés: le carbonate de calcium, dans laquelle l’oxyde de calcium et le dioxyde de carbone est créé (calcaire carbonate de calcium dans la roche résistante); chaux éteinte, le carbonate de calcium est formé par chauffage; la chaux éteinte, l’oxyde de calcium et l’eau sont préparés par. pour la première fois réussi à produire des roches de ciment, de chaux et d’argile artificielles en mélangeant et en tir, mais a essayé les deux parties de craie et d’argile d’une partie de ciment est compilé au début du 19ème siècle.
type le plus connu aujourd’hui du ciment, du ciment Portland a été l’inventeur Joseph Aspdin Anglais briqueteur. Depuis lors, le processus de fabrication du ciment est développé en détail, le rapport de mélange des matières premières étaient des modifications mineures et a maintenant atteint une température élevée de cuisson devient menaçante fait état de progrès – qui, autant que le ciment romain, en termes de l’équilibre écologique de notre monde est en fait un pas en arrière.
L’ingrédient clé
La préparation du ciment portland dans les sorties de calcaire divers minéraux, sont ensuite chauffé à 1450 ° C, four à ciment, cette calcination. Voici comment le clinker dur, le gypse qui ils ont finalement pulvérisé. Le composant le plus important du ciment dans le béton qui est moulé à une forme quelconque, ces jours généralement de gravier, de sable et de l’eau en elle. Le ciment Portland est généralement une couleur grise ou blanche. Types: grand départ et végszilárdságú ciments Portland, route de ciment et de la construction de la piste, de force moyenne ciments Portland, résistant aux sulfates des ciments Portland, les ciments de forage en profondeur, à feu doux ciments Portland développés. Ces aluminátcementek, la bauxite ou l’alumine préparée en mélangeant de la chaux ou du calcaire est grillée. Bauxitcementek La résistance initiale est très élevée, mais dans quelques décennies est considérablement réduit. maisons construites des dizaines de Hongrie de milliers de leur construction sont devenus la vie en danger après quelques décennies. Le aluminátcementeket est maintenant seulement utilisé comme matériaux réfractaires. Les ciments Portland comprennent pas magnéziacementek. Ces matières premières pour le magnésium, sols chauds dans la préparation de servir.
Châteaux d’eau et des ponts ont également salué la durabilité
jardinier et monírozás français
Un jardinier nommé Joseph Monier en 1849 a inventé le monírozást. Ainsi, le nom vit à jamais dans le monde de la construction, parce que le monírozás signifie que les barres de fer en béton confirmé. Dans le béton, il est vrai, très résistant à la pression, mais très sensible à la flexion des tensions. La raison est simple, le béton est pas flexible, donc si supportant une dalle de béton sur les deux côtés, et nous au milieu des arrêts parler. Cependant, si un treillis métallique autour de la coulée du béton jusqu’à la tension plus grande des forces de traction résiste après la solidification. La construction en acier du béton est très solide. Comment avez-être un jardinier à l’esprit toute cette invention? principe du renforcement Monier à regarder la nature. Elle a observé que les tissus des plantes mal chargés de dur, élastique fibres megfásodott ou, dans certains cas, des grilles régulières raidissent. Puis, quand le jardinier virágtartókat en béton, et ils étaient très durable en raison des barres de fer construites en eux, répartis dans toute la méthode du monde de monírozás, qui est, le Monier-barres dans la construction en béton. L’histoire est aussi une version de ce que, selon le jardinier furieux que les porteurs maille de fleurs en fer rouillé rapidement, de sorte mis les couche de béton, une tentative de les protéger. Quoi qu’il en soit, sans l’invention de Joseph Monier a depuis construit une monumentales structures en béton ne seraient pas faites de celui-ci.
L’architecture en béton armé en Hongrie assosiation, Solid Zielinski était un ingénieur civil. L’ingénieur Mátészalka-né, après avoir obtenu l’Université technique de Budapest, en Hongrie, en Allemagne, en Angleterre et a étudié en France grâce à une bourse de l’Etat. Paris Eiffel a travaillé pour l’entreprise aussi bien, et en 1889 a ouvert un bureau d’études à Budapest, où il a conçu des ponts et des chemins de fer. Le chemin de la révolution voulait dire quand il a rencontré un ingénieur français a renforcé les brevets de construction en béton en attente. Zielinski a travaillé les premières structures de béton armé dans le pays. Tout d’abord, basée sur les travailleurs et le français, mais la conception française a été développé indépendamment leurs propres plans et la participation des travailleurs à Szeged après une courte période. Zielinski solides bâtiments en béton armé de beaucoup aujourd’hui encore annoncer le concepteur d’expertise intemporelle: Szeged, les carrières et l’île Marguerite Tour de l’Eau, Pont de Budapest sur City Park Lake, le casino Siofok, Ganz Mavag Pest salle de l’atelier d’un viaduc de la vallée longue et le Pont des Chaînes réaménagement plans.
Source: hírlap.hu hongrois