Az OLAF, vagyis Európai Csalás Elleni Hivatal a közelmúltban az Elios-ügy kapcsán vált igazán ismertté Magyarországon.

Egy a birtokunkba jutott közérdekű adatkérésből most kiderült: ezekből jelentős szeletet tesznek ki a 2015-ben kifutott Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) keretéből finanszírozott zavaros innovációs, kutatás-fejlesztési projektek.

Az innovációs pénzek megfelelő hasznosulásának ellenőrzési nehézségeiről, és az ilyen projektek hatalmas korrupciós kockázatáról már az Indexen is írtunk. A kis- és középvállalatokra célzott K+F+I-támogatásának felszívására és “elkutatására” az uniós programok indulása óta százával jöttek létre kisebb-nagyobb cégek, céghálók, amelyek néhány lépésben olykor valamelyik kormányközeli üzletemberhez köthetők.

Mellettük a tényleges tevékenységet végző, alapvetően piacról megélő cégek közül is sok elcsábult a könnyen leakasztható ingyenpénz miatt, és bevállalt olyan projekteket, amelyekből végül nem sült ki semmi értelmes. Ezeket még nehezebb kiszűrni, hiszen ha egy cégnek eleve van organikus bevétele, és nem sír le róla messziről, hogy kamuprojektek learatására hozták létre, akkor egy tartalmatlan projekt is kevésbé lesz gyanús.

Elios-nagyságrendű pénzekről van szó

Polt Pétertől Hadházy Ákos kérte ki és juttatta el az Indexnek azoknak az  ügyeknek a listáját, amelyeket az OLAF problémásnak talált, és ennek nyomán a hazai hatóságok is lépéseket ettek. Ez a lista azt igazolja, hogy a sokak által gyanított gigamutyi nem volt alaptalan sejtetés:

Ez egyben azt is jelenti, hogy csak ebből a pályázati keretből akár az Elios-ügyből ismerős nagyságrendű pénzt fizettethet vissza az EU a magyar állammal a zavarosban halászó kisebb-nagyobb cégek miatt. Hogy a kormány kapott-e már ezzel kapcsolatos jelzést az Európai Bizottságtól, azt megkérdeztük a Miniszterelnökségtől, de egyelőre nem kaptunk választ.

Most a 2012-2013-ban zajlott, GOP-1.1.1-11 pályázati kör gyanús projektjeit járjuk körül, amelyek nagy része hogy hogynem kapcsolódik a korábbi témába vágó cikkünkben bemutatott üzleti körhöz. A módszer itt is ugyanaz: kamufejlesztéseket próbálnak innovációnak eladni, vagy valódi fejlesztéseket dolgoznak ki túl drágán, a pénzosztásért felelős állami szervek pedig asszisztálnak hozzá.

Piacorientált költségvetési csalás

A GOP-1.1.1-11-ben “piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenységre” kérhettek uniós pénzt a cégek, olyan innovációkat kellett volna létrehozniuk, amelyek eladható termékként megállják a helyüket.

Az ilyen típusú támogatásoknak fontos szerepe lehet egy olyan tőkehiányos piacon, mint a magyar, de csak akkor, ha a történet szereplői a pályázó cégektől kezdve a pénzeket odaítélő szervekig jóhiszeműek, és van hatékony ellenőrzés, ami képes kiszűrni a visszaéléseket. Magyarországon a jelek szerint ezek közül semmi sem teljesült az esetek feltűnően nagy részében, és ez már a pénzt adó EU-nak is feltűnt.

A Polt Péter-féle lista szerint az OLAF 31 ilyen GOP-os piacorientált K+F-projektről küldött nyomozást lezáró jelentést vagy ajánlást a magyar szerveknek, és

Arányaiban ez egyébként nem kevés, a GOP-1.1.1-11-en összesen 334 projekt kapott bizalmat (és pénzt) az irányítóhatóságtól, vagyis a teljes program közel 10 százalékát érinti a vizsgálat.

Tapasztalt arcok tűnnek fel

A költségvetési csalással gyanúsított projektek közül 30 ugyanazon az eljárási számon fut az OLAF-nál és a NAV-nál is (OF/2015/1028/B4 illetve 9/2018 bü.). Ezek mind viszonylag nagy összegekkel támogatott fejlesztések voltak, 100 millió forint alatti támogatási tételt nem is találunk a listában, a legnagyobb pedig közel 700 millió forintra rúg. A 30 projektnél összesen 9,77 milliárd forint lehet érintett a költségvetési csalásban az ügyészség tájékoztatása szerint.

(Bizonyos sorok azért hiányosak, mert az állami adatbázisban nem lehet projektkódra keresni, így amelyeknél csak azt tudtuk, azoknál nem találtuk meg a részleteket, illetve mert a konzorciumi partnerek eleve nincsenek ott iktatva, ezért csak azokat tudtuk felvezetni, amelyek megtalálhatók a cég saját honlapján.)

A listával kapcsolatban rögtön szembeötlő, hogy mindenhol a Pillar Európa Kutatási és Oktatási Nonprofit Kft., vagy az Infokom Innovátor Nonprofit Kft. tér vissza konzorciumi partnerként. Ez egyben arra is magyarázatot kínál, miért vonhatták össze egy nyomzásba ezeket az ügyeket a magyar hatóságok, ugyanis

A Pillar Európa tulajdonosa Szabó Sándor illetve egy másik cégen keresztül Walter János, az Infokomé pedig a Pro Industria 4.0 Alapítvány, melynek kuratóriumában szintén ők ülnek. Walterről és Szabóról a témával foglalkozó korábbi cikkben kimutattuk, hogy a hozzájuk kötődő – részben kétes mennyiségű innovációt tartalmazó – projektek aránytalanul sokat szakítottak a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretéből, és hogy startupjaikba a Garancsi István-féle Garangold Jeremie-tőkealap is százmilliókat fektetett.

forrás:index.hu