< Böngészés > Főoldal / Fecsegő hírek / Blog article: Ferenc pápa szupersztár

| Mobile | RSS

Ferenc pápa szupersztár

2016. december 24. | hozzászólás | Fecsegő hírek

Ferenc pápa szupersztár


www.fecsego.eu nemzetközi hírportál

SZERZŐ: BARÁT JÓZSEF

Konzervatív bíborosok szerint recseg-ropog Szent Péter trónusa, a liberálisként számon tartott megfigyelők viszont úgy látják, inkább az a négy főpap ment túl messzire, akik kényes ügyekben vonták kérdőre a pápát. Ferenc nem válaszolt a hozzá szeptemberben intézett kérdésekre, mire a nyugalomba vonult, de most nagyon is izgatott főpapok nyilvánosságra hozták a kétségeiket tartalmazó dokumentumot. Azt kérik, a pápa tisztázza, hogyan is érti azt a tételét, miszerint az újraházasodott katolikus párokat integrálni kell az egyházba. Szerintük ez botrány. Ferenc csak egy interjúban reagált: „Vannak, akik még mindig nem értik a lényeget. A dolgokat fekete-fehérnek látják, annak ellenére hogy életünk során mindnyájan hivatottak vagyunk arra, hogy megkülönböztetéseket tegyünk.” Nos, az egyházi szervezetben, ahol a döntési jogkörök decentralizálása nemcsak szokatlan, de gyanús dolognak is minősül, ezt sokan tényleg nem értik. Katolikusok és nem hívők százmilliói viszont értik Ferenc szavát. Értik azt is, hogy miért ellenzi falak építését, miért ellenzi a gyűlöletkampányokat. Lehet-e Ferenc egyszerre az ő pápájuk és azoké is, akik szerint ezredéves hittételek kerültek veszélybe?
Van egy földút Buenos Aires egyik nyomornegyedében, a Pasaje C. Ez vezet az általában szeméttel teli Mariano Acosta útra, ahol a gyerekek nyugodtan szaladgálhatnak az úttesten. Az autóroncsok között kóbor kutyák bóklásznak, itt a mozgásképes járművek csak lépésben haladnak. Ez az út vezet a Parroquia Vir­­gen In­­ma­­cu­­la­­da-templomhoz, ahol menedéket találnak az emberek a lövöldözések idején, amikor a ká­­bí­­tó­­szer­-maf­­fiák összecsapnak.

Jorge Mario Bergoglio bíboros, a 13 milliós Buenos Aires érseke úgy szokott idejönni, hogy a katedrálisnál metróra száll, majd átül a csupa graffiti villamosra a Mariano Acosta felé. Végül ormótlan fekete ortopéd cipőjében végigballag a Pasaje C földúton. Nem fél, aki pályáját egy éjszakai bár kidobóembereként kezdte, sok mindent látott, megtalálja a hangot bárkivel. Évente legalább egyszer szokott itt misézni, így volt 2012-ben is, amikor a szokásosnál lehangoltabbnak látták. Mondta is neki a fényképész a csoportkép készítésekor: „Jorge atya, ne vágjon ilyen savanyú arcot, mert elrontja nekem a képet.” Akkor az érsek bevallotta: már betöltötte 75. életévét, beadta a pápának a lemondását, ahogyan kell – visszavonul. „Imádkozzatok értem!” – kérte a híveit.

Imádkozzatok értem! Ezt kérte 2013. március 13-án a római Szent Péter téren összegyűlt több tízezres tömegtől – már pápaként is. Az új egyházfő Assisi Szent Ferenc nevét vette fel. Mint mondta, rá emlékezve olyan egyházat akar, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében. Ferenc nem viselte a pontifexek hermelines bíbor vállgallérját, földig érő hófehér reverendában volt. Azt csak pár beavatott tudta, hogy a piros bíborosi topán helyett viseltes ortopéd cipőt húzott.

Fotó: MTI/EPA/Angelo Carconi

Még ebben az esztendőben az év emberévé választotta Ferenc pápát a Time és az Advocate magazin, a Fortune című gazdasági lap szerint pedig ő a legelső a világ ötven kiemelkedő vezetője közül. Címlapjára tette a Rolling Stone című rocklap, és – hab a tortán – az Esquire szerint ebben az évben ő volt a legjobban öltözött férfi a világon. Ferenc pápa szupersztár lett. Szupersztár, akinek egymással összeegyeztethetetlen álmokat kellett volna valóra váltania.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született. Mélyen vallásos könyvelő édesapja Mussolini elől menekült Argentínába, ahol egy szintén Olaszországból, de korábban elszármazott család lányát vette nőül. Jorge vegyésztechnikusként végzett, de már 17 esztendősen rájött, hogy igazán a papi hivatás vonzza. Szülei kérésére mégis adott magának két évet, hogy véglegessé tegye a sok lemondással járó döntést. Érdekelte a politika is. Kit nem érdekelt a szocializmus és a kapitalizmus közötti harmadik úttal kacérkodó, lépten-nyomon a szegényeket emlegető Juan és Evita Perón országában? Abban a polgárháború felé sodródó országban, ahol a papok nagy része a felszabadítás teo­­lógiájában hitt, egy „kentaureszmében”, amelyet a katolicizmusból és marxizmusból gyúrtak össze. Bergoglio végül a Villa Devoto szemináriumban kezdte meg tanulmányait, ahol viszont szinte rögtön szerelmes lett, és alapos kétségei támadtak, jó irányba indult-e el.

Huszonkettő volt a végleges elhatározás idején: jelentkezett a jezsuita rendbe. 1960-ban fogadott örök szegénységet, szüzességet és engedelmességet elöljáróinak. Az első kettőt sikerült is maradéktalanul megtartania. Mint később mondta, valójában fegyelmezetlen ember, ezért döntött úgy, hogy jól jön számára a szigorú külső rend.

Fotó: MTI

Teológusi diplomát 1962-ben szerzett, de önmagában a hittudományt kicsit mindig sokallta és mindig kevesellte: középiskolai irodalom- és pszichológia­tanárként helyezkedett el. Közben továbbtanult, 1969-ben szentelték pappá. Újabb tanulóévek és professzori munka után példátlanul fiatalon, 36 évesen lett az argentin jezsuiták rendfőnöke.

Miután rendfőnöki idejét leszolgálta, nehéz évek vártak Bergoglióra. Elveszítette főnökei bizalmát, mert – ki hinné manapság – ultrakonzervatívnak tartották. A holland generális, a rend legfőbb vezetője, a tudós Hans Kolvenbach azért volt elégedetlen vele, mert a fiatalokat nem a legújabb szociológiai kutatásoknak megfelelően nevelte, hanem szerinte valamiféle népi vallásosság felé irányította őket. Az új argentin rendfőnöknek, Victor Zorzin atyának inkább az nem tetszett, hogy Bergoglio nem fogadta el a felszabadítás teológiáját. Jorge atya túl sokat vitatkozott: száműzetéssel felérő lelki vezetői és gyóntatói megbízatás várt rá Cordóbában, 640 kilométernyire Buenos Airestől. Két esztendőn át engedély nélkül nem telefonálhatott és a levelezését is ellenőrizték.

1992-ben csodával felérő fordulat következett: Bergogliót segédpüspöknek hívta maga mellé Buenos Aires érseke, aki már korábban felfigyelt a fiatal, egyszerre karizmatikus és közvetlen rendfőnökre. Amikor elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdje utódlásának előkészítését, Jorge atyát választotta, aki üstökösként emelkedett a hierarchiában: érsek, majd bíboros lett.

Bergogliót hazájában a nyomortelepek püspökeként tartották számon. Bejárta a mélységeket és a magasságokat: szívesen bízták meg feladatokkal a Vatikánban is, ahol egyébként mindig ragaszkodott ahhoz, hogy fizetéséből maga állja a szállodai számláját. Jövőjének kulcsa lett, hogy 2001-ben Edward Eagannak, New York érsekének, a püspöki zsinat titkárának sürgősen haza kellett sietnie a World Trade Center elleni támadások miatt. Ekkor Bergoglio helyettesítette, akit mindenki megnyerőnek és igen hatékony szervezőnek talált. II. János Pál halála után ő lett a Szentszék régense, sőt Joseph Ratzinger bíborossal szemben egyedül ő maradt versenyben a 2005-ös pápaválasztáson, míg arra nem kérte őt támogató társait, hogy a negyedik fordulóban már inkább a vetélytársára szavazzanak.

XVI. Benedektől 2012-ben csak nem jött a válasz Bergoglio lemondási kérelmére, sőt ő maga vonult vissza, amikor úgy érezte: nem lesz elég ereje, hogy úrrá legyen a vatikáni bank korrupciógyanús ügyein, a pedofilbotrányok hullámverésein.

Azt, hogy az Amerikából érkezett pápa alapvetően új korszakot kezd, a bíborosok már a választás utáni első percben megtudták: Bergogliónak a hagyományok szerint trónuson ülve kellett volna fogadnia választói hódolatát, ehelyett állva beszélgetett főpap társaival, majd autó­­buszra szállt velük, és pihenni küldte a pápamobil személyzetét.

Persze csak külsőség, hogy azóta sem a pápai rezidencián lakik, hanem egy vendégházban. Hogy aranygyűrű helyett ezüstöt visel és a pápai arany mellfeszület is vitrinben van, ő azt az acélt hordja, amit otthonról, Buenos Airesből hozott. Ám az összes ilyen külsőségnek üzenete van. Akárcsak a névválasztásnak. Kelemenből eddig 14 volt, Benedekből 16, Jánosból 21. Ő úgy döntött, hogy Ferenc lesz. Első, de szám nélkül.

„Most először került teológus helyett pap a pápai székbe” – ezt mondta róla, csak félig tréfából, Bergoglio volt sajtófőnöke. És hogy a Szentszéken új világ lesz, azt hamar megtapasztalta a vatikáni apparátus is. Több munka kevesebb pénzért – ezzel szolgált Ferenc az elkényeztetett papok számára. Arra biztatta őket, hogy hivatali munkájuk mellé vállaljanak gyülekezeti feladatot. Azt vallja: a pap, ha nem vigyáz, langyossá válhat, egyre csak hivatali karrierjének kilátásain tépelődik, pletykál, elcsábítja a pénz, világias szokásokba kezd. Lusta funkcionárius lesz, aki csak saját magával és nem az Isten népének javával törődik. Róma püspöke – ahogy a pápa szerényen magát nevezi – zéró toleranciát hirdetett a pénzügyi csalások és a pedofília ellen is.

Ferenc hat hónapja ült Szent Péter trónusán, amikor a döbbenet lökéshullámai futottak végig a római katolikus egyházon egy jezsuita lapnak adott interjú miatt. Ferenc szerint a papok túlságosan is sokat foglalkoznak hálószobaügyekkel. Megszállottjai az abortusznak, a melegházasságnak, a fogamzásgátlásnak, miközben túl kevés figyelmet szentelnek a nélkülözőknek. A dogma náluk megelőzte a szeretet parancsát, pedig befogadó egyházra van szükség, amely mindenkit szolgál. Új egyensúlyra van szükség a hittételek és a morál parancsai között.

„Kit ne indítana meg egy terhessé­g­­megszakításra készülő asszony fájdalmas tépelődése? Ha egy meleg ember jó szándékú és Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem?” Ferenc nem azért mond ilyesmit, mert nem ellenzi az abor­­tuszt vagy nem tartja az isteni tervnek ellentmondó bűnös gyakorlatnak a homoszexualitást. Nem azért biztatja az újraházasodott és az áldozástól eltiltott párokat azzal, hogy az ostya amúgy is csak „a gyengék megerősítésének eszköze”, mert vitatná, hogy a házassági eskü örökre szól vagy csökkenteni szeretné az oltári szentség jelentőségét. Ő valójában nem kívánja felülvizsgálni a dogmákat, nem hittudós reformer.

Valami más. Ember, együttérző pásztor, a könyörület hírnöke, aki egyben egyházának is hű fia. Csak a hangsúlyokon változtatott, de semmi olyasmit nem állít, ami nem vezethető le a Bibliából vagy amit elődei ne mondtak volna. Csak másképpen mondja. Hogy az ettől mégis más lett? Alighanem. Ferenc előszeretettel hasonlítja az egyházat a tábori kórházhoz, ahol minden sebesültön segítenek, és nem kérdezik: nem túl magas-e a koleszterined? Nem dohányzol te túl sokat, barátocskám?

A pápa az egyházak együttműködésének katolikus körökben talán szokatlanul is elkötelezett híve. Akadt teológus, aki Ferencet egyenesen antikrisztusnak nyilvánította, amikor az egyházfő kijelentette, hogy Istenben hisz, nem a katolikus Istenben. „A keresztény ökumenét a vér pecsételi meg” – mondta Ferenc, hozzátéve: azokban az országokban, ahol keresztényeket ölnek, nem kérdezik, hogy anglikán, lutheránus, katolikus vagy ortodox vagy-e: kivégzik azt, akinél feszületet vagy Bibliát találnak. Miközben sokan világméretű összecsapásra, egy új keresztes háborúra készülnek, a pápa a többi világvallás mellett együttműködésre hívja a muzulmánokat is, igaz, elsőként támogatta a vallási kisebbségek fegyveres védelmét is az Iszlám Állam által megszállt területeken.

Ferenc már a megválasztása utáni első héten fontosnak tartotta, hogy a nem hívő embereket is megszólítsa. Elmondja nekik, hogy közel érez magához mindenkit, aki az igazságot, a jóságot és a szépséget keresi, hiszen Istené az igazság, a jóság és a szépség. Némiképp meglepő fordulattal azt is hozzátette: aki jót cselekszik, az megváltásra lelhet Jézus által – még az ateisták is. Mint annyiszor, a Szentszéknek kellett „pontosítania” a pápa szavait: természetesen csak a megtértek számíthatnak örök üdvösségre.

Ferenc pápa első önálló enciklikája 2015 júniusában, korántsem véletlenül, a párizsi klímacsúcs-találkozó előtt jelent meg. A téma ugyanis a teremtett világ, azaz a környezet védelme. A katolikusoknak és más vallások követőinek, hívőknek és ateistáknak szóló Laudato si’ (Áldott légy) című üzenet vallási szövegek esetében szokatlanul alapos tudományos apparátussal hív cselekvésre, érintve a fenntartható fejlődés társadalmi vonatkozásait is. Ferenc szerint a valójában mérsékelt alapszükségletek kielégítése nem vitatható: a szegényeknek szent joga a munka, a hajlék, a táplálék. A társadalomnak azonban le kell számolnia a kapitalista konzumvilág kielégíthetetlen étvágyával, a túlzott pénzügyi ambíciókkal.

A piacgazdaság felett mondott ítélete miatt a pápát ismét megkörnyékezte a felszabadítás teológiájának kísértete: marxistának bélyegezte Rush Limbaugh népszerű szélsőjobbos amerikai médiaszemélyiség. Ferenc visszaüzent neki: érthető a tévesztés, hiszen a kommunisták egykor ellopták a keresztények zászlaját. Ám azt vissza kellett szerezni: a szegények képviselete volt és maradt a Szentírás központi gondolata.

Fotó: MTI/EPA/Luca Zennaro

Pápai buzdítást talán nem övezett még annyi ellenérzés és kritika, mint az idén áprilisban megjelent Amoris Laetitia (A szeretet öröme) című dokumentumot. A pápa szándéka az volt, hogy az együttérzés hangján visszahívja az egyházba mindazokat, akik kizárva érzik magukat a közösségből, ahová tartozni szeretnének. A könyörület évében megjelent dokumentum szerint integrálni kell a közösségekbe az újraházasodott párokat is. A kérdés, amit Ferenc tisztázatlanul hagy: miként? Hiszen a katolikus tanítás szerint a házasság nem bontható fel – egy frigy érvénytelenségének kimondása kivételes dolog. A válás viszont nem. Katolikusok között sem, azon az áron sem, hogy elhagyják a gyülekezetüket. Akkor tehát? A pápa hivatalos állásfoglalásaiban a csalhatatlanság tekintélyével szólal meg. Hivatalos állásfoglalást azonban erről nem adott ki.

Ferenc az egyházának dogmatikusai után a világ populista politikusait is magára haragította a menekültek védelmével. Idén februárban Mexikóból üzent Donald Trumpnak és elvbarátainak: „Nem keresztény ember, aki csak falak építésére gondol, hidakéra nem.” Politikai krédóját a múlt hónapban részletesebben is kifejtette a katolikus politikai mozgalmak világtalálkozóján. „Zsarnokság nem létezhet félelmeink kizsákmányolása nélkül” – idézte a pápa a polgárjogi harcos Martin Luther King szavait. Ferenc látja, hogy a menekültválság a világ legnagyobb kihívása, de szerinte ezt autokrata vezetők arra használják, hogy félelemben tartsák, falak mögé zárják országaikat. „A félelmet táplálják, manipulálják” – mondta Róma püspöke. Tudják, hogy a szorongás elgyengít és bizonytalanná tesz, leépíti a személyiség lelki védelmi rendszerét. Érzéketlenné tesz a másik szenvedése iránt, aztán kegyetlenné változtat minket. A pápa úgy fogalmazott: „Hamis próféták árulják a gyűlölet mágikus formuláit, az önzéssel elért jólét és biztonság illúzióját.”

Ferenc március elején mért népszerűségi indexe magasabb volt, mint a világ bármelyik politikusáé. Pozitívan nyilatkoznak róla nemcsak a katolikusok, de más vallások hívei és az ateisták is. Saját egyházában 85 százalékos a tetszési indexe, a zsidók 65 százaléka tartja kiemelkedő vezetőnek. Legjobban a portugálok rajonganak érte 94 százalékos aránnyal, 64 ország polgárai közül elutasítóan csak a tunéziaiak, a törökök és az algériaiak nyilatkoztak róla.

Azért egy szupersztárnak is lehet rosszabb éve. Olyan éve, amikor halogatott döntései miatt neheztelnek rá azok is, akik változást szeretnének, és azok is, akik a status quót őriznék. Vontatottan halad a papi pedofíliával foglalkozó vizsgálóbizottság munkája. A Szentszék apparátusa ott tesz keresztbe, ahol tud, Ferenc balszerencséjére a legszókimondóbb tagot néhány nappal az előtt utálták ki, hogy a témáról szóló Spotlight című film megkapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Ennél kínosabban csak annak a testületnek a története alakult, amelynek a Szentszék pénzügyeit kellett volna rendbe tennie.

Az első botrány akkor tört ki, amikor kiderült: a Vatikán 550 ezer euróért rendelt a Szent Péter térre egy betlehemi díszletet. Ennél is nagyobb ellenérzést váltott ki, amikor a lapok megírták: egy-egy katolikus példakép szentté avatásának hívei a csodákat vizsgáló főpapi bizottság tagjainak elképesztő összegeket nyújtanak át költségeikre. Az Oxfordban végzett, pénzügyi guruként is sikeres George Pell bíboros által vezetett bizottság 1,4 milliárd eurónyi, a könyvvitelben nem szereplő olyan vagyont talált különböző vatikáni hivatalokban, amelyekről kiderült, hogy mindenütt másfajta könyvelést vezetnek, adataik nem összevethetők. Pell a PricewaterhouseCoopers céget idén megbízta 136 vatikáni hivatal teljes átvizsgálásával. Júniusban a pápai állam vezetője, Pietro Parolin bíboros közölte: ilyen átvilágításról szó sem lehet. Ferenc júliusban megfosztotta Pellt jogkörének nagy részétől. Az ausztrál csak azzal vigasztalódhat, hogy az ügyvitelt szabványosították és a Szentszék idén először nyilvánosságra hozta a pénzügyi beszámolóját. Talán nem dolgozott hiába másfél éven át.

Lehet. De minden idők legnépszerűbb pápája a pénzügyi vizsgálat ügyét sem vitte kenyértörésre. Talán hanyatlik az ereje? Belefáradt? Vagy ellenkezőleg: taktikázik és időnyerésre, ellenfelei meggyengülésére vár? A 228 bíboros közül 121 fiatalabb 80 évesnél, ők jogosultak részvételre a pápaválasztó konklávén. 44-et közülük már Ferenc nevezett ki. Jövőre már többen lesznek. De az sem lesz könnyű év.

A világ 1,2 milliárd katolikusa, velük más vallások hívei és ateisták milliói jövőre sem tehetnek jobbat, mint hogy bízzanak Ferenc pápa éleslátásában. Nem azért, mert csalhatatlan volna. Azért, mert egy veszélyesen irracionális korban, amikor a populizmus és a nemzeti önzés erősödése romba döntheti a nemzetközi kapcsolatok működő rendszerét, a pápa maradt a józan ész, a civil kurázsi, a kulturált együttműködés értékeinek legnagyobb tekintélyű letéteményese.

forrás:168óra.hu

Leave a Reply 83 megnézve, 1 alkalommal mai nap |