< Böngészés > Főoldal / Tudomány/gazdaság / Blog article: AZ AMERIKAI HADIHAJÓ, AMI BOMBÁT ÉS TORPEDÓT IS DOBOTT ROOSEVELTRE

| Mobile | RSS

AZ AMERIKAI HADIHAJÓ, AMI BOMBÁT ÉS TORPEDÓT IS DOBOTT ROOSEVELTRE

2016. november 25. | hozzászólás | Tudomány/gazdaság

AZ AMERIKAI HADIHAJÓ, AMI BOMBÁT ÉS TORPEDÓT IS DOBOTT ROOSEVELTRE

2-foldgomb
www.fecsego.eu nemzetközi hírportál

A világ legpechesebb – vagy inkább legbénább – hadihajójának története egészen kivételes olvasmány: mindössze két évet volt a tengeren, de a legsúlyosabb haditengerészeti top 5-ből ötöt állítólag ehhez a hajóhoz lehet kötni.

A USS William D. Porter nevű, Fletcher osztályú rombolót 1943. július 6-án állították hadrendbe, és a gyakorlóutak után az Atlanti flotta kötelékébe osztották be, első állomáshelye Norfolk volt. Az első komolyabb megbízatását 1943 novemberében kapta: a hajót beosztották abba a különítménybe, amely az Iowa csatahajót, illetve az annak a fedélzetén utazó Roosevelt elnököt kísérte a kairói és teheráni csúcstalálkozóra.

USS William D. Porter (DD-579) sinking

Fotó: Wikipedia

Egyes jelentések szerint már rögtön az induláskor volt egy kis bénázás: a Porter elfelejtette teljesen felhúzni a horgonyt, így a dokkból kifelé letarolta egy másik, ott horgonyzó hadihajó oldalát, összetört jó párat az oda felrögzített mentőcsónakok közül – bár ezt csak a legenda tartja, a hajónaplókba nem került be semmi.

Ez azonban még csak a kezdet volt: másnap egy gyakorlat közben véletlenül éles mélységi bombát dobtak az Iowa elé. Még egyszer: az Iowa az a hajó volt, amelyen az USA akkori elnöke, illetve az ő teljes kísérete utazott. A gyakorlat lényege az volt, hogy a hajóraj gyakorolja, mi történne akkor, ha hirtelen feltűnne egy német tengeralattjáró. Mivel olyankor a hajók robbanóanyaggal töltött hordókat dobálnak a vízbe, melyek az időzítő által megadott mélységben robbannak fel, a hajók legénysége pont ezt tette, de élesítetlen, gyakorló bombákkal – kivéve a Portert, ahonnan valahogy a vízbe került egy az éles, robbanós bombák közül.

A bomba fel is robbant, és bár a környéken lévő hajók közül egy sem sérült meg, hirtelen mindenki azt hitte, hogy támadás érte a rajt, beindultak a kitérő manőverek, volt nagy kavarodás, egészen addig, míg a Porter be nem jelentette, hogy bocs, ők voltak azok.

Ez még mindig belefért, a hajó folytathatta volna az útját, azonban egy nagyobb hullám csapott át a fedélzeten, egy embert lesodort onnan, nem is találták meg szegényt többet. A víz ráadásul valahogy bejutott a motortérbe is, kiütve a meghajtás egyik elemét – a Porter így kénytelen volt lemaradni a különítménytől.

Na nem nagyon, a másnapi gyakorlatból sem maradtak ki. November 14-én az elnök személyes kívánságára kétrészes gyakorlatot tartottak ugyanis. Először néhány, direkt emiatt felbocsátott ballonra lövöldözve a hajók legénysége megmutathatta Rooseveltnek, milyen jól küzdenek légi csapások ellen, aztán szimulált torpedóindításokkal azt is megmutathatták, mihez kezdenének az ellenséges hajókkal, ha megfelelő helyzetbe és közelségbe kerülnének.

Ne maradjon le semmiről!

A szimuláció ott vett viccnek azért durva fordulatot, mikor a Porter kettes torpedóvetőjéből elindult az Iowa felé egy igazi, élesített töltet. Az óceán közepén járó hajórajra rádiócsend volt érvényben, és a Porter legénysége ezt példásan komolyan vette: nekiálltak fényjelekkel figyelmeztetni az elnököt szállító Iowát a feléjük száguldó halálról. Sajnos a jelzés kicsit félrecsúszott, az elsőként leadott fényjelsorozat arról tájékoztatta az Iowát, hogy a Porter visszavonul. Itt azért már lehetett egy kis pánik a fedélzeten, mert feladták a fényjeles szerencsétlenkedést, és a rádiócsendet megtörve, de kódszavakkal tájékoztatták az Iowát, hogy hát izé, épp megy feléjük egy torpedó.

Az Iowa éles fordulót vett, Roosevelt pedig, mikor megtudta, miért áll olyan furán a hajó, megkérte a titkosszolgálat embereit, hogy gurítsák a kerekesszékét a csatahajó oldalához, mert ő bizony látni akarja a torpedót. Nem sokkal később mintegy 2700 méterrel az Iowa mögött meg is történt a robbanás, az Iowa pedig közben rá is fordult a Porterre, és a fedélzeti ágyúkkal célba is vette a torpedó forrását, mert az előző napi bombás, illetve a friss torpedós élmény után joggal gondolhatták, hogy az ellenség átvette az irányítást valami nagyon fura összeesküvés segítségével.

Egyes források szerint a hajó kapitányát és teljes legénységét őrizetbe vették, de csak az biztos, hogy a vizsgálatok a torpedóvetésért felelős tisztet ugyan bűnösnek mondták ki, de maga Roosevelt járt közben az érdekében azért, hogy ne kapjon komoly büntetést, végtére mégis csak egy baleset volt, nem több.

A hajóval kapcsolatban van még néhány, hivatalos bizonyítékot nélkülöző legenda (Okinavánál állítólag baráti tűzzel lepte meg a USS Luce-t, illetve békésebb körülmények között egy kikötőben várakozva egy részeg matróz ágyúzni kezdte a bázisparancsnok szálláshelyét), de ezek közül egyik sem ér fel ahhoz, ahogy végül szegény Portert utolérte a végzet.

A hajó 1945. június 10-én a második világháború talán legfurcsább kamikaze-támadásának esett áldozatul. Reggel 8:15-kor megtámadta őket egy japán zuhanóbombázó, de a hajó kikerülte a manővert és az öngyilkos gép nem sokkal előtte csapódott a vízbe. A Porter legénysége – nem teljesen tisztázott ok-okozati összefüggések után – valahogy pont úgy kormányozta a hajót, hogy a becsapódáskor összetört repülőre szerelt robbanóanyag pont akkor lépett működésbe, amikor ők a közelben jártak.

Csodával határos módon a legénység egyetlen tagja sem szerzett halálos sebet, ugyanakkor a hajót sem sikerült megmenteni: három órányi küzdelem után végül a kapitány megparancsolta, hogy mindenki hagyja el a hajót, ami alig 12 perccel később el is süllyedt.

forrás:index.hu

Leave a Reply 68 megnézve, 1 alkalommal mai nap |