< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Jobbágyi Zsófia:Logikai kapcsolatok egy alternatív valóságban

| Mobile | RSS

Jobbágyi Zsófia:Logikai kapcsolatok egy alternatív valóságban

2017. szeptember 29. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Jobbágyi Zsófia:Logikai kapcsolatok egy alternatív valóságban

Az eddigi nemzeti konzultációk összköltsége hárommilliárd forinttal kevesebb az ATV óvatos becslésénél, ebből pedig pontosan tizenkét CT-t lehetne vásárolni a liberális matek szerint

szerző:Jobbágyi Zsófia

Utoljára talán alsó tagozatban játsszák a gyerekek azt a játékot, hogy egymás mellé állnak, a legelső súg egy mondatot a mellette álló fülébe, neki pedig tovább kell adnia egészen addig, amíg eljut az utolsóhoz, aki hangosan kimondja, amit hallott. Ekkor mindenki röhögni kezd, mert általában az eredeti mondathoz képest a továbbadott verzió óriási baromság.

Valami hasonló történhetett múlt héten az ATV-ben is, amikor az Egyenes beszéd című esti műsorban a szerkesztők súgtak Krug Emília műsorvezetőnek, milyen rafinált keresztkérdéssel kéne sarokba szorítania a stúdióban ülő Hidvéghi Balázst. Megkockáztatom azt is, hogy az ötlet kipattanásakor ott lebeghetett a fejük felett Csuhaj Ildikó szelleme, aki köztudottan sportot űz abból, hogy a „szabad nép nevében” kérdez a legkülönfélébb fórumokon olyan adatokat összehasonlítva, amelyek még távolról sem korrelálnak egymással.

Így eshetett meg, hogy a csuhaji retorikát követve Krug Emília arról beszélgetett a Fidesz kommunikációs igazgatójával, mennyi lehet az összköltsége az eddig lebonyolított nemzeti konzultációknak, amit végül nagyvonalúan nyolcmilliárd forintra taksált. Nos, az elmúlt hét évben eddig hat alkalommal kérdezte a kormány az állampolgárokat, ezek közül a legolcsóbb konzultáció hétszáz-, a legdrágább kilencszázmillió forintba került, így a végösszeg nagyjából ötmilliárd forint. Ez hárommilliárddal kevesebb mint az ATV óvatos becslése, ebből a pénzből pedig pontosan tizenkét CT-készüléket lehet vásárolni a liberális matek szerint.
A fenti „baki” viszont apró szépséghibának tűnik csak ahhoz képest, ami ezután következett, Krug ugyanis megkérdezte Hidvéghit, hogy tudja-e, mi az a vaklicit, majd készségesen definiálta a fogalmat ekképp: „Az egy olyan új eljárás, amelyet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) vezet be azért, hogy bizonyos rákbetegségekre licitálhassanak a gyártók, hogy mennyiért adnak gyógyszert. Ezen akarnak spórolni kormányzati oldalról, hogy a legolcsóbb gyógyszert adják oda a betegeknek függetlenül attól, hogy nekik speciálisan melyik a legjobb. Mit mondana egy rákbetegnek, mondjuk, ha megkérdezné, miért költünk nyolcmilliárdot nemzeti konzultációkra, úgy, hogy egyébként pedig spórolni akarunk ezeken a gyógyszereken?”

Az első kapitális tévedés az, hogy a vaklicitet nem a NEAK, hanem elődje, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár indította el még 2011-ben. A lényege, hogy az intézmény félévenként versenyt hirdet az azonos hatóanyagú gyógyszerek között, a gyártóknak pedig úgy kell árajánlatot tenni a saját készítményükre, hogy a versenytársak által kínált összegeket az ajánlat megtételekor nem ismerik. A cél az, hogy az Alapkezelő kiválassza a legolcsóbb ajánlatot, amelyet később úgynevezett referenciatermékként kezel, illetve a többi azonos hatóanyagot tartalmazó készítmény esetében is ugyanakkora támogatást nyújt. Arról viszont szó sincs, hogy ez csak a rákgyógyszerek esetében zajlik így.

Óriási tévedés, sőt, tudatlanságból vagy rosszindulatból fakadó csúsztatás az is, hogy a betegre a patikában rákényszerítik a legolcsóbb készítményt. A gyógyszerésznek csupán annyi a kötelessége, hogy jelezze a páciensnek, ha létezik az azonos hatóanyagú medicinák között olcsóbb gyógyszer is annál, amit vásárolni akar. Ennek ellenére, ahogy eddig is, a beteg joga eldönteni, hogy melyik készítményt választja. Természetesen ez sem csak a rákgyógyszerek esetében van így. Az eljáráson pedig nem a kormány, hanem a betegek spórolnak. Tavalyelőtti adatok szerint 2015-ig négy vaklicit eljárást bonyolítottak le, ebből fakadóan ezerháromszázöt gyógyszer ára csökkent átlagosan harmincöt százalékkal. Minden körben előfordult olyan, hogy adott készítmény ára a felére apadt, de volt példa arra is, hogy az eljárás lezárulta után egy-egy medicinát 79,3 százalékkal olcsóbban lehetett megvenni.

Összességében pedig a tavalyi statisztika alapján a bevezetés óta tízmilliárd forinttal kevesebbet fizettek a betegek gyógyszerért, az utóbbi több mint két évben pedig legalább hétszázhatvan készítmény ára csökkent.

Túl azon, hogy Krug Emíliának fogalma sincs arról, amiről kérdez, a vaklicit és a nemzeti konzultáció pont annyira hasonlítható össze, mintha azt firtatná, hogy a dohánytermékek jövedékiadó-bevételéből hány májkrémes kenyeret lehetne kenni. Persze, e két tétel között is lehet valamilyen logikai kapcsolat. Egy alternatív valóságban biztosan.

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 286 megnézve, 1 alkalommal mai nap |